Nemzeti Együttműködés Rendszere

A sosem vállalt felelősség: régen távoznia kellett volna Balog Zoltánnak

 

A mindenminisztériumot hat éve irányító Balog Zoltán államigazgatási pályafutása a hírek szerint a napokban véget ér. Balog azon fideszes vezetők egyike, akinek a személyével kapcsolatban semmilyen korrupciós gyanú: kastélyépítés, helikopterezés, strómanok fedésében végrehajtott vagyonosodás gyanúja nem merül fel. Ugyanakkor a tárca élén nyújtott szakpolitikai teljesítményétől függetlenül is már évekkel ezelőtt meg kellett volna buknia: a tárcájához köthető korrupciógyanús ügyek számát és értékét tekintve talán csak a Miniszterelnökség és a fejlesztési tárca van pályán az EMMI-hez és háttérintézményeihez képest. Néhány konkrét esettel emlékezünk meg arról, mi folyhatott a gyenge kezű miniszter alá tartozó területen.

Balog miniszteri működése szakmai-politikai értelemben sem volt egy töretlen diadalmenet: 2016 végén egy ideig tartotta is magát a szóbeszéd, hogy a miniszterelnök Áder helyére teszi a Budai Várba, de végül nem adhatta át senkinek az EMMI nevű csődtömeget. Kórustalálkozó nagyságrendű rendezvények megszervezésén túl alig tudunk említeni ugyanis az oktatás-, egészségügy-, sport-, vallás-, kulturális, szociális- és felzárkózásügyi miniszter tevékenységéből olyan mozzanatot, amit egyértelmű szakpolitikai sikerként lehetne leírni.

Romló közoktatás, befuccsolt felzárkózás, egyházi sikerek

Oktatási miniszterek a közoktatás teljesítményének érzékelhető romlásába szoktak belebukni – a szakgimnázium nevű katasztrófától a pedagóguséletpálya-modell kudarcán át a korai iskolaelhagyók számának alakulásáig a miniszternek ez többszörösen is megvolt, de Balog maradt. Az egészségügyi miniszterek rémálma egy kórházi botrány – ezekből több is volt, de Balog miniszter pozícióját ezek sem rendítették meg.

A Balog Zoltán irányította óriásminisztérium leglátványosabb kudarcait a sport területén szenvedte el, ha a finanszírozást és az eredményt vetjük össze – a miniszternek ez sem ártott. A kormány vallásügyi teljesítményét a legnehezebb mérni, a sport után ez a legtúltámogatottabb terület, de kimeneti értékek híján itt a bementi oldalon nyújtott teljesítmény számít, az viszont tényleg impozáns: csak a tavaly év végi pénzosztásban kiszórt 200 milliárdból 80 a kormánynak kedves nagyegyházaknak jutott.

Politikai szempontból talán a legnagyobb kudarc a Magyarország ellen 2016 májusában megindított, most is folyamatban lévő, a roma gyerekek iskolai szegregációja miatti kötelezettségszegési eljárás. Igaz, hogy ezzel egy időben három másik országgal szemben is elindult az eljárás hasonló okból, csakhogy a kormány évekig Magyarország uniós elnökségének legnagyobb sikereként villogott a 2011-ben magyar kezdeményezésre elfogadott uniós roma keretstratégiával. Ehhez képest kifejezetten kínos az öt évvel később indult kötelezettségszegési eljárás.

A leszakadó roma százezrek integrációját a kezdetektől meglehetősen zavaros alapokról elképzelő miniszter – akkor még csak felzárkózásért felelős államtitkár -, ezen a területen is csak csetlett-botlott, szerencsétlen nyilatkozatokkal fűszerezve a konkrét szakmai kudarcokat. A közoktatásban felerősödött lopakodó szegregációt a miniszter többé-kevésbé nyíltan támogatta, miközben tudnia kellett, hogy a közoktatás romló kimeneti teljesítménye mögött – más tényezőkkel együtt – éppen a legrosszabb helyzetű gyerekek teljesítményének a romlása áll.

Igaz, a PISA-eredmények zuhanásának okairól nincs teljes konszenzus a szakértők között, van, aki szerint a 2010-től a magyar közoktatásra erőltetett rendszerátalakítás kudarca jelenik meg a mérésekben. Tény, hogy a közoktatási reform Hofmann Rózsától Czunyinéig számos kádert elfogyasztott, de a miniszter pozícióját sem ez, sem a 2016-os tüntetéshullám nem rendítette meg.

Az uniós támogatások szerencselovagjai

Ha a szakmai kudarcok nem ártottak neki, akkor a tárca irányítása alá tartozó területeken kirobbant korrupciós botrányok meg sem érintették – a Farkas Flórián iránti töretlen miniszterelnöki bizalom fényében ez nem is meglepő.

A 2010-ben indult Öveges-program volt az első olyan ügy, ahol az összeg nagysága (14 milliárd forint), a csalás kiterjedtsége (40 város 43 intézménye) és a módszerek egyformasága arra utalt, hogy a „projektet” a legfelső vezetéshez tartozó személyek legalább hallgatólagos jóváhagyásával bonyolították az érintettek. Az Öveges-programban nemcsak a tanterem-felújítások kerültek irreálisan sokba, de egészen explicit módokon is folyt a lopás: mind a 43 projekt-helyszínen kifizették ugyanazt a „tanteremfoglaltsági’ szoftvert, továbbá 20 milliót a munkafüzetek szövegszerkesztéséért és 20 milliót a munkafüzetek „benchmarking vizsgálatáért”.

Mint a legtöbb közoktatási TÁMOP-konstrukció esetében, az Öveges-programban is az EMMI szervezetei: az EU Fejlesztések Végrehajtásáért Felelős Helyettes Államtitkárság mint Irányító Hatóság (IH) és az EMMI Közreműködő Szervezeti Feladatokat Ellátó Köznevelési, Kulturális és Felsőoktatási Főosztálya (KSZ) feleltek a projektért.

A botrány kirobbanása után indult vizsgálatban a Miniszterelnökség Ellenőrzési Főosztálya ízekre szedte  a teljes programot, és a projektek szinte minden  elemében beazonosított valamilyen szabálytalanságot. A felelősség kapcsán viszont mindössze annyit állapított meg, hogy a botrány kirobbanása után a KSZ arról tájékoztatta az IH-t, azaz a felelős államtitkárságot, hogy a projekttel kapcsolatban mindent rendben találtak, a több tucatnyi ellenőrzés során mindössze három jelentéktelen szabálytalanságot állapítottak meg.

Hadházy Ákos feljelentése nyomán viszont nyomozás indult, erről egyelőre annyit lehet tudni, hogy három év elteltével a nyomozóhatóság – konkrétan a NAV Központi Nyomozó Iroda Bűnügyi Főosztálya – súlyos visszaéléseket állapított meg, talán vádemelés is lesz.

A TKKI, a legnagyobb lopások konzorciumi partnere

Nincs már a minisztériumban az a tisztviselő, akihez a legtöbb korrupciós botrány kötődik: Köpeczi-Bócz Tamás tavaly, az ORÖ-botrány tetőpontján távozott a minisztériumból. Köpeczi-Bócz Balog miniszter szívügyének, a roma „felzárkózásnak” volt az intézményi kulcsfigurája. A 15 éve az uniós fejlesztési források környékén dolgozó Köpeczi-Bócz már 2011-ben a Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI) főigazgatója, 2014-től a minisztérium uniós fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára, egy évvel később európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár.

Balog miniszter Köpeczi-Bócz iránti bizalma egészen tavalyig töretlen volt: a főigazgató a TKKI-t megrázó botrányokat simán átvészelte, majd a helyzet tarthatatlanná válásakor fölfelé bukott.

Álljon itt néhány a TKKI leggyanúsabb ügyeiből, az intézete felügyeletéért felelős Balog miniszter pályaképéhez ez az egyik sorvezető: a TKKI egyik felzárkózást támogató TÁMOP-os projektjében soktízmilliós megrendelés jutott offshore cégeknek, noha ezt az alaptörvény is tiltja; résztvevőnként egy millió forintot fizetett a TKKI a Nő az esély-program keretében 11 hónapos segédápolónői tanfolyamokra;  50 millióért szerződtek egy reklámcéggel öt vidéki iroda körüli hóeltakarítására; a piaci ár sokszorosáért vásároltak server-hostingot – a sor hosszan folytatható.

A Köpeczi-Bóczot is elsodró botrány az Országos Roma Önkormányzattal (ORÖ) konzorciumban megvalósított Híd a munkába-projekt kapcsán tört ki – Balog miniszter az ORÖ körüli korrupciós ügyekre azzal reagált, hogy „az Országos Roma Önkormányzatnak az elmúlt huszonöt évből volt négy botránymentes éve, amikor Farkas Flórián volt az elnök”.

A felnőttképzés lerablása és a szövetkezeti pénznyelő

Tízmilliárd forintos nagyságrendben folytak el uniós források a minisztérium hatáskörébe tartozó felnőtttképzési programokra érdemi hatás nélkül. A piac nagyragadozói viszont kiterjedt céghálót építettek ki a források megszerzésére, és éveken át rabolták le – minden következmény nélkül – a foglalkoztathatóság javítását célzó programokat, henteseknek tartott lean-menedzsment képzésekkel és más kamuprojektekkel.

A Voldemort-ügy nem az első botrány volt szociális szövetkezet környékén – nem mellesleg ebben a történetben is felbukkant a miniszter uniós fejlesztésekért felelős államtitkára, Köpeczi-Bócz Tamás. Az eljárásban elhangzott tanúvallomásokból arra lehet következtetni, hogy kialakult knowhow-ja volt a hátrányos helyzetű térségek foglalkoztatási gondjait enyhíteni próbáló támogatási rendszer megcsapolásának.

Több mint egy évvel a Mengyi Roland-féle szövetkezeti botrány előtt bontotta fel a támogatási szerződést a minisztérium az  Első Magyar Környezettudatos Szociális Országos Szövetkezettel (ESZOSZ). Az ESZOSZ vezetői nemcsak a közel három milliárd forintos támogatási összeg nagy részét tüntették el, de a szövetkezet munkavállalóit is meglopták, akik ráadásul egy évig – a szövetkezettel meglévő érvényes munkaviszonyuk miatt – semmilyen jövedelempótló támogatást nem kaptak.

Az egész rendszer rosszul megtervezett voltát mutatja, hogy például az Alkalmazott Kutatás Fejlesztés Szociális Szövetkezet is nyert 50 millió forintot a TÁMOP 2.4.3.D.1-13/1 Szociális gazdaság fejlesztése – Az önfenntartást célzó szociális szövetkezetek támogatása nevű konstrukcióban. A projektleírás szerint a szövetkezet majdani hátrányos helyzetű munkavállalóit önállóan végezhető K plusz F feladatokkal fogják jövedelemhez juttatni.

Nem lehet ebből a sorozatból kihagyni Simonka Györgyöt, aki körül burjánzanak a TÁMOP-os projekteket sorra nyerő egyesületek, közhasznú alapítványok cégek és szociális szövetkezetek – a nyertes pályázatok közül van, amelyik már nyomozati szakban van.

Az udvar körüli kultúra milliárdjai

Balog Zoltán minisztersége alatt a kulturális terület se nagyon tudott kimaradni a zsákmányosztásból, gondoljunk akár a Magyar Művészeti Akadémia megállás nélkül bővülő ingatlanportfóliójára és évi 6-7 milliárd forintos költségvetési támogatására, vagy a 2015-ös világkiállításra készített, eddig 8 milliárdot felemésztő Sámándobra, az udvari fiatalirodalomnak juttatott milliárdokra – a sort hosszan lehetne folytatni, Kerényi Imre 150 millió forinttal kistafírozott Magyar Krónikájától a sok milliárdos Lakitelki Népfőiskola-projektig: a kulturkampf sokba kerül.

Nem elvárás persze egy miniszterrel szemben, hogy minden, a tárca irányítása alatt zajló projektért személyes felelősséget is vállaljon – Balog Zoltánon sem lehet számon kérni minden ellopott uniós forintot. Az EMMI-t hat évig vezető miniszter működését viszont – a szakmai teljesítményétól függetlenül – egyértelműen minősíti, hogy akkor is maradt a pozíciójában, amikor a lemondás, vagy a már bizonyított tolvajokkal való további együttműködés között kellett választania.

Becker András

Kapcsolódó cikkeink

Az ember, aki ott se volt: Köpeczi-Bócz Tamás tündöklése és bukása

Gettófelújítás és iskolai szegregáció egyházi segítséggel, uniós finanszírozással Nyíradonyban – videóriport

Visszavont vallomások, nem emlékező tanúk – folytatódott a tárgyalás a Voldemort-ügyben

Évi 1,8 millió forint jogdíjat kap a tankönyvkiadásért felelős állami tisztviselő a saját tankönyveiért

Kurzuslovagok, életmód-tanácsadók és hétpróbás pályázatírók taroltak a tanodapályázaton

A világ legdrágább Opel Corsája és a Belügyminisztériumhoz közeli irodaház – így ver hidat a munka világába az Országos Roma Önkormányzat

Az EMMI 5 milliárd forintot fizetett a Pallas Athéné Egyetem PPP-szerződésének megszüntetéséért

A DFT körüli cégháló milliárdos bevételei: pénzáramoltatás bullshitgenerátorral

Hatalmas biznisz a felnőttképzés, számolatlanul nyeli az uniós és állami milliárdokat

Megosztás