Se kiköpni, se lenyelni nem tudja ifj. Hegedűs Lorántot a Református Egyház

Abszurd indokokkal söprik félre, az ügyek áthelyezésével és egyes szabályok figyelmen kívül hagyásával akadályozzák egyes egyházi szervek az ifj. Hegedűs Loránt ellen benyújtott panaszokat – derült ki az Átlátszó birtokába került dokumentumokból. Forrásaink szerint az egyház vezetése külső és belső nyomásnak is ki van téve: Hegedűs nemcsak az egyházon belül bír érzékelhető támogatással, de a Jobbik számára is fontos, hogy lelkész maradjon.

„A panaszlott a cigányságról semmilyen véleményt vagy értékítéletet nem közölt és közvetített, sőt, kifejezetten a cigányság kiszolgáltatott helyzetére szeretett volna rámutatni, azaz arra, hogy hányan és hányszor élnek vissza a roma nemzetiség tagjainak helyzetével” – többek között ezzel az indokkal tagadta meg az eljárás lefolytatását a Magyarországi Református Egyház egyik egyházmegyei bírósága annak a panasznak az ügyében, amelyet Ifj. Hegedűs Loránt református lelkész egy februári kijelentése miatt tettek.

A panaszos, Csepregi Botond, a reformatus.hu főszerkesztője beadványában így fogalmazott:

„Hegedűs Loránt lelkipásztor 2014. február 22-én a környei művelődési házban tartott Jobbik lakossági fórumon a cigányságra és a zsidóságra tett kijelentéseivel megsértette a Magyarországi Református Egyház lelkészek szolgálatáról és jogállásáról szóló 2013. évi I. törvény 91. § (1) bekezdés h), i), l) pontjaiban megfogalmazott lelkipásztori kötelességeit, melyek szerint a lelkipásztor „magatartásával és nyilatkozatával ápolja és erősítse az evangélium szerinti tiszta erkölcsöt, az emberszeretetet és a hazaszeretetet, egyháza jó hírét és tisztességét, legyen szolidáris az elesettekkel (…) kerülje a viszálykodást és személyes ellentéteket, az olyan magatartást, amely másokban megütközést, megbotránkozást válthat ki.””

Ahogy a panasz is említi, Hegedűs február 22-én vendégként szólalt fel felesége, Hegedűs Lorántné Kovács Enikő jobbikos parlamenti képviselő fórumán, ahol egy az iszlámmal kapcsolatos kérdésre ezt válaszolta:  

„Ne üljünk fel annak, amit a cionista média véleményformálói valóságos terroristaként terjesztenek az iszlámról. […] Én sokkal jobban tartok, már bocsánat, a vad törzsi soviniszta törekvésektől és ilyen értelemben a cionizmustól és az izraeli bevándorlóktól, mint bármelyik iszlám hitű nép fiának bevándorlásától Magyarországra. Ezt én ki merem így mondani. […] Egy biztos, hogy az iszlám kultúrának a térnyerése, lám, mihez vezetett Nyugat-Európában. Ebben neked tökéletesen igazad van. De az nem az angol, a francia, a német érdekű befogadó politikának a következménye, hanem, már bocsánat, annak a nemzetközi, globalista, mammonimádó körnek volt az ukáza, amelyik direkt akart ilyen helyzetet teremteni, ezáltal Európát, a keresztyén Európát, Nyugat-Európát gyengíteni, ezeket a nagy nemzeteket gyengíteni, hogy visszaüssön rájuk korábbi gyarmatosító politikájuk. […] És az a globális pénzügyi hatalom, amelyik azt éri el, hogy senki ne a saját helyén kívánjon meggyökerezni. Kívánhat, de nem tud, és mindenki menjen eggyel odébb, de ne a saját szülőhelyén próbáljon boldogulni. […] Attól ne féljünk, hogy a magyarság másokat befogadjon. Mert ha van nép, amelyik hihetetlen integratív képességgel rendelkezik, az a magyar. Hihetetlen a mi anyanyelvünknek és ezáltal gondolkodásmódunknak és kultúránknak az olvasztó hatása. Csak hát van, aki asszimilálhatatlannak bizonyul. De azért ehhez is, mondjuk ki, kell egy vadtörzsi soviniszta szemlélet, ahogy azt Szabó Dezső fogalmazza, egy vízözön előtti kiválasztottság vad törzsi dölyfe, amit nagyon nehéz fölülírni, még a mi integrációs képességünkkel is. Illetve egy olyan hatalmi szándék, ami egyáltalán nem arra törekszik, hogy például a cigányság beilleszkedjen, hanem pont ellenkezőleg: biológiai fegyverként használja, akár egy ilyen felperzseléses hadművelet, a magyarsággal szemben. Hogy élhetetlenné tenni településeket, nem településeket, országrészeket, ez által gyakorlatilag arra kényszeríteni a magyart, hogy inkább a könnyebb ellenállás irányába menjen és kivándoroljon.”

Az Átlátszó birtokába került, az elutasítás tényét közlő dokumentum szerint a kijelentések nem ellenkeznek a református egyház Cigánymissziós Stratégiájával (PDF), amely szerint „az egyház olyan értékeket tekint fontosnak, mint a kölcsönös tisztelet, a befogadás, egymás megismerésének, értékei felfedezésének és egymás gazdagításának munkálása”.

A panasz elutasításának indoklása szerint Hegedűs gondolatmenetében „nem is említi a zsidóságot” – annak ellenére, hogy a szövegben szereplő Szabó Dezső-idézetek, illetve utalások („egy vízözön előtti kiválasztottság vad törzsi dölyfe”, illetve „vadtörzsi sovinizmus”) a szerző két 1921-ben megjelent antiszemita cikkéből származnak. Előbbi a „Két faj harca”, utóbbi az „Antiszemitizmus” című írásból.

A Budapest-Déli Református Egyházmegye bíróságának határozata

Csepregi júliusban fellebbezett a döntés ellen, a fellebbezésnek szeptemberben helyt adott a Budapest-Déli Református Egyházmegye bírósága, és október 8-ára, szerdára tűzték ki a fellebbezési tárgyalást, amely ismét a panasz elutasításával végződött. Az ismételt felmentés, valamint a korábbi döntést alátámasztó érvelés nem egyedi jelenség, egyes egyházi szervek korábban is igyekeztek elsimítani Hegedűs hasonló ügyeit.

Forrásaink szerint az egyház vezetése közel sem ért egyet Hegedűs kijelentéseivel, azonban Hegedűs Loránt valós vagy inkább vélelmezett egyházon belüli támogatottsága miatt nem mernek tényleges lépéseket tenni – akkor sem, ha a szélesebb nyilvánosság oldaláról szintén egyre erősebb a nyomás Hegedűs megbüntetésére.

Panaszosi beszéd a Hegedűs Loránt ellen indult fegyelmi eljárásban

[…] Bár nt. Hegedűs Loránt korábban többször is azzal gyanúsított meg, hogy „ügynök”, „manipulátor” lennék, világosan leszögezem: semmilyen személyes vagy más érdekem nem fűződik az ellene folyó, vagy folyt egyházi bírósági eljárások kimeneteléhez. Amellett, hogy saját érdekem nem fűződik az eljárásokhoz, nem képviselem más, egyházi vagy egyházon kívüli személyek érdekeit sem: a panaszaim esetében nem egyeztettem, nem kértem ki a véleményét egyetlen református zsinati vezetőnek, hivatalnoknak, más egyházi vezetőnek, és ugyanígy nem egyeztettem egyetlen politikai párt, kormány, vagy állami szerv képviselőjével sem.

Érdekem tehát nem fűződik a Hegedűs Loránt elleni eljárásokhoz. Annak, hogy ma mégis itt vagyunk, legfőbb oka a meggyőződésem.

[…] Számomra nincs vesztes vagy nyertes ügy. Csak ügy van. Meggyőződés, hogy itt és most szólnom kell, el kell mondanom, hogy mit gondolok, mert hiszem azt, hogy meggyőződésem helyes és nemcsak a sajátom, hanem másoké is, akik csak nem akarnak, nem mernek szólni.

A meggyőződésemet pontosan így foglalnám össze:

– meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt magatartásával és nyilatkozatával visszatérően nem ápolja és nem erősíti az evangélium szerinti tiszta erkölcsöt, az emberszeretetet és a hazaszeretetet;

– meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt visszatérően nem ápolja református egyháza jó hírét és tisztességét, hanem megbotránkoztató kijelentéseivel éppen ellentétesen cselekszik;

– meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt szelektíven értelmezi azon lelkészi kötelességét, hogy „legyen szolidáris az elesettekkel” és bizonyos elesettekkel szemben kifejezetten ellenséges szellemben nyilatkozik;

– meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt nem kerüli a viszálykodást és a személyes ellentéteket, hanem nyilatkozataival kifejezetten gerjeszti azokat;

– meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt visszatérően és jól dokumentáltan olyan magatartást fejt ki, amely másokban okkal megütközést, megbotránkozást vált ki;

– meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt nyilatkozatai,cselekedetei visszatérően az egyház és a szolgált közösség megosztásához vezetnek;

– meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt lelkipásztori tekintélyét felhasználja kirekesztő nézeteket terjesztő politikai pártok népszerűsítésére;

– meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt, bár állítása szerint választott a politikai pálya és a lelkipásztori hivatás között, valójában a Jobbik ideológusaként funkcionál;

– meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt tudatosan vagy ösztönösen, de kihasználja a református egyház széttagoltságát, bírói szervezetének, bíráskodási gyakorlatának gyengeségeit, illetve néhai püspök édesapja sokakban most is élő és munkálkodó tekintélyét, és annak ellenére visszatérően vét közössége és annak törvényei ellen, hogy tisztában van tetteinek súlyával;

– meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt kirekesztő nézeteket terjeszt, de azokat nem nyíltan fogalmazza meg, hanem hallgatóságával, a nemzeti radikális beszédmódot ismerőkkel közös kódot használva virágnyelven teszi, hogy az uszítást, gyűlöletkeltést tételesen számon kérőknek tagadhassa káros nézeteit;

– végezetül: meggyőződésem, hogy Hegedűs Loránt méltatlan a református lelkipásztori hivatás vitelére.

[…] Személyes meggyőződésem bármennyire is lenne szilárd, nyugodtan tekinthetnénk monomániának, téveszmének, ha ugyanilyen vagy hasonló gondolatok nem támadnának másokban is. A református egyház belső viszonyait közelről figyelve azonban azt tapasztaltam, hogy Hegedűs Loránt tevékenységét a hallgatag többség legalábbis kétkedéssel, rosszallással és félelemmel fogadja; támogatni nem hajlandó, tenni ellene viszont képtelen, vagy úgy érzi, hogy nem is szükséges ellene tenni.

Csepregi Botond teljes felszólalását itt lehet elolvasni.

Tavaly a Zsidó Világkongresszus budapesti gyűlése ellen rendezett „Antibolsevista és anticionista gyűlést” Hegedűs a templomban is hirdette. (A végül a Vértanúk terén megtartott gyűlést eredetileg saját gyülekezete temploma elé hirdette Hegedűs.) Az eset után a református egyház országos esperesi-gondnoki értekezlete (amely bár magas rangú egyházi méltóságokat tömörít, valójában egy informális, valódi döntési jog nélküli tanácsadó testület) megállapította, hogy az esemény hirdetése megsérthette az egyház szabályait.

Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnökének kezdeményezésére az esperesi-gondnoki értekezlet elítélő nyilatkozat kiadását szavazta meg, és hamarosan a feljelentés is megérkezett a Budapest-Északi Református Egyházmegye felé.

Ezután elkezdődött az a dobálózás, az a passzolgatás, ami forrásunk szerint szokásos Hegedűs ügyeinél: az egyházmegyénél elfogultságot állapítottak meg, ezért először a dunamelléki egyházkerület, végül a Budapest-Déli egyházmegye bírósága elé került, ahol aztán a bíróság nem állapított meg szabálysértést, végül több mint egy évvel az esperes-gondnoki értekezlet elítélő nyilatkozata után Hegedűs „megnyerte” az ügyet.

Dr. Dobozy Gábor egyházmegyei jogtanácsos szakvéleménye

Forrásunk szerint Bölcskei Gusztáv, habár közel sem ért egyet Hegedűs gondolataival, ügyeit egy ideje óvatosan közelíti. Hegedűs 2007-ben vendégül látta a Hazatérés Templomában David Irving brit holokauszttagadó történészt, amiért éppen Bölcskei (és világi zsinati elnöktársa) tett panaszt, a püspök azonban a felmentéssel záródó ügyben „megégette magát”, az eljárás hosszas eljárásjogi iszapbirkózásba torkollt, ezért ha lehet, Bölcskei „nem akar Hegedűssel foglalkozni.”

Az anticionista gyűlés előkészítésére tett határozott egyházi reagálás mégis vízválasztó volt abból a szempontból, hogy a református egyház ilyen nyíltan és egyértelműen, illetve ilyen gyorsan nem ítélte még el korábban Hegedűs kijelentéseit ­– így megteremtett bizonyos elvárásokat az egyház irányába, és Hegedűs kritikusait is felélénkítette.

Hegedűs szintén óvatlan volt a templom előterében felállított Horthy-szobor felavatásakor is. Bár a Jobbik neve a meghívókon nem szerepelt, Hegedűs kockázatot vállalt azzal, hogy az eseményt istentiszteletként hirdette. A később írásbeli megrováshoz vezető panasz szerint az elhangzott beszédek tárgya, jellege, a felszólalók személye és beszédei miatt a rendezvény túlment a bejelentett istentiszteleti jelleg keretein: az esemény közel két órán keresztül tartott, amiből az igehirdetés és az áldásadás legfeljebb húsz percig tarthatott, és ezek alatt is bőven hangzottak el politikai állásfoglalások – a prédikációban szóba került Horthy, a magyar kormány és Simon Peresz volt izraeli kormányfő is.

„Az ítéletben azonban továbbra sem esett szó arról, hogy problémás lenne egy gyakorlatilag politikai rendezvény beengedése a Hazatérés Templomába” – mondta az Átlátszónak Csepregi Botond, a reformatus.hu főszerkesztője, aki tavaly az egyházi bíróság elé vitte az ügyet. Mint mondta, a tárgyalás során fény derült arra, hogy a szoborállítás költségeit a Jobbik pártalapítványa állta, így nem volt meglepő, hogy beszédet mondott az istentiszteleten a párt képviselője, Gyöngyösi Márton is.

„Ennek ellenére a bíróság nem állapította meg, hogy a szoboravatás politikai rendezvény volt, hanem azt mondta ki, hogy az igehirdetés módjával sértett egyházi törvényeket.”

Pedig a tárgyalás még inkább kidomborította Hegedűs politikai kötődését: a bíróságon jelentkezett Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő azzal, hogy tanúskodna Hegedűs mellett. Az ítélethirdetés helyszíne és időpontja mintegy nyomásgyakorlásként kikerült a Kuruc.infóra, az ítélethirdetésen megjelent Gaudi-Nagy Tamás, akkor még jobbikos parlamenti képviselő, több tucat aktivista társaságában.

Csepregi szerint az erődemonstráció valóban látványos volt, a néhány tucat „vendég” megtöltötte a szűkös, körülbelül egy belvárosi lakással azonos méretű esperesi hivatalt. Az érkezők között volt, aki a panaszos megverésével („Ezt a kis buzit kell majd megverni!”) fenyegetőzött. Maga Hegedűs Loránt is megjelent az ítélethirdetésen, annak ellenére, hogy az eljárás korábbi szakaszában egyszer sem jelent meg személyesen.

Az ítélet ellen Hegedűs fellebbezett, és júniusban a Tiszáninneni Református Egyházkerület bírósága másodfokú ítéletében, az eljárásban vétett súlyos eljárásjogi hiba miatt, hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet, és a vizsgálat megismétléséről döntött.

A Jobbik Hegedűse

Ifj. Hegedűs Loránt egyházon belüli ellenfeleinek fő érve az, hogy a lelkész napjainkra gyakorlatilag politikusként viselkedik, gyülekezetét és templomát pártpolitikai célokra használja. Ezt azonban, mint láthattuk, egyházi bíróságnak eddig nem sikerült megállapítania, Hegedűs ügyesen egyensúlyozott az egyház és a politika között, kihasználva a református egyházjog kiskapuit. Eközben a lelkész vállaltan a Jobbik-holdudvar egyik kulcsembere, a párt köreiben állandó jelzője „A nemzet lelkésze”, és rendszeresen vendégszerepel jobbikos rendezvényeken. Bár korábban kacérkodott a politikai pályával is, jelenleg úgy tűnik, sokkal többet tud nyújtani a pártnak lelkészként – az, hogy Hegedűst ne sújtsák palástvesztéssel, a Jobbik elemi érdeke is.

Hegedűs 2002-ig még explicit módon politikusként lépett fel, parlamentből való kieséséig volt a MIÉP képviselője. A református egyház 2002-ben hozta meg a „Lex Hegedűsként” is ismert törvényt, amely összeférhetetlenséget állapított meg a lelkészi és a politikai szerepvállalás között: annak, akit politikai tisztségre jelölnek, fel kell függesztenie a lelkészi szolgálatát.

Hegedűsnek ekkor választania kellett a politikusi és lelkészi szerep között, ő pedig az utóbbit választotta, miközben „magánemberként” aktív maradt a radikális jobboldali politikában, először a MIÉP, majd a Jobbik-holdudvar tagjaként.

„Manifeszt módon ő nem politikus, igazából lelkészként lép fel, de a politikai tábort nem tudja elhagyni. Neki és a Jobbiknak is rendkívül fontos az, hogy lelkész maradjon, mivel az ő lelkészként végzett támogatása nagyon erős szellemi muníciót ad a pártnak” – véli a református egyház szervezetét belülről ismerő forrásunk.

Árgyelán János, a Jobbik Fejér megyei elnöke az Átlátszónak úgy fogalmazott, az egyházak közül egyértelműen a református egyház a legnyitottabb a Jobbik felé.

„Ha egy rendezvényen áldásra van szükség, fel kell avatni egy emlékművet többnyire a református egyház lelkészei jönnek. Fejér megyében is úgy tapasztaltam, hogy egyes lelkészek rendszeresen részt vesznek a rendezvényeinken, illetve szívesen veszik a Jobbik segítségét, volt, hogy a templom felújításában segítettünk, vagy közreműködtünk rendezvények megszervezésében” – mondta.

Szerinte az együttműködés kialakításában komoly szerepe volt Ifj. Hegedűs Lorántnak, aki egyfajta hidat képez a párt és az egyház között – az egyházi hierarchia magasabb szintjén viszont nem jellemző a nyitottság a párt felé.

Árgyelán szerint „Hegedűssel egy irányba gondolkodunk, elmondhatjuk, hogy a Jobbik holdudvarába tartozik”. A Hazatérés Templomának alagsorában található Szabó Dezső Katakombaszínház például rendszeresen ad helyt „az ő oldaluknak szóló” kulturális rendezvényeknek, amelyeken gyakran vesznek részt jobbikos képviselők is, legutóbb például Gáza 2014 – egy népirtás igazi arca címmel rendeztek kiállítást Gyöngyösi Márton és Morvai Krisztina megnyitóbeszédeivel.

Az egyházi kapcsolatok biztosításán kívül Hegedűsnek fontos ideológiai szerepe is van, ő az, aki a párt rendezvényein bátran kimondhat olyan radikálisabb gondolatokat, amelyeket a hivatalosan mérsékeltebb arculatot mutató párt politikusai nem mondanának ki.

Hegedűs február 22-i, a cigányságot a nemzetközi zsidóság biológiai fegyvereként jellemző beszédével kapcsolatban Árgyelán János úgy véli, „a határokat feszegeti, de a határokon nem lép túl”. Mint mondta, Hegedűssel eddig nem volt a pártnak komolyabb vitája, és van egy „közös ideológiai alap, amiben egyetértenek”.

Kérdésünkre, hogy Hegedűs hasonló megszólalásai árthatnak-e annak a folyamatnak, amelyet Vona Gábor Jakab Péter, a zsidó származását felvállaló miskolci polgármesterjelölt indítása kapcsán vetett fel (Vona szerint Jakab indítása elháríthatja a Jobbikot érő antiszemita-vádakat), Árgyelán azt mondta, valószínűleg nem tesz jót, látni kell azonban, hogy „Hegedűs nem párttag, bátran kimondhatja sarkosabban a véleményét, mint egy politikusunk”, akik az utóbbi hónapokban egyértelműen óvatosabban fogalmaztak zsidó témában.

Bár a Jobbikon belül szokás radikális és mérsékeltebb szárnyakról beszélni (előbbi szárny emberének szokás tekinteni Hegedűs Lorántot), Árgyelán szerint nem ilyen témákban folynak a valódi viták.

„Nem jellemzőek az ideológiai viták. A radikalizmus szempontjából árnyalatok, véleménykülönbségek vannak a pártban és a holdudvarban, de törésvonalakról nem beszélhetünk, sem arról, hogy a mérsékeltebbek elítélően gondolkoznának a radikálisabbak nézeteiről, vagy fordítva. Van, aki igyekszik finomabban megfogalmazni a véleményét, és az utóbbi időben ezek a hangok valóban erősödtek, de az alap ideológia nem változott.”

Emiatt szerinte nem várható az sem, hogy például Hegedűs ominózus kijelentéseiről elítélő nyilatkozatot adjon ki a Jobbik. „A határokat feszegette, de tőlünk ellentétes, vállalhatatlan dolgot nem mondott.”

Zubor Zalán

Címlapfotó: Bielik István / Népszava

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!