Bezárás
Cikkek

Visszavont vallomások, nem emlékező tanúk – folytatódott a tárgyalás a Voldemort-ügyben

Három, fontosnak ígérkező tárgyalási napot tartott a Fővárosi Törvényszék a Voldemort-ügyben: a bíróság ismertette a 2015-ös titkos adatgyűjtés eredményeit, elsősorban lehallgatott telefonbeszélgetéseket, és meghallgatta a vádlottak ezzel kapcsolatos nyilatkozatait. Csütörtökön pedig Köpeczi-Bócz Tamás, az EMMI uniós fejlesztésekért felelős, időközben távozott államtitkára válaszolt a szerepével kapcsolatos kérdésekre. Bár a konkrét események és összefüggések körül továbbra is nagy a homály, az biztosnak tűnik, hogy az Ezeregyéjszaka Szociális Szövetkezet ügyében sürgölődő játékosok nem puszta illúziót kergettek, amikor ráhajtottak az 500 milliós projektre.

Előzmények

Az ember, aki ott se volt: Köpeczi-Bócz Tamás tündöklése és bukása

Éppen most válik köddé a Voldemort-ügy egyik kulcsszereplője

Mondvacsinált okokkal titkolózik a Miniszterelnökség a Mengyi-ügyben, bepereltük őket

A NAV nyomozói által folytatott titkos megfigyelés adatai szerint Mengyi Roland országgyűlési képviselő 2015. október 1-jén este fél 9-kor érkezett a tiszaújvárosi Mamma Rosa pizzériához, ahová korábban találkozót beszélt meg ismerősével, K. Péter Rolanddal, a büntetőügy harmadrendű vádlottjával – a vádirat szerint K. volt a közvetítő a képviselő és a korrupciós ügy többi szereplője között.

Mengyi az étterem előtt parkolt le az Audijával, bő egy órát voltak bent K. Péterrel, majd távoztukban K. még kivett az autójából egy zacskót, és azt átadta Mengyinek. A lehallgatott telefonbeszélgetések alapján nagyon valószínű, hogy a zacskóban a 10 milliós „alkotmányos költség” első részlete, 5 millió forint volt. A NAV fedésben jelen lévő pénzügyi nyomozói ugrásra készen várták az engedélyt a beavatkozásra, az azonban nem jött meg, így Mengyiék beültek az autóba, és elhajtottak.

Mengyi a mostani tárgyaláson a bíró kérdésére úgy nyilatkozott, emlékei szerint a zacskóban női ruha vagy pálinka lehetett; nem emlékezett a találkozó céljára, és arra sem, hogy ki volt a két férfi, akik vele voltak.

Ekkorra, vagyis 2015. október elejére eldőlt, hogy tényleg kiírják azt a „szociális szövetkezetek hálózatosodását” célzó pályázatot, amelynek érdekekében K., illetve K. közvetítésével a büntetőügy többi vádlottja eljárt Mengyinél, Mengyi pedig a pályázatot bonyolító EMMI illetékeseinél. Az ügyben ekkor már hónapok óta titkos nyomozás folyt – a gyanúsítottakat néhány héttel később, akkor vették őrizetbe, amikor a projekt meghiúsulását követően K-nak vissza kellett adnia az „alkotmányos költségre” a szövetkezetisektől korábban kapott 5 milliót.

A látszat és a vádirat szerint egy meghiúsult korrupciós ügylet ellenértéke vándorolt az érintettek között – Mengyi szerint ez is félreértés, a lefoglalt pénzt ő kölcsönként adta a barátjának, K.-nak. Mengyit egyébként a tárgyalási szünetekben gyakran láttuk diskurálni – egyszer még a tanúként beidézett Köpeczi-Bócz Tamással is hosszú sétát tettek -, viszont éppen a barátjával egyszer sem.

A bíró a tárgyaláson szembesítette Mengyit az elmúlt négy évben leadott vagyonnyilatkozataival, merthogy ezekből nem látszik az 5 milliós kölcsön forrása – a képviselő szerint családi összefogással teremtettek elő az összeget, szerződés pedig azért nem készült róla, mert ő most is megbízik a barátjában; ugyanezért nem is kérdezte, mire kell K-nak a pénz. A bíró a válasz után felolvassa Mengyi nyomozati vallomását, melyben a képviselő még azt mondja, a saját legális jövedeleméből adott kölcsön: adódik a kérdés, melyik változatot fogadjuk el igaznak.

Mengyi szerint mindkét változat a valóságot fedi, és az a magyarázat, hogy tartottak otthon ennyi készpénzt.

Visszavont vallomások, folyik a takarítás

A vádlottak egyébként mára mind visszavonták a Mengyire – és magukra – tett korábbi terhelő vallomásaikat. E. Zsolt még a nyáron, a harmadrendű K. Péter pedig egy most felolvasott terjengős nyilatkozatban állította, hogy csak azért vallott korábban Mengyire, mert úgy gondolta, akkor hamarabb szabadulhat az előzetes letartóztatásból, hiányzott a családja, egyebek. A bíró emlékezteti, hogy a szabadulása után is fenntartotta a vallomását – válaszként K. arra célozgat, hogy a kirendelt védője tanácsára vallotta be részletekbe menően az el sem követett vesztegetést.

Nagyon úgy tűnik, hogy összehangoltan, a vádlottak és az érintett kormánytisztviselők számára kedvező irányba történik a vallomások visszavonása, illetve módosítása: még az a minisztériumi tisztviselő is, aki utólag ellenőrizte az obskúrus pályázatot, sokkal óvatosabban fogalmazott most, mint a korábbi vallomásaiban.

H. Viktor 2015-ben politikai tanácsadó volt, és a miniszter utasítására nézte át a 168 óra által kirobbantott botrány nyomán a pályázat anyagait. Most úgy nyilatkozott, hogy különösebb furcsaságot, pláne szabálytalanságot nem talált sem a pályázatban, sem a kiírás módjában – a tanú láthatóan zavarba jött, mikor a bíró emlékeztette, hogy az ügyészi kihallgatásakor, 2016-ban, még 10 oldalon keresztül sorolta a kifogásait és észrevételeit.

A nyomok persze nemcsak az érintettek memóriájából tűnnek el meglepő gyorsasággal: mára az ügyben érintett Public Sector cégek is köddé váltak.

Az egész ügy és a felelősök köre szempontjából igen tanulságosak azok, a pályázat kiírása körüli mozzanatok, amelyekre a minisztériumi tanú így egy év távlatából már nem, vagy másképp emlékezett. A bíró és az ügyész kérdései nyomán ennek ellenére teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy valójában szabálytalanságok sora és a Köpeczi-Bócz államtitkár felől érkező folyamatos presszió jellemezte az egész folyamatot.

Maga a projektötlet egyértelműen Mengyi képviselőtől származik, aki bevallottan Köpeczi-Bóc Tamás államtitkárnál lobbizott a kiírás érdekében. Tanúvallomásában Köpeczi-Bócz is elismerte, hogy többször beszélt Mengyivel a pályázatról, míg végül 2015 júniusában emailben megkapta tőle a tervezett pályázati kiírás szövegét, amit továbbította a területért felelős helyettesének, Garai Péternek, azzal a megjegyzéssel, hogy „képviselők (!) küldték”. Garai jelenleg is az uniós források felhasználását bonyolító Irányító Hatóság vezetője, a magyar szisztémában ez a szervezet is a minisztérium részeként működik.

A telefonos híváslisták alapján a pályázat kiírását elindító ún. kezdeményező irat kiküldése után két perccel Köpeczi-Bócz hívta Mengyit, akivel röviden beszéltek is. A nyomozás megállapította, hogy a pályázati kiírás szó szerint azzal a szöveggel jelent meg, amit Mengyi átküldött Köpeczi-Bócznak.

„Az valóban ritkaság, hogy ilyen kidolgozottságú projektjavaslat érkezzen a minisztériumba” – mondta erről a tanúként idézett hivatalnok.

A korábbi szakvélemény észrevételezi, hogy elmaradt a szokásos minisztériumon belüli egyeztetés (köröztetés), sőt, ahhoz, hogy legyen jogalapja a kiírásnak, módosítani kellett az ún. akciótervet, de ez is megtörtént, és ezt is Köpeczi-Bócz államtitkár kezdeményezte. A korábbi szakvélemény leszögezi, hogy a pénzügyi ciklus végén – 2015. december 31-ével le kellett zárulnia a projekteknek – nem volt sok értelme egy „hálózatosodás”-ra kiírt pályázatnak, leginkább azért, mert nagyjából 6 hete maradt a pályázóknak hálózatosodni.

A kiírás ún. társadalmasítási szakaszában a civil szervezetek nagyjából ugyanezért értelmetlennek és felháborító pazarlásnak minősítették a tervezett pályázatot.

A tanú egy évvel ezelőtt még arra is emlékezett, hogy a minisztériumi vezetők állandóan sürgették a kiírással kapcsolatos munkát, azt pedig teljesen szokatlannak nevezte, hogy párhuzamosan futott egy konkrét pályázat és az annak „kontextust” adó akcióterv-módosítás kidolgozása – ez utóbbi minisztériumon belüli egyeztetése szintén elmaradt, a tanú akkori vallomása szerint szintén Köpeczi-Bócz utasítására.

Az eredeti elképzelés szerint a kiírás ún. kiemelt projekt lett volna, vagyis egy kiválasztott kedvezményezett kapta volna a teljes keretösszeget – ez önmagában is abszurd egy sokszereplős, hálózatosodást támogató projekt esetében-, ez később 8-10 lehetséges pályázóra módosult, de úgy, hogy adott esetben egyetlen pályázó is megkaphassa a teljes keretösszeget, azaz 500 milliót.

Az egyik közreműködő szervezet (OFA NKft.) miatt a kiírás tervezetét véleményeznie kellett a Nemzetgazdasági Minisztériumnak is – az illetékes főosztályvezető konkrét szakmai kifogások miatt határozottan ellenezte a pályázat kiírását, és ezt megerősítette a mostani meghallgatásán is, hozzátéve, némi meglepetéssel látta, hogy a pályázatot ennek ellenére kiírták.

Ennél sokkal óvatosabban fogalmazott az EMMI illetékes főosztályvezetője, aki szerint a pályázatot – amit egyértelműen forszírozott a vezetője – magas kockázatúnak, de megvalósíthatónak ítélték.

A tárgyaláson tett vallomásában maga Mengyi képviselő sem maradt ki ebből a szerecsenmosdató szériából: az ügyész kérdésére, miszerint neki mi érdeke volt ebben a pályázati kiírásban, hogy ilyen lendülettel lobbizott az államtitkárnál, Mengyi az elesettek segítésén kívül a politikai érdekről beszélt. Hogy neki konkrét politikai hasznot jelentett volna, ha a pályázathoz kapcsolódó rendezvényeken meg tud jelenni, felszólalhat átadásokon, konferenciákon.

Ez akár igaz is lehetne, csakhogy a vádlottak által mozgatott szövetkezetek, vagyis a projektmegvalósítás helyszíne jellemzően Bács-Kiskun megyében található, míg Mengyi a 6-os számú borsodi választókerületben lett, és feltehetőleg szeretne lenni képviselő.

Bizalmas információk

Mindezeken túl van a történetben egy kulcsmozzanat, amely egyértelműen eldönthetné a minisztériumi vezetők felelősségének a kérdését. 2015 szeptemberében bizalmas iratot hozott Balog Zoltán EMMI-miniszternek egy futár a NAV-tól. A titkos minősítésű ügyirat a NAV Bács-Kiskun megyei részlegétől érkezett figyelmeztetés volt, amely szerint a pályázatot a vádlottak által irányított Ezeregyéjszaka Szociális Szövetkezettel le akarják nyúlni.

A nyomozók ekkor már hónapok óta lehallgatták a szociálisszövetkezet-bizniszben utazó negyedrendű F. Márta telefonját, rajta keresztül jutottak el a Voldemort-hálózathoz.

Az irat megismerése után Balog miniszter a kabinetfőnökét küldte Köpeczi-Bócz Tamáshoz – ettől a ponttól viszont két verzióban folytatódik a történet. A kabinetfőnök szerint ő az iratban szereplő szövetkezet nevét közölte Köpeczi-Bóczcal, sőt, magát az iratot is megmutatta – a volt államtitkár szerint az iratot nem látta, és az abban szereplő név vagy nevek, ha egyáltalán elhangzottak, semmit nem mondtak neki.

A bíró elrendelte e két tanú szembesítését, de ez sem hozott eredményt. Azt sem sikerült tisztázni, hogy a miniszter üzenete csak általános figyelmeztetés volt, vagy konkrét utasítás, hogy a vádlottak által irányított szövetkezet ne nyerhessen a kiírt pályázaton. Feltehetőleg döntő jelentősége lett volna a miniszter tanúvallomásának, de Balog Zoltánt valamiért sem a nyomozás során, sem a perben nem hallgatták ki.

A büntetőper további alakulásától függetlenül az a tény bizonyítottnak látszik, hogy a vádlottakat valaki hathatósan segítette – legvalószínűbben az EMMI-ből. Így például arról is tudtak, hogy a NAV nyomozói figyelik őket. Ez az információ persze jöhetett volna a NAV-tól is, de ez nagyon nem valószínű: a vádlottak ugyanis pusztán a megfigyelés tényéről tudtak – vagyis pont annyi információjuk volt, mint az EMMI azon vezetőinek, akiket még a nyáron figyelmeztettek informálisan a pénzügyi nyomozók.

Az eddigi tanúvallomások alapján a NAV figyelmeztetéséről Balog miniszteren kívül mindössze ketten tudhattak: Farkas Anikó, a miniszter kabinetfőnöke és Köpeczi-Bócz államtitkár. Szóba jöhetne még Köpeczi-Bócz helyettese, Garai Péter, de az ő neve ebben az összefüggésben nem merült föl.

Úgy tűnik, a nyomozás egyébként sem foglalkozott különösebben Garai Péter személyével, holott a híváslisták alapján Mengyi vele is többször beszélt. Garai ugyan a hivatali hierarchiában Köpeczi-Bócz helyettese, ám az államtitkár mostani vallomása alapján döntési joggal a pályázatok kiírását illetően ő rendelkezett – vagyis volt főnöke szerint a pályázattal kapcsolatos minden felelősséget a helyettes államtitkárnak kell viselni.

Garai Köpeczi-Bócz régi munkatársa: volt regionális igazgatóként követte főnökét a Türr István Képző és Kutató Központból a minisztériumba – minisztériumi vezetőként pedig már egyszer bizonyított: ő állította ki azt a minisztériumi igazolást az ORÖ legbotrányosabb lenyúlásainak jogszerűségéről, amely alapján aztán az ügyészség megtagadhatta a nyomozást a Híd a munkába-projekt ügyében.

Az ügyészség mindenesetre nem nyomozott a szivárogtató után, a bíró pedig Köpeczi-Bócz mostani meghallgatásakor a vádhoz kötöttség miatt nem vizsgálhatta behatóbban, hogy ki volt a tégla a minisztériumban. A kabinetfőnökkel történt szembesítés sem hozott eredményt, Köpeczi-Bócz pedig végig ragaszkodott korábbi vallomásához. Így már valószínűleg soha nem derül ki, ki volt a vádlottak minisztériumi informátora, marad a feltűnő valószínűség.

Pályázati huzavona

Akármi is hangzott el 2015. szeptember 3-án a NAV-tól érkezett figyelmezetéssel kapcsolatban Köpeczi-Bócz szobájában, a vádlottak lehallgatott beszélgetéseiből egyértelműen kiderül, hogy az információk korábban is, később is, folyamatosan áramlottak a minisztériumból, és – bár sok esetben nyilvánvalóan torzultak – a pályázati kiírás ügye tekintetében alapvetően helytállóak voltak, ezt számtalan lehallgatott telefonbeszélgetés-részlet teszi egyértelművé.

A negyedrendű vádlott a pályázat megjelenése előtt három héttel például ezt mondja egy ismeretlennek: „Most már ki van írva, ez nekünk van kiírva. Mindenképp kell együttműködési nyilatkozat az OFÁ-tól, 500 millió lesz.” Egy hónappal később, október 19-én az elsőrendű a másodrendűnek: „Tamás belenyúlt a dologba, nincs konzorcium, hanem 10 céget tolnak bele, 50 millió per szövetkezet.” – és valóban, aznap késő délután jelenik meg a hivatalos pályázati oldalon a feltételek módosítása.

Ráadásul a híváslisták szerint a következő két napban Mengyi ötször is beszélt telefonon Köpeczi-Bócz államtitkárral és a helyettesével, Garai Péterrel – igaz, a mostani tárgyaláson már semmit nem tudott mondani a beszélgetések tartalmáról.

„Roland azt mondta, hogy átment (…) alkotmányos költség is lesz, meg fogja adni a számlaszámot, ahová utalni kell 5 misit, több számlaszámra kell majd utalni (…) ha nincs bizalom, akkor nem tudunk együtt dolgozni. (…) ajándék pénz, sietni kell, ha mi nem, akkor más cégekkel csinálja meg.”- olvassa fel a bíró el az első- és a másodrendű vádlott egyik korábbi lehallgatott telefonbeszélgetését.

Mengyi tagadja, hogy ő valaha is pénzt kért volna a vádlottaktól, noha az ügyész idézi a másodrendű vádlott nyomozati vallomását, amelyben az szinte szó szerint ugyanezt mondja. Mengyi szerint valóban beszélt a vádlottakkal a pályázatokról, de szó sem volt alkotmányos költségről, az meg a vádlottak tájékozatlanságát mutatja, hogy ajándék pénzről beszélnek, holott az uniós források elköltését szigorúan ellenőrzik, az ilyesmi teljesen kizárt – és példának éppen a közbeszerzési eljárásokat hozza fel.

Az ügyész a magabiztos válasz dacára megkérdezi a képviselőt, hogy szerinte miért hivatkozik mégis a többi vádlott a lehallgatott telefonbeszélgetésekben folyamatosan őrá az ügy kapcsán „korrupciós vonatkozásban”, ráadásul már abban az időszakban is, amikor a pályázati kiírással kapcsolatos információk még nem nyilvánosak, de Mengyi erre nem tud magyarázattal szolgálni.

2015 őszén aztán egyre furcsábban alakul a szövetkezetes projekt: az érintettek által ellopható összeg egyre csökken, ahogy nő a felső kapcsolatok igénye. Már nemcsak a 10 milliós alkotmányos költségről van szó, de – ahogy a másodrendű vádlott mondja az egyik társának – „már ott tartunk, hogy nekünk semmi nem jut, mindent felfelé tolunk.”

Az akkori állás szerint ugyanis tíz szövetkezettel pályázhattak volna 500 millió forintra, de „úgy alakult a matek”, hogy szövetkezetenként mindössze 2,5 milliót tarthatnak meg, a többit vissza kell osztani. Az egyre szürreálisabb történetnek a pályázat feltételeinek váratlan átalakítása vet véget, ez ugyanis de facto kizárja a vádlottakat a projektből.

Bejáratott know-how

A pályázat korrumpálása körüli szerencsétlenkedés dacára azt nem lehet mondani, hogy a szövetkezeti pénzszivattyú kiötlői teljesen járatlanok lettek volna az uniós pénzek lenyúlásának módszertanában.

F. Márta negyedrendű vádlott egy lehallgatott telefonbeszélgetésben például részletekbe menően beszél a lehetőségekről, arról, hogyan lehet megoldani bizonyos tételek „leköltségelését”: egyebek mellett a tanulmányírás az erre alkalmas eszköz, ívenként 500 ezer forintot lehet elszámolni, és csak egyszer kell megcsináltatni, utána az összes nyertes szövetkezet használhatja.

Vagy a másodrendű vádlott, aki egy másik beszélgetésben azzal szereli le a megvásárolt eszközök fotódokumentálása miatt aggódó partnerét, hogy csak egyszer kell megvenni, utána mind a tíz pályázó elszámolásához ugyanazt az eszközt fogják lefotózni. Egy későbbi beszélgetésben is elhangzik, hogy ami az eszközbeszerzésen felül marad költségkeret, azt „tanulmányokkal megfogjuk.”

De nemcsak a végrehajtó szinten van meg a szükséges rutin: az elsőrendű vádlott 2015 nyarán arról beszél, hogy „nem mi vagyunk az elsők, Rolandék ezt már csomószor megcsinálták.”

Hogy E. Zsolt pontosan kit értett „Rolandék” alatt, és hogy mit is jelent ez a mondat, azt egyelőre nem sikerült tisztázni, de az tény, hogy az ügy ötödrendű vádlottját, B. Szilvia pályázatírót Mengyi Roland hozta össze a szövetkezetisekkel. B. a Public Sector munkavállalója volt, mint időközben kiderült, Csepreghy Nándor fejlesztéspolitikai államtitkár személyes ismerőse. A két Public Sector-cég pedig több tucat, összességében 10 milliárd forint értékű pályázat körül bábáskodott valamilyen szerepben.

Az egész nyomasztó bohózat méltó befejezéseként végül egyetlen induló kapott némi aprót hálózatosodásra: a Radócsay Szociális Szövetkezetnek 44 millió forint támogatást ítéltek meg az Ormánsági Háló nevű projektre, 26 milliót ki is fizettek, ám akkor elakadt a dolog, és az immár Szociális Háló nevű szövetkezet augusztus óta kényszertörlés alatt áll.

Becker András

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom