Még a migránskampány takarásában is akkora botrányt lett az EMMI mint irányító hatóság által kezelt legutóbbi tanodafinanszírozási pályázatból, hogy a minisztérium megígérte, lesz folytatás, jut mindenkinek az uniós milliárdokból, csak tessék végre lenyugodni. Igaz, a verbális intervenció nem sokat segít azoknak a civil szervezeteknek, amelyek tíz-húsz éve működtetnek tanodákat, jellemzően hátrányos helyzetű térségek hátrányos helyzetű gyerekeinek, de most a megszűnés szélére kerültek. Helyettük kurzuslovagok, életmód-tanácsadók és hétpróbás pályázatírók taroltak a tavaly decemberben kiírt tanodapályázaton. Ismerkedjenek meg a rendszerrel és a nyertesekkel.
Előfizetőket keresünk – támogasd a független tényfeltáró újságírást havi 1000 forinttal!
A tanodát arra találták ki, hogy a normál, intézményi oktatásban valamilyen – leginkább a szegénységből következő – hátrány miatt nehezen boldoguló, sok frusztrációt elszenvedő gyerekeket támogassa a tanulmányi előmenetelében. Értelemszerűen a tanoda pedagógiájában egészen más módszerek és eszközök a meghatározóak, mások az elvárások, mint a normál közoktatás intézményeiben, de eredendően még a tanoda berendezése is egészen más kell, hogy legyen, mint egy iskolai osztályé.
A tanoda ugyan fakultatív, jellemzően délutáni motiváló-felzárkóztató foglalatosságot biztosít, de működésében nyilván az iskolához igazodik. Ez a kettőség jelentette mindig is a legnagyobb kihívást a finanszírozás szempontjából: a döntéshozók általában afféle szabadidős, civil programszervezőként kezelték a tanodákat, jobb esetben hobbi napközinek, és ha úgy jött ki a lépés, akkor csak tanév közepén folyósították az esedékes támogatást – rosszabb esetben meg akkor sem.
A tanodának viszont ki kellett nyitnia szeptemberben, ha volt pénz, ha nem, hiszen nem engedhették el azoknak a gyerekeknek a kezét, akiket addig így-úgy átsegítettek az intézményes közoktatás buktatóin. A tanodákat működtető civil szervezetek többsége mára megtanult együtt élni a hektikus finanszírozással, a kiíró szervezetek bürokratikus káoszával, és képes túlélni a kisebb kríziseket.
Most viszont valami új jelent meg a rendszerben. A tíz-tizenöt éve működő tanodás szervezetek jó részének a pályázatát elutasította a minisztérium, a műfaj meghatározó alakjai és szervezetei bukták el az idei tanodapályázatot. A negatív döntések tényleges okairól egyelőre csak pletykák vannak, de azok szakmai megalapozatlanságát mutatja, hogy a most zárult pályázat szakmai feltételrendszerének kidolgozásában olyan munkatársak is részt vettek, akiknek a tanodája aztán nem tudott nyerni a pályázaton.
Igaz – ahogy azt az RSK megírta – azt már a kiírás megjelenésekor lehetett látni, hogy a minisztérium a szakmai követelményeket a maga sajátos szempontrendszerével egészítette ki.
Helyzetbe hozva
Rezsire például mindössze havi 14 ezer forintot lehetett elszámolni – ez nyilván csak annak sikerülhetett, akinek volt rendelkezésre álló infrastruktúrája: épület fűtéssel, világítással, takarítással és telefonnal. Hogy kik ezek? Úgy van, leginkább a helyi iskolát működtető-támogató egyházak és iskolai alapítványok. Vagyis a jellemzően rendszeren kívüli támogató elem, a tanoda, ami ab ovo csak az intézményen kívülről tudja a gyereket hatékonyan segíteni, ezzel bekerül az iskola falai közé.
Ráadásul nem egy esetben nyíltan szegregáló szervezetek állnak a nyertes tanoda mögött. Biharkeresztesen például a református egyház indíthat tanodát – miközben a legsúlyosabb hátrányt jelentő iskolai szegregációt éppen az egyház által 2009-ben indított iskola idézte elő. Az addig csak zeneiskolaként működő egyházi intézmény minden szakmai érv ellenére belevágott a közoktatásba. Rövid idő alatt le is zajlott az ún. „white flight”, vagyis a jobb státuszú szülők sorra vitték át a gyerekeket a jobbnak tartott egyháziba az önkormányzati iskolából.
A ma már állami fenntartású iskola mostanra tökéletesen szegregálódott intézmény lett, annak minden hátrányával. Az EMMI döntése szerint viszont Biharkeresztesen most éppen a református egyház fog hátránykompenzáló tanodát indítani.
Nem egyedülálló jelenség ez Hajdú-Biharban: Komádiban tavaly ugyanezt játszotta el az egyház, most meg a tanoda finanszírozására kap a minisztériumtól 28 milliót. Dacára annak, hogy a Magyarországi Református Egyház szerepe minimum ellentmondásos a tárgyban, a mostani körben 290 millió forintnyi uniós forrással támogatja az EMMI az egyház közoktatási integráció terén végzett munkáját.
Az meg külön kis tréfája lehet a református Balog Zoltán vezette minisztériumnak, hogy miközben például a sokkal rosszabb helyzetben lévő Toldon működő tanoda pályázatát elutasították, Komádiban két tanoda is lesz: a református mellett egy szerencsés debreceni nyertes is segíthet a komádi rászoruló gyerekeknek.
Az EMMI azonban nemcsak hazai pályán büntet: a nyíregyházi Huszár-telepen működő görögkatolikus tanoda is kap közel 30 millió uniós támogatást – miközben éppen a Huszár-telepi görögkatolikus iskola ügye az egyik paradigmatikus kiváltó oka a Magyarország ellen a közoktatásban tapasztalható szegregáció miatt indult uniós kötelezettségszegési eljárásnak.
Üzletszerű működés
Pénzügyi vezetőt is mindössze havi 20 ezer forintból (!) lehet alkalmazni a pályázati kiírás szerint – pályázatírásra viszont akár 1,3 millió forintot, azaz 92 havi rezsiköltséget is el lehetett számolni. Az érintettek beszámolója szerint meg is jelentek a tanodás szervezeteknél profi pályázatíró cégek, nem egy esetben biztos nyerést ígérve a megbízás estére.
Nem mindenki beszélt a levegőbe: az egyik régi tanodás szervezet vezetője mesélte, hogy a szomszédos település tanodája elcsúszott a pályázat megírásával, ezért elfogadta a Fidesz-közelinek mondott pályázatíró ajánlkozását. Az nyert is, míg az ő pályázatukat a több mint tíz éve működő tanodáikkal a minisztérium nem találta támogatásra érdemesnek.
Feltehetőleg nem független a profi pályázatíróknak a terepre való benyomulásától, hogy az egészen szürreális vesztes-lista mellett szürreális nyertesek is felbukkannak.
Van itt olyan szervezet, a „Várunk” Alapítvány, amelyik egyik napról a másikra két megyében tíz tanoda üzemeltetésére kapott támogatást, úgy, hogy korábban mindössze kettőt vitt – az idei tanévtől viszont már 300 millióból fog gazdálkodni. Bár az alapítványnak tavaly is 60 millió bevétele volt különböző uniós projektekből, a szervezet honlapjáról nem sok minden derül ki. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy a honlap e-learning aloldala, amelyik az 550 millióból megvalósított „”e-GÉSZSÉG” – Innovatív megoldásokkal Nógrád Megye munkaképességéért” című pályázat keretében készült, alig több, mint statikus szövegek egymásutánja.
A „VÁRUNK” Alapítvány és vezetője, Furár Zoltán korábbi pályázati ügyleteit Hadházy Ákos mutatta be. Annyi bizonyos, hogy Furár szervezete a mostani tanodapályázattal nem először jár jól a felzárkóztatására biztosított forrásokkal: korábban egy 150 milliós telepprogram konzorciumi partnereként segítette a mélyszegénységben élőket.
Nagyot ment a mostani pályázaton a Humán, Racionális, Innovatív Alapítvány – a szervezetnek eddig egyetlen tanodája sem volt, a tanodások nem is hallottak még róla. Most egyszerre öt lett, és mindegyikre pontosan 30 milliót kaptak. Az alapítvány eddig is az oktatásban tevékenykedett, csak éppen az „intézményes” fronton: az alapító nevét viselő középiskolát működtetik Debrecenben.
Szintén meglepetés ötöst hozott a sajókazai Sólyom Telep Közhasznú Egyesület: itt is forintra 30 milliót nyert minden pályázat, dacára annak, hogy az egyesület működéséről sajókazai forrásaink nem nagyon tudtak mit mondani, de a leadott közhasznúsági jelentés sem árul el túl sokat a szervezetről. Tavaly például 5 millió forintért fogalakoztattak és képeztek két fő munkanélkülit, 7.6 milliót költöttek el tanodára – idén a helyiek már az épületet sem nagyon látták nyitva; viszont 10 millió nyertek és költöttek „Opel Vivaro beszerzés”-re.
A nyertesek közt szép számmal találunk hasonló, évi 10 és 100 millió közti, jellemzően uniós pályázati forrásból származó bevételből gazdálkodó civil szervezeteket. A beszámolókat olvasva láthatjuk, hogy a felzárkóztatás és az integráció tempósan halad: sorra nyílnak a roma integrációs módszertani központok, fáradhatatlanul megy a képzés és a coaching, rendezvények és tréningek váltják egymást – logikus, hogy ezek mellett legyen egy-két tanoda is.
Ki érti ezt?
Az eddigi kettő helyett öt tanodát fog üzemeltetni a Hét Kútforrás Szociális Alapítvány közel 150 millió forintért. Öt különböző településen, öt különböző adottságokkal gazdálkodó tanodával pályáztak – mégis, mind az ötöt forintra ugyannyiból, 29 999 556 forintból fogják kihozni.
Az alapítvány vezetője azt mondja, mindössze annyi a magyarázat, hogy igyekezetek a maximumhoz közeli összegre pályázni. A projektmenedzseri feladatokat pedig ő maga fogja ellátni – ingyen. Bár az alapítvány vezetőjének szakmai elképzeléseit nem feltétlenül osztja mindenki, a nyugdíjas pedagógus elhivatottságához és elszántságához nem fér kétség.
Hét tanodára nyert finanszírozást a győri székhelyű Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület – a finanszírozási buktatók megoldására már van elképzelésük, de a képletben még bőven van bizonytalanság. Bár őket is megkeresték pályázatíró cégek, maguk írták a pályázatukat. Az egyesület azon nyertesek közé tartozik, akiket a szakma is ismer és elismer.
Erős a verseny a legkülönösebb tanoda-pályázó kategóriában. Nyert például a bárdudvarnoki székhelyű BioFocus Egyesület – igaz, nem itt, hanem a 300 kilométerre keletre fekvő Bujákon működtetnek majd tanodát. Az egyesület eddig ilyesmivel nem próbálkozott, igaz, évi 10-20 millió körüli bevételét jellemzően uniós finanszírozású projektek biztosították.
Tavaly például egy Leader-projekt keretében egészségmegőrző szemléletformálást végeztek, szervezetek (5 db) közti koordinációt folytattak, továbbá volt itt „projektmenedzsment feladatok ellátása, környezetében a testi- és lelki egészség megőrzéséhez kapcsolódó ismeretek átadása (…) családbarát intézkedések népszerűsítése, oktatása.”
Még furcsábbnak tűnhet az Igaz Lóbarátok és Jóbarátok Diáksport Közhasznú Egyesület nyertes pályázata: a Szécsényben működő egyesületről annyit legalább lehet tudni, hogy szervezett nyári táborokat hátrányos helyzetű gyerekeknek – kérdés, ez mennyiben jelent megfelelő szakmai referenciát egy olyan pályázaton, ahol az ország legrégebbi tanodáit szórták ki a megfelelő szakmai tapasztalat hiányára hivatkozva.
Több mint ezer tanoda finanszírozására pályáztak ebben a körben. A 171 sikeres pályázat harmada kilenc pályázónak jutott – ebből kettő viszont korábban nem működtetett tanodát. Ezeket az ellentmondásokat látva, érthető a pályázat értékelésével szembeni bizalmatlanság.
„Igazság szerint fogalmam sincs, miért nyertünk mi, és miért buktak el mások.” – több nyertes pályázó véleménye is azt a benyomást erősíti, hogy senki sem érti, érdemben min múlott a pályázatok sikeressége. Abban viszont erős a konszenzus, hogy a most kiszórt nagy nevek, mint L. Ritók Nóra vagy Berki Judit pályázatai elbírálásánál komoly súllyal esett latba a kormány szegénypolitikájához való erősen kritikus viszonyuk.
Mindenki érteni véli az üzenetet: jelentkező van elég, és a rendelkezésre álló forrásokat simán elviszik a semmiből érkező pályázók, adott esetben tízesével indítva tanodákat.
Becker András
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.