Eger és Szolnok: káosz és kiszámíthatóság

Másfél órás kocsiút választja el a két szomszéd megye székhelyét, de a politikai szituációt tekintve a két város nem is állhatna távolabb egymástól. Talán csak a halmozódó gondok jelentenek azonosságot a két helyen.

A szallas.hu MTI-hez eljuttatott közleménye szerint idén is Eger volt a legkedveltebb a húsvéti kikapcsolódást kedvelők körében. Eger nevéhez tapad valamiféle fancység, és aki nincs otthon a város ügyeiben, az is rendszeresen értesül a várossal kapcsolatos hírekről. Szolnok ellenben az egyik legkevesebbet emlegetett megyei jogú város, talán a sportsikerekkel kerül a máshol élők látókörébe. Viszont Egerrel ellentétben – ahol azért gyakrabban előfordul az ilyesmi – többnyire a zajos botrányok is elkerülik.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ugyanakkor a két város problémái nem tükrözik a fenti képet. Mindkét város komoly forráshiánnyal küszködik, évtizedes megoldatlan kérdések nehezednek a várost irányítók vállára. A múlt századfordulón „magyar Athénnak” is nevezett Eger kétarcúságot mutat. A vár és környéke vagy a Szépasszonyvölgy kicsinosított, sokszor nyüzsgő látványához a hetvenes években emelt lakótelepek szolgáltatják a kontrasztot. Szolnok, amely annyi más településhez hasonlóan komolyan megszenvedte a rendszerváltáskor az ipar visszaesését és ezzel együtt a munkahelyek megszűnését, ma ismét a növekvő munkanélküliség rémével nézhet szembe. Több cég elkezdte fölváltani a magyar munkaerőt vendégmunkásokra.

Mind a hevesi, mind a jász-nagykun-szolnoki megyeszékhely önkormányzatában aggódnak a financiális helyzet miatt. Egerben a Modern Városok Program pénzeinek központosítása okoz gondot, Szolnokon egyenesen csődközeli helyzetről beszélnek: a tavaly 53 milliárddal zárt költségvetést idén 32 milliárdra tervezték. S lassan már természetesnek számít, ha vidéki város kerül szóba, a helyiek mindkét helyen a fiatalok elvándorlásáról panaszkodnak.

Jól van az úgy

A magyar történelemben többször az ellenállást jelképező városok (Eger a Rákóczi szabadságharc idején a fölszabadított országrész központja volt, Szolnok esetében elég Damjanichék 1849-es híres győzelmére utalni) az újkori politikatörténetben nem voltak különösebben rebellisek. A dualizmusban és a Horthy-érában általában kormánypárti jelöltekre voksoltak. Szolnok ugyanakkor az iparosítással kapott egy erősen baloldali színezetet is, míg Eger érseki székhely mivolta volt meghatározó. Ez látszott az 1945, illetve ’47-es voksoláskor, amikor is előbbi helyen a kommunisták, utóbbin a Demokrata Néppárt jelöltjei szerepeltek jól.

A rendszerváltást követően is megőrződött az a tulajdonság, hogy a városok együtt szavaztak az országgal, és a helyi országgyűlési képviselő párthovatartozása megegyezett az éppen aktuális kormány vezetőerejével. Kivételt csak Szolnok 1998 és 2002 közötti négy éve jelenti, amikor is a Fidesznek – bár kormányra került – nem sikerült a városban parlamenti mandátumot szerezni.

Tudósítás egy kormánypárti győzelemről 1931-ből. A lap kiemeli az egriek „józanságát”. Forrás: Arcanum

Leépülés, élénkülés

A helyi közélet azonban merőben másként alakult. Egerben a rendszerváltáskor kvázi nagykoalíciós jelöltként Ringelhann Györgyöt választotta a helyi képviselő-testület polgármesternek, aki azután 1994-ben közvetlen választáson megőrizte tisztségét. Egészen ’98-ig, ekkor az MSZP-s Nagy Imre legyőzte, noha fél évvel korábban még a Fidesz nyert ugyanitt. Nagy 2006-ig maradt hivatalában, ekkor érkezett az őszödi ősz, és a jobboldal által támogatott Habis László. Őt viszont 2019-ben össz-ellenzéki támogatással a jobbikos Mirkóczki Ádám váltotta.

Egy megyével arrébb még másabbul alakultak a dolgok. Szolnok első polgármestere ugyan az országos trendnek megfelelően egy SZDSZ-es lett Kőnig László személyében, azonban ő 13 hónap múlva családi és egyéb okokból lemondott, és ekkor került a város élére a Fidesz későbbi erős embere, Várhegyi Attila. A település amúgy is jelentős fideszes kötődéssel rendelkezik, pontosabban több fideszes kötődik Szolnokhoz. Itt született a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó, és Orbán Viktor maga is élt itt két évig. Szolnoki továbbá az a Nyerges Zsolt, aki sokáig a párt kettes számú gazdasági háttéremberének számított.

Vélhetően nem ennek köszönhetően, de Várhegyi simán nyert ’94-ben, és azután adta át helyét, hogy négy évvel később az első Fidesz-kormány kulturális államtitkára lett (mely tisztségből történetesen egy szolnoki telekügylet utóhatása miatt kellett távoznia). A város élére azonban ismét egy fideszest, Szalay Ferencet választotta polgármesternek, aki a mai napig betölti a tisztségét. Igaz, 2002-ben a Medgyessy-kormány jóléti intézkedéseinek hangulatában kénytelen volt időlegesen búcsúzni a poszttól, ekkor Botka Lajosné (Botka László szegedi polgármester édesanyja) lett a városvezető. 2006-ban azonban Szalay visszatért.

Letisztult és zavaros kép

A kaposvári Szita Károly és az angyalföldi Tóth József után tehát Szalay a harmadik legrégebben hivatalba lépett nagyvárosi polgármester az országban, igaz, mint fentebb láthattuk, neki négy év kimaradt. A városvezető helyzetéből adódóan így nem is az elmúlt négy és fél, hanem az utóbbi harminc év eredményeivel kampányol: a kétezres években újra megtelepülő iparral, a felújításokkal, a Tiszára épülő kulturális eseményekkel és beruházásokkal.

Az utóbbihoz kötődik ugyanakkor a most lejáró ciklus egyik nagy kudarca is. Noha a városvezetés új stratégiai területként a turizmust jelölte meg, és ennek keretében – ahogy a kormánysajtó lelkesen hírül adta – 2022-ben egy négycsillagos hotel alapjait tették le állami potentátokkal közösen, s a város országgyűlési képviselője még hangsúlyozta is, hogy a kormány négymilliárddal támogatta meg a Tiszakavics szállodát, a helyieknek egy betontorzó jutott. Az építkezés hónapokkal ezelőtt leállt, s mint kiderült, végig szabálytalanul folyt, a NAV költségvetési csalás miatt eljárást indított, a beruházó és a kivitelező pedig elszámolási vitába keveredett. Nem egy sikertörténet.

A vezetés kritikusai amúgy is azt emlegetik, hogy megtorpant a fejlődés, és hiába a látszólag jó fideszes kapcsolatok, a város lobbiereje elenyésző más hasonló méretű településekhez képest. Az MSZP-s alpolgármester Győrfi Mihály hosszan sorolja is a gondokat. Például azt, hogy a mélyen fekvő városban a szálló por mekkora bosszúságot okoz, és már népegészségügyi kérdésként kezelendő. De említi a közlekedéssel kapcsolatos financiális gondokat vagy éppen a szórakozóhelyek hiányát. Győrfi polgármester-jelöltségében az LMP kivételével meg is állapodtak az összefogós ellenzéki pártok, amelyek arra készülnek, hogy testületi többség után (amelyet legutóbb megszereztek, majd kiválásoknak köszönhetően menet közben elvesztettek), ezúttal a város teljes irányítását megszerzik. A képlet tehát egyértelmű, tudható, kik indulnak, és nagyjából mire támaszkodhatnak.

Nem így Egerben, ahol bő két hónappal a választás előtt egyáltalán nem tudni, kik és milyen formációban fognak ringbe szállni, de legalább semmi sem az, aminek látszik. A várost ’19-ben elhódította az ellenzék, amelynek élén a Jobbik volt szóvivője és országgyűlési képviselője, Mirkóczki Ádám állt. Az új polgármester azonban hamar összetűzésbe került az őt támogató koalícióval, s különösen az MSZP helyi fontos figurájával, aki nem más, mint a másodunokatestvére, Mirkóczki Zita. Míg a közéletben elkezdődtek az ütésváltások, a fejlesztések is megtorpantak. A városvezetés erről azt mondja, hogy a Modern Városok Program keretében folyó beruházásokat az állam magához vonta, és a lebonyolításukért felelős cég még a közbeszerzési pályázatok kiírására sem volt képes.

Más ügy is borzolta a kedélyeket, mégpedig az elkerülő út ügye, amelynél az volt a kérdés, hogy egy része belül húzódjon vagy teljesen a városon kívül. Bár a polgármester nem nyilatkozott egyértelműen, de úgy tűnt, hogy szakmailag a belül húzódó megoldást tartaná jobbnak, amely viszont nyilvánvalóan nem tetszett a környéken élőknek. Erre lecsapott a Momentum, amelyik aláírásokat kezdett gyűjteni az elkerülő ellen (a problémát végül Lázár János oldotta meg, a külső út preferálásával). Nem meglepő módon Mirkóczkit a helyi Fidesz is vehemensen támadta, élén egy bizonyos Oroján Sándorral, aki Nyitrai Zsolt helyi országgyűlési képviselő bizalmasa volt, és több botránnyal is bekerült az országos médiába.

Az előzmények ismeretében sok csodálkozni való nincs azon, hogy Mirkóczki Ádám hezitált az újraindulásával kapcsolatban. Hivatalosan még mindig nem jelentette be indulását, ám a háttérben arról hallani, hogy gőzerővel folyik saját szervezetének fölépítése és a kampány előkészítése. A Momentum viszont már korábban megnevezte saját jelöltjét Jánosi Zoltán személyében, aki mögé elkezdtek besorolni az ellenzéki pártok, így az az MSZP, ahonnét mára már kiszorult Mirkóczki Zita. Utolsóként a DK jelöltje jelentette be visszalépését Jánosi javára, aki azonban március 15-én szintén bejelentett valamit. Mégpedig azt, hogy családi okokból visszalép. Két hónappal a választás előtt tehát nincs ellenzéki jelölt a városban a Mi Hazánk aspiránsát leszámítva.

Ideális helyzet a Fidesznek – gondolnánk mi. Csakhogy a párt még ’22 előtt leváltotta a választókerületi elnökségről Nyitrait, és föloszlatta a helyi szervezetet, ahová Orojánt nem vették vissza. Aki erre úgy döntött, hogy saját egyesületével elindul a választáson. A Fidesz pedig bejelentette, hogy a helyben alig beágyazott megyei agrárkamara elnököt, Vágner Ákost indítja. Pedig mindkét város megszerezhető lenne mindkét oldalnak.

Furcsán alakuló esélyek

A legutóbbi két országos választás helyi adataiból látszik, hogy egyik politikai erő sem húzott el a másik mellett. Szolnokon kifejezetten kicsi a különbség a bal- és jobboldal között. Bár azt meg kell jegyezni, hogy legnagyobb erősödés a Mi Hazánké volt. Utóbbi ellenére a fideszes vezetésű városok közül Veszprém után Szolnokon volt a legkisebb különbség a közös ellenzéki lista és a Fideszé között. A korábbi tapasztalatok alapján rákérdeztünk az önkormányzati szerepvállalás és az ellenzéki pártmunka kapcsolatára, és beigazolódott előzetes gyanúnk. Ellenzéki forrásaink elmondták, hogy ugyan legutóbbi önkormányzati választáson kifejezetten jól szerepeltek és jelentős posztokat fogtak, de a városházát nem tudták átvenni, így a nem fideszes közélet centruma a helyi pártszervezetek körül, illetve között maradt. Kifejezetten virulens pártéletről számoltak be.

Ellentétben Egerrel, ahol nem egyszerűen nyert az ellenzék, de az egyéni körzetek kétharmadát is elvitte. Ehhez képest hetekkel a választás előtt nincs polgármesterjelölt, szervezetileg több részre szakadt a nem fideszes tábor, és a helyi pártszervezetek hetek óta mindösszesen 3-4 poszttal vétették magukat észre a Facebookon.

Hont András

A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum adatbázisa szolgáltatta. A címlapkép Átlátszó-montázs, és Szalay Ferenc szolnoki polgármestert ábrázolja a Tiszavirág hídnál, illetve Mirkóczki Ádám egri polgármestert az egri várban. Az adatvizualizációban Szabó Krisztián működött közre.