Hadházy: Előre lehetett tudni, hogy ez egy tisztességtelen választás lesz

 

Meg kell tanulnunk, hogy egy választási kampányban a látvány is fontos – erről beszélt az Átlátszónak Hadházy Ákos, miután Sallai R. Benedek méregdrága fodrászszámlákat, gigarendezvényeket emlegetett. Az LMP leköszönő társelnöke nyilatkozott a párttársakkal való vitájáról, Ron Werber feladatáról, és arról is, miért győzhette le a trafiküggyel ismertté vált fideszes Horváth István az országgyűlési választáson.

Nagyon benézte ezt a pártot?

Sallai úr legutóbbi véleményére gondol? Nem hiszem, hogy rossz pártba léptem volna be. Az LMP-nek megvannak az értékei, ami miatt érdemes volt ezt választani. Amikor a Fideszből távoztam, szétnézhettem, és egy fél százalékon álló LMP-be érkeztem, nyilvánvalóan nem azért tehát, mert itt ment jól a szekér. Láttam persze a hibákat, minthogy minden pártnak, embernek megvannak a maga hátulütői. Pár- és pártválasztásnál is igaz: nincs tökéletes választás. De hát én sem vagyok az.

Egyszer mindenesetre érezhette már, hogy rossz pártba lépett be. A Fidesznél mikor jött el a pont, amikor elkezdett kételkedni a szerepvállalásában?

Viszonylag hamar jöttek az aggályok. Amikor 2006-ban beválasztottak minket a közgyűlésbe, azzal kezdődött minden, hogy az új fideszesek a gazdasági bizottság tagjai lettek. Az első közbeszerzést gyönyörűen levezényeltük: behívtuk a két ajánlattevőt, akik között verseny alakult ki. Folyamatosan egymás alá ígértek, végül pedig 220 helyett 190 millióért tudtuk megcsináltatni a munkát. Ezt hívják árlejtésnek, amit minden cég csinál, aki nem más pénzével játszik. Magyar közbeszerzéseknél viszont sosem történik meg. Ezek után a polgármester gyorsan el is vonta a közbeszerzések hatáskörét a gazdasági bizottságból, és létrehozott egy új közbeszerzési szabályzatot. Egyre problémásabbá vált minden. Az elején pedig bízott még benne az ember, hogy ez csak helyi probléma. Hogy nem is olyan rossz ember az a polgármester, és hátha az országos Fidesz más lesz.

Sallai R. Benedek most épp azt sugallja, hogy kicsiben már az LMP sem játssza másként a játékot. Szél Bernadett fodrászszámláiról, gigarendezvényekről beszél, és arról, hogy ezeket önök mégsem találják problémásnak. Az országos LMP viszont más lesz?

Nem tudok visszaélésszerű esetekről. Azt ugyanakkor meg kell tanulnunk, hogy egy választási kampányban a látvány is fontos. A beltartalom mellett arra is figyelni kell, hogy a miniszterelnök-jelölt és egy kampányesemény milyen képet mutat. Az LMP korábban ezekre kevésbé ügyelt. Mi pedig kaptunk egy profi kampányfőnököt, akinek minden híreszteléssel szemben nem az volt a feladata, hogy boszorkányos, ellenfelet lejárató ügyeket hozzon nekünk. Sokkal inkább, hogy egy plakátnak, egy rendezvénynek hogy kell kinéznie. Nekem is elkerekedik a szemem, amikor meglátom egy-egy ruha költségeit. Mi a családommal nem erre szórtuk korábban a pénzt, nem is értek hozzá. A kampányköltés mindenesetre nem a társelnök hatásköre, de konkrét visszaéléssel nem találkoztam.

A baloldali Finkelstein, Ron Werber ezek szerint inkább stylist volt?

Nem nevezném a baloldali Finkelsteinnek. Ahhoz pedig, hogy a kormányról rosszakat mondjunk, nem kellene semmilyen kampányfőnök. Werber előtt évekkel tényeket mutattam be, amik persze rossz színben mutatták be a kormányt, de csak azért, mert a kormány kifejezetten rossz színű.

Nem a kormánykritikáról van szó, hanem arról a fajta, demagógián alapuló negatív kampányról, amit 2002-ben vitt az akkor győztes szocialista párt embereként.

Az akkori kampányt nem láttam belülről, a választási eredmény miatt pedig kifejezetten szomorú voltam. Csak remélni tudom,  hogy ha akkor nem ilyen eredmény születik, talán máshol tartanánk. Innen visszatekintve viszont úgy ítélem meg, hogy akkor is démonizálták Werbert. Amit Finkelstein csinált, Habony Árpádék pedig folytatnak, az azért más kategóriába tartozik. A különbség a kettő között nagyjából olyan távoli, mint a ministráns gyerek világa Hasfelmetsző Jackétől. Érezhettem a nyomást is magamon, egészen elképesztő lejárató kampány folyt ellenem.

Miért távozott akkor mégis Werber?

Technikai okai voltak, nem tudta kivitelezni azt a fajta nagyívű kampányt, amit elképzelt volna. Ennek magyarázata pedig már az anyagiakban keresendő. Megértem persze, hogy a szakmai reputációját nem akarta veszélyeztetni, csak mert nem tudta hozni a kívánt színvonalat. Nekünk csak az állami támogatás állt rendelkezésünkre. Az egész választás egyik alapvető kérdése volt a kormány és az ellenzék közti egyenlőtlenség. A Fidesznek százszoros lehetősége volt a kampányolásra, mint bárki másnak. Előre lehetett tudni, hogy ez egy tisztességtelen választás lesz. A kormány évek óta kampányolhatott közpénzek százmilliárdjaiból, az ellenzék pedig kapott erre egy hónapot és korlátozott lehetőségeket. A kormány pedig eközben állami milliárdokból tartja el azokat a propagandalapokat, amik lopott pénzből kerültek új tulajdonoshoz. Amikor az ellenzék ostorozza magát, némileg joggal, arra is kell gondolni: tulajdonképpen egyetlen hibát követetett el. Azt, hogy elindult ezen a választáson. Hiszen a pálya nem lejtett, majdhogynem függőleges volt!

Ki is hagyják ezek szerint az önkormányzati- és EP-választásokat?

Sokszor elmondtam: a demokráciából diktatúrába való átmenetnél mindig van egy határ, amit ha nem értünk el, választáson még visszafordítható a helyzet. Tartok tőle, hogy elértük már ezt a határt. A fideszesek ugyanis soha nem fogják elfelejteni azt a néhány hetet, ami a vásárhelyi váratlan vereség és a 8-ai választás között eltelt. Ebben az időszakban ezek az emberek rettegtek, megcsapta őket a börtön hideg szele. És mindent meg fognak tenni, hogy ezt a rettegést ne kelljen érezniük. Sőt, még ellenzéki politikustól is hallok olyat, hogy kicsit fogjam vissza magam. Nem kell minden ügyet bemutatni, nem kell annyit nyomulni. Ki kell egyezni a Fidesszel, meg kell kötni a kis kompromisszumokat.

Megkapja azért párton belül is, hogy ne nyomuljon annyira, csak épp a koordinált indulás ügyében. Hallani, hogy párttársai szerint „magánakcióként” sürgette a tömeges visszalépéseket, miközben állítólag a párt egyes testületei ezt nem akarták.

Azt tagadom, hogy csak én lettem volna a pártban, aki ezt szorgalmazta. Azt nem, hogy valóban sürgettem a visszalépéseket, mert fontosnak tartottam a megegyezést. Voltak viszont, akik egészen nemtelen, jogi eszközökkel próbálták mindezt megakadályozni. A demokrácia minden alapelvét sutba vágó módon igyekeztek ezt meglépni. A Fidesz által összerakott ördöglakat volt a kérdés, az ellenzék pedig persze bele is sétált a csapdába. Nem is szerettem volna folyamatosan erről beszélni, de nem lehetett megkerülni. Az önállóság megtartását fontosnak is tartottam: nehéz elfelejteni, egyes ellenzéki pártok mi mindent csináltak kormányon. A technikai együttműködésre viszont szükség lett volna a Jobbiktól a baloldalig. Az nem igaz egyébként, hogy a párt testületeivel szembementem volna.

Csak technikai kérdésről van szó? Schiffer András mondta az Azonnalinak, hogy azt látta: az LMP-t be kívánják hozni a „kulturális baloldalra.” Valóban ez volt a cél?

Schiffer András ezt a kérdést teljesen rosszul látja, vagy rosszul akarja látni. A kormánypárti média próbálta folyamatosan sugallni, hogy ha bármilyen együttműködés történik, akkor ezek a pártok lefeküdtek egymásnak. Szél Bernadett jól megfogalmazta, hogy nem érték-, hanem sorsközösségben vannak az ellenzéki pártok. Sokan sajnos pedig még mindig nem látják, mennyire beláthatatlanok ennek a választási végeredménynek a kérdései. Közben a józan gondolkodók egyre kisebb része hajlandó politizálni. Kérdés, akik még igen, megtalálják-e az ellenszerét annak a méregnek, amit a Fidesz öntöz a közélet vizébe: a gyűlöletnek és indulatnak.

Az ellenszer, gondolom, nem a pártgyűlésen való lökdösődésben rejlik.

Persze, ebben a pártban is kezelni kell a problémákat. Ezt a mérget valaki szándékosan, más akaratlanul hinti a pártokba, a közéletbe. Ha az ellenzéki pártok nem tudnak ezen túljutni, tényleg nem lesz esély.

Schiffer András egyébként miért haragszik ennyire önre? Láthatóan nemcsak az zavarja, hogy ön a választás után őt és Sallait azzal vádolta: perrel fenyegették a visszalépni szándékozókat. Amit amúgy tagadtak is.

Amit erről a két emberről el akartam mondani, már elmondtam. Nagyon kiábrándító volt, ami Sallaival történt az említett eseményen, de ezzel nem kívánok már foglalkozni. Az, hogy a Schiffer és Társa ügyvédi iroda kiad egy olyan állásfoglalást, hogy perelni lehet a visszalépőt, borzasztó nagy csalódásnak tartom. Abban egyébként egyetértek vele, hogy az ellenzék ramaty állapotban van. De valóban máshogyan láttuk a ’18-as választásokon az ellenzék esélyeit és a választások tétjét. Ők azt mondták, itt nem tud nyerni az ellenzék, hanem majd egy gazdasági összeomlás után 2022-ben. És szerintük ez nem is tragédia. Szerintem viszont – ha nem is nagy, de – az esély megvolt, a vereség következményei viszont beláthatatlanok. A véleményük természetesen legitim, ami nehezebb ügy, hogy – akarva vagy akaratlanul, de – tettek is azért, hogy a jóslatuk beváljon.

Sallai szerint ön ügyesen tárja fel a korrupciót, de egyébként társelnökként semmiféle víziót nem adott a pártnak. Vannak víziói?

Vannak vízióim, de a fő feladatom a soha nem látott mértékű, szervezett csalássorozat leleplezése lehetett most. Ez a médiafelületeim közül nyilván sokat el is vitt. Tarthattam volna minden nap Korrupcióinfót persze, külön vehettem volna minden szociális szövetkezetet a Mindörökké Tenisztől a Törődés Nimfáiig, de úgysem jutott volna rá elég hely. Az ember tudja, hogy mennyit „bír el” belőle a média. Azt hiszem, a korrupcióspirál bemutatásában értem is el eredményeket. Minden kimutatás szerint ez volt, ami igazán zavarta az embereket.

Mégsem történt semmi, kétharmaddal választották újra a kormányt. Egyéniben megszavazták Szabó Zsoltot, de még Kósa Lajost is. Van így értelme?

Értelme van, csak épp a kormány előremenekült. Lopott pénzből megvették a TV2-t, az Origót, a vidéki lapokat és rádiókat. Ingyen szórják tele a postaládákat a Lokál nevű szennylapokkal. Ma már ott tartunk, hogy emberek hatvan százalékát ezek az ügyek nem érik el, mert egyszerűen csak a kormánypárti hülyítés jut el hozzájuk. Az az állítás, hogy az ellenzék milliószámra akarja behozni a menekülteket. Nekünk persze nem volt százmilliárdunk, hogy bemutassuk a valóságot. Beszéltem egyébként a vízióinkról is, arról, mi milyen Magyarországot képzelünk el. De hát ha behívnak például egy műsorba, ahol végig Orbán Viktor évértékelőjére kell reagálnunk, majd kapunk öt percet a vízióinkra, mit tegyünk? Vagy ha tíz perc van az összefogásra és egy arra, hogy mit akarunk csinálni? Én másfél éve vagyok képviselő, Sallai úr négy évig volt, így neki még több ideje volt a vízióit fejtegetni.

Sokakhoz azért elér a korrupció ügye is, csak épp legyintenek: mindenki ellopja a közpénzt, nem lehet rajta változtatni. De legalább épülnek utak, átadnak óvodákat, mondják.

Ha valaki kirabol egy ékszerüzletet, védekezhet azzal, hogy azért hagyott még ott valamit? Ha nem, akkor a kormányt sincs semmi okunk azzal mentegetni, hogy azért hagy nekünk is valamit. Az nagyon durva lenne, ha még utakat sem építenének. Más kérdés, hogy a szekszárdi főteret felújították másfél milliárdból, két évvel később pedig a díszkő nagy része töredezik, megy szét az egész. Az sem igaz, hogy mindenki feltétlenül korrupt lenne. Persze, minden pártban lehetnek, akik hajlamosak rá, viszont ha a közösség ezt még bátorítja is, tényleg elszalad az egész.

Szekszárdon az utolsó pillanatban Harangozó Tamás is visszalépett a javára, mégis a fideszes Horváth István nyert. Pedig az ő nevét a trafikügy óta ismerheti az egész ország, nyilván a szekszárdiak is. Miért választják akkor meg?

Ezek a korrupciós ügyek akkor fognak igazán ütni, ha vezetőszáron visznek el embereket. A Fidesz védekező, migránsozós taktikája működött Szekszárdon is. Az egyéni körzetekben az országos pártviszonyok voltak a meghatározóak, így a Fidesz tarolhatott.

Miként Hódmezővásárhelyen Lázár János, hiába, hogy ott volt az Elios-botrány is. Márki-Zay Péter polgármestersége azért hozhat eredményt?

Érdekes kérdés lesz, belülről mennyivel több adathoz lehet hozzájutni. Másrészt egy-egy feljelentése így eredményesebb is lehet. Nálam sokszor az volt a módszer, hogy a feljelentésem után megkérdezték az önkormányzatot vagy az Emmit: érte-e őket kár. Ők pedig persze ingatták a fejüket, őket dehogy.

Kérdezett: Lakner Dávid