Bezárás
A helység kalapácsa

Gettófelújítás és iskolai szegregáció egyházi segítséggel, uniós finanszírozással Nyíradonyban – videóriport

Akármit lehet tenni, mindig lesz különbség, ha csak két iskolája is van egy településnek: lesz egy jobb meg egy rosszabb. Ha laknak ott romák is, az ő gyerekeik nagy valószínűséggel inkább az utóbbiba fognak járni, ahol gyengébb az oktatás minősége, kevesebb a siker, de legalább a többségi gyerekekkel keverten töltik azt a nyolc évet. Ugyanakkor jelentős a többségi igény a „különtanulásra”. Mivel az explicit faji elkülönítést számos törvény és nemzetközi egyezmény tiltja, Kelet-Magyarországon az egyházakra hárult a szegregált oktatás megteremtésnek kényes feladata: a református és a görögkatolikus egyház sorra indít új iskolákat, amelyek aztán elszívják a jobb helyzetű gyerekeket az állami intézményből, ahol így csak a „problémás” gyerekek, meg az „etnikum” marad. Nyíradonyban mindez ráadásul egy végiggondolt, koherens fejlesztési koncepció keretében történik, amit eddig több mint egymilliárd forinttal finanszírozott az unió.

2012-ben 680 millió forint uniós forráshoz jutott Nyíradony az ÉAOP-5.1.1./A-09-2f jelű pályázaton „szociális célú városrehabilitációra”. A pályázat támaszkodik a 2010-ben elfogadott Integrált Városfejlesztési Stratégiára (ISV), amely 50%-ot meghaladó arányú roma lakossággal azonosítja is azt a városi szegregátumot – Bokrétás: a város Bokrétás utcáig tartó peremterülete -, ahol beavatkozásra van szükség.

A 2010-es dokumentum még a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyerekek egyenletes elosztásáról beszél, és stratégiai célként nevezi meg a telepfelszámolást. Az ISV kötelező része (volt) az „Anti-szegregációs Terv”, ebben többek közt ezt olvassuk:

„Nyíradony Város Önkormányzata elsődlegesen az alacsony státuszú lakosság lakhatási körülményeinek javítását, a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok közoktatási esélyeinek növelését a foglalkoztatásuk növekedését kívánja ösztönözni, elérni.”

A hivatkozás alapján azt gondolhatnánk, hogy ezeket a progresszív stratégiai célokat valósította meg a 680 milliós „szociális célú városrehabilitáció”, de már maga a projektleírás is arra utal, hogy időközben nemcsak kormányváltás, de stratégiaváltás is történt.

A 2012-es pályázat célkitűzései ugyanis a deszegregációt már a gettón belül tervezik megvalósítani: „A projekt keretében megújulnak a közterületek, játszótér és park kerül kialakításra, új közösségi szolgáltatások jelennek meg.” Egyebek mellett tornaterem és szociális blokk épül, „mely új funkcióként jelenik meg az akcióterületen.”

A pályázatnak vannak furcsa elemei is, például az iskola melletti élelmiszerüzlet és büfé felújítása, „mely pozitív hatást gyakorol az itt élők elégedettségére”, de ez is belesimul a kimondatlan koncepcióba, amelynek fő célja a telep bizonyos mértékű komfortosítása, és olyan új funkciók kialakítása, amelyek révén a telepieknek kevesebbet kell feljárni a központba.

Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi segítséggel, uniós finanszírozással Nyíradonyban from atlatszo.hu on Vimeo.

Gettófelújítás uniós pénzből

A koncepciót – a szegregátumon belül megvalósítani a deszegregációt – sikeresnek találhatta a Tasó László utáni városvezetés, mert tavaly is ezzel pályáztak és nyertek a TOP-4.3.1-16-jelű kiírásban. A 160 milliós projekt keretében felújítanak három önkormányzati szociális bérlakást a Bokrétáson, és egy új lakást is építenek.

Ez utóbbi nem a telepieknek épül, mivel szolgálati lakás lesz. És mivel a szegregátumon belül nem támogatható új lakás építése, ezért nem ott fog megépülni – vagyis az önkormányzat a „ Leromlott városi területek rehabilitációja” nevű konstrukció keretében felújít három telepi bérlakást, és épít egyet a saját dolgozóinak valahol a telepen kívül a városban.

Az első, 680 milliós projekt 2013-ban jutott a megvalósítás stádiumába, és 2015 végén rendben le is zárult. Az eredmény megfelelni látszik a pályázati vállalásoknak: elkészült egy játszótér, lett egy park a lakóterület közepén, megépült a közösségi ház és tornaterem, és leaszfaltozták az utcákat – mondhatni, sikerrel járt a gettórenoválás.

Közelről nézve azonban kicsit más a helyzet: a játszótér egy mocsaras terület mellett, egy üres térség szélén épült, viszonylag távol a teleptől – ráadásul nemhogy wc, de még ivókút sincs itt, fát pedig csak az úgynevezett parkba ültettek: nyáron elviselhetetlen lehet itt a forróság. Az úgynevezett park pedig a síkvidéki kilátótorony kategóriája: a helyiek szerint 30 milliónyi költséggel elkészült projektelem néhány fa elültetésével valósult meg egy egyébként funkció nélküli üres területen.

196 millió forintból elkészült a beígért tornacsarnok is, igaz, ezt hosszú ideig nem használhatták a telepiek, és most sem egyértelmű hogy ki diszponál a csarnok használata felett. A polgármester szerint a helyi kisebbségi vezető, de sem ő, sem a telepiek nem tudták megmondani, ki mikor és milyen feltételekkel használhatja a csarnokot.

Uniós forrás plusz közbeszerzés: 45 millióba került a telepi közösségi ház felújítása – ennyiből ezen a környéken egy egész utcát meg lehet venni -, az épületben ráadásul az önkormányzattal konzorciumban pályázó helyi Lungo Drom vezetője és családja lakik.

A tornacsarnok mellé épült egy kisebb épület is, ebben mosoda lesz – és itt nyílik hamarosan irodája a családsegítőnek is, a telepieknek tehát már ezért sem kell „fölmenni” a központban lévő önkormányzatba. Persze van sportcsarnok a városban is, de értelemszerűen ide sem kell már a telepi roma fiataloknak felmenni, amióta van sajátjuk.

Iskolai szegregáció egyházi segítséggel

A telep és a város közti mezsgyén található iskola végleges elcigányosodása a görögkatolikus egyház műve: a város 2011-ben adta az egyház fenntartásába a központban lévő iskolát, amely korábban a felső tagozatosokat fogadta – a „lenti” iskolába pedig az alsósok jártak. Mindkét iskola etnikailag vegyes volt, de a Szent Mihály Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola megalapításával ez néhány év alatt radikálisan megváltozott.

Az egyházi iskolába a jól megtervezett szűrésnek köszönhetően csak a jobb helyzetű családok gyerekei jutottak be, míg a lenti iskolából egyre gyorsuló tempóban tűntek el a többségi gyerekek. Hogy kiket sújt az oktatási szegregáció, azt jól mutatja, hogy mára csak öt nem roma („magyar”) gyerek jár ide, igaz, ők mind állami gondozottak.

Az oktatási szegregáció most válik teljessé, az egyház ugyanis szeptembertől elindította a Szent Miklós óvodát. Ide persze megint csak a többségi, illetve néhány „nem problémás” roma család gyerekeit vették fel, a lenti óvodában csak a cigány gyerekek maradtak.

A város polgármesterével telefonon sikerült beszélnünk: lényegében reménytelennek látja a helyzetet, szerinte a szegregáció okozta problémákra a tanoda jelent majd megoldást. Igaz, a tanoda is a szegregált iskola közvetlen szomszédságában van, tehát itt is ugyanabban a közegben lesznek gyerekek, és ezért sem mennek majd föl a központba.

Azt halljuk tőle, amit mostanában annyi pedagógustól, akik hirtelen azzal szembesültek, hogy a többségi gyerekek eltűntek az iskolából: integrációról mi értelme beszélni, mikor nincs kihez integrálni a telepről az iskolába került gyerekeket.

Ugyanezt mondja az intézmény igazgatónője is, csak ő egy kicsit jobban hibáztatja a telepi roma szülőket, mondván, hárman szoktak lenni átlagban egy szülői értekezleten. A szülők szerint nem igaz, hogy ők ne vennék komolyan az iskolát – épp azért követelik, hogy a fenntartó zárja be a szegregált intézményt, és a gyerekeket osszák szét a város többi iskolájában.

Pedig amíg az egyház, mintegy meghallva a ki nem mondott többségi akaratot, tevékeny előmozdítója az oktatási szegregációnak, addig ők és a jó minőségű oktatásból kizárt gyerekek csak vesztesei lehetnek ennek a játszmának.

Videó: Pápai Gergely

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom