“Évek óta egyik krízisből a másikba esünk” – interjú Bíró Endrével, a Pest megyei Gyermekvédelmi Központ igazgatójával

2026 szeptemberében hozta nyilvánosságra a kormány a gyermekvédelmi jelentést, amelyből kiderült: a rendszer 2026-ra súlyos válságba került. A férőhely- és szakemberhiány, az egyre csökkenő nevelőszülői létszám, valamint a szolgáltatások gyengesége egyre több gyermek biztonságos ellátását veszélyezteti. 2025-ben közel 21 000 kiskorú élt állami gondoskodásban, miközben havonta 1300–1500 gyermek várt elhelyezésre vagy áthelyezésre. A dolgozók közel negyede távozott, az intézményekben pedig 1684 gyermekbántalmazást regisztráltak. A problémákat tovább súlyosbítják az elavult, sok esetben rossz műszaki állapotú épületek és az ellátórendszer túlterheltsége.

Mindezekről Bíró Endrével, a Pest megyei Gyermekvédelmi Központ igazgatójával beszélgettünk, aki szerint a gyermekvédelmi rendszer jelen állapotában nem képes maradéktalanul biztosítani a gyermekek számára a szükségleteiknek megfelelő ellátást.

Átlátszó: A gyermekvédelmi rendszeren belül milyen feladatokat lát el?

Bíró Endre: 2021-ben egy jogszabályváltozás folytán a Pest Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat intézményi keretei között működő gyermekotthoni hálózat július 1-től külön intézményként kezdett el működni. Ennek az intézménynek a vezetésére kaptam meghívást. Ezzel együtt jártak olyan feladatok, amik egy önálló intézmény kialakításával együtt járnak, így például egy önálló költségvetési szerv kialakítását kellett menedzselni, stabilizálni kellett a szakmai létszámot, megfelelő módon fel kellett tölteni azokat a férőhelyeket, amelyek a gyermekotthonokban, illetve a lakásotthonokban rendelkezésre állnak. A Gyermekvédelmi Központ Pest megyei ellátási területtel rendelkezik, ahol 15 különálló telephelyen lakásotthonok, illetve kisebb gyermekotthonok működtetése a feladata.

Mi volt a legégetőbb feladat, amit azonnal meg kellett tennie az új intézmény létrehozásakor?

A feladatunk azzal indult, hogy stabilizálni kellett a szakmai teamet. Ez azóta is a legfontosabb feladataink közé tartozik. Mindemellett voltak olyan épületeink, telephelyeink, amelyek még nem rendelkeztek működési engedéllyel. Ezeknek a felkészítése, a működés engedélyeztetési folyamata is nagy kihívás volt. Ehhez kapcsolódóan pedig a tárgyi feltételeket is biztosítanunk kellett. A legnagyobb kihívást egyébként a szakmai csapat biztosítása okozta.

Ez olyannyira nehéz volt, hogy a két otthon közül, amelyeknek a tárgyi feltételei már gyakorlatilag rendelkezésre álltak 2023-tól, illetve az engedélyeztetési folyamat is lezajlott,  csak az egyiket tudtuk beindítani, mert a szakmai teamet nem sikerült még összeállítani. Annak ellenére sem, hogy több csatornán folyamatosan próbáljuk a rendelkezésre álló szakmai státuszokat feltölteni, és azokat a szakembereket megtalálni, akik a gyermekekkel majd foglalkozni fognak.

Mindig a gyermekvédelemben dolgozott? Honnan ered a hivatástudata?

2000 óta dolgozom a szociális ellátórendszerben, a pályafutásomat a Rákospalotai Javítóintézetben kezdtem, ahol nevelőként dolgoztam fiatalkorú bűnelkövető lányokkal. Ezt követően a közigazgatás felé vitt az utam, ahol szociális intézmények ellenőrzésével foglalkoztam, majd később a fóti Károlyi István Gyermekközpontban voltam általános igazgató-helyettes.

Bíró Endre a Pest megyei Gyermekvédelmi Központ igazgatója. Fotó: Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság.

Milyennek látta a fóti gyermekotthont, míg Ön volt az igazgató-helyettes? Tapasztalt a dolgozók részéről visszaéléseket?

A fóti Károlyi István Gyermekközpontban eltöltött időszakban, 2014-től 2021-ig az intézmény számos jelentős szakmai kihívással nézett szembe. A menekültválság idején a kísérő nélküli kiskorúak (menekült gyermekek) korábban soha nem látott létszámban történő ellátása egy óriási személyi, tárgyi és anyagi erőforrásokat igénylő, rengeteg szakmai kihívást nyújtó feladatot jelentett, amely az intézmény akkori dolgozóinak és további, az ellátásba bevont külső szakembereknek a megfeszített munkája révén összességében sikeresen megvalósult. Mindemellett a tartós beteg és halmozottan sérült gyermekek otthont nyújtó ellátása, illetve a központi speciális gyermekotthonban gondozott, súlyos pszichés problémákkal és egyéb további sérülésekkel küzdő fiúk komplex gondozása is az intézmény további meghatározó szakmai feladatait jelentették.

Ezen feladatok a jellegüknél fogva sokszor napi szinten igényeltek összetett szakmai döntéseket, esetenként azonnali beavatkozást, amely egy elhivatott, összetartó és felkészült szakmai közösség nélkül nem sikerülhetett volna. A Fóton eltöltött időszak alatt egy-egy esetben feltártunk szabályszegést, vagy nem megfelelő működést.

Sajnálom, hogy ilyenek előfordultak. Ugyanakkor a munkatársak általi gyermekbántalmazás, vagy egyéb súlyos gyermekekkel szemben elkövetett abúzus rendszerszinten, vagy ismétlődő jelleggel úgy érzem, nem alakulhatott ki, hiszen az intézmény akkori vezetője, illetve az őt segítő szakmai team ebben a kérdésben véleményem szerint mindig egyértelműen járt el (munkaviszony azonnali megszüntetése), de a gyermekek gondozását végző kollégák sem tűrtek meg maguk között olyan embert, akinek a rászoruló gyermekekkel szembeni bánásmódja durva vagy agresszív volt.

Ugyanakkor

a szakmai, erkölcsi, illetve anyagi megbecsülés hiányában esetenként bekerülhetnek nem megfelelő attitűddel rendelkező dolgozók a rendszerbe,

akik működésük során óriási kárt okoznak az adott gyermeknek, gyermekközösségnek, a szakmai stábnak, az intézménynek, illetve végső soron eltorzítják a gyermekvédelmi ellátórendszerben nagy elhivatottsággal dolgozó, áldozatos munkát végző teljes szakmai közösség megítélését.

Külön említette a lakásotthonokat és a gyermekotthonokat. Mi a különbség a kettő között?

A feladatuk tulajdonképpen ugyanaz, csak az engedélyezett férőhelyek számában van különbség. A lakásotthonokat nagyobb családi házakként kell elképzelni, ahol 8-10, maximum 12 férőhely van. A gyermekotthonok nagyobb férőhelyszámmal rendelkező intézményegységek, amelyekben több gyermekcsoport van. Egy gyermekcsoport maximum 12 főből áll, de a létszám attól is függ, hogy milyen ellátási szükséglettel rendelkeznek az itt élő gyerekek.

Milyen ellátási szükségletek merülnek fel?

Megkülönböztethetünk úgynevezett átlagos és speciális szükségletű gyermekeket. Megjegyzem, az átlagos szükségletű gyermekek egyáltalán nem átlagos gyermekek és nem átlagos szükségletűek, de nem rendelkeznek olyan súlyos problémákkal vagy személyiségzavarokkal, amelyek a speciális szükségletű gyermekekre jellemzőek. A speciális szükséglet alapvetően súlyos pszichés problémákat, magatartászavarokat vagy pszichoaktív szerhasználattal való érintettséget jelent, illetve ide tartoznak az emberkereskedelem áldozatává vált gyermekek is.

A speciális ellátási szükségletű gyermekek esetében a hangsúly a súlyoson van, mert

valamilyen sérülése, pszichés problémája szinte minden rendszerbe bekerülő gyermeknek van,

hiszen önmagában az, hogy valakit elszakítanak a családi környezetéből, az már egy óriási traumát, sérülést jelent. Ezen kívül beszélhetünk még különleges szükségletű, különös ellátási szükségletű gyermekekről is. Ez az a kategória, amikor fogyatékossággal vagy tartós betegséggel él egy gyermek. Vannak továbbá kettős szükségletű gyermekek, akik egyszerre rendelkeznek különleges és speciális ellátási szükséglettel.

Ezeknek a gyerekeknek az ellátásához valóban speciális személyi és tárgyi feltételekre van szükség. Ami nehézséget okoz, hogy egyre nagyobb számban vannak speciális, különleges és kettős szükségletű gyermekek az ellátórendszerben. Vannak külön intézményeink, úgynevezett speciális gyermekotthonok vagy különleges lakásotthonok az ilyen ellátási szükségletű gyermekeknek, ugyanakkor az ilyen gyermekek megfelelő ellátása és a szükségletek kielégítése így is nagyon nagy feladat.

Hogyan kerül be egy gyermek egy gyermekotthonba vagy lakásotthonba?

A gyermekvédelmi ellátórendszer két elkülönülő területből áll. Az egyik a gyermekjóléti alapellátás, a másik pedig a gyermekvédelmi szakellátás. A gyermekjóléti alapellátás feladata, hogy megpróbálja a gyermeket a saját családjában tartani, a családot megsegíteni annak érdekében, hogy a gyermek a saját családjában nevelkedjen fel. A gyermekvédelmi törvény egyik alapvetése az, hogy minden gyermeknek joga van a saját családjában történő nevelkedéséhez, és vitán felüli, hogy az a legjobb minden esetben, hogy ameddig csak lehet, a saját családjában tartjuk a gyermeket. Az alapellátás intézményrendszere ezt hivatott elősegíteni.

Abban az esetben, ha a gyermek veszélyeztetettsége nem szüntethető meg az alapellátás általi segítségnyújtással, hanem kizárólag a családból való kiemeléssel, akkor jön képbe a szakellátás, ahol az elsődleges feladat a gyermek szükségleteinek a kielégítése, a megfelelő gondozási hely megtalálása és lehetőség szerint a minél hamarabb történő visszagondozás a családba. A területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás működtet gyermekvédelmi szakértői bizottságot, akik a gyermek szükségletének a megállapítására hivatottak, illetve ők tesznek javaslatot az elhelyezésére is.

A területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás javaslatára a gyámhatóság hoz határozatot, tehát a gyermek családból történő kiemeléséről gyámhatósági döntés kell hogy szülessen. A mi feladatunk akkor kezdődik, amikor megérkezik a gyermek valamelyik otthonunkba. Sajnos, sok olyan esettel találkozunk, amikor a gyermek nem közvetlenül a családból, hanem már a harmadik vagy negyedik gondozási hely után kerül hozzánk.

Amikor egy új gyermek érkezik az intézménybe, hogyan zajlik az ő integrációja?

Az otthonok befogadási protokollal rendelkeznek, eszerint járunk el. Ez azt jelenti, hogy felkészítjük a már bent lévő gyermekeket arra, hogy érkezik egy új társuk, illetve megpróbáljuk minél humánusabban megoldani az új gyermek befogadását, beilleszkedését. Igyekszünk nem tovább tetézni azokat a traumákat, kötődési sérüléseket, amelyeket korábban már megtapasztalt. Állandóságot, biztonságot nyújtó környezetet igyekszünk számára biztosítani.

Mivel elég gyakran kerül sor új gyermekek befogadására és ezzel együtt gyermekek távozására is (ami nem ideális), a gyermekek egy részének nehéz ebben a rendszerben jól lenni, míg mások rugalmasak és könnyebben segítőkészek egymás felé ebben a folyamatban. Persze, mint minden közösségben, itt is előfordulnak konfliktusok, de alapvetően azt gondolom, hogy a gyermekek toleránsak és elfogadóak egymással szemben.

Hogyan telnek a mindennapok a lakásotthonokban, gyermekotthonokban?

A mindennapok itt sem különböznek nagyon a családi élet mindennapjaitól. Azért, hogy szervezett keretek között tudjunk működni, házirendet működtetünk, amelynek keretében meghatározzuk a napirendet. Rögzítjük az alapvető szabályokat és az időbeosztást is.

A mi gyermekeink is iskolába, óvodába járnak, vannak délutáni foglalkozásaik, sportolnak, tanulnak, szórakoznak, szerelmesek lesznek, csalódnak, összevesznek, megbetegszenek, gyógyulnak. Ugyanolyan életet élnek, azzal a nehézséggel, hogy itt nem az apa és az anya az, aki róluk gondoskodik, hanem a mi kollégáink, és ahány gyermek, annyiféle megoldandó kérdés, megoldandó egészségügyi, pszichés, mentális probléma merül fel. A célunk az, hogy minden gyermek a saját szükségleteinek megfelelő ellátásban részesüljön.

Hogyan történik a trauma feldolgozása ezekben az intézményekben?

Minden gyermekotthonban rendelkezésre kell állnia pszichológusnak, akinek az alapvető feladata a gyermekek pszichés megsegítése. Ez történhet egyénileg vagy csoportban. Ami a gyakorlati működést illeti, talán az egyik legnehezebb feladat a felsőfokú végzettséget igénylő szakmai munkakörök betöltése. Itt elsősorban a pszichológusok, a fejlesztőpedagógusok és a nevelők felvételére gondolok. Tehát pont azok a szakemberek hiányoznak a rendszerből, akik a gyermekek lelki sebeinek begyógyítását látnák el. Jelenleg is több otthon működik pszichológus nélkül.

Ha nincs pszichológus, aki ellátja ezeket a feladatokat, akkor hogyan oldják meg a gyermekek lelki megsegítését, a traumák feldolgozását?

Megpróbáljuk a helyi települési szintű alapellátást igénybe venni: a gyermekjóléti központokban rendelkezésre álló pszichológusok segítségét kérni, az egészségügyi szakellátás keretében rendelkezésre álló pszichiátereknek a segítségét kérni. Sok esetben azonban azoknak a gyermekfelügyelőknek kell ezt a feladatot is ellátni, akik erre vonatkozó képesítéssel nem rendelkeznek. Mindazonáltal azt gondolom, hogy képesítés nélkül ugyan, de ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyermekeket megsegítsék.

A pszichológusokon kívül még kik foglalkoznak a gyermekekkel az intézményekben, és mely szakemberekből van még hiány?

A gyermekvédelmi törvény végrehajtási rendelete határozza meg azt a szakmai minimum létszámot, amelyet biztosítanunk kell. Ez arra elég, hogy egyszerre egy gondozó foglalkozzon a gyermekekkel, ami elég nagy kihívás, hiszen nem ritkán 10-12 fő együttes felügyeletét is el kell látnia. Alapvetően a gyermekek gondozásáról gyermekfelügyelők, illetve gyermekvédelmi asszisztensek gondoskodnak, ők azok, akik a gyermekek folyamatos ellátását biztosítják, ők a miniszteri rendeletben meghatározott képesítéssel kell hogy rendelkezzenek.

Az ő közvetlen szakmai munkájukat nevelők segítik, akiknek viszont már felsőfokú szakirányú végzettséggel kell rendelkezniük. Ezt a munkát segíteniük kell pszichológusoknak, fejlesztőpedagógusoknak, illetve szakmai vezetőknek, akik koordinálják a szakmai tevékenységet.

A kollégák feladata nagyon sokrétű, különböző megoldandó egészségügyi, pszichés, egyéb helyzetekkel szembesülnek a munkájuk során. Mindemellett ők főznek a gyermekekre, ők mosnak,

és segítik a gyermekek szabadidős elfoglaltságát is. Persze a gyermekek is besegítenek, életkoruknak megfelelően, de ez még így is nagyon nehéz, különösen akkor, ha nincs meg a megfelelő számú személyzet. Nálunk a rendelkezésre álló álláshelyeknek az 1/3-a betöltetlen, így jóval nagyobb teher hárul azokra a kollégákra, akik szolgálatot teljesítenek.

Bíró Endre. Fotó: SZGYF.

Mi az oka a fluktuáció nagy mértékének?

Nyilván nagyon kézenfekvő mindig a bérezés kérdésével kezdeni. Nem kerülhető meg a bérkérdés, de én azt gondolom, hogy nem ez az egyedüli oka annak, hogy országosan nagy a szakemberhiány a gyermekvédelem területén. A probléma elég sokrétű.

A gyermekvédelem soha nem volt könnyű helyzetben, de én is azt gondolom, hogy az elmúlt néhány év különösen nehéz volt. Egyrészt az átpolitizáltság miatt, másrészt azért is, mert

napvilágra kerültek olyan gyermekvédelemben dolgozók által elkövetett szörnyű dolgok, amelyeknek nem szabadott volna megtörténniük.

Azok az emberek, akik ezeket elkövették, óriási kárt okoztak az ellátórendszernek. Nekem meggyőződésem, és az is a tapasztalatom, hogy gyermekvédelemben dolgozók legeslegnagyobb része igazán elhivatott és nagyon értékes munkát végez. Maximális elismerést érdemelnek azok a kollégák, akik a nehézségek ellenére kitartottak a gyermekek mellett, és úgy döntöttek, hogy a hiányos körülmények ellenére is segítik a gyermekvédelmi ellátórendszerben nevelkedő gyermekeket.

Próbálták ezeket a problémákat központilag jelezni a korábbi kormányzat felé? Tehát például a forráshiányt, a szakemberhiányt, az infrastrukturális hiányosságokat?

Mivel a hatályos jogszabályok folyamatos ellenőrzési kötelezettséget írnak elő a kormányhivataloknak, a fenntartónak, valamint az ügyészségnek, ezek a problémák ismertek és láthatóak voltak.

Akkor mégis miért nem tettek semmit?

Borzasztóan frusztráló a gyermekvédelemben dolgozók számára azt látni, hogy a gyermekek számára nem tudjuk a legteljesebb ellátást biztosítani. És ilyenkor egy nagy dilemmával szembesül a gyermekvédelemben dolgozó szakember: vagy megpróbálja segíteni az intézmény működését, a gyermekek ellátását azzal, hogy bent marad, és a legjobb tudásával, a rendelkezésre álló lehetőségekkel él, vagy azt mondja, hogy kilép, mert nem tud tovább asszisztálni ehhez a működéshez. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a leges-legnemesebb dolog a gyermekeknek a jövő lehetőségét biztosítani, otthontalan gyermekeken segíteni. És ezt a hivatást az ember nem hagyhatja csak úgy ott. Azt látom, hogy a kollégáim pszichés állapotán is nyomot hagytak az elmúlt évek.

Gondolom olvasta a minisztérium által nemrég közreadott szakmai anyagot, ami a gyermekvédelem látleletének is tekinthető. Mi a véleménye az abban foglalt megállapításokról? Egyetért velük?

Tekintettel arra, hogy ez az úgynevezett Gyermekvédelmi diagnózis tényadatokon alapul, nincs okom kétségbe vonni az abban leírtakat. Abszolút helytálló és világos megállapításokat tartalmaz. Azok a megállapítások, amiket leírtak, gyakorlatilag a mi intézményünkre is teljes mértékben ráhúzhatóak és jellemzőek. Tehát ugyanúgy a szakemberhiány, mint a férőhelyeknek a szűkössége, vagy a tárgyi feltételek hiányosságai, a beszerzési eljárások körülményessége, mind-mind jellemzik a mi intézményünk működését is.

Ugyanebben a diagnózisban szerepelt az is, hogy Pest megyében több telephelyet ellenőriztek, és 37 esetben indult eljárás. Hol tartanak ezek az eljárások? Milyen intézkedések, megállapítások születtek?

A mi intézményünk 15 különálló telephellyel rendelkezik. Tehát ebből a 37-ből én 15-ről tudok beszélni. Ez egy olyan vizsgálat volt, amelyet a kormányhivatalok soron kívül végeztek el. Megjegyzem, a kormányhivataloknak jogszabályban rögzített feladata évenként elvégezni az ellenőrzést. Ezen ellenőrzések után mindig előírnak számunkra olyan intézkedéseket, amelyeket meg kell tennünk. Ennek oka, hogy

a jogszabályban foglalt szakmai létszámot nem tudjuk feltétlenül teljesíteni, a már említett pszichológusok, nevelők vagy fejlesztőpedagógusok hiánya okán.

Tehát ezt már rögtön meg tudják állapítani, illetve mindig vannak olyan tárgyi feltételekben megmutatkozó hiányosságok (akár elhasználódott bútorok, akár egy belső tisztasági festés szükségessége), amelyeket nem tudtunk időben orvosolni.

Korábban a kontroll.hu-n megjelent egy videó egy gyermekjogi aktivistával, aki a Fővárosi Főügyészségen feljelentést tett a Pest megyei Gyermekvédelmi Központ ellen, többek között kiskorú sérelmére elkövetett szexuális bántalmazás és annak eltussolása, abúzus, megfélemlítés miatt. Mi az álláspontjuk ezzel kapcsolatban?

Ott kezdeném, hogy nagyon köszönöm ezt a kérdést. Azért, mert annak idején, amikor ez a videó nyilvánosságra került és amikor ezek a vádak elhangzottak, akkor bennünket nem kérdezett meg senki, és nem tudtunk reagálni ezekre a vádakra.

Ahogy azt már említettem, a feltételeink és a körülményeink közel sem ideálisak, és ennek megfelelően a mi működésünk sem tökéletes. Viszont egyes állítások, amelyek ebben a bizonyos riportban megfogalmazásra kerültek, nagyon erősen félrevezetik a közvéleményt. Tehát amikor elhangzik az, hogy kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális abúzus történt, akkor rögtön arra asszociál a közvélemény, hogy itt a gyermekotthonokban dolgozó kollégáim, a munkatársaim, a szakemberek követték el ezeket a dolgokat, de ilyen fel sem merült.

A videóban később elhangzik az, hogy ez kortársak közötti eset volt.

Igen. A gyermekbántalmazási gyanú megjelenésekor nagyon szigorú protokoll írja elő a megteendő intézkedéseket, illetve a belső vizsgálat lefolytatásának a kötelező lépéseit. Ezeket minden esetben megtettük. A fenntartónak megküldtük a vizsgálati anyagokat, aki pedig elfogadta ezeket. Tehát az, hogy mi bármit is eltussoltunk volna, az nem igaz. A megfogalmazott állítások a nagykőrösi szakmai egységünk két otthonát érintették.

Az egység szakmai feladatellátása 2024 környékén jelentősen meggyengült, mert több olyan szakember is felmondott, akinek a munkája alapvetően határozta meg a minőségi szakmai feladatellátást. Azzal, hogy ezek a szakemberek kikerültek a rendszerből, és nem sikerült őket megfelelően pótolni, azzal elindult egy olyan folyamat, amely odáig vezetett, hogy a gyerekek ellátását nem tudtuk a megfelelő keretek között tartani, legnagyobb igyekezetünk ellenére sem.

Ez az én saját személyes kudarcom is, hogy Nagykőrösön a gyermekek ellátását nem tudtuk a minimális szinten sem megfelelően biztosítani.

Az ottmaradó szakemberek mindent megtettek annak érdekében, hogy megfelelően biztosítsák a gyerekek ellátását, de egyszerűen olyan sokrétű problémával, összetett szükségletekkel küzdő gyerekek voltak azokban az otthonokban, hogy a belső erőforrásokat is átcsoportosítva oda külső erőforrásokat is be kellett vonnunk. Számos köznevelési intézménnyel és a polgármesteri hivatallal, a polgárőrséggel is együttműködtünk annak érdekében, hogy normalizáljuk az ottani helyzetet. Sajnos nem sikerült. A helyzet odáig fajult, hogy néhány gyermeket más otthonba kellett áthelyezni annak érdekében, hogy normalizálni tudjuk a helyzetet és újra tudjuk építeni az ottani szakmai környezetet.

Jelen pillanatban a két otthonból az egyik szakemberhiány miatt nem működik, a másiknak a működését sikerült stabilizálni, illetve van egy lányotthonunk is ott, amelynek a szakmai feladatellátása példamutató. Azt egy percig sem vitatom, hogy jelentős szakmai problémák voltak ezekben az otthonokban, de azt nem tartom igaz állításnak, hogy szándékosan bármit eltussoltunk volna, vagy nem vizsgáltunk volna ki egy bántalmazási ügyet, és én azt gondolom, hogy minden felmerülő problémára a rendelkezésre álló erőforrásaink maximumát próbáltuk felhasználni.

Mi részletesen beszámoltunk minden egyes körülményről, minden kivizsgált esetet a hatóságok elé, illetve a fenntartó elé tártunk. Ez egy nagyon kudarcos történet volt a számunkra. Ugyanakkor nagyon sajnálom, ha egy gyermek is úgy érzi, hogy a gondoskodásunkra bízva sérelem érte, függetlenül attól, hogy ez bizonyítható-e. Ezért is tartom fontosnak a Jóvátételi Alap létrehozását, amelyhez akár évekkel később is fordulhatnak azok, akik úgy érzik, hogy az őket ért sérelmek máig hatással vannak az életükre.

Amikor ezt a fenntartónak jelezték, akkor valami beavatkozás történt? Kaptak állami segítséget?

A fenntartó hozzájárult ahhoz, hogy újabb forrásokat és szakembereket vonjunk be a probléma megoldása érdekében.

Említette, hogy a bántalmazás gyanújának felmerülésekor protokollt alkalmaznak. Mi a protokoll abban az esetben, ha kortárs bántalmazás áll fenn, és mi a protokoll akkor, ha a nevelő bántalmazza a rá bízott gyermeket?

A protokoll alapvetően meghatározza a jelzési kötelezettséget, a jelzési határidőket, azt, hogy kinek, milyen határidővel kell jelenteni, akár a bántalmazás gyanújának a megjelenését. Ez akkor is érvényes, ha kortársak közötti bántalmazásról van szó, és akkor is, ha egy gyermekvédelmi dolgozó bántalmaz egy gyermeket. Ami a különbség a kettő között, hogy ha felmerül csak a gyanúja annak, hogy egy gyermekvédelemben dolgozó szakember bármilyen szinten gyermeket bántalmazott, akkor a munkáltatónak, az intézmény vezetőjének azonnali hatállyal fel kell őt függesztenie. Tehát őt a gyermekvédelmi ellátásból ki kell venni, illetve meg kell tenni a rendőrségen a feljelentést az ügy büntetőjogi kivizsgálása érdekében.

Ettől függetlenül a belső vizsgálatot is le kell folytatnia az intézménynek, de minden esetben ki kell vegyük a munkavégzésből, illetve a rendőrségi feljelentésnek meg kell történnie. Aztán a belső vizsgálat, illetve a rendőrségi eljárás eredményének a függvénye az, hogy őt visszahelyezzük-e a munkába, vagy megszüntetjük a jogviszonyát.

Hogyan lehet kiszűrni azt, hogy egy olyan dolgozó kerüljön a gyermekvédelmi rendszerbe, aki maga is bántalmazó? Részt kell-e vennie pszichológiai alkalmassági vizsgálaton annak, aki nevelőotthonban vagy gyermekotthonban akar dolgozni?

2024-től kezdve elég komoly alkalmassági vizsgálatnak kell megtörténnie ahhoz, hogy valaki gyermekvédelmi intézményben szakmai munkakört töltsön be. Tehát minden olyan szakembernek, aki gyermekotthonban dolgozik, át kell esnie egy alkalmassági vizsgálaton. Ennek több része van: van egy átfogó részletes pszichológiai vizsgálat, van egy úgynevezett kifogástalan életvitel vizsgálat, ami a dolgozónak, vagy leendő dolgozónak az életvitel vizsgálatát jelenti, illetve az intézménynek kötelessége még az előző munkáltatót is megkeresni azzal, hogy hogyan szűnt meg az ő jogviszonya, és volt-e valami olyan cselekmény, fegyelmi eljárás, ami az ő személyiségét, munkaképességét befolyásolni tudja. Tehát minden esetben át kell essen a felvett dolgozó egy pszichológiai vizsgálaton.

Ettől függetlenül sajnos előfordul az, hogy alkalmatlan dolgozók kerülnek be a rendszerbe.

Ezek egyébként viszonylag gyorsan kiderülnek és kiszűrik egymás közül a kollégák azokat, akik nem tudnak megfelelően gondoskodni a gyerekekről. Most egy pillanatra csak visszacsatolnék itt a bérkérdésre, mert én azt gondolom, hogy a gyermekvédelmi dolgozók bérrendezése ebből a szempontból is nagyon fontos. Egyrészt azért, mert egy magasabb bérszínvonal azt jelenti, hogy a meghirdetett pozícióra sokkal több jelentkező van, és jobban tudunk válogatni a jelentkezők között, és így sokkal nagyobb eséllyel alkalmas dolgozókat tudunk felvenni a gyermekek mellé.

Bíró Endre. Fotó: SZGYF.

Másrészt pedig a legfontosabb talán a gyermekvédelmi szakellátásban, hogy azok a gyerekek, akik bekerülnek a mi otthonainkba, biztonságot, állandóságot nyújtó környezettel találkozzanak, és ugyanazokat a kollégákat, ugyanazokat a dolgozókat lássák nap mint nap. Ehhez azért szükség van arra, hogy a fluktuációt megállítsuk. Illetve az is

nagyon fontos, hogy azoknak a dolgozóknak, akiknek ezt a pszichésen is nagyon megterhelő feladatot el kell látniuk, ne kelljen saját egzisztenciális problémákkal is foglalkozniuk,

hanem nyugodtak lehessenek az anyagi szempontokat illetően.

Emellett nagyon fontos lenne az, hogy azt a fajta megbecsültséget, amit az elmúlt évek nagyon erősen megtépázott, azt visszaszerezze ez a szakma. Nagyon sok kollégámtól hallottam, hogy már bizonyos fokig szégyelli is, ahol dolgozik, és nem hangoztatja, mert ha kiderül, hogy a gyermekvédelemben dolgozik, akkor ezekre a kirívó esetekre asszociálnak az emberek, és azt gondolják, hogy aki a gyermekvédelemben dolgozik, azzal valami nem stimmel. Holott azért ez közel sem igaz. Tényleg nagyon fantasztikus emberekkel dolgozhatunk együtt, és fantasztikus az a kitartás és az a teherbírás, a mindennappal újjászületés, amit én a kollégáimon tapasztalok, és meggyőződésem, hogy országos szinten a gyermekvédelem nagy részére igaz ez.

Nagyon nagy reményekkel tekintünk a jövő felé, mert azok a kezdeményezések, amelyeket most megfogalmaztak, azok mindenképpen tudnak javítani a jelenlegi válságos helyzeten, mert azt gondolom, hogy semmi túlzás nincs a gyermekvédelmi diagnózisban leírtakban. Tehát tényleg válsághelyzet van.

Gyakorlatilag évek óta egyik krízisből a másikba esünk és krízishelyzeteket kezelünk, hol a szakmai létszámhiány miatt, hol a gyermekek állapota miatt, hol egy-egy nagyon komoly műszaki probléma miatt. 

Mindig krízisben vagyunk, és nagyon jó lenne ebből egy szinttel feljebb lépni, és azt megnézni, hogy hogyan tudunk valóban segíteni a gyermekeken, mert itt a végső cél az az, hogy ők ebből az intézményrendszerből kikerülve, akár még kiskorúként a családba, akár már nagykorúként, tényleg boldog és teljes életet tudjanak élni. És az, amit most tudunk nyújtani, az ehhez kevés.

Kérdezett: Szabó-Gödri Rita

Címlapkép: Bíró Endre (fotó: Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság)