Egyre többen és hangosabban szorgalmazzák a német AfD betiltását, amire a német alkotmány lehetőséget ad. A szélsőjobboldali, populista párt a Fideszt tekinti sok esetben példának, és a németek tartanak attól, hogy hasonló autokratikus rendszer jön létre náluk, mint Magyarországon. Az alkotmányossági szabályok az AfD-t elzárhatják a hatalomtól, így jó eséllyel a magyar kormánypárthoz hasonló politikai párt nem jutna kormányra Németországban.
Mit lehet tenni egy szélsőjobboldali, populista párttal szemben? Miért szavaznak rájuk egyre többen? Egyáltalán, kik az ő szavazóik, honnan vándoroltak át? Megmondhatjuk-e az embereknek, hogy bizonyos pártokra a demokráciára való veszélyességük miatt nem szavazhatnak, vagy hadd döntsék ezt el ők maguk? Miközben Németországban továbbra is országosan a második, egyes keleti tartományokban pedig egyenesen a legnépszerűbb párt a szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németországnak) párt, a német demokratikus pártok vezetőit és szavazóit ezek a kérdések foglalkoztatják leginkább.
A populizmus és a szélsőjobb németországi térnyerése egyrészt a jelenleg kormányzó német pártok elképesztő népszerűségvesztésének egyik következménye, a növekvő társadalmi elégedetlenség miatt az emberek a szélsőségek felé fordulnak, és Európa vezető gazdasági hatalma eközben nagyon fontos választásokra készül. Idén ősszel három olyan keleti tartományban tartanak parlamenti választásokat, ahol már az AfD számít a legerősebb pártnak. Thüringiában, valamint a fővárost körülölelő Brandenburg tartományban 33, Szászországban pedig a szavazatok 34 százalékát szereznék meg a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint.
Emellett jövőre újra országos választások jönnek a németeknél, és a jobboldali-konzervatív CDU (Kereszténydemokrata Unió) mögött az AfD országosan a második legnépszerűbb párt, jelenleg a választásra jogosultak 19 százaléka látná őket szívesen a hatalomban, míg a jelenlegi kormánypártok 15, 14 és 5 százalékon állnak.
Abban, hogy kinek a felelőssége vagy minek köszönhető az AfD felemelkedése, megosztottak a pártok, és a velük szemben való fellépés módszerében sem értenek egyet. Először a kormányon lévő szociáldemokrata SPD soraiból kezdték el hangoztatni, hogy az AfD betiltása lenne az egyetlen megoldás, miután a német alkotmányvédelmi hivatal a párt thüringiai és szászországi szervezetét is szélsőségesnek minősítette.
Erre azután került sor, miután a német médiában szárnyra kapott a hír, hogy több, az AfD-hez köthető személy egy titkos potsdami gyűlésen beszélt németországi migrációs hátterű személyek deportálásáról. A nemzetiszocialista időket idéző áthallás miatt ez annyira kicsapta a biztosítékot a népesség körében, hogy országos szintű, sokszor több százezres tüntetések kezdődtek az AfD ellen, melyben követelték a betiltásukat.
Egy párt betiltására egyébként a német alaptörvény lehetőséget ad, ha az bizonyíthatóan veszélyes a szabad demokratikus alaprendre. Ezt a rendkívül bonyolult jogi eljárást a második világháború után dolgozták ki a jogalkotók, tanulva a nemzetiszocialista párt okozta károkból. A betiltást a német parlament (Bundestag), a tartományok képviselőiből álló tanács (Bundesrat) és a kormány kezdeményezheti az alkotmánybíróság előtt, akik egy két szakaszból álló eljárásban megvizsgálnak minden, a kezdeményező által benyújtott bizonyítékot.
A betiltás ellenzőinek egyik fő érve is erre vonatkozik, miszerint az AfD megismerne minden, a titkosszolgálatok által ellenük gyűjtött bizonyítékot, reagálhatna rá, és azt a nyilvánosságban is felhasználhatná, áldozat szerepben tüntetve fel magát. A másik ellenérv pedig az idő: egy ilyen eljárás több évig is eltarthat, főleg, ha a párt jogi képviselői az időhúzásra is játszanak, így az sem az őszi tartományi, sem a jövőre esedékes országos parlamenti választásoktól nem tántorítaná el az AfD-t.
Prof. Ulrich Battis alkotmányjogász szerint, aki jól ismeri az alkotmánybíróság működési elveit, egy ilyen eljárás aligha lenne sikeres. Nem csak azt kellene tudni bizonyítani az államnak, hogy az AfD párt egésze és nem csak egyes tagjai törekednek a demokratikus rend megdöntésére, hanem azt is, hogy ennek közvetlen veszélye fennáll. Mivel azonban a pártok a nyilvánosságban határozottan elzárkóznak a szélsőjobboldali párttól való koalíciótól, így a maga jelenlegi 19 százalékos támogatottságával nem áll fenn a közvetlen veszély a hatalomra kerülésükre.
Emellett van egy politikai vita is, mely szerint a demokrácia csorbítása lenne egy párt betiltása, és ezt a kérdést az emberekre kellene bízni, és inkább a megfelelő tájékoztatás, az AfD okozta veszélyre való felhívás lehet a jó stratégia ellenük. Ezeknek az érveknek alapot adhat, hogy a szélsőjobboldal ellen szerveződő országos tüntetések és az egyre több, veszélyre felhívó cikk megjelenése után egy hónap alatt három százalékpontot esett a párt támogatottsága.
Battis szerint a politikai kockázat is óriási – ha egy ilyen kezdeményezés elbukna, az politikai öngyilkosság lehetne, és az AfD támogatottsága megnövekedne. Viszont ha az alkotmánybíróság alaptörvényellenességet állapítana meg a párttal szemben, akkor az összes mandátumuk és állami támogatásuk megszűnne, minden vagyonukat elkoboznák és utódszervezetet sem hozhatnának létre.
Egyelőre csak a kancellárt is adó szociáldemokraták soraiban vannak támogatók egy ilyen eljárás megindításához, bár maga a kancellár még nem foglalt állást a témában. Egy, az SPD köreire rálátó forrásunk szerint valóban nagy a veszély egy ilyen eljárás sikertelensége esetén, azonban a tüntetések és a társadalom edukációja nem elégségesek. Példaként említette, hogy országosan rengeteg iskolába próbálnak workshopokat és előadásokat tartani a témában, de Thüringiában olyan erős a szélsőjobboldali eszme, hogy vagy már maga az iskola visszautasítja az SPD-hez köthető szervezetek megkeresését, vagy maguk a diákok nem hajlandóak részt venni hasonló programon.
A keleti tartományokban egyébként is jóval nagyobb a támogatottságuk, a társadalom széles rétege generációk óta szélsőjobboldali értékeket vall, menekültellenes, és támogatja Oroszországot. Ezek az értékek átfedést mutatnak a magyar jobboldali szavazók világlátásával is, és erre épít az AfD, nem ritkán és egyáltalán nem titkolva, a FIDESZ-től tanulva, a példájukat követve.
A két párt programjában azonos, hogy nem szállítanának fegyvert Ukrajnának, nem támogatják az Oroszország elleni szankciókat, ellenzik a migrációt, csorbítanák az LMBTQ közösség jogait, valamint gyakran az orosz érdekek mentén nyilvánulnak meg. Emellett mindkét párt nyíltan és sokszor durván kritizálja „Brüsszelt”, bár ebben az AfD radikálisabb álláspontot képvisel a magyar kormánypártnál.
A német szavazók nagy része és a demokratikus pártok képviselői pont ettől tartanak, hogy az AfD hatalomra jutva olyan autokráciát építene ki Németországban, mint amilyet az Orbán Viktor vezette FIDESZ is elért Magyarországon. Jelenleg erre még nem sok esély mutatkozik, révén, hogy a társadalom nyolcvan százaléka elutasítja az AfD-t, egyelőre úgy tűnik, hogy a németek kezelni tudják a veszélyt. A keleti tartományokban más a helyzet, a volt szocialista blokkban az emberekben jobban benne van a Nyugat-ellenesség, és fogékonyabbak a populista elemeket tartalmazó politikára.
Pontosan erre épített a magyar kormány is, amikor az őszödi beszéd okozta felháborodást, a széles körű társadalmi elégedetlenséget a maguk javára fordítva elsöprő győzelmet arattak, és a kiugróan magas kormányzati felhatalmazással az elmúlt 14 évben egy központosított, autokratikus rendszert építettek ki. Egy hasonlóan magas szintű társadalmi elégedetlenség esetén Németországban is út nyílhatna a populista pártoknak a hatalomra vezető úton, viszont ez esetben az alaptörvényben szabályozott demokratikus fék megakadályozhatná egy ilyen párt kormányra kerülését.
Magyarországon erre vonatkozó szabályozás nem létezik, bár az ügyészség ellátja a pártok törvényességi felügyeletét és bíróság előtt indíthat megszüntetési eljárást velük szemben, de a vonatkozó jogszabályok szerint erre akkor kerül sor, ha a párt a tevékenységével felhagy, vagy egymást követő két országgyűlési választáson nem állít jelöltet.
A némethez hasonló jogállamisági kritériumok megsértése miatti pártfelosztást a magyar jog nem ismer, de önmagában az is elég beszédes, hogy az Európai Unió gyakorlatilag a FIDESZ-re és a lengyel PiS-re dolgozta ki a jogállamisági eljárást, melyek megsértése miatt több milliárdnyi Magyarországnak járó uniós forrást fagyasztottak be.
Mivel a két párt, a FIDESZ és az AfD programja és kommunikációja nagyon hasonló, így könnyen kikövetkeztethető, hogy a magyar kormánypártok a német demokratikus szabályoknak jó eséllyel nem felelnének meg, és amennyiben az AfD-nek a hatalomra kerülési esélyei megegyeznének a FIDESZ 2010-es évi országgyűlési választások előtti esélyeivel, akkor jó eséllyel indulna meg a betiltási eljárás a német szélsőjobb ellen.
Egy biztos, a németek nem akarnak a magyarhoz hasonló illiberális országban élni, és ez a világ harmadik legnagyobb gazdasági hatalmánál beláthatatlan következményekkel is járna a világra nézve.
Dóka Milán (Berlin)
Címlapkép: Az Alternatíva Németországnak (AfD) párt ellen tüntetnek a Reichstag épületénél Berlinben 2024. február 3-án. MTI/AP/Ebrahim Noruzi
A Kórházi Főigazgatóság azt mondta, hogy a mentőbeálló kimaradt a tervezésből, de az államtitkár szerint csak lett egy másik is. A fotók mást mutatnak.
Az orosz megszállók hosszú idő óta először újabb várost foglaltak el Ukrajnában. Avgyijivka ostroma súlyos véráldozattal járt, az utolsó áldozat a veszteségkről beszámoló orosz haditudósító volt.
Portik Tamás és az FBI együttműködésére vonatkozó állításokról kérdeztük rendőrségi forrásainkat.
Lasse Skytt dán újságíró rendszeresen írt Magyarországról, egyik 2019-es cikkében az Átlátszó főszerkesztőjét is idézte.
