A magyar média elmúlt tíz évének változásai nagyon jól dokumentáltak, egy-egy jelentősebb eseményről még azok is hallhattak, akiket egyáltalán nem érdekel a média. A folyamat értékelése leginkább attól függ, hogy valaki melyik politikai oldalon áll. A kormánypárti média jelentős területfoglalása tény, terjeszkedése változatos módszereit nagyon sokszor megírták már. Tudjuk, milyen kétes szerepe volt ebben a részrehajló médiaszabályozásnak, a médiahatóságnak, a versenyhatóságnak, milyen szerepük volt ebben a strómanoknak, magas rangú külföldi kormányzati tisztségviselőkkel kötött alkuknak, a töménytelen mennyiségű közpénznek. A médiabirodalom mérete, pénzügyi teljesítménye, bevételeinek forrása az adatokból szintén kiolvasható. Ebben a fejezetben a folyamat részleteit most nem mutatjuk be, csupán összefoglaljuk vizuálisan, hogy milyen lépéseken keresztül nőtt hatalmassá a kormánypárti média 2010 óta, és ezzel párhuzamosan a kormánytól független média terepe hogyan szűkült.

A sajtószabadságért nem elég tüntetni, fizetni is kell érte – kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Bekebelezett és megszüntetett médiacégek, strómanok és intézők, százmilliárdok a propagandamédiának, miközben a demokratikus nyilvánosság tere egyre csak szűkül. Grafikonokon és diagramokon mutatjuk, hogyan jutottunk ide.

A kormánypárti és nem kormánypárti hírmédia összetételének változása

Arányok és elérés

Az elérhető adatok alapján nagyon nehéz megbecsülni, hogy mekkora az elérése a kormánypárti és a nem kormánypárti médiának. Legutóbb 2017-ben kíséreltük meg összeszedni az arányokat, később más számítások is születtek. Ezeknek az arányoknak a legalább megközelítő becslése legalább két ok miatt fontos: egyfelől a média sokszínűségéről és szabadságáról szóló uniós vitákban is jelentős érvként szolgál, ám hangsúlyozzuk, hogy ezek a becslések elég nagy szórást mutatnak és hivatalos, részletesebb adatok hiányában érdemes óvatosan olvasni őket – a miénket is. Másfelől pedig arra is használhatók, hogy valamiféle hatásfokot lehessen megbecsülni, hiszen önmagában a terjeszkedés üteme és iránya ijesztő, ám nem mindegy, mennyire hatékony.

A legegyszerűbb és elég félrevezető módja az arányok kimutatásának, ha darabonként számolunk, azt nézzük, hogy hány darab kormánypárti és hány darab nem kormánypárti hírmédium van a piacon. Ez alapján annyi látható, hogy darabszámra az országos napilapok (politikai+bulvár), a megyei napilapok, a rádiók és a híreket szolgáltató televíziók piacán alakult ki kormánypárti túlsúly, míg a hetilapok és a hírportálok piacán továbbra is többségben vannak a nem kormánypárti médiumok. Az alábbi egyszerű kördiagramokon végigkövethetjük, hogyan alakultak ezek az arányok.

Darabra ennyi

Pontosabb képet adhatnának a hivatalos nézettségi, hallgatottsági, olvasottsági és látogatottsági mérések, csakhogy a televíziós piacra a Nielsen közönségmérés adatai nem nyilvánosak, a nyomtatott lappiacon a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (MATESZ) nem auditál minden lapot, a rádióknál pedig nincs mindegyikre adatközlés. Így kénytelenek vagyunk a nyilvánosan elérhető adatokból dolgozni. A módszertant lásd a cikk végén a leírásban.

Ezek alapján némileg más összkép rajzolódik ki. A kormánypárti média egyértelmű fölénye kizárólag a rádiós piacon és a megyei napilapoknál állapítható meg, míg a hírportálok és a hetilapok piacán – legalábbis össz-látogatottságban és értékesített példányszámokban – a nem kormánypártiak vannak többségben. A televíziók esti hírműsorai és a napillapok piacán nincs egyértelmű fölény egyik oldalon sem.

A kormánypárti és nem kormánypárti médiumok elérésének aránya

A pénz

Az egyik fontos kérdés az elmúlt tíz évben az volt, hogy a kormánypárti média terjeszkedése vajon anyagilag mennyire térül meg? A média már rég nem számít jelentős haszonnal járó befektetésnek, a híralapú média pedig még annyira sem, mint más piaci szegmensek, például a plakátpiac.

Ennek ellenére a kormánypárti médiabirodalom hírmédia-része ha nem is hatalmas, ám szemmel jól látható nyereséget termelt a tulajdonosainak. Az összképet mindkét térfélen rontja a TV2 Csoport hatalmas, régről örökölt vesztesége. Külön grafikonon mutatjuk meg a 2015-ben kegyvesztetté vált főoligarcha, Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó hírmédiavállalkozások, valamint a helyét a KESMA létrejöttéig átvevő Mészáros Lőrinc érdekeltségeinek adózott eredményét. A grafikonról nagyon jól látszódik, hogy Simicska médiacégeinek profitabilitása nem volt fenntartható az állami források nélkül, míg Mészáros Lőrinc cégei – az állami hirdetéseknek is köszönhetően elkezdtek jelentős nyereséget termelni.

Pénzügyi adatok

Állami források

Ahogy az előző fejezetben már utaltunk rá, a kormánypárti média üzleti sikerességének kulcsa az állami hirdetések korlátlan mennyiségű felszívása. Az állami hirdetésekkel már többször foglalkoztunk akár az Átlón, akár az Átlátszón, itt most csak összefoglaljuk az elmúlt tíz év trendjeit.

Az első két grafikon világosan mutatja, hogy főként 2016-tól óriási mennyiségű állami hirdetést kapnak a kormánypárti médiumok. Ez 2018 év végére listaáron már 73 milliárd forint volt, ami azt jelenti, hogy az állami szektor hirdetésre költött pénzeinek közel háromnegyede kormánypárti médiumoknál kötött ki. Érdemes ugyanakkor azt is megfigyelni, hogy a nem kormánypárti médiumoknál elköltött összegek is nőttek, aminek az a jelentősége, hogy a teljes médiapiac állami pénzfüggősége is nőtt.

Árbevétel és állami hirdetések

Végezetül arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy számos médiumnál az állami hirdetési bevétel rendkívül magas, ami azt jelenti, hogy lényegében közpénzből tartjuk el őket, vagy éppenséggel a nyereségüket közpénzből fizetjük ki. Ha egy médium reklámbevételeinek több mint 30 százalékát az állam adja, már jelentős kormányzati kitettségről/befolyásról beszélhetünk, ám a Magyar Idők, a Lokál, a Figyelő vagy az akkor még Mészáros-tulajdon Mediaworks online portfoliója (zömében a megyei lapok online felületei) az állami reklámbevétel aránya meghaladta a 60-70 százalékot is. Külön érdemes továbbá megnézni a a baloldali Népszavát, illetve az elméletben független Inforádiót is. Az állami reklámbevétel ilyen magas aránya indikátora lehet az indirekt kormányzati befolyásnak is.

Az állami hirdetések aránya a teljes bevételben

Érdekel nagyobb ábrákkal, több grafikonnal, több interakcióval? Kattints az Átlóra!

A magyar média elmúlt tíz éve / The past ten years of the Hungarian media

A MAGYAR HÍRMÉDIA ELMÚLT TÍZ ÉVE THE PAST TEN YEARS OF THE HUNGARIAN MEDIA

Módszertan és az adatok

Ebben a cikkben kizárólag azokat a médiumokat gyűjtjük össze, amelyek a nyilvánosság tájékozódása szempontjából fontosak, továbbá önálló tartalmat is előállítanak. Így nem számoltunk a plakátcégekkel, noha a kormányzati sikerpropaganda és egyéb kampányok jelentős része plakátfelületeken zajlik. Az online felületeknél csak a natív híportálokat, illetve a nagyobb napilapok online oldalait vettük figyelembe, a megyei napilapok, valamint az önkormányzatok által finanszírozott helyi online felületeket nem. A hírmédiumoknál nem vettük figyelembe továbbá sem az önkormányzati, sem a helyi lapokat (Marathon Lapcsalád, Napfénymédia). A rádióknál azzal számoltunk, hogy hírszolgáltatásuk jelentős részben az MTI-re támaszkodik.

A médiumok besorolásánál elsősorban nem a tulajdonost néztük, hanem a szerkesztőségi tartalmat. Akadnak ugyanis olyan médiumok, amelyek tulajdonosai kifejezetten kormányközelinek mondhatók, ugyanakkor a szerkesztőségi tartalomban ez nem látszódik. A médiumokat két főkategóriára osztottuk be: kormánypártira és nem kormánypártira. Kormánypárti média az lett, amelyik teljesen nyíltan vállalva kormánypárti tartalmakat, magyarázatokat közöl a hírszolgáltatása során. A nem kormánypárti médiumok között vannak nyíltan ellenzékiek, politikai pártoktól független médiumok, baloldali pártokhoz köthetők, valamint olyanok is, amelyek a kormánytól függetlenül számos nézőpontot, köztük kormánnyal szimpatizálókat is megjelentetnek.

A pénzügyi adatoknál a száz legnagyobb árbevételű médiacéget néztük meg, közülük is azokat, amelyek hírmédiát is kiadnak. Mivel az egyes médiacégek pénzügyi jelentése nem részletezi, hogy az árbevétel és az adózott eredmény mely médiatípusokhoz köthetők, ezért értelemszerűen a cégszintű pénzügyi adatok nem csupán a hírszolgáltatásra vonatkoznak.

Az állami hirdetési adatok a Kantar Mediától származnak. A Kantar Media nem gyűjt, vagy nem gyűjtött hirdetési adatot a következő médiumokról: 444.hu, 888.hu, Hír TV, ATV, Echo TV, Lánchíd Rádió, Karc FM. A nyomtatott lapoknál az aktívan vásárolt példányszámot néztük a MATESZ 2020. első negyedéves auditja alapján. A MATESZ nem auditálja a Magyar Nemzetet, a Magyar Hírlapot, a Magyar Narancsot, a Ripostot, a 168 Órát és a Lokált. Ezeknél a lapoknál a hozzánk eljutott piaci információk alapján próbáltunk becsülni.

Az esti hírműsorok (M1, Duna, RTL Klub, Tv2, ATV, HírTV) adatainál az év első 26 hete összeadott nézettségeinek átlagával számoltunk. Az online látogatottsági adatoknál csak a 25 legnagyobb hírportált vettük figyelembe. Az adatok július hónap napi egyéni látogatóinak átlagára vonatkoznak.

Céges adatok: Opten/CEU CMDS/Whitereport/saját gyűjtés
Állami hirdetések: Kantar Media
Aktívan vásárolt példányszámok: MATESZ
Esti hírműsorok nézettsége: NMHH/Nielsen
Rádiós hallgatottság: NMHH/Kantar-Hoffmann
Online látogatottság: DKT-OLA/Gemius Audience

Bátorfy Attila — Szabó Krisztián

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!