Csatát vesztettünk, de háborút nyertünk az Alkotmánybíróságon a visszaélésszerű titkosítókkal szemben

A külügyi dolgozók listájának titkosítása, végeredmény:  atlatszo.hu vs. Külügyminisztérium 1 : 2. Régen örültünk ennyire elbukott ügynek. Három éve rutinszerű adatkérésnek indult, a héten mégis elvi jelentőségű alkotmánybírósági határozat lett belőle, pedig a végén még csak a kért adatot se fogjuk megismerni.

2012 februárjában azért kértük volna ki a Külügyminisztériumból az alkalmazottak nevét és beosztását tartalmazó állománytáblát, mert törvényi kötelezettsége ellenére a tárca a minisztériumi kinevezésekről és felmentésekről szóló információkat nem tette közzé. Még a kétsoros – az adatok esetleges kiadása által okozott diplomáciai és nemzetbiztonsági sérelmekre hivatkozó – elutasító válasz kapcsán sem gondoltuk, hogy egy hosszú és fordulatos történet veszi ezzel kezdetét.

Az elsőfokú ítéletig különösebb meglepetés nem történt: a külügy absztrakt félelmei álltak szemben a köztisztviselők hivatali tevékenységével összefüggő személyes adatait nyilvánossá tevő törvényi szabályokkal. A bíróság ennek megfelelően elrendelte az adatok kiadását.

Ekkor azonban kiderült, hogy az akkor még Martonyi János által vezetett külügyi tárca valóban elszánt, és egyáltalán nem válogat az eszközökben: beminősítette, azaz minősített adattá (korábbi, talán még mindig ismertebb elnevezése szerint államtitokká/szolgálati titokká) nyilvánította ugyanis a teljes állománytábláját. Nemcsak egy részét, az egészet. Ez a lépés az előzményektől függetlenül is teljesen abszurd volt: ha a lista egésze minősített (márpedig a Külügyminisztérium döntése alapján 2041-ig az), akkor bárki, aki nyilvánosságra hozza valakiről, hogy a külügyben dolgozik, bűncselekményt követ el.

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla szembesült ugyan a minősítés sajátos körülményeivel, azonban ennek ellenére úgy látta, hogy nincs módja rá, hogy adatperben a minősítés törvényességét vizsgálja. Nincs jelentősége annak, hogy a minősítés már első látásra is alaptalan-e, ráadásul éppen a pertől való szabadulást szolgálja, a minősítés felülvizsgálatának kezdeményezésére a minősített adatok védelméről szóló törvény szerint mezei adatkérő nem jogosult.  Így a pert az Ítélőtáblán 2012 októberében elbuktuk.

Nem nehéz átlátni, hogy ha ezt ennyiben hagyjuk, akkor az azt jelentené, hogy akinek minősítési joga van (nagyjából minden állami szerv vezetőjének, akinél komolyabb jelentőségű adatok lehetnek), az egy jó ütemű minősítéssel bármikor szabadulhat a közérdekű adatok kiadására irányuló perekből, de már előre is beminősíthet a neccesebb ügyekben mindent, amit nem szégyell. (Azóta kiderült például, hogy a Széchenyi Bank és a Gránit Bank állami megvásárlásával kapcsolatos iratokat vagy a Paks II. végrehajtásával kapcsolatos megállapodások összességét például nem szégyellte az NGM, illetve a Miniszterelnökség.)

Tehát ha valamit, akkor ezt az ügyet mindenképpen vinnünk kellett tovább az Alkotmánybíróságra. Nem volt rövid a várakozás, de megérte: az AB eheti döntése szerint ugyanis az Ítélőtáblának is igaza van (az adatperben a bíró nem vizsgálhatja felül a minősítés törvényességét), de nekünk is (ez ellentétes az Alaptörvénnyel). Az AB odáig nem ment el, hogy maga oldja fel a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot alapjogként biztosító Alaptörvény és törvények közötti ellentétet, úgyhogy az ítélet elleni alkotmányjogi panaszunkat elutasította. Kimondta azonban, hogy az alaptörvény-sértő jogalkotói mulasztást amiatt, hogy a közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adat minősítése esetén nem biztosított az adatminősítés tartalmi felülvizsgálata, ezért az AB 2015. május 31-ig adott határidőt az Országgyűlésnek, hogy mulasztását pótolja.

Így aztán a külügyi tárcánál örülhetnek: hiába vezetett alaptörvény-ellenes eredményre az eljárásuk, mégsem indul újra a jogerősen lezárt per. Az e felett érzett örömöt azonban remélhetőleg beárnyékolja egy kicsit, hogy ha nem sikerült volna ennyire extrém helyzetet létrehozniuk az ügyben, akkor valószínűleg jóval kisebb lett volna az esély arra is, hogy egyáltalán eljusson az ügy AB-ig, majd ennyire masszív, 13:2-es többséggel álljon ki az testület az adatnyilvánosság mellett. Már most szólunk azonban, hogy a külügy történelmi érdemei nem akadályoznak majd minket meg abban, hogy az új szabályozás hatálybalépése után az első adatigénylésünk a Külgazdasági és Külügyminisztérium állománytáblájára vonatkozzon.

Sepsi Tibor

Tetszett a cikk?

Ha hasznos kezdeményezésnek tartod az Átlátszót, szavazz ránk az Index on Censorship közönségszavazásán, hogy egy újabb nemzetközi díjjal öregbíthessük a hírnevünk.

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.