A helység kalapácsa

Nem vált be Fazekas miniszter jelöltje, a Máltai Szeretetszolgálat próbálkozhat Tiszaburán

 

Még nincs két éve, hogy polgármestert csináltak Tiszaburán Fazekas Sándor miniszter jelöltjéből. Fazekas akkor nagyon beleállt a kampányba, ezer közmunkás foglalkoztatását ígérte, meg hogy rendbe teszik a falu ügyeit. Ma ott tart a dolog, hogy több, a polgármesterhez köthető ügyben büntetőeljárás folyik, és a kormány a Máltai Szeretetszolgálatra testálta a feladatot, hogy kezdjen valamit a Tiszaburával, meg a még rosszabb helyzetben lévő Tiszabővel. A projekt indulásához pedig adott 600 milliót.

 

tamogatoi_800_450

 

A milliárdos bulikhoz szokott olvasó el sem tudja képzelni, miképp lehet bármit is ellopni egy olyan nincstelen településen, ahol az önkormányzat folyamatosan rendkívüli kormányzati segítségért ácsingózik– új neve: önkormányzatok működőképességének megőrzését szolgáló támogatás, röviden müki -, ahol nincsenek jól fizető uniós projektek, viszont már minden létező vagyont betábláztak az előző adósságrendezés keretében, és lényegében csak segély meg közmunka van.

Pedig lehet, csak persze az összegek kisebbek néhány nullával, és a módszerek kevésbé szofisztikáltak. De ahogy más esetek mutatják, a nyomozóhatóságok néha olyan lassan dolgoznak, hogy egy bevállalósabb polgármester akár harmadszor is megcsinálhatja ugyanazt a bulit, mire az elsőért vádat emelnek ellene.

Kapcsolódó cikkek

Százmilliós hiány a tiszántúli közmunkaprogramon – zavaros ügyek az agrárminiszter hátországában

Imitált piacgazdaság Tiszatenyőn: ami az ország leghíresebb közmunkaprogramja mögött van

Közmunkásként fizetett holdudvar, hiányzó elszámolások és átláthatatlan pénzügyek: ez az érpataki üzleti modell

A szegények voksa – közmunka és a választás tisztaságának kockázatai

Közmunka csak a megfelelő voksért: nyílt szavazás volt Borsodban

Lezajlott a választás, elküldik a közmunkásokat

A tiszaburai modell

Helyi forrásaink azt bizonygatják, hogy kívülálló el sem tudja képzelni, mi folyik Tiszaburán. A képviselő-testületi ülések az Üvegtigris hangulatát idézik, sokszor se napirend, se írásos előterjesztés, csak úgy improvizálgatnak a telefonon összecsődített képviselők. Ha a jegyzőnek törvényességi észrevétele van, akkor a szakmunkás végzettségű polgármester néha azzal torkollja le, hogy márpedig nincs probléma, mert ő látta a tévében, hogy így kell csinálni.

Így is csinálták: a tavalyi zárszámadást például szóbeli előterjesztés alapján szavazták meg a képviselők, de a 2015-ös költségvetés módosítását is írásos előterjesztés nélkül fogadták el. A testület bizalma mondhatni feltétlen, hiszen a zárszámadás határideje előtti utolsó napon elfogadott dokumentum 14 oldalnyi táblázatban taglalja a pénzügyeket, és a módosítás mintegy 470 millióval emelte meg az eredeti 1,1 milliárdos költségvetést.

Persze azok alapján, ahogy például barterszerződéssel próbálták meg a két évvel ezelőtt a sertéshizlaldából eltűnt malacokat pótolni, minden elképzelhető. Nagy Imre polgármester például rezzenéstelen arccal mondta idén tavasszal, hogy az átláthatóság és a szabálykövetésre való törekvés jegyében döntött úgy, hogy a családtagjaira bízza egyebek mellett a közétkeztetés üzemeltetését.

Más kérdés, hogy a júliusi bért az önkormányzati dolgozók egy hónappal később kapták meg, mert nem sikerült úrrá lenni valami adminisztrációs problémán, vagy hogy a faluban egy éve nincs orvosi ügyelet. Igaz, most már a jegyző sem akadékoskodhat, mert Nagy Imre polgármester tőle is megszabadult: az utolsó közös munkanapjuk végén Nagy fizikai erőszakot alkalmazott a faluban négy éve dolgozó jegyzővel szemben, aki ezt érthetően nehezményezte. Az ügyből hivatalos személy elleni erőszak miatt feljelentés lett, folyik a nyomozás.

Nagy Imre polgármesterrel kapcsolatban nem ez az egyetlen ügy: a sajnálatosan kudarcot vallott Start-közmunkaprogramok kapcsán nemcsak a 80 milliónyi, nem cél szerint felhasznált támogatást követelte vissza a megyei kormányhivatal, de még feljelentést is tett a megyei ügyészségen jelentős értékre elkövetett költségvetési csalás miatt; ebben az ügyben a NAV nyomoz.

Ugyancsak nyomoznak egy hivatali visszaélés gyanúja miatt tett feljelentés nyomán: a polgármester felesége úgy kapta meg a közétkeztetést biztosító konyha üzemeltetési jogát, hogy arra nem volt közbeszerzés. A bonyolult procedúra helyett inkább írták egy szerződést, mely alapján az önkormányzat egy évre havi 1 forintért bérbe adja a létesítményt Nagy Imréné egyéni vállalkozónak, és egyben szerződik vele a közétkeztetéssel kapcsolatos feladatok ellátására.

Az okirat a gyermekétkeztetés számára a napi ebédért bruttó 760 forint/adag díjat állapít meg – ehhez képest a környéken jellemzően 500 forint körül mozognak az árak. A polgármester mögött álló testület azonban ügyelt az esetleg felmerülő összeférhetetlenség elkerülésére, így a konyhát Nagynéra bízó határozati javaslatot az alpolgármester terjesztette elő, gond nélkül meg is szavazták.

Más kérdés, hogy az előterjesztő esetében is felmerül némi érdekkonfliktus, hiszen sógora a polgármesternek.

Mit tud egy konyha nyújtani?

A konyhára láthatólag a mai napig afféle aranytojást tojó tyúkként tekint a Nagy család: 2011-től a jelenlegi polgármester fia, Nagy Roland volt az üzemeltetésért felelős önkormányzati tulajdonú cég, az Esély Kft. vezetője – tegyük hozzá az idősebb Nagy 2014-ig csak alpolgármester volt. A cég 2014 végére 50 millió feletti adósságot halmozott fel, és az évet 13 millió mínusszal zárta, a tavalyi évre aztán már nem is adtak le beszámolót.

Azt a képviselők is tudták, hogy a konyhán időközben volt egy nem túl kedvező megállapításokkal zárult Nébih-ellenőrzés. De hogy konkrétan mennyire nem kedvező, az csak akkor derült ki, mikor végrehajtási eljárás keretében árverésre hirdették meg az Esély Kft. egyik ingatlanát: az árverési hirdetmény szerint az ingatlanra a Nébih javára 12 millió forint értékű jelzálog van bejegyezve.

2015-ben új idők jöttek: az önkormányzat egy egyéni vállalkozóval, bizonyos Túró Zoltán Szilveszterrel szerződött a konyha üzemeltetésére. Túró úr némi meglepetést keltett új szereplőként a közétkeztetési üzletágban, hiszen addig a helyi kocsmában dolgozott pultosként – a Nagy családhoz azonban volt személyes kapcsolódása, hiszen előző munkahelyét akkor is, most is Nagy Imréné egyéni vállalkozó üzemelteti. Nagyné fáradhatatlan, ha munkáról van szó: nemcsak a kocsmát és a közétkeztetést viszi, de közalkalmazottként az orvosi rendelőt is ő takarítja.

Túró úr ígéretesen induló vállalkozói karrierje azonban tavaly év végén megfeneklett: súlyos elszámolási vitába keveredett Nagyékkal, és ennek nyomán februárban ő is feljelentést tett. Helyi forrásaink szerint az általa csak post festa megismert gazdálkodási adatokat látva fordult a nyomozóhatósághoz. Nagyék vélhetőleg ebből az ügyből sem fognak tudni kimaradni, hiszen a helyiek többször, több helyen látták a polgármester fiát, Nagy Rolandot Túró nevében egy aláírásbélyegzővel intézkedni.

Ilyen előzmények után döntött a képviselőtestület az alpolgármester indítványára, hogy a fentebb leírt feltételekkel erre az évre Nagy Imréné egyéni vállalkozóra bízzák a közétkeztetést. A dolog működött is, mígnem április végén egy váratlan munkaügyi ellenőrzés tíz közfoglalkoztatottat talált a konyhán. Problémát az okozott, hogy a közmunkásoknak pont nem itt, hanem a Start-közmunkaprogram keretében finanszírozott sertéstelepen kellett volna serénykedni.

Csakhogy a polgármesteri hivatal munkaügyi ügyintézője – mit ad isten, épp a polgármester húga – által bemutatott jelenléti ívek szerint ők egytől-egyig szabadságon voltak. Később pedig minden érintett úgy nyilatkozott, hogy március közepén közös megegyezéssel megszűnt a közfoglalkoztatotti munkaviszonyuk, és attól kezdve Nagy Imréné alkalmazottaiként dolgoztak.

A munkaügyi hatóság némi bírsággal tudomásul vette a dolgot, a kormányhivatalig vagy az ügyészségig pedig nem jutott el az ügy. Pedig elég nehezen magyarázható, hogy az időközben Nagyné alkalmazottaivá avanzsált közfoglalkoztatottak miképp kaphattak bért az önkormányzattól március-áprilisra.

Ketten a tízből később komoly hátrányokkal szembesültek: Nagyné a munkaviszonyukat április végén megszüntette, a munkaügyi hivatal viszont törölte őket a munkaügyi nyilvántartásból. Ezért munkaügyi bírósághoz fordultak, követelve a kieső munkabér megtérítését, és újabb feljelentés is született, melyben a polgármester a családja révén megint csak érintett.

Még mindig nem zárták le a nyomozást a 2014-es választással kapcsolatban választás rendje elleni bűncselekmény miatt tett feljelentés ügyében – helyi forrásaink szerint ugyanakkor a többi ügyben nem nagyon látni, hogy haladna az eljárás. A Start-programmal kapcsolatos visszaélések gyanúja miatt ugyan járt már egy könyvvizsgáló a településen, de még nem foglaltak le iratokat – igaz, a konyhán dolgoztatott közfoglalkoztatottak ügyében is megindult a nyomozás.

Jön a takarító

Fazekas Sándor agrárminiszter a 2014-es őszi kampányban azzal agitált a jelenlegi polgármester mellett, hogy

„Nagy Imrével azon dolgozunk, hogy mindenkinek legyen megélhetése (…) a kormány garantálja, ezer közmunkás állás lesz Tiszaburán (…) mindenkinek lesz munkája, rendbe tesszük a pénzügyeket.”

Talán ő maga sem gondolta komolyan ezeket az ígéreteket, de arra biztosan nem számított, ami az elmúlt két évben történt.

Ezért vagy sem, de a 1391/2016 (VII.26) kormányhatározat „Tiszabő és Tiszabura települések helyzetének rendezéséről” nagyjából a Máltai Szeretetszolgálatra bízza a feladatot, hogy valamit kezdjen a két jász-nagykun-szolnoki csődtömeggel. A kormányhatározat alapján lesz itt Biztos Kezdet Gyerekház, tanoda, sportolás és a – kissé zavarosra sikeredett szövegezésű határozat szerint – a máltaiak fogják vinni az iskolát és az óvodát is, a finanszírozásra pedig 613 millió forint áll rendelkezésre.

A hosszú távú problémamegoldást célzó komplex intézkedési tervet ugyanakkor Balog miniszternek kell elkészítnie. Szerencsére lesz biztos helyismerettel rendelkező szakértője, hiszen a határozat szerint a munkába bevonja majd a földművelési minisztert is.

Becker András

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Megosztás