Egy új tanulmány szerint elmismásolták a paksi földrengésbiztonságról szóló földtani kutatást

Egy frissen megjelent geofizikai tanulmány a Paks-II atomerőmű telephelyének az először az Átlátszó által kiperelt földtani kutatási adatainak elemzése során arra a következtetésre jut, hogy az MVM által 8 milliárd forintért elvégeztetett földtani és geofizikai vizsgálat nem bontotta ki az igazság minden részletét a telephely alatt húzódó aktív törésvonallal, a neotektonikus Dunaszentgyörgy-Harta vetőzónával kapcsolatban. A telephelyen belüli felszíni geofizikai kutatások vagy csak az emberi tevékenység által megbolygatott legfelső vékony réteg megismerésére voltak alkalmasak, vagy semmi közük nem volt az alapfeladathoz, vagy nem értékelték, értelmezték a mérések során kapott riasztó eredményeket. Egy a hivatalos vizsgálatban elvégzett méréssorozat elmaradt kiértékelésére is vállalkozott a szerző.

Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak!

Az Átlátszó először 2017-ben írt arról, hogy nem felel meg a Nemzetközi Atomenergia Hivatal hazánkban is törvénybe iktatott földrengésbiztonsági ajánlásainak a Paksi Atomerőmű, és a tervezett bővítés telephelye: egy tektonikai törésvonal gyakorlatilag a nukleáris létesítmények alatt halad át, egy geológus pedig tízezer évnél fiatalabb földrengések nyomaira bukkant a telephely közvetlen közelében a felszínen. A tudományos kutatások eredményeit korábban eltitkolták, az Átlátszó viszont megszerezte, és közreadta a paksi bővítés földrengésbiztonságával kapcsolatos legfrissebb földtani kutatások részletes adatait.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nem földrengésmentes a paksi atomerőmű telephelye: megszereztük a földtani kutatás eltitkolt eredményeit

Nem felel meg a Nemzetközi Atomenergia Hivatal hazánkban is törvénybe iktatott földrengésbiztonsági ajánlásainak a Paksi Atomerőmű, és a tervezett bővítés telephelye: egy tektonikai törésvonal gyakorlatilag a nukleáris létesítmények alatt halad át, egy geológus pedig tízezer évnél fiatalabb földrengések nyomaira bukkant a telephely közvetlen közelében a felszínen.

A paksi bővítés engedélyeztetéséhez a Magyar Villamossági Művek (MVM) által több mint 8 milliárd forintért megrendelt földtani kutatás keretében az általunk akkor megkérdezett szakértők szerint szakmailag nagyon ingatag, és államilag erősen menedzselt eredmény született a telephely alkalmasságáról.

Az Átlátszó közérdekű adatigénylései nyomán végül nyilvánosságra került földtani és geofizikai zárójelentések alapján most egy friss geofizikai tanulmány vizsgálja, hogy valóban ki lehet-e zárni földrengés okozta, felszínre kifutó neotektonikai elmozdulások jelenlétét az atomerőmű telephelyén. Dr. Bodoky Tamás János munkája a Magyar Geofizika, a Magyar Geofizikusok Egyesületének folyóirata 61. évfolyamának 4. számában jelent meg március végén „Egy kutatási jelentés margójára” címmel, és a szerző engedélyével mi is közreadjuk.

MaGeof-61-2020-4_PAKS by atlatszo on Scribd

A tanulmány a bevezető részében felidézi, hogy közvetlenül a rendszerváltást követően, a Paksi Atomerőmű földrengésbiztonságának vizsgálata során ismertté vált, hogy az ország egyik legnagyobb, valószínűleg a teljes földkérget átszelő törésvonala, a Kapos-vonal szerkezeti kapcsolatban van a Paksi Atomerőmű telephelye alatt húzódó, vele egyenrangú, neotektonikus Dunaszentgyörgy-Harta (DH) vetőzónával. Azt, hogy a DH vetőzóna aktív szerkezet, már 1997-ben, az első paksi földrengésbiztonsági kutatások során megállapították. Az MVM által a paksi bővítéshez készített Telephely Biztonsági Jelentés ismét megállapítja, hogy a DH vetőzónát aktív szerkezetnek kell tekinteni.

A  kérdés tehát ebben az esetben az, hogy milyen feltételek mellett lehet egy aktív vetőzónára nukleáris létesítményt telepíteni. Erre a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA – International Atomic Energy Agency) és az egyes országok saját szabályzásai, Magyarországon a 118/2011. (VII. 11.) Kormányrendelet azt a választ adják, hogy akkor, ha az egyébként aktív vetőnek nincsen meg az a képessége – a nemzetközi szóhasználat szerint nem „capable” –, hogy a felszínen olyan mértékű elmozdulást hozzon létre, amelyet megfelelően méretezett mérnöki eszközökkel már nem lehet ellensúlyozni.

A következő kérdés, hogy hogyan állapítjuk meg egy vető ilyen jellegű képességét, illetve képességének hiányát? Erre is a fent említett szabályzások adnak iránymutatást. A hazai szabályozás lényege az, hogy ha bizonyos időn belül történt a kutatásba bevont területen a felszínre, illetve annak közvetlen közelébe kifutó elmozdulás, akkor a vetőnek ez a képessége megvan. A telephelyre magára ugyanez a szabályzás szigorúbb kritériumot ad meg, nevezetesen,  ha a felszínre kifutó vető lehetőségét nem lehet megbízhatóan cáfolni, akkor a telephelyet alkalmatlannak  kell nyilvánítani.

A fentiek értelmében tehát a földrengésbiztonsági kutatásoknak azt kellett bizonyítaniuk, hogy a DH zóna elmozdulásai a negyedkori rétegeket nem érik el, azokba nem hatolnak be, illetve, ha mégis, akkor a hatásuk ott elhanyagolhatóan csekély (az orosz szabályzás szerint az elmozdulások fél méter alatt maradnak). A zárójelentések szerint a geológiai, geofizikai, paleoszeizmológiai kutatások során ugyan találtak a negyedkori rétegeket is érintő elmozdulásokat, de sehol sem volt bizonyítható, hogy ezek elérik a veszélyesnek tekintett mértéket. Erre a megállapításra épül az MVM Telephely Biztonsági Jelentése, és erre hivatkozik az Országos Atomenergia Hivatal által kiadott telephelyengedély is.

Megmérték, de nem értelmezték a törésvonalat

A továbbiakban a tanulmány az engedélyezett telephelyen belüli felszíni geofizikai kutatásokat tekinti át a megfogalmazott alapkérdés, azaz a neotektonikai mozgások szemszögéből. Vajon az ott elvégzett kutatások alapján el lehet-e megbízhatóan vetni a felszínre kifutó elmozdulások lehetőségét? Ezt az alapkérdést megválaszolandó tervezték meg és végezték el a telephelyen belüli felszíni geofizikai kutatásokat.

A tanulmány ezután tételesen elemzi a telephelyen belül elvégzett vizsgálatokat, és arra jut, hogy azok vagy csak az emberi tevékenység által megbolygatott legfelső vékony réteg megismerésére voltak alkalmasak, vagy semmi közük nem volt az alapfeladathoz, vagy nem értékelték, értelmezték megfelelően a kísérletek során kapott eredményeket. A legutóbbi kategóriába tartozik a „telephelyen belüli szeizmikus S-hullám-reflexiós szelvények” méréssorozata, amelynek eredményeit a Földtani Zárójelentés mellékleteiben közreadták ugyan, ám a kiértékelésük, értelmezésük elmaradt.

Az „S-hullám reflexiós szelvények” méréssorozat a hivatalos vizsgálatban elmaradt kiértékelésének bepótlása során a szerző arra a következtetésre jut, hogy „bár egy ilyen nehéz kutatási feladatban soha nincs 100%-osan biztos válasz”, a vizsgálat során kapott eredmény egy eltolódásos vetőzónához kapcsolódó oldalirányú törés a felszín közelében megjelenő képét idézi, és ennek eredményeképpen

feldomborodó gyűrt, és töréses zavart zónák jelenlétét lehet valószínűsíteni az atomerőmű telephelyén belül.

„A Földtani Zárójelentésnek nem volt véleménye a fent tárgyalt mérésekkel kapcsolatban, így tulajdonképpen egyszerűen csak köszönettel tartozunk nekik, hogy mégis betették a mérési anyagot a Zárójelentésbe” – így utal a tanulmány a kellemetlen adatok a hivatalos vizsgálatban elmaradt értelmezésére, és azt is szóvá teszi, hogy ez a méréssorozat sokkal több figyelmet érdemelt volna, mert bár teljesen biztos választ valóban nem ad a negyedidőszaki üledékek tektonikai érintettségére vonatkozóan, „de elég határozottan valószínűsíti azt”.

Geológiai kutatás is igazolta a földmozgásokat

Emlékeztetőül: más módszerrel, a környéken kiásott geológiai képletek vizsgálatával, de ugyanezt valószínűsítette Dr. Magyari Árpád geológus 2016-ban készült, „Késő-pleisztocén üledékföldtani, neotektonikai és paleoszeizmológiai megfigyelések Paks tágabb környezetében” című tanulmányában (PDF), amely az MVM által finanszírozott földtani kutatási program keretében készült, és szintén az Átlátszó adatigénylése nyomán került nyilvánosságra. Magyari összefoglalása szerint

„Paks település tágabb környezetében terepi vizsgálatokkal igazolható bizonyíték van olyan méretű földmozgásra, amely kimutatható tektonikus szerkezeteket hozott létre a földfelszín közeli, részletesen vizsgált rétegekben az elmúlt 10 000 évben. Az eddigi megfigyelések alapján a területtől ÉÉNy-ra található törészóna a felszín közelében is létrehozott nyírásos elmozdulásokat, így jövőbeli aktivizálódás esetén képes lehet a felszínt vagy az ahhoz közeli tartományt (újra) elvetni.”

Azt már mi tesszük hozzá, hogy valószínűleg az sem véletlen, hogy ezeket az egy irányba mutató eredményeket a Paks-II telephely engedélyezése során végül figyelmen kívül hagyták: ha megfelelően tervezték és értékelték volna az éppen ebből a célból elvégzett kutatásokat, az erre vonatkozó törvényi szabályozás értelmében a telephelyet atomerőmű építésére alkalmatlannak kellett volna nyilvánítani.

Pedig ha lenne szándék a kérdés tisztázásra, még lenne lehetőség is: tavaly nyáron adtuk hírül, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) elkezdte az új paksi atomerőmű-blokkok megépítéséhez szükséges kiszolgáló épületek engedélyezését. A számos feltétel és vizsgálat között azonban nem írta elő a hatóság az alapozás során előkerülő esetleges felszínközeli törések dokumentálását, ellentétben például a fellelt régészeti leletekkel.

Régészeti leleteket igen, földrengések nyomát nem keresik a Paks II. Atomerőmű építése során

Elkezdte az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) az új paksi atomerőmű-blokkok megépítéséhez szükséges kiszolgáló épületek engedélyezését. A számos feltétel és vizsgálat között azonban nem írja elő a hatóság az esetleges felszínközeli törések dokumentálását, ellentétben például a fellelt régészeti leletekkel.

Disclaimer: A geofizikai tanulmányt jegyző Dr. Bodoky Tamás János geofizikus, a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet volt igazgatója, a Magyar Geofizika főszerkesztője az Átlátszó főszerkesztőjének édesapja.

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!