Évi 1,8 millió forint jogdíjat kap a tankönyvkiadásért felelős állami tisztviselő a saját tankönyveiért

Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt
Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt

 

Az aktuális PISA-sokk megfelelő alkalom lett volna arra, hogy a terület irányítói újragondolják a hat éve zajló közoktatási ellenreformot. A kisebb-nagyobb káderek kórusa szerint viszont minden rendben van, talán a gyerekekkel meg a tanárokkal van némi probléma. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója szerint például attól nem várható semmi eredmény, ha kettőnél több tankönyvből lehet választani. Semmit sem von le az érv erejéből, hogy a középiskola negyedik évfolyamán történelemből az egyiknek éppen ő a szerzője. Kaposi további 17 cím után is kap szerzői jogdíjat, az idei tanévben összesen 1,8 millió forintot.

 

Hirdetés

 

Egymást érik a PISA-katasztrófát relativizáló kormányzati nyilatkozatok: azt ugyan senki nem vitatja, hogy mostani mérés alapján évente 25 ezer gyerek kerül ki funkcionális analfabétaként a közoktatásból, de Hoffmann Rózsa szerint például Biblia-ismeretben a „magyar_diák” simán lenyomja a „tengerentúli_diákot”. A PISA meg annyira nem érdekes, mert nekünk más a „műveltségideálunk”.

Ha rövid idő alatt szeretnénk benyomást szerezni a magyar közoktatás-politika tragikus állapotának okairól, akkor elég ezt az interjút elolvasni a volt oktatási államtitkárral. Hoffmann képes olyan állításokat tenni, melyek kétszeres tévedést hordoznak, de mégsem igazak: azt mondja például, hogy a rosszabb családi háttérrel rendelkező gyerekek húzták le a magyar mutatót – valójában a legjobban teljesítők eredménye is romlott -, miközben azon búsong, hogy milyen erősen meghatározó a magyar közoktatásban a családi háttér – mintha nem éppen az volna az iskola célja, hogy ezeket a különbségeket az alapfokú oktatás nyolc éve alatt eliminálja.

De egyébként is Gyurcsány, és majd a 2020-as évek második felében tessék visszajönni a kérdésekkel, hiszen a „reform” még csak most szökken szárba, semmiféle elmúlt hat évről nem lehet beszélni.

De nemcsak a rosszabb társadalmi hátterű gyerekekkel van itt probléma: konyakozó pedagógus ugyan még nem került elő, de Lázár miniszter szerint nem kizárható a szakma kollektív felelőssége, még értékelnek, aztán majd meglátják. (Mintha nem épp a Hoffmann-féle „köznevelési” fordulat fagyasztotta volna le a pedagógiai kultúra megújítását célzó erőtlen próbálkozásokat.)

Kapcsolódó cikkek

5 kormánypárti politikus az oktatásról

PISA-eredmény: Balog Zoltán megvizsgálja Balog Zoltánt

Az észt PISA eredmények háttere

MagyarLeaks: így államosították a tankönyvpiacot

Leszerepelt esztergomi fideszesekre bízták a tankönyvpiac államosítását

Félmilliárdos oktatási pályázatot nyert az Orbán-kormányt bíráló szociológus cége

Szellemírók a felsőoktatásban: Háromszázezer forint egy doktori disszertáció

Ebbe a kánonba simul bele Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatójának nyilatkozata: szerinte téves az a gondolat, hogy a versenyhelyzet jobb minőségű tankönyvekkel javítani tudja az oktatás színvonalát, hiszen lám, a ’90-es években megjelentek a nagy nyugati kiadók nyelvkönyvei a magyar piacon, aztán mégsem javult a magyarok nyelvtudása.

Márpedig ha ez igaz volt a piaci alapon működő nyelvoktatásban, akkor nyilván teljesen megfelelő az egy(két)könyves rendszer a közoktatásban is. Ezen a gondolati íven juthattak oda a közoktatás irányítói, hogy a szakiskolai tanulók teljes közismereti tudásanyagát évfolyamonként egyetlen tankönyv foglalja össze.

Akár lehetne így is – nem lehet -, ha az egykönyves választék kizárólag módszertanilag korszerű, hibátlan adatokkal operáló tankönyvből és segédletből állna. Ehelyett időnként csapnivaló minőségű könyvekkel és segédletekkel komplett évfolyamokon kísérletezik az OFI fejlesztőgárdája. Az meg a cinizmus netovábbja, hogy a pedagógiai kultúra fejlesztésért felelős központi állami tótumfaktum úgy tesz, mintha nem tudná, hogy módszertani támogatás nélkül a világ legjobb eszközei sem érnek sokat.

Kaposi nyilatkozatának sajátos mellékzöngét ad, hogy az egykönyves rendszernek ő az egyik közvetlen haszonélvezője: az Oktatási Hivatal honlapján szereplő tankönyvlista szerint a 12. évfolyamon például a Boronkai Szabolcs – Kaposi József – Katona András – Száray Miklós jegyezte tankönyv és az OFI tananyagfejlesztői által idén előállított kísérleti tankönyv közül lehetett választani.

Tegyük hozzá, a Száray-Kaposi-féle tankönyvnek annak idején pozitív volt a fogadtatása, bár egyes kritikusok a szemléletét túlzottan is politikatörténeti központúnak vélték.

Kaposinak nem ez az egyetlen könyve, amelyik szerepel az engedélyezett tankönyvlistán: összesen 18 cím – tankönyv, munkafüzet és feladatgyűjtemény- után kap jogdíjat az általa vezetett szervezettől. A szerzőként kapott honoráriumot firtató kérdésünkre az OFI azt közölte, hogy

„Dr. Kaposi József a 2016/2017. tanév vonatkozásában az OFI-ba 2014-ben beolvadt, az önállóan működő Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadóval és az Apáczai Kiadóval korábban kötött szerződés alapján a tankönyvjegyzéken szereplő 18 tankönyv, munkafüzet, feladatgyűjtemény után 1.841.143,-Ft szerzői jogdíjra jogosult.”

Vagyis a 18 címre nem az OFI szerződött először a saját főigazgatójával, pusztán megörökölte a helyzetet, a Száray-Kaposi-féle könyvek meg Kaposi saját művei felkerültek az engedélyezett tankönvylistára, és  azóta is szépen fogynak.

Az meg szakmai szempontból irreleváns, hogy a tankönyvjegyzékre való felkerülést, vagyis a tankönyvvé nyilvánítást épp a Kaposi általa irányított OFI kezdeményezheti az Oktatási Hivatalnál – hiszen nem etikatankönyvekről van szó.

Becker András

 

Frissítés (2016. december 16.): Olvasónk hívta fel a figyelmünket, hogy az OFI döglött oroszlán: a 2016. évi CIV. törvény (a központi hivatalok felülvizsgálatával és a járási (fővárosi kerületi) hivatalok megerősítésével összefüggő egyes törvények módosításáról, valamint egyes költségvetési szervek feladatainak átadásáról) beszántja az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet, és sóval hinti be a helyét. Január elsejével vége, az OFI jogutódja az egri Eszterházy Károly Egyetem lesz, de az alapfeladatokat – kutatástól a módszertani képzéseken át a tankönyvfejlesztésig – az EMMI nyeli be. A szervezet székházát az EMET (Emberi Erőforrás Támogatáskezelő) örökli, a tankönyv-előállítás technikai részét az eddigi a tankönyvellátás területén dicsőséget dicsőségre halmozó KELLÓ kapja meg. Az örökség legígéretesebb részén, az uniós pályázati forrásokon feladat alapon osztoznak az utódok. Forrásaink szerint ezzel az átalakítással az EMMI a múlt század 80-es éveibe tesz időutazást: szervezeti szempontból ugyanis ekkor tartozott utoljára közvetlenül a minisztériumhoz az oktatáskutatás és -fejlesztés.

 

Már megint itt van az év vége. Most itt a lehetőség, hogy úgy támogasd a munkánkat, hogy ezzel egy karácsonyi ajándékra is szert teszel. Ha előfizetsz egy évre, akkor névre szóló 2017-es Átlátszó Támogatói Kártyát küldünk. Újfajta átlátszós póló is van. Részletek itt.

  • Zoltán Lajos Toth

    Kár volt így kiterjeszteni a kérdést. Így elsikkad benne a hatalommal való visszaéles: magának engedélyez, magának szerez munkát, jövedelmet
    mások rovására versenyeztetes, azaz megmeretes nélkül .