Az Európában már lebukott azeri lobbi inspirálta a Magyar Nemzet legújabb tényfeltárását

A Magyar Nemzet „Soros karmesteréről” szóló cikksorozatában felhasznált dokumentumok története Azerbajdzsán európai befolyásolási kísérletének ügyéig vezet. A 2018-ban vizsgálóbizottsággal és politikai botránnyal zárult korrupciós ügyet részben a Magyar Nemzet által most célba vett Gerald Knaus tárta fel és hozta nyilvánosságra, akit ezért az azeri illiberális rezsim európai szövetségesei már akkor megpróbáltak lejáratni. Egyikük az a Claude Moniquet francia exkém, akit tavaly Budapestre is meghívtak a Századvég és az MCC által alapított Migrációkutató Intézet terrorizmus-konferenciájára. Nem ez az első eset, hogy a Fidesz az Európában már lebukott és szalonképtelenné vált azeri lobbival cimborál.

Támogatási kampány

“2018 áprilisában jelent meg a Twitteren egy inkognitóban működő, de feltűnően jól informált szivárogtató oldal, a PACE Leaks. A közösségi felület kifejezetten az Európa Tanács és Knaus intézményének kapcsolatát vette górcső alá, és egy sor korrupciógyanús összefüggést tárt fel, amelyek Magyarországot is érintik.”

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ezzel a drámai hangvételű felütéssel indul “Így működik a háttérhatalom” című cikk, ami a második rész volt a Magyar Nemzet hatrészes, tényfeltárónak mondott szeptemberi sorozatából.

A dokumentumrészletek a Magyar Nemzetben. Forrás: Magyar Nemzet

A cikksorozatról korábban azt írtuk, hogy az alapállítása — miszerint az Europäische Stabilitäts-Initiative (ESI) nevű think tank vezetője, egy Gerald Knaus nevű osztrák szakértő volna „Soros karmestere” — nyilvánvaló hülyeségnek tűnik, megjelentetése számos hasonlóságot mutat a Black Cube-incidenssel, és szerepe lehet az Orbán-kormányzat kommunikációs holdudvara és a magyar nemzetbiztonsági szféra közti rejtett konfliktus legújabb felvonásában:

Már megint egy politikai lufival dezinformálja a Magyar Nemzet az olvasóit és a titkosszolgálatot

A Magyar Nemzet napilap „Soros karmesteréről” szóló hatrészes, tényfeltárónak mondott cikksorozata és az azt kísérő felhajtás első ránézésre a a kormánnyal baráti média üzemszerű működésének terméke. Alaposabban megvizsgálva már a szokásos színvonalat is messze alulmúló kompromatnak látszik.

A Magyar Nemzet cikksorozata a fent említett kiszivárogtató Twitter-profilra támaszkodik: innen származik két bizonyítékként tálalt dokumentumrészlet amiket felvonultat, és amiket a kormánymédia azóta mutogat a népnek.

Noha a részletek illusztrációként két számban is megjelentek, a napilap egyszer sem hivatkozta le a dokumentumok forrását, vagy azok pontos jellegét.

Ugyanaz a dokumentumrészlet korábban a Twitter-profilon is feltűnt. Forrás: Twitter

Pedig a Magyar Nemzet által bizonyítékként tálalt iratrészleteknek és a Twitter-profilnak megvan a maga saját kontextusa, amit egy idevágó európai tanácsi vizsgálati jelentés alaposan dokumentált, és már csak azért is érdemes felidézni, hogy valamiféle valóságos történet ellenpontozza a vezető kormánypárti napilap által feltálalt külföldi dezinformációs narratívát.

Kaviárdiplomácia

Knaus szervezete, az Europäische Stabilitäts-Initiative egyik legnagyobb sikere az azerbajdzsáni kaviárdiplomácia körüli nemzetközi hírverés volt a 2010-es években.

Azerbajdzsán egy posztszovjet ország a Kaukázusban: politikai berendezkedéséről mindent elmond, hogy a jelenlegi elnök Ilham Alijev közvetlenül a saját apját — a kommunista párt korábbi helyi első titkárát — váltotta 2003-ban a kormányfői poszton.

Azerbajdzsánnak számos közös ügye van az Európai Unióval, amelyek intézésének az egyik színtere egy emberi jogi alapokon működő szerv, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, a PACE. Azerbajdzsán európai uniós kapcsolatainak építését ezen a fórumon is az illiberális rezsim fenntartásából, és a szomszédos Örményországgal való véres rivalizálásból fakadó körülmények hátráltatják.

Az ESI egyik jelentésének címoldala. Forrás:esiweb.org

A kaukázusi ország ügyes-bajos dolgainak a PACE előtti megfelelő megvilágítását, mint kiderült, több tízmillió eurós kenőpénzkassza volt hivatott biztosítani, a gyakorlat legplasztikusabb elemei pedig egyes európai politikusoknak ajándékozott, forintban többszázezres-milliós értékű, nemritkán kilós kaviárcsomagok voltak: innen a kaviárdiplomácia kifejezés.

Knausékat meglepte, hogy miközben az illiberális Alijev-rezsim egyre durvábbá vált — két ottani helyi kontaktjukat letartóztatták —, a PACE-ben csak szépeket mondtak róla. 2011 körül kezdtek foglalkozni a brüsszeli folyosókon nyílt titoknak számító azeri érdekérvényesítési rendszerrel, amiről több jelentést is kiadtak, továbbá rendszeresen macerálták a döntéshozókat, hogy esetleg csináljanak valamit az ügyben.

Eközben kiszivárogtak, és az Organized Crime and Corruption (OCCRP) nevű újságírószervethez is eljutottak azok a dán banki tranzakciós adatok, amik az Európába tartó azeri feketepénzek útvonalát is tartalmazták. Az OCCRP magyar partnereként akkor az Átlátszón arról írtunk: egy befolyásos azeri politikus fiának Budapesten nyitott bankszámlájára több részletben több mint kilencmillió dollár érkezett 2012-ben, éppen akkor, amikor a magyar kormány furcsa körülmények között kiadta hazájának az azeri baltás gyilkost.

Budapestre dollármilliókat utalt, európai politikusokat is korrumpált az azeri rezsim

Miközben 2012 és 2014 között az azeri kormány tömegével tartóztatott le politikai aktivistákat és újságírókat, az ország kormányzati és üzleti elitje titkos bankszámlákat használt arra, hogy európai politikusokat fizessen le, luxuscikkeket vásároljon vagy egyéb tranzakciókat bonyolítson velük.

Friss fejlemények A napokban a HVG360 írt arról, hogy az azeri feketekassza magyarországi kulcsfigurája, Hiszem János az egyik nagy kedvezményezettje a járványbiznisznek: cége 79 millió euró értékben szállít lélegeztetőgépeket és egyéb egészségügyi felszereléseket a Külgazdasági és Külügyminisztériummal kötött szerződés alapján.

A történet úgy végződött, hogy a PACE külső vezetésű (három elismert bíróból, egy britből, egy franciából és egy svédből álló) tényfeltáró bizottságot kért fel arra, hogy vizsgálják ki: van-e valóságtartalom az azeri — illetve orosz, török, ukrán — irányú kenőpénzes pletykák mögött. Sajnos volt: 2018-ban négy akkori képviselőt letiltottak a tisztségviselésről, tizennégy korábbi PACE-tagot pedig fizikailag is kitiltottak az intézmény területéről.

Az Európa Tanács által lefolytatott belső vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy erős a gyanú, hogy a PACE több volt és jelenlegi tagja is nyakig benne volt az azeri vesztegetési ügyben. Tényként közlik, hogy az érintettek megsértették a szervezet etikai szabályait – az ET-t 1949-ben éppen azért alapították, hogy a demokrácia és a jogállamiság felett őrködjön a 47 tagállamban. Az azeri rezsim emberijog-sértéseit azonban rendre elhallgatták vagy megszépítették, pedig rendszeresen kétségek merülnek fel a választások tisztaságával vagy a politikai foglyokkal való bánásmóddal kapcsolatban.

A birodalom visszavág

Az európai botrány kitörése után lépett be a történetbe egy újabb, ezúttal francia illetőségű szakértői intézet, a European Strategic Intelligence and Security Center (ESISC) a 2017 márciusában és áprilisában nyilvánosságra hozott, “Az örmény kapcsolat” című elemzésekkel.

A dolgozatok arra próbáltak rávilágítani, hogy Gerald Knaus nem más, mint Soros György embere, akinek a feladata az ellenséges Örményország érdekében az ártatlan Azerbajdzsán elleni nemzetközi fellépést összehangolni.

Részlet az egyik „elemzésben” bemutaott hálózatábrából. A középpontban Örményország. Forrás: esisc.org

Sorost és az örménylobbit később egyébként maga Alijev elnök is gyakran emlegette ebben az időszakban:

Így dőlt a pénz Magyarországra a bakui feketekasszából – Alijevék szerint Soros rátámadt Azerbajdzsánra

Az Átlátszó birtokába került bankszámlakivonatok tanúsága szerint 2012 júliusa és 2013 májusa között huszonöt részletben összesen 5.137.671 eurót és 2.447.527 amerikai dollárt utalt a Danske Bank dán nagybank észtországi leánybankjánál vezetett számlájáról egy magyar, az MKB Banknál vezetett számlára egy bakui székhelyű offshore cég.

Az ESISC vezetőjéről, Claude Moniquet-ről (aki a francia hírszerzés, a DGSE alkalmazásában kitűnő kelet-európai kapcsolatokat épített ki) kiderült, hogy 2013-ban és 2015-ben jó pénzért az azeri választások tisztaságát felügyelte — és alapvetően mindent rendben talált.

Az ESISC egy volt azok közül a kitűnő orosz kapcsolatokkal is rendelkező választási megfigyelő szervezetek közül, amelyek ezt a bizniszt űzték.

Az egyik ilyen szervezet, a brüsszeli bejegyzésű European Academy for Elections Observation (EAEO) vezetője, Alain Destexhe belga politikus 2017 szeptemberében lemondott a PACE-képviselőségéről, miután kiderült, hogy az intézetével kapcsolatban azeri kenőpénzek elfogadásával kapcsolatos kérdések merültek fel.

Őt azért is érdemes megemlíteni, mert 2019-ben, mintegy epilógusként, a francia exhírszerző Moniquet a belga politikus frissen gründolt pártjának, a Liste Destexhenek a listavezetőjeként próbált (sikertelenül) a brüsszeli helyhatóságban képviselőségre vergődni.

Claude Moniquet a Liste Destexhe választási plakátján 2019-ben. Forrás: Wikipedia / Minorities observer

A francia exkém szervezetének jelentései után rövidesen felbukkant a PACE Leaks néven posztolgató Twitter-felhasználó is. A PACE Leaks ugyanazt a vonalat tolta, mint az “Örmény kapcsolat”-elemzések; miszerint is inkább a kaviárdiplomáciát leleplező Knaus a sáros, mint az általa leleplezett korrupt politikusok.

Tanulságos mellékszál, hogy az innen származó dokumentumrészletek ugyan nem, de az azeri botrány miatt szintén lemondásra kényszerült spanyol PACE-elnök Pedro Agramunt védelmében elhangzó főbb állítások már 2018-ban felbukkantak az orosz hátterű Sputnik híroldalon, majd a néhai Lovas István brüsszeli tudósító közvetítésével a Magyar Demokrata hetilapban is .

Ezekből a forrásokból építkezik a Magyar Nemzet tényfeltárónak mondott, szerző nélküli cikksorozata.

A magyar szálak a Fidesz-holdudvarba vezetnek

A történet európai szereplői közül legalább kettőnek azóta napvilágra kerültek a magyar kormányzati kapcsolatai is.

Tavaly az Átlátszón arról írtunk, hogy a a Miniszterelnökség 255 ezer, a Fidesz pártalapítványa, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány pedig 151 ezer eurót utalt 2013 és 2015 között Stef Goris belga politikus ottani cégének. Méghozzá éppen akkor, amikor Magyarország ügyében is zajlott egy jogállamiság vizsgálat az Európa Tanács parlamenti bizottságában.

Másolt tanulmányokért fizetett tízmilliókat a Fidesz pártalapítványa egy belga politikusnak

Stef Goris volt belga parlamenti képviselő nem csupán egyike annak a 13 európai politikusnak, akiket érintettnek találtak az Európa Tanács azerbajdzsáni vesztegetési ügyében, hanem az ügyről készült belső jelentés szerint „kulcsszereplője” volt az Európa Tanács parlamenti bizottságában (PACE) zajló korrupt lobbitevékenységnek.

Alain Destexhe mellett Stef Goris volt a társalapítója az EAEO nevű, fent már említett civilszervezetnek, ami megégett az azeri korrupciós sztoriban. Goris belga politikus parlamenti képviselőként 1999-2007 között a PACE rendes tagja, 2007 után pedig tiszteletbeli tagja volt.

A botrányt követő belső vizsgálatot lezáró jelentés (PDF) megfogalmazása szerint Stef Goris az azeri lobbigépezet „kulcsembere” volt a testületben: tiszteletbeli tagként mandátuma lejárta után is rendszeresen látogatta az Azerbajdzsánnal kapcsolatos üléseket, aktívan lobbizott az Alijev-kormány érdekében, sőt nem-kormányzati szervezetet is létrehozott European Academy for Elections Observation (Európai Választási Megfigyelő Akadémia) néven, amely azeri választások megfigyelésében is részt vett.

Belga cégadatok szerint Stef Goris az „Európai Választási Megfigyelő Akadémia” mellett több más belgiumi bejegyzésű cégben és nem-kormányzati szervezetben is aktív, például ügyvezetője volt annak az S.C. Services BVBA nevű vállalkozásnak, amelyet az azeri kenőpénz-botrány kitörése után gyorsan fel is számoltak. Ennek a cégnek utalt euró-tízezreket a Fidesz pártalapítványa és a Miniszterelnökség.

Az ESISC vezetőjéről, Claude Moniquet-ről nemrég írtuk, hogy

tavaly Budapesten járt egy terrorizmusról szóló konferencia meghívott előadójaként.

A konferenciát a Migrációkutató Intézet rendezte, amelyet a Matthias Corvinus Collegium és a Századvég Alapítvány alapított 2015-ben. A konzervatív elitképző MCC alapítója és kurátora Tombor András, aki az első Orbán-kormány idején Orbán Viktor biztonságpolitikai tanácsadója volt, azóta hatalomközeli üzleti és médiás intézőember.

A Századvég-csoportról a 444 írta nyáron: hosszú évek óta Habony Árpád befolyása alatt áll, akit az önkormányzati választások után Orbán Viktor visszahívott, hogy “rakja rendbe a kormányzati kommunikációt, és a Századvéget”.

Sarkadi Nagy Márton

Címlapkép: az inkrimált dokumentumrészlet a Hír TV híradójában. Forrás: hirtv.hu