Kikerült a főváros honlapjára az a szakértői összehasonlító elemzés, amely alapján a fővárosi közgyűlés hamarosan dönteni fog a Római-part sorsáról. Bár az elemzés készítőinek pártatlanságával kapcsolatban vannak kétségek, az biztos, hogy a tanulmány a helyenként érezhető elfogultság dacára sem ad halálos fegyvert egyik álláspont híveinek kezébe sem. A politikusok igyekeznek a „bízzuk a szakértőkre”-fedezékbe vonulni, ám épp a szakértői elemzés alapján egyértelmű, hogy március végén politikai döntést fog hozni a fővárosi közgyűlés.
Megjelent a főpolgármester által megrendelt tanulmány (PDF) (Összehasonlító szakértői értékelés a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmi fejlesztésének kérdéseiről), amelyről úgy tartottak egy hete lakossági fórumot, hogy az anyagot sem előtte, sem ott helyben nem látta senki.
A dokumentumról referáló Nagy László anekdotákkal tarkított előadása sem adott alkalmat arra, hogy a teremben jelen lévő szakértők érdemben vitatkozhassanak a dolgozat konkrét állításaival. Holott a nyilvánosságra került dokumentumból jól látszik, hogy a legfontosabb állításokat néhány egyszerű dián is be lehetett volna mutatni.
A tanulmányt, amely eldönteni hivatott a Római-part sorsát, két geotechnikai mérnök jegyzi: dr. Móczár Balázs és dr. Farkas József. Móczár a BME Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszékének docense, itt tanít professor emeritusként a másik szerző, Farkas József, a főpolgármester régi ismerőse.
Nem szerepel a szerzők között a harmadik mérnök a tanszékről, Nagy László korábbi tanszékvezető, dacára annak, hogy a lakossági fórumon ő képviselte a szerzőgárdát. Nagy mobilgátas elkötelezettsége közismert, a korábbi tanulmányok elkészítésében külső szakértőként részt is vett.
Más szakterületek (tájépítészet, városszociológia, ökológia sat) szakértőinek közreműködéséről nem tesz említést a dolgozat.
A dolgozat szerzői maguk is elismerik, hogy az elemzés komoly módszertani hiányosságokkal küzd. Például mert nincs súlyozás a az értékelés 60 szempontja között: „Valóban nem könnyű az embernek hatvan eltérő szempontot egyesítenie önmaga ítéletalkotásához” – utal a problémára a szöveg egyik talányos mondata.
Kétséges az is, hogy egy majdnem kész engedélyezési tervet össze lehet-e hasonlítani egy kidolgozatlan koncepcióval:
„Kétségtelen tény, hogy a parti nyomvonal kidolgozottsága előrébb tart, mint az N-K (Nánási út-Királyok útja) nyomvonalé, (…) de véleményünk szerint ez nem jelenti a tartalmas összehasonlítás elvégezhetetlenségét.” Ez az alig burkoltan szubjektív értékelés a szövegben többször is visszatér. („Társadalmi hatás: Nehéz becsülni, felmérés nem áll rendelkezésre. (…) Sokszor úgy lehet érezni, mintha minden ellen tüntetnének…”)
Gombhoz a kabát
Az összehasonlító elemzés által vizsgált 60 szempont közül 41 kifejezetten műszaki-árvízvédelmi jellegű – vagyis a súlyozatlanság miatt dominálnak a technokrata, mérnöki szempontok. A tanulmány végkövetkeztetése ugyanakkor a műszaki megvalósíthatóság tekintetében egyértelmű: „Az árvízvédelem mind a parton, mind a Nánási út-Királyok útja nyomvonalon műszakilag megvalósítható.”
Vagyis a szerzők a kompetenciájukba tartozó szakterületen döntetlenre hozzák ki az eredményt a versengő nyomvonalak között. Sajátos fordulat, hogy a dolgozat végén a szerzők mégis állást foglalnak a parti nyomvonal mellett, éppen azon szempontok alapján, amelyek nem tartoznak a mérnöki kompetenciába.
Azon a bizonyos lakossági fórumon többen is felhívták a jelenlevő mérnökök és politikusok figyelmét, hogy amíg nincs a közösséggel egyetértésben kidolgozott fejlesztési koncepció a partról, addig eleve vakrepülés bármilyen árvízvédelmi mű megvalósítása.
Ezt mintha a szerzők maguk is éreznék, a szöveg többször is felhívja a figyelmet a „tudatos partépítés” szükségességére. Igaz, sokszor épp itt vált át lírába a mérnökök álláspontja:
„A terveket ki kell egészíteni kertépítészeti, part-rehabilitációs tervekkel”; „Ez a projekt nem egyszerűen fairtásról szól, hanem egy tudatos partépítésről”
És persze vannak a szakvéleményben a túlérvelésből adódó vicces megállapítások is: például, hogy a parti nyomvonal esetén a Nánási-Királyok vonalon meg lehet szüntetni a földgátat, és a helyére bicikliutat építeni „csökkentve a parti kerékpározás veszélyeit”; „a Nánási út-Királyok útjánál nagyobb a természetbe való beavatkozás”; „[az N-K nyomvonal megvalósítása esetén] félő, hogy a fejlesztési pénzek a partot nem fogják elérni, konzerválódik a part állapota” vagy hogy „[a sok vita miatt] felértékelődnek azok a vélemények, amelyek folyamatosan egy irányba tartanak”.
A megbízott szakértő láthatóan beleadott apait-anyait, hogy meg tudjon felelni a megbízó nem túl burkolt álláspontjának, de a saját szűkebb szakterületén nem tudott elköteleződni a megrendelő által preferált parti nyomvonal mellett.
Az emlékezetes bős-nagymarosi vízlépcsőterv körüli küzdelemben is eljött egy pont, amikor az akkori pártállami vezetés próbálta a szakemberekre tolni a döntés felelősségét – valami nagyon hasonlót láthatunk most is, pedig ahogy azt a vitát, ezt is politikai döntés fogja lezárni.
Első fokon pert nyertünk a Zuglói Városgazdálkodási Közszolgáltató Zrt.-vel szemben, miután megtagadták az útjavításokkal kapcsolatos közadatok kiadását.
