Jogerős: nem titkolhatja szerződéseit a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar

 

A NAIH és a Fővárosi Törvényszék után a Fővárosi Ítélőtábla is igazat adott Erdélyi Katalinnak, az Átlátszó újságírójának, és elrendelte a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar által megkötött szerződések adatainak kiadását. Ahhoz képest, hogy egy kifejezetten egyszerű adatigénylés kapcsán minden rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vettek a felek, az eljárás igen gyors volt: a benyújtott adatigénylés még nincs egyéves.

Mivel – a korábbi végrehajtói kamara feladatainak egy részét átvevő – Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK)  honlapján még a törvényi közzétételi szabályok szerinti gazdálkodási adatok  sem szerepeltek, tavaly június végén kikértük az MBVK 2015.09.01. és 2016.06.28. között kötött polgári jogi szerződések listáját a partner, a szolgáltatás tárgya és az ellenérték megjelölésével. Sok alaptalan megtagadást láttunk már, de még így is meglepődtünk rajta, hogy MBVK egy az egyben megtagadta az igénylés teljesítését, mivel szerinte rá az Infotörvény nem vonatkozik, ő közpénzt nem kezel, és ezek egyébként is az üzleti titkai.

A végrehajtási törvény 2015-ös módosításával létrehozott végrehajtói kar ugyanis törvényben meghatározott közfeladatokat lát el, és többek közt a végrehajtási ügyek adósaitól a végrehajtók által beszedett általános költségátalányból gazdálkodik. A törvény egyik jellemző mondata szerint például „a Kar közfeladataival összefüggésben felmerülő kiadásokat az általános költségátalány és a Kar egyéb bevételei fedezik”.

Azon kívül, hogy a frissen létrejött, a bírósági nyilvántartásba vétel alól törvény alapján mentesülő szerv ellen értelemszerűen még nem születhetett korábban adatperes ítélet, semmi nem támasztotta alá a titkolózást.

Ősz végéig annyival jutottunk előrébb, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság felhívta az MBVK-t az adatok kiadására (közfeladatot látnak el, naná, hogy az Infotörvény hatálya alá tartoznak), de továbbra sem kaptuk meg az adatokat. Ez az MBVK időközben hozzánk eljutott 725 millió forintra rúgó kommunikációs számlái alapján kezdett érthetővé válni, így az elvi kérdés mellett a konkrét adatok megszerzése érdekében is egyértelmű volt, hogy perelünk.

Az ügy szerencsére drámai fordulatot nem hozott: előbb az alábbi ítéletben a Fővárosi Törvényszék, majd múlt hét csütörtökön az MBVK fellebbezése alapján eljáró ítélőtáblai tanács is a NAIH érvelését alapul véve állapította meg, hogy az alperes az Infotörvény hatálya alá tartozik, és hogy nem tudott sikerrel bizonyítani egyetlen megtagadási okot sem.

 

Tanulságos lehet az adatkéréseket benyújtó újságírók számára az üggyel kapcsolatos eljárási vita és annak eldöntése. Az adatigénylő az ügyben ugyan újságírónk volt, de az e-mail tárgyban a „sajtómegkeresés – atlatszo.hu” megjelölés szerepelt és a megkeresés céges e-mailcímről ment ki. Ezt vette észre éles szemmel az alperesi jogi képviselő, és próbálta azon a formai alapon megúszni a pervesztességet, hogy nem Erdélyi Katalinnak, hanem az Átlátszónak kellett volna az ügyben perelnie.

A jogerős ítélet alapján azonban az újságíró minősült igénylőnek, ráadásul a felismerés is későn jött: az alperes ugyanis az adatigénylésre tartalmi (megtagadó) választ adott – az újságírónak címezve. Mindettől függetlenül újságírói igényléseknél érdemes figyelni arra, hogy a megkeresésből kétséget kizáróan kitűnjön, hogy az újságíró személyesen, saját maga számára igényel adatot.

Ami pedig az ügy érdemét illeti: az MBVK-nak lesz még pár nyilvánosságmentes hete az ítélet harminc napon belüli írásba foglalása, a kézbesítés ideje és a 15 napos teljesítési határidő leteltéig. Nyár vége körül azonban a végrehajtói köztestület rákényszerül arra, hogy eddigi, a jogi helyzet harcos tagadására épülő „nyilvánossági politikáját” felülvizsgálja.

Ennek kézenfekvő első lépése a törvényi minimum teljesítése lehetne: a Kar közzétett közérdekű adatai közül a tavalyi évre vonatkozó beszámoló ugyanúgy hiányzik, mint az ötmillió forint feletti szerződések listája.

Sepsi Tibor