Sneider Tamás, az Országgyűlés jobbikos alelnöke 2014 óta összesen 2,8 millió forintért rendelt 11 tanulmányt különböző témákban. A legolcsóbb dolgozat 100 ezer forint volt, a témakörök pedig főként szociális jellegűek, de készült egy Budaházy Györgyöt mosdató esszé is 650 ezer forintért.
[sharedcontent slug=”cikk-kozepi-hirdetes”]
November végén számoltunk be arról, hogyösszesen 5,4 millió forintért 24 tanulmányt rendelt különböző témákról az elmúlt 3 évben az Országgyűlés fideszes alelnöke, Lezsák Sándor. Földi László például 350 ezer adóforintért írta meg a “Gondolatok az Európát ért invázióval összefüggésben” című 15 oldalas dolgozatot, amelyben egyebek mellett fegyveres önvédelemre és a kaszárnyák M-zárolt készleteinek kifosztására buzdít:
Azóta egy újabb igénylésben kikértük az Országgyűlés másik, jobbikos alelnöke, Sneider Tamás által rendelt tanulmányok listáját is.
A válasz szerint Sneider 2014 óta összesen 2,8 millió forintért rendelt 11 tanulmányt különböző témákban. A legolcsóbb dolgozat 100 ezer, a legdrágább 650 ezer forint volt, a témakörök pedig főként szociális jellegűek: népesedés, leszakadó térségek, közoktatás, nyugdíj.
Az öt legérdekesebb című művet a listáról újabb adatigénylésben kértük ki az Országgyűlés Hivatalától:
– Dorkó László: Türr István Intézet munkájának értékelése és a közmunka program kapcsán zajló oktatási tapasztalatok gyakorlatba való átültetése (100 ezer forint)
– Szabó László: Lehetőségek a magyar gazdaságban (300 ezer forint)
– Kemenárné Kincses Mária: Az amnesztia, mint az irgalom megnyilvánulásának eszköze a politikai hatalomgyarkorlásban (650 ezer forint)
– Dér László Miklós: Tényfeltáró tanulmány készítése Magyarország népesedési helyzetéről, középtávú alakulásáról (300 ezer forint)
– Bogárdi Lászlóné: Szociális kihívások Heves megyében (200 ezer forint)
KSH-statisztikák és cikkrészletek Heves megyéről
A 27 oldalas, 200 ezer forintért elkészült tanulmányban nem sok saját gondolatot olvashatunk Bogárdi Lászlónétól. A szerző ugyanis 16 oldalt a Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Területfejlesztési Területrendezési Információs Rendszer táblázataival töltött meg, egy oldalt üresen hagyott, egy oldalon az általa felhasznált forrásokat sorolta fel, a fennmaradó 9 oldalon pedig bőségesen idézett azokból.
Főként a Heves Megyei Hírlapban megjelent cikkekre, és Bódi Ferenc „Helyi szociális ellátórendszer vidéken” című, 2001-es könyvére támaszkodott a tanulmányában Bogárdiné, aki azzal a javaslattal zárja az írását, hogy meg kellene erősíteni a helyi ellátórendszert, ám a szakemberek odavonzása csak megfelelő anyagi és erkölcsi elismeréssel lehetséges.
Dér László 300 ezer forintért Magyarország népesedési helyzetéről írt 28 oldalas művében 23 oldal az érdemi rész, a többi a felhasznált források jegyzéke, és különböző statisztikai táblázatok. Dér a 19. oldal közepéig fejtegeti, amit már tudunk: folyamatosan csökken a magyar népesség.
Ezután rátér arra, hogy milyen magas a cigányok aránya az országban, és őket is a dolgozó magyaroknak kell eltartaniuk, ráadásul a helyzetet nehezíti, hogy a nyugat-európai országok magas fizetéssel csábítják el a közép- és kelet-európai munkaerőt.
A szerző szerint a problémára az a megoldás, hogy a parlament törvényekkel segítse elő a népesség optimális szaporodását.
“A szaporodási mutatót a minimális 2,1 fölé, lehetőleg 2,5 szülőkorú nő/gyerek számra kell növelni. Ha ezt másképp nem lehet megoldani, akkor újra be kell vezetni a főállású anyaságot visszaállítva az anyaság Isten által kinyilvánított fogalmát, elismertségét, tiszteletét.”
Zárszavában Dér arról ír, hogy meg kell menteni a magyar népet, és senkire nem számíthatunk közben, vagyis “Magyarország sorsa a magyar nemzet kezében van!”. A szerző szerint a külső nyomás, valamint a “belső, önmagát liberálisnak tartott ellenzék” miatt a feladat megoldhatatlannak tűnik, ezért nehéz idők jönnek, kemény munka vár a törvényhozókra is, “de a legnehezebb feladat a magyar családokra, a magyar asszonyokra hárul, hiszen rajtuk múlik a magyarság lélekszámának növekedése, ők tudják életben tartani a reményt”.
Dorkó László 100 ezer forintért egy 12 oldalas tanulmányt tett le Sneider Tamás asztalára a közfoglalkoztatásban megvalósult oktatási programokról. A szerző először végigveszi a közmunkaprogram indulásának történetét, majd az annak keretében uniós forrásokból indított képzési programokat, és leszögezi, hogy azok nem nyújtottak érdemi segítséget a mélyszegénységben élőknek, mert ők továbbra is csak közmunkásként tudnak elhelyezkedni, tehát nem tudtak átlépni a munkaerőpiacra.
Érdekesség, hogy Dorkó többször említi a tanulmányban a képzésekben oroszlánrészt vállaló Türr István Képző és Kutató Intézetet (TKKI), ám egy szót sem ejt annak korrupciógyanús ügyeiről, pedig volt belőlük bőven.
Szabó László 300 ezer forintért egy 11 oldalas tanulmányt írt a magyar mezőgazdaságban rejlő lehetőségekről. A szerző szerint újra vonzóvá kell tenni a fiatalok számára a vidéki életet, és ez a mezőgazdaság felvirágoztatásával lehetséges. Szabó a számtalan lehetőség közül a bogyósgümölcsök termesztését emeli ki, hosszasan ír az egykori ültetvényekről Nógrád és Heves megyében, és az ágazat fokozatos leépüléséről. Ismerteti a hazánkban legfontosabb bogyós gyümölcsök (ribizli, málna, szeder, eper, egres, bodza) igényeit, virágzásuk és termésük idejét, vitamin- és ásványianyag-tartalmát, a bogyóstermesztés magyarországi történetét, valamint a hűtőházak jelentőségét, végül az alábbi sorokkal zárja írását:
“Szeretném megélni, hogy egyszer összefogunk mi, magyarok, ilyen pártiak és amolyanok, leszünk egy cél és akarat, és saját kezünk munkája által a szülőföldünkön megtermelt egészséges élelmiszerrel, köztük persze bogyósgyümölcsökkel látjuk el utódainkat, de tisztességes haszon reményében külföldi embertársainkat is.”
Kemenárné Kincses Mária 650 ezer forintért az amnesztiáról írt 71 oldalas tanulmányának első oldalát annak szentelte, hogy megköszönje a felkérést, és megjegyezze azt is, hogy bár munkája során objektivitásra törekedett, de nem titkolja, hogy a vádlottak egy részét személyesen ismeri, némelyikükkel egyenesen baráti viszonyt ápol, ezért a Hunnia/Budaházy-ügyben nem elfogulatlan.
Kemenárné jobbikos kötődése után nem kell sokat kutatni, a Google keresője első találatként hozza a vele készült interjút, melyből kiderül, hogy a Jobbik ifjúsági tagozatának “A gyermek áldás” elnevezésű kampányának egyik arca volt 2015-ben. Az akkor 26 éves nő 37 éves férje is részt vett a kampányban, és közös képükkel harmadik helyezést értek el a Jobbik IT szelfipályázatán.
Sneider Tamásnak írt tanulmányában Kemenárné hosszas történeti áttekintést írt az 1848-49-es szabadságharcról, az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, az őszödi beszéd után történt 2006-os eseményekről, majd rátér a Budaházy-ügyre. Aprólékosan ismerteti az eseményeket a Budaházy György valamint 16 társai elleni vádakat, a vallomásokat, és a bíróságon történteket. A szerző szerint Budaházyék alaptalanul, jogtalanul és bizonyítatlanul kaptak 125 év fegyházat, és amnesztiát kéne kapniuk.
„A nagylelkűségre szükség van, ha a békét akarjuk megszilárdítani.”
Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, de nincsenek hirdetések és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel, és az SZJA egyszázalék felajánlásával is!
Van-e mélyebb tanulsága, hogy a művészvilágban és a fiatalok körében népszerű pesti vendéglátóhelytől az ellenzéki önkormányzat megvonja az éjjeli nyitvatartásra vonatkozó engedélyét?
A(z) https://atlatszo.hu oldal sütiket és más kódokat használ a honlap megfelelő működésének biztosítása céljából, a weboldalon nyújtott felhasználói élmény fokozása érdekében, továbbá ennek segítségével készít elemzéseket az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállításához. Bővebb információt az adatkezelési tájékoztatónkban talál.
