Tegnap tárgyalta a Fővárosi Törvényszék a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) ellen benyújtott keresetünket, amelyben kértük a bíróságot, hogy kötelezze az adatkezelőt az állami vagyonnyilvántartások kiadására. Az MNV szerint ugyanis üzleti titok, hogy az állami vagyon nyilvántartására szolgáló adatbázisban miként és milyen adatokat tárolnak. Mi azonban úgy gondoljuk hogy az állami vagyongazdálkodás nyilvánosság általi kontrollja elképzelhetetlen anélkül, hogy tudnánk, mi is van egyáltalán az MNV kezelésében és hogyan tudjuk a rá vonatkozó adatokat megtalálni.
Nem tudhatjuk mi az állami vagyon: pereljük az állami vagyonkezelőt
Know-how és munkaszervezési megoldás, így üzleti titok az, hogy miként és milyen adatokat tárolnak az állami vagyon nyilvántartására szolgáló adatbázisukban – ezzel utasította vissza az MNV Zrt. közérdekű adatigénylésünket, amelyben a Vagyonkezelési Információs Rendszer (VIR) adattartalmát és felhasználói kézikönyvét, valamint az állami vállalat jogelődjének kezelésében volt, és a VIR-be nem integrált adatokat kértük. Demokratikus országokban kevés olyan nyilvánvalóan az állampolgárok közösségére tartozó adat létezik, mint hogy a közösség vagyonával a közhatalom gyakorlói miként sáfárkodnak. Tovább a teljes cikkhez.
Az alperest képviselő jogtanácsos jó taktikai érzékkel többek között Mihályi Péter olvasónknak a közzétett keresethez (PDF) írott hozzászólását hozta fel a kereset elutasításának indokául. Az alperesnek a bíróságon válaszoltunk, de legyen itt is meg: az állami vagyonkezelés értékeléséhez fontos közérdek tudni, hogy milyen adatokat kezel az állami vagyonkezelő, hogyan rendezi ezeket. Ha konkrétan megjelöltük volna a nyilvántartás egyes elemeit, akkor nem csak az adatkezelőt terheltük volna a leválogatás felesleges munkvájával, de könnyen lemaradhattunk volna fontos adatokról.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. legfontosabb perbeli állítása az volt, hogy vagyonnyilvántartás által érintett állami társaságok számára versenyhátrányt jelenthet, ha a nyilvántartás tartalma kikerül. Az alperes erre bizonyítási indítványt nem tett, idézte viszont Jóri András, korábbi adatvédelmi biztos (és kiadónk, az atlatszo.hu Közhasznú Nonprofit Kft. felügyelő bizottságának elnöke) Adatvédelmi kézikönyvét állításának alátámasztására.
Az alperes állításait a perben nem vitattuk, azonban véleményünk szerint ez nem szolgálhatott az adatigénylés megtagadásának indokául. A törvényalkotó elvégezte a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog és az állami társaságok gazdasági érdekei közötti mérlegelést, amikor úgy döntött, az adat kiadása csak akkor tagadható meg, ha az az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna. Elképzelhető ugyan, hogy a vagyonértékelések nyilvánossága befolyásolja a vagyonelemek piaci értékét, de meggyőződésünk, hogy ez a közérdekű adatok nyilvánosságához képest aránytalan sérelmet nem jelent.
Sokadszor futunk bele abba az alperesi védekezésbe, hogy adatigénylésünk visszaélésszerű, innen üzenjük későbbi perbeli ellenfeleinknek is: nem az. Sokkal inkább visszaélésszerű az a gyakorlat, hogy a kétmondatos megtagadás hirtelen ötoldalas ellenkérelemben is kifejthetővé válik, ha adatigényünket a bíróság előtt kívánjuk érvényesíteni.
A bíróság május 30-án hirdet ítéletet, az alperes ellenkérelmét és az írásba foglalt ítéletet együtt közöljük majd.
Első fokon pert nyertünk a Zuglói Városgazdálkodási Közszolgáltató Zrt.-vel szemben, miután megtagadták az útjavításokkal kapcsolatos közadatok kiadását.
