Energiabiztonsági okokból titkos, hogy mennyiért adta el az állam az oroszlányi erőművet Habony köreinek

Tavaly szeptemberben az állami tulajdonú MVM Zrt. egyik leányvállalata eladta a 2016 óta nem működő oroszlányi erőművet. A vevő a CHP-Invest Kft. és az Újpalotai Energia Kft., amelyek mögött a francia energiaóriás Veolia mellett egy máltai offshore cég és Habony Árpád barátjának testvére is felbukkan. A vételárat nem közölték, ezért először adatigénylésben kértük ki, ám a vevők (!) érdekeire hivatkozva nem adta ki az állami vállalat. Ezután pert indítottunk, hogy megtudjuk az összeget, de a Tatabányai Járásbíróság úgy ítélte meg, hogy a vételár nyilvánosságra hozása az MVM-cég, valamint az erőművet felújítani és újra üzembe helyezni kívánó vevők üzleti érdekeit, s ezáltal hazánk energiaellátását is veszélyeztetné.

Viszonylag gyakran előfordult az elmúlt években, hogy egy-egy kényes pontra tapintó adatigénylés esetében nemzetbiztonsági okokra hivatkozva tagadták meg az adatgazdák a közérdekű adatok kiadását. Az is többször megtörtént, hogy az adatigénylések elkerülésének érdekében már eleve ezzel az indokkal titkosítottak valamit 30 évre. Az oroszlányi erőmű esetében most e mellé bejött még egy szintén jolly jokerként alkalmazható indoklás, az energiaellátás biztonsága – hiszen a létesítmény fénykorában villamos és hőenergiát is termelt, és a tervek szerint hamarosan újra működni fog.

Az oroszlányi erőmű honlapja szerint 1958-ban kezdődött el az építése, és 1961-ben helyezték üzembe az 1. blokkját, majd fokozatosan a többit. „1990 nyarára az Oroszlányi Erőmű négy üzemelő blokkal, a szenes rekonstrukció után nagy megbízhatóságú, 240 MW villamosenergia és 84 MW hőenergia kapacitású termelő erőművé vált.” – írják.

A 2000-es években különböző fejlesztéseket hajtottak végre rajta, hogy korszerűbb és környezetbarátabb legyen, ám ez is kevés volt egy idő után. A 2016-tól életbe lépő, a korábbinál szigorúbb környezetvédelmi szabályoknak csak egy újabb nagy beruházással tudott volna megfelelni, de erre nem tudtak vagy nem akartak költeni: 2015 végén inkább leállították. Azóta konzervált állapotban van és „üzemszünetet” tart.

Bő hat évvel a leállítása után, 2022. szeptember 12-én bejelentették, hogy az erőmű többé már nincs állami tulajdonban, mert az MVM alá tartozó Vértesi Erőmű Zrt. eladta. Némileg meglepő módon a tulajdonosváltást nem az állami cég, hanem a vevő jelentette be: a francia energetikai óriás, a Veolia honlapján tették közzé a hírt, hogy a hozzájuk tartozó CHP-Invest Kft. és az Újpalotai Energia Kft. megvette az oroszlányi erőművet, és terveik szerint egy nagy felújítást követően 2024 elején újra beüzemelik.

A közlemény szerint „Az új tulajdonos célja az erőmű felújítása és korszerűsítése, majd vegyes tüzelésű, zömmel biomassza és kisebb részben anyagában már nem hasznosítható, de energetikai célra előkészített szelektált hulladék (SRF) bázison történő újbóli üzembehelyezése” a korábban szén- és biomasszatüzelésű erőművi blokkok átalakításával.

Üzleti titokra hivatkozva nem mondták meg a vételárat

Az oroszlányi erőmű tulajdonosváltását bejelentő közleményben egy fontos dolog nem szerepelt: azt még csak körülírással, nagyságrendileg sem említették, hogy mennyiért adta el a magyar állam tulajdonában lévő MVM-cég a létesítményt.

Ezért a hír megjelenésének napján, 2022. szeptember 12-én közadatigénylésben kértük ki a Vértesi Erőmű Zrt.-től az árat és az adásvételi szerződést. Az MVM leánycége válaszában azt közölte, hogy nem mondják meg az összeget és nem adják ki a dokumentumot. A megtagadás indokaként a vevők üzleti érdekeire hivatkoztak: „A vevő gazdasági társaságok számára az általuk megkötött szerződés – vagy egyes konkrét részletei – nyilvánosságra kerülése aránytalan üzleti, versenyjogi sérelmet okozhatna.”

A bíróság szerint energiabiztonsági okokból titkolózhatnak

A vételár és az adásvételi szerződés megismerése érdekében ezután pert indítottunk a Vértesi Erőmű Zrt. ellen. Keresetünkben arra hivatkoztunk, hogy a vételár összege és az oroszlányi erőmű adásvételi szerződése közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adat, hiszen a Vértesi Erőmű Zrt. egy állami tulajdonú vállalat, tehát közvagyonból gazdálkodik.

A cég ellenkérelmében ezzel szemben arra hivatkozott, hogy

• az MVM-csoport tagja, annak pedig számos konkurenciája van a villamosenergia-termelő szektorban, így az üzleti titok vizsgálata során ezt figyelembe kell venni;
• bár az erőmű működése évek óta szünetel, az engedélyük érvényes,
• ezért rájuk villamosenergia-termelőként nem vonatkozik az Infotörvény,
• mert az ilyen, ellátásbiztonságért felelős cégek műszaki, pénzügyi és üzleti adatai egy másik törvény, a Kgt. alapján 15 évig nem nyilvánosak;
• és egyébként egy kormányhatározat szerint nemzetbiztonsági védelem alatt állnak.

Azt is kiemelte a Vértesi Erőmű Zrt., hogy „a perben kiadni kért szerződés tárgyát képező, az Oroszlányi Erőmű korszerűsítése, újraindítása és a magyar villamosenergia-rendszerbe történő reintegrációja érdekében megvalósítani kívánt beruházás kiemelkedő jelentőséggel bír az ország energiaellátásának biztonsága szempontjából”, ezért is titkos a már korábban említett Kgt. szerint.

Azt írták, hogy „a kiadni kért szerződésben szereplő egyes pénzügyi, üzleti adatok – így különösen a vételár összege – nyilvánosságra kerülése széles körben ad át információt az energiapiac szereplőinek, ami nagymértékben gyengíti alperes, illetve az alperesi cégcsoport tárgyalási- és alkupozícióját, és ezáltal külföldi vagy egyéb versenytársak számára indokolatlan előnyt biztosít”.

De nem csak a saját, hanem a vevők üzleti érdekei mellett is érvelt a Vértesi Erőmű Zrt. a bíróságon. Az állami vállalat ugyanis ellenkérelmében hosszasan fejtegette, hogy az oroszlányi erőművet megvásárló magáncégek milyen sérelmeket szenved(het)nek el, ha kiderülne, mennyit fizettek a magyar államnak a létesítményért.

Többek közt ezt írták erről: „a szerződés szerinti vételár megismerésével a versenytársak, beszállítók, a beruházás megvalósításában részt vevő, vagy potenciálisan részt vevő egyéb személyek már előzetesen következtetéseket tudnak levonni a szerződéssel érintett ingatlanok és termelőeszközök körére, illetve állapotára, melynek következtében tervezhetők lesznek számukra – mind műszaki, mind pénzügyi oldalról – a potenciális beszerzések, illetve felújítási munkálatok körében a vevők szükségletei, igényei, amelyek mind a beszerzési árakat, mind a vevők tárgyalási pozícióját a szerződések megkötése során, mind pedig a szerződéses feltételeket jelentős mértékben hátrányosan befolyásolhatják. Ez különösen károsan hathat a beruházás jelenlegi, az üzembe állításig tartó beszerzési szakaszában, amikor is a beruházási feladatokkal kapcsolatos pályázati eljárások, illetve azok előkészítése zajlik.”

A Vértesi Erőmű Zrt. hivatkozott arra, hogy a vételár nyilvánosságra kerülése az egész projekt megvalósítását, jövedelmezőségét, illetve megtérülését veszélyeztetné,

holott a beruházás megvalósítása egybeesik Magyarország érdekeivel, kiemelt céljaival, és jelentős közérdeket szolgál az új, megújuló alapú villamos energia kapacitás üzembe állítása, és így hazánk energiabiztonságának fokozása által.

Hozzátették azt is, hogy „A vevőnek érdekében áll, hogy az általa kialakított és megvalósított know-how ne kerüljön sem a versenytársai, sem pedig más piaci szereplők előtt felfedésre, tekintettel arra is, hogy ezen jelenleg éles, valós helyzetben tesztelés alatt álló szerződéses konstrukciót adott üzleti környezetben a vevő a jövőre nézve is fel kívánja használni”.

A perben eljáró Tatabányai Járásbíróság az információk áttekintése után megállapította, hogy a Vértesi Erőmű Zrt. állami vagyonnal gazdálkodó, olyan közfeladatot ellátó szerv, amely a közérdekű adatok, illetve a közérdekből nyilvános adatok kiadására köteles. Azt is kiemelte a bíróság, hogy az Alaptörvény szerint a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával, és az állami cég által hivatkozott Kgt. az Alaptörvénynél alacsonyabb szintű jogszabály.

Viszont a Vértesi Erőmű Zrt. bemutatta a bíróságnak az oroszlányi erőmű adásvételi szerződését (amelyért az Átlátszó a pert indította), és a bíróság a dokumentum áttanulmányozása után úgy ítélte meg, hogy az állami cég helytállóan hivatkozott arra, hogy az erőmű eladásával kapcsolatos adatokat a Kgt. alapján nem kell kiadni.

Az ítélet – a Vértesi Erőmű Zrt. ellenkérelmét szó szerint idézve – arról ír, hogy a „Szerződésben szereplő egyes pénzügyi, üzleti adatok – így különösen a vételár összege – nyilvánosságra kerülése széles körben ad át információt az energiapiac szereplőinek, ami nagymértékben gyengíti alperes, illetve az alperesi cégcsoport tárgyalási- és alkupozícióját, és ezáltal külföldi vagy egyéb versenytársak számára indokolatlan előnyt biztosít”(ana).

A Tatabányai Járásbíróság egyetértett a Vértesi Erőmű Zrt.-vel abban is, hogy a beruházás megvalósulása Magyarország energiaellátás-biztonsága miatt nemzetbiztonsági érdek.

Az ítélet szerint az erőmű eladása „az ország energiaellátásának biztonsága körében nemzetbiztonsági kérdésnek minősül, ezért az ezzel összefüggő adatok megismerése nemzetbiztonsági érdek veszélyeztetése nélkül nem valósulhat meg, így az külön védelmet élvez”.

Habony körei a háttérben

Az erőművásárlást bejelentő Veolia-közlemény szerint a CHP-Invest Kft. és az Újpalotai Energia Kft. az oroszlányi létesítmény új tulajdonosa. Az üzletről pedig azért számolt be a Veolia, mert a vásárlók a francia tulajdonú cégcsoporthoz tartoznak.

A helyzet azonban ennél picit bonyolultabb és magyarosabb: a háttérben feltűnik egy máltai offshore cég is, amelynek a Gyurcsány-korszak egyik fontos figurája a tulajdonosa, és Habony Árpád barátjának a testvére az igazgatója.

A CHP-Invest és az Újpalotai Energia Kft. ugyanis a CHP Energia Zrt. tulajdonában van, az pedig két cégé. Az egyik a francia hátterű Veolia, a másik pedig a VPP Project Kft., ami (a VPP Invest Kft.-n keresztül) a máltai Apium Media Holding Ltd.-ben végződik. A máltai cég tulajdonosa pedig Zelles Sándor, akiről a Válasz Online írt a Fidesz-korszak balos kötődésű embereit ismertető cikkében.

Zelles a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot irányította a Gyurcsány-kormány idején, a lap szerint azonban mára összefogott Habony Árpáddal és az őt hitelező Tombor Andrással. Erre utal az is, hogy az Apium Media Ltd. igazgatója és kézbesítési megbízottja Beni Gagel, aki Habony grúz-izraeli származású barátjának, Michael Gagelnek a testvére.

Erdélyi Katalin

Címlapkép: A Vértesi Erőmű 120 méter magas kéménye, mellette balra a füstgáz-kéntelenítő 2012. április 17-én (fotó: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt). A cégadatokat az Opten Kft. szolgáltatta.