A kétéves határidő lejárta után a kormány még mindig nem fogott hozzá az uniós bejelentővédelmi irányelv átültetéséhez

Az átültetési határidő tavaly decemberben járt le, de Magyarország mostanáig egyedüliként még egy közzétett jogszabálytervezetig vagy nyilvános konzultációig sem jutott el. Nyilvános adatokból csak annyit lehet kideríteni, hogy a feladaton elvileg – a korrupció megelőzésének nehézségeit a Völner-ügy kapcsán közvetlenül is megtapasztaló – Igazságügyi Minisztérium dolgozik. 

„Elutasítjuk a megalapozatlan és politikailag motivált aggodalmakat a magyarországi korrupcióellenes fellépéssel kapcsolatban, mert Magyarországon európai összehasonlításban is kiemelkedő, részletes antikorrupciós stratégia, hatékony bejelentővédelmi rendszer és szigorú büntetőjogi szabályok érvényesülnek” – írta Varga Judit igazságügyminiszter tavaly augusztusban az aktuális „brüsszeli támadásokra” válaszul.

Ezt azért idézzük szó szerint, mert a kormányzati honlapon az elmúlt három évben ez az egyetlen mondat jelent meg a bejelentővédelem szabályozásáról.

Hogy a „nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő” korrupcióellenes fellépés továbbfejlesztésére mégis lenne még tér, arra talán a legjobb példa az, hogy Völner Pál Varga Judit helyetteseként úgy tudott az ügyészségi gyanú szerint éveken keresztül korrupciós bűncselekményeket elkövetni, hogy azt az igazságügyi tárca nem észlelte, illetve nem akadályozta meg.

A hatékony bejelentővédelmi rendszer kapcsán tett miniszteri nyilatkozat által jelzett nemzeti büszkeség szintje emellett azért sem tűnik hitelesnek, mert a magyar kormány az egyedüli az Európai Unióban, amely a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét jelentősen kiterjesztő uniós irányelv szerinti nemzeti szabályozás elfogadása érdekében mindezidáig semmilyen lépést nem kezdeményezett.

EU Whistleblowing Monitor

The EU Whistleblowing Monitor is an interactive database that keeps track the progress of transposition of the EU Directive on Whistleblowing across all 27 Member States.

Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament 2019 őszén fogadta el az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019/1937/EU irányelvet, amely a közbeszerzésektől a közlekedésbiztonságon át a közegészség védelméig számos területen ír elő európai minimumfeltételeket az uniós jog megsértését bejelentő whistleblowerek védelmére. E védelem többek közt a munkajogi és egyéb megtorló intézkedések alkalmazásával szemben követel meg a jogsértő munkáltatót vagy állami szervet sújtó szankciókat, részletes eljárásrendet rögzít a bejelentések transzparens, de a nyilvánosság elé lépni nem akaró bejelentő személyét védő kivizsgálására, illetve támogatási intézkedéseket (például ingyenes jogi tanácsadás, költségmentes jogérvényesítés) rendel bevezetni a bejelentők védelmére.

A szabályozás a jogsértések belső kivizsgálását adja meg ugyan főszabályként, de egyrészt a 10 ezer főnél nagyobb lélekszámú önkormányzatoknál és az 50 főnél nagyobb vállalkozásoknál „valós és hatékony” bejelentési csatornákat kell majd létrehozni, másrészt a tagállamoknak „független és autonóm” külső bejelentési csatornákat is működtetniük kell.

Magyarország esetében a bejelentővédelmi irányelv átültetése a meglévő, a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvényen alapuló bejelentővédelmi szabályozás teljes áttekintését kell, hogy jelentse. A hatályos törvény ugyan az irányelv minden fontos szabályozási tárgykörét szabályozza (kivizsgálás, megtorlás elleni védelem, a bejelentések nyilvántartása, illetve a jelenleg az alapjogi biztosnál lévő vizsgálati jogkör mint külső kivizsgálási eszköz), ám az irányelvi szabályozás jóval részletesebb és konkrétabb, ezért még minimalista hozzáállással is közepes terjedelmű, több tucat rendelkezést érintő törvénymódosítás szükséges.

A magyar jogharmonizációs gyakorlat és a téma iránti érzékenység alapján eleve valószínűtlen volt, hogy gyors lesz az átültetés, de hogy el is maradt, az még ezekkel együtt is meglepő.

Az irányelvnek megfelelően megalkotandó tagállami szabályozást 2021. december 17-étől kellene alkalmazni. Ennek ellenére még csak hét tagállam ültette át az irányelvet, azaz a jogalkotási folyamat a tagállamok többségében – jellemzően a „piacbarát” minimumszabályozás és a szélesebb körű, az irányelvi minimumot meghaladó megoldások támogatói közötti vita miatt – elhúzódott.

Ugyanakkor a többi késésben lévő tagállam mindegyikében a nyilvános szakaszában jár már az előkészítés: van, ahol már parlament előtt van a javaslat (például Szlovákiában és Hollandiában), van, ahol még csak a jogszabálytervezet nyilvános konzultációja zajlik (például Lengyelországban, Spanyolországban és Szlovéniában), a németeknél az új kormánykoalíciós megállapodásba is bekerült a feladat, de még a nyilvános jogszabálytervezetet még nem publikáló Görögországban, Olaszországban és Ausztriában is folytak már nyilvános konzultációk és viták, illetve tárgyaltak a kormánytól független testületek az átültetésről.

A magyar kormány tehát egyedül maradt az Unióban azzal, hogy – a hatékony antikorrupciós intézkedések iránti minden elvi és szóbeli elköteleződése ellenére – mindeddig egy szót sem vesztegetett a nyilvánosság előtt erre az ügyre. Annak, hogy a kormányzat egyáltalán dolgozik a – saját jogharmonizációs adatbázisában egyébként megjelenő – feladaton, nyomát csak egy közérdekű adatigénylésre tavaly júniusban küldött válaszban találtuk, amely szerint az Igazságügyi Minisztériumban akkor „az irányelv átültetését végrehajtó törvényjavaslatot tartalmazó előterjesztés előkészítés alatt” állt.

A politikai logika alapján persze könnyen érthető, ha a kormány nem tartotta szerencsésnek azt, hogy az országgyűlési választás előtti hónapokban ebben a tárgyban törvényjavaslatot nyújtson be. Ennek azonban egészen biztosan nem az az oka, hogy a magyar korrupciós stratégia kiemelkedő, a bejelentővédelmi rendszer pedig hatékony lenne.

Sepsi Tibor

Adj szja 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka! Átlátszónet Alapítvány: 18516641-1-42 from atlatszo.hu on Vimeo.