Meghaltunk, de túléltük – a NER rövid története

A történész és újságíró páros, azaz Csunderlik Péter és Pető Péter új könyve valójában blokkcikkek gyűjteménye, illetve egyik korábbi kötetük újraközlése/folytatása. Egy humoros és alapos emlékeztető arról, mit kellett látnunk-hallanunk és átélnünk a NER 16 éve alatt. Az utókornak is remek összefoglaló a kiadvány a politikai manőverekről, rendszerszintű korrupcióról, valamint a Fidesz-kormány körüli celebekről és médiabirodalomról.

Az utóbbi időkben, de mondhatjuk úgy is, hogy „az elmúlt tizenhat évben” számtalanszor jártam úgy, hogy estefelé leugrottam a törzshelyemre – ami hat percre sincs –, és gyakran egyfajta időalagútba kerültem. Mert hiába, hogy a gép elől, a híreket olvasva keltem fel még otthon, lenn már újabb és újabb történésekkel fogadtak a haverok „olvastad?” vagy „még nem is hallottad?” felütéssel.

Természetesen sosem személyes, baráti-családi, hanem mindig valami közügyhöz kapcsolódó témáról volt szó: korrupcióról, egy újabb politikusi elszólásról, botrányról, kirúgásról/kinevezésről – persze ehhez kapcsolódhattak a kultúrkommiszárok, celebek, influenszerek, focisták, akárkik esetei. Ha pedig akár több napra is elutaztam, mintha egy másik világba tértem volna vissza. A NER meg a főszereplők maradtak, de mintha egy menő sorozatból hagytam volna ki egy egész évadot. Igaz, valahol a lényeg mit sem változott.

Ezt bizonyítja a történész és újságíró páros, azaz Csunderlik Péter és Pető Péter új könyve, amely valójában blokkcikkek gyűjteménye, illetve egyik korábbi könyvük, a 2019-es Újabb TOP 10-es történelmi slágerlisták újraközlése, illetve folytatása, most egészen 2025-ig.

Csunderlik Péter – Pető Péter: A NER-hanyatlástörténete – Az Orbán-rendszer közéleti toplistákban
Napvilág Kiadó, 2026
236 oldal, 4500 Ft

Gondolhatnánk, hogy a NER bukása után valójában a könyv elvesztette aktualitását – ahogyan a közpénzek is közpénzjellegüket a szóban forgó időszakban, amiről rengetegszer esik szó, kiváló példákra emlékeztetve bennünket –, de azon kívül, hogy a cikkek, avagy a könyv nagyon szellemes, humoros, nem árt majd megőrizni, ha véletlenül és ne adj’ Isten némi nosztalgiánk támadna ezen éra iránt. Azaz jó emlékeztető arra, mit kellett látnunk-hallanunk és elviselnünk, az utódok pedig haszonnal forgathatják majd, ha meg akarják érteni, mit éltek át őseik, esetleg miben telt az ő korai szocializációjuk.

Valahol meg épp az az érzésünk, mintha mindez tegnap, sőt, minap történt volna, és nem bő másfél évtizedig éltünk volna egy morbid világban. Ami nem önmagában volt olyan, amilyen, mert a többség végül a kétharmadot, az ellenzék meg magát morzsolta fel. Az egész élén és mögött persze az Orbán-rezsim állt a maga ikonikus alakjaival, akik kihagyhatatlanok e könyvből is (Rogán, Szijjártó, Lázár, Schmidt, Bayer, Mészáros, Simicska, Szájer, sorolhatnánk napestig), hanem amiatt, hogy olyan alakok is szimbolizálták a rendszert, mint a heréjét kivasaltató Berki Krisztián vagy Tóth Gabi, meg a közéjük ékelődő új „szellemi elit”,

a megmondóemberekkel, kvázifilm-készítőkkel, esztrádzenészekkel, fociedzőkkel és végül a hatvanpusztai zebrákkal.

Ha két-három évvel korábban jelenik meg a kötet, aligha lehetett volna még a címe A NER hanyatlástörténete, mert annyiszor gondoltuk lehetetlennek, hogy egy-egy olyan ügybe ne bukna bele egy mégiscsak EU-s ország kormánya, mint például a magánnyugdíj-pénztárak kirablása, az azeri baltás gyilkos kiadása, Rogán helikopterezése, Borkai és Szájer szexbotránya, az MNB milliárdjainak elsíbolása, vagy hogy egy nyugdíjas magát műtötte meg az egészségügy siralmas állapota miatt.

De nem, a rendszer sikeresen tolta – legalábbis a saját szavazótábora – képébe azt, hogy miért jutott csődbe a Malév, miért kell ezer évig eladósítani az országot a Paks2-vel az oroszoknak, miért jó a rezsicsökkentés az amúgy is gazdagoknak. Vagy hogy miért kell rettegni a migránsoktól (akiknek amúgy eszük ágában sem volt itt maradni), majd az ukránoktól, vagyis általában a háborútól, amitől persze ők megvédik a népet. Gigaplakát-kampánnyal, amelynek célkeresztjébe a már akkor is idős Soros György került, persze szerintük nem a látens antiszemitizmust erősítendő, hanem mert a globális kapitalizmusnak is útját állta a NER, bár ez alá ezek szerint nem tartoznak a kínai beruházók, az akkugyárak és Pecina, aki a Népszabadságot vásárolta fel, majd szüntette meg.

Jómagam a könyvből hirtelen egy dolgot hiányoltam, a Budapest-Belgrád vasútvonal körüli kálváriát – de sajnos nem is sajnos, hogy e könyvbe ez az ügy még bele se férhetett, avagy nem is kerülhetett volna az adott évben a top 10 botrány közé.

Talán kicsit sokat foglalkozik a két remek történész, illetve újságíró a magyar focival, a stadionokkal, de ez is csak arány kérdése, mert az utóbbi időszak történelmét valójában igen jól szimbolizálja az itt is valamiért futballnak nevezett valami, amibe annyi tao-pénzt öntöttek, amennyiből az egész felsőoktatás ügyét simán meg lehetett volna oldani. Még akkor is, ha annak egy részét nem is vesszük figyelembe, amit Mészárosék hazavittek belőle, és jachtokra, repülőkre és a feleségeikre meg az asszonyok vállalkozásaikra költöttek.

Amikor a Fidesz-KDNP hatalomra jutott, egy nyugdíj előtt álló mérnök barátom – aki legalábbis addig hithű baloldalinak volt mondható (ma már ennek a szóösszetételnek sincs semmi értelme) – azt mondta, szarabbul fogunk élni, de sokat fogunk nevetni ezeken. Vátesz volt, tényleg sokat nevettünk, bár aztán egyre inkább sírva-vigadás lett a vége (sőt, már az eleje). A tévéképernyőt is csak azért nem köpködtük le, mert bele sem néztünk az M1 hírhamisító és összeesküvés-elméleteket prezentáló műsoraiba, de még az ATV vitaműsorairól is hamar leszoktunk, ahogy előmásztak a posztkommunista, mostanra „megvilágosult” mélykeresztény, nagymagyar vagy épp poszt-liberális „szakértők”, akik szintén felbukkannak az oldalakon.

Viszont idegrohamot kaptunk, amikor a meccsek szünetében az M4-en megjelentek a Hírek egy percben, illetve egy idő után oly gyors reflexszel ugrottunk a távkapcsolóért, hogy azért olimpiai érmet nyerhettünk volna több sportágban. Főleg a budapesti olimpián, amiről szintén szó esik a kötetben. Akkor úgy tűnt, ez az ötlet lesz az utolsó szög a NER koporsójába, ám nem, abba még a Covid-19 körüli tétlenkedés és az ismét több tíz- avagy százmilliárdos csalás a lélegeztetőgépek körül sem volt elég. Ahhoz Novák Katalin kellett ugyebár, aki kegyelmet adott pedofilügyben, amit aztán ügyesen lovagolt meg egy megtért ex-NER-es.

Erről azonban már nemigen szólhat a könyv, mert 2025-ig tart, és 2026 már mint a remény éve kezdődött, április 12-én meg eufórikussá vált a hangulat. Azt nem tudhatjuk, hogy ez meddig tart ki – aligha túl sokáig, bár a remény hal meg utoljára –, azt azonban lefogadjuk, hogy Csunderlik Péternek és Pető Péternek ezek után is lesz, illetve már van is témája.

Szerbhorváth György

Címlapkép: Átlátszó-montázs