1 %
EN

orosz-ukrán háború

Tisztogatás kezdődhet az orosz hadseregben, Prigozsinnak új főnöke lett  – heti összefoglalónk

10
Cov

Helyén maradt Szergej Sojgu hadügyminiszter a Wagner-csoport zendülése után, a vezérkari főnök Valerij Geraszimov sorsa azonban nem ismert. A lázadás főszereplője, Jevgenyij Prigozsin szabadon távozhatott, zsoldosserege számára pedig valószínűleg véget ért az ukrajnai háború. Az elmúlt héten az ukrán erők több ponton is előre nyomultak, és szokatlanul sok felvétel került elő orosz hadifoglyokról.

  • A múlt hétvégi zendülés után a Wagner-csoport eddig ismert formájában megszűnik, de Prigozsin és más résztvevők megússzák a büntetést a lázadásért.
  • Az orosz hadvezetésen belül továbbra is láthatók a Prigozsin-féle lázadás utáni zavarok, a vezérkari főnök, Valerij Geraszimov azóta sem jelent meg nyilvánosan.
  • Míg a Wagner-csoport tagjait nem érik retorziók, eljárások indulhatnak olyan katonák ellen, akik nem nyitottak tüzet a lázadó zsoldosokra, köztük a korábbi ukrajnai főparancsnok ellen is.
  • Zaporizzsja megyében és Bahmut körül is további területeket foglalt vissza az ukrán hadsereg.
  • Ukrán egységek átkeltek a Dnipro folyón, és hídfőállást alakítottak ki a bal parton, a herszoni hadművelet során lerombolt Antonovszki hídnál.
  • Egy friss felmérés szerint az amerikai lakosság jelentős többsége egyetért Ukrajna katonai támogatásával, köztük a republikánus szavazók több mint fele is.

Az elmúlt héten világosabbá váltak a június 24-i oroszországi zendülés rövidtávú következményei, de több fontos kérdés még mindig tisztázatlan. Mint ismeretes: június 24-én tetőpontjára hágott a reguláris hadsereg vezetése és az Ukrajnában bevetett Wagner zsoldoscsoport fegyveresei közötti feszültség, ami csaknem katonai puccshoz vezetett, amikor a zsoldosok Moszkva ellen vonultak. A Wagner-csoport végül visszavonult, miután a zsoldosok vezetője, Jevgenyij Prigozsin közölte, megegyeztek a hivatalos hadvezetéssel.

Belaruszba teszi át a székhelyt a Wagner-csoport

Hogy milyen alkut kötöttek, és milyen rendezés következik (ha egyáltalán következik), az még nem világos. Az biztosnak tűnik, hogy az eset egyik nyertese Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök: hivatalosan az ő közvetítésével sikerült véget vetni a puccsnak, és úgy tűnik, hogy Prigozsin és a Wagner-csoport a jövőben neki dolgozik majd. Lukasenka elmondása szerint a Wagner-csoport a jövőben részt vesz a belarusz fegyveres erők kiképzésében. A belarusz elnök 27-én azt mondta, Prigozsin már Minszkben van, később viszont a zsoldosvezér magángépeként azonosított repülő egyelőre ismeretlen okból újra Oroszországba repült.

A történtek másik nyertese a főként belföldi rendfenntartásra és védelemre felállított Nemzeti Gárda (Roszgvardia), amely a héten megjelent kormányzati bejelentések szerint tankokat és más nehézfegyvereket kap. A Gárda a lázadás alatt lojális maradt az államhoz, azonban főként könnyű-fegyverzettel rendelkezik, így egy polgárháborús helyzetben a reguláris hadsereg alakulatainak nem tudna ellenállni.

Sojgu a helyén, Geraszimov eltűnt

Prigozsin a lázadása során elsősorban Szergej Sojgu hadügyminiszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök megbuktatását akarta elérni. Sojgu tekintetében valószínűleg kudarcot vallott. 26-án a RIA egy rövid videót tett közzé, amin a miniszter orosz csapatokat szemlél meg Ukrajnában. Ez volt Sojgu első nyilvános megjelenése a puccskísérlet óta. Bár azt nem tudni, hogy mikor készült valójában a felvétel, ez és a Kreml későbbi nyilatkozatai arra utalnak, hogy a miniszter a helyén maradt.

Ennél kevésbé biztos Valerj Geraszimov vezérkari főnök helyzete, aki a puccskísérlet óta egyáltalán nem szerepel nyilvánosan. Geraszimov Sojguval szemben valódi katona, a szovjet idők óta szolgál a hadseregben, 2010-es vezérkari főnöki előléptetése előtt a csecsenföldi háborúban szerzett tapasztalatot.

Sojgu ezzel szemben kizárólag politikai kapcsolatainak köszönheti hadügyminiszteri kinevezését, ugyanis az Egységes Oroszország párt egyik régi vezető tisztviselője és Putyin közeli szövetségese, politikailag tehát sokkal megbízhatóbb. Bár a nyilvánosságban szeret egyenruhában, mellkasán kitüntetés-erdővel megjelenni, Sojgu 2012-es miniszteri kinevezése előtt semmilyen katonai háttérrel nem rendelkezett (Sojgu miniszterként számos kitüntetést alapított, amiket saját magának adományozott, köztük olyanokat, mint az „75. győzelem napi díszszemlén való részvételért járó érdemrend”, a „geopolitikai ügyekben való nagy jártasságért érdemrend”, illetve több orosz város alapításának évfordulójára adományozott érem – Sojgu kitüntetéseiről ebben a Twitter-threadben lehet részletesen olvasni).

Geraszimov mellett nyoma veszett Szergej Szurovikin vezérezredesnek is, akit tavaly októberben ideiglenesen az ukrajnai hadműveletek főparancsnokává neveztek ki.

Szíriává változtatná Ukrajnát az új orosz parancsnok, de nincs hozzá légifölénye – heti összefoglalónk az ukrajnai háborúról

Az elmúlt hét ukrajnai eseményeit a Krím-félszigetet és Oroszországot összekötő híd felrobbantása határozta meg, amelyre az orosz megszálló erők újonnan kinevezett parancsnoka, Szergej Szurovikin terrorbombázásokkal válaszolt. Az ukrajnai energiainfrastruktúra elleni rakéta- és dróntámadások sok helyen áramszünetet okoztak, de elemzők szerint az ilyen akciók stratégiai jelentősége csekély, inkább csak a civil lakosság szenvedéseit növelik. A frontokon a héten nem történt jelentős elmozdulás, észak-keleten az ukránok újabb falvakat foglaltak vissza, az oroszok Donyeckben próbálkoznak áttöréssel.


Szurovikin a Wagner-puccs alatt videóüzenetben szólította fel visszavonulásra a lázadókat, a héten azonban a Moscow Times független orosz hírportál arról írt, hogy letartóztatták a puccskísérlettel összefüggésben. A Bloomberg szintén úgy tudja, nyomozás indult a tábornok ellen. A Mihail Hodorkovszkij-féle Dosszié Center oknyomozói szerint Szurovikin „titkos VIP-tagja” volt a Wagner-csoportnak, hasonlóan még 30 magas rangú orosz katona- és hírszerzőtiszthez.

Az egyik legismertebb orosz haditudósító csatorna, a Rybar szerint tisztogatás indult az orosz vezérkarban: szerinte a hatóságok megpróbálják kiszűrni azokat a katonai személyeket, akikről úgy ítélték meg, hogy „nem mutattak kellő határozottságot” a lázadás leverésében. „A Wagner katonai magáncég fegyveres lázadása ürügyként szolgált az Orosz Fegyveres Erők soraiban zajló tömeges tisztogatáshoz” – írta a Telegramon.

Nem utoljára hallottunk Prigozsinról

Prigozsin 26-án közzétett üzenetében azt mondta, nem volt céljuk a kormány elmozdítása (valójában viszont a lázadás alatt kijelentette, hogy „új elnöke lesz Oroszországnak”), ehelyett a felvonulást „demonstrációnak és igazságmenetnek” nevezte, és mint írta, az volt a célja, hogy megakadályozza a zsoldoscsoport megszűnését. Szerinte ugyanis ezt eredményezte volna a hadügyminisztérium terve, hogy miniszteri irányítás alá vonják a Wagner-csoportot.

Prigozsin szerint ez sikerült, viszont a jövőben nem Oroszország, hanem Belarusz biztosítja a működésüket. A zsoldosvezér hangsúlyozta azt is, sokan támogatták volna őket egy puccsban, mert az igazság az ő oldalukon állt. Az orosz reguláris erőket gúnyolva kijelentette azt is: Moszkva felé vonulva megmutatták a hadseregnek, hogyan kell egy inváziót megszervezni. Az üzenet hangvételéből ítélve nem biztos, hogy Prigozsin hatalmi ambíciói véget értek.

Andrej Kartapolov, az orosz Duma védelmi bizottságának vezetője szintén azt mondta: Prigozsin a puccskísérlete előtti napokban elutasította a szerződéskötést a minisztériummal. Emiatt a „Wagner nem vesz többet részt különleges katonai műveletben”, és „finanszírozást, anyagi forrásokat nem fogunk nekik kiutalni”. Úgy tűnik, hogy a mintegy 25 ezer fős zsoldoscsoport számára véget ért az ukrajnai háború.

Döntő lehet, sikerül-e áttörni az első orosz erődítést

Az orosz hadvezetésen belüli, mostanra nyilvánosan zajló belharcok a frontokon Ukrajnának kedvezhetnek. Az elmúlt héten több ponton is területeket foglaltak vissza az ukránok. A héten ukrán források szokatlanul sok felvételt tettek közzé fogságba került orosz katonákról. Ez a morál meggyengülésére is utalhat a puccskísérlet után, de nem lehet egyértelműen megállapítani, valóban több orosz katona adta-e meg magát a héten, mint korábban.

Hadifoglyok Bahmut környékén

Az ellentámadás fő irányaként ismert Zaporizzsja megyében az orosz csapatok feladták Rivnopil falut, miután az ukránok bekerítéssel fenyegették őket. Egy június 26-ai videó bizonyítja, hogy Rivnopilt az ukrán csapatok ellenőrzik:

Rivnopil és térsége visszafoglalásával az ukránok jelentős magaslatot ellenőriznek, ami további előrehaladást tehet lehetővé a Mokri Jali folyó völgyében. Júniusban ugyanebben a térségben foglaltak vissza három másik települést az ukránok.

Orosz források ukrán előretörésről számoltak be Robotine térségében is, egy haditudósító szerint a frontvonal mostanra a falu határánál húzódik. Az itteni harcok kimenetele döntő lehet a zapozizzsjai ellentámadás szempontjából, hiszen itt érhetik el először az ukránok a több hónap alatt kiépített orosz erődítéseket (ezek a lövészárok-rendszerek és más erődítmények műholdfelvételeken láthatók, elhelyezkedésüket a térképen jelöltük).

A puccs alatt orosz haditudósítók jelentették először, hogy az ukrán erők Herszon megyében, a tavaly lerombolt Antonovszki híd közelében átkeltek a Dnipro folyón, és hídfőállást alakítottak ki a bal parton. A héten közzétett orosz felvételek megerősítik az ukrán jelenlétet a folyó bal partján, a videókon az ukrán csapatokat orosz tüzérségi támadás éri.

Nem valószínű, hogy Herszonban az ukránok jelentős áttörést tudnának elérni, az itteni hadműveletek inkább arra szolgálhatnak, hogy orosz csapatokat vonjanak el a zaporizzsjai frontról. A Nova Kahovka-i gát pusztulása június 6-án megakadályozta a hasonló hadműveleteket, ami erősíti azt a magyarázatot, hogy az oroszok robbantották fel a víztározó zsilipjét. Az áradás miatt mintegy három héttel később volt csak lehetősége az ukránoknak csapatokat átküldeni a folyón, azaz az átkelést nem tudták a zaporizzsjai ellentámadás kezdetéhez időzíteni.

Bahmut második ostromára készülnek

Ukrán előrenyomulásról számoltak be orosz és ukrán források Bahmut körül is. Egy június 28-i felvételen látható, hogy ukrán katonák elérték a Kurdiumivka falu határánál fekvő gátat.


Szintén javították a pozícióikat az ukránok Kliscsiivka mellett, mostanra csaknem minden jelentős magaslatot ők ellenőriznek a falu körül.

Bahmut körül az ukránok célja magaslatok elfoglalása, hosszabb távon pedig az orosz csapatok bekerítése a közel egy évig ostromolt városban. Orosz haditudósítók állítása szerint további ukrán alakulatok észak felől, az E40-es főút vonalán is elindultak Bahmut és Kraszna Hora határa felé, de ezt egyelőre videók vagy ukrán források nem erősítik meg.

A kormánymédia és információs hadviselés

Megemlítendő, hogy Bahmutnál továbbra is ugyanazon (főként szovjet fegyverekkel felszerelt) ukrán egységek harcolnak, mint korábban, a város eleste előtt, vagyis Ukrajna nem vetette be a városnál a nyugati fegyverekkel ellátott, az ellentámadáshoz felszerelt csapatait.

Nem váltak tehát be azok a magyar kormánypárti médiában megjelent elemzések, amik arról szóltak, hogy Bahmut elfoglalásával alapvető stratégiai előnybe kerülnének az oroszok, és megnyílna előttük az út hatalmas ukrán területek megszállására. Márciusban a HírTV még azt jósolta, Bahmut eleste után reménytelen helyzetbe kerülnek, az utolsó „védelmi vonalig” szorulnak vissza az ukrán csapatok, ezért a harcértékük csökken. Illetve, hogy a Wagner-csoport rohama csak a kezdet, őket orosz elit egységek mindent elsöprő támadása fogja követni. Áprilisban az Origo és a Magyar Nemzet már egyenesen „visszafordíthatatlan ukrán összeomlásról” írt Bahmut eleste esetén, sőt, arról, hogy „ha Bahmut elesik, azzal gyakorlatilag vége a háborúnak”.

Szalagcímek az Origo, a Hirado.hu és a Pesti Srácok lapjairól

A bahmuti csata az információs hadviselésnek is fontos példája, hiszen a város katonai jelentősége csekély. Az itt dúló harcok jelentőségét ennek ellenére túlhangsúlyozta mindkét oldal propagandája, míg végül mindkét fél újabb és újabb erőforrásokat – fegyvert, lőszert és élőerőt – fordított a szimbolikussá vált város elfoglalására. A közelmúlt hírei alapján úgy tűnik, ez a taktika Ukrajnának kedvezett inkább, hiszen a bahmuti harcokban kimerült (feltehetően az ukránoknál nagyobb veszteségeket elszenvedő) orosz egységek nem tudták folytatni az előrenyomulást, és az sem egyértelmű, meg tudják-e tartani a várost. Ráadásul a bahmuti események főszerepet játszottak a Wagner-csoport és a reguláris hadsereg közti viszony elmérgesedésében is.

Az eset jól mutatja, hogy miért problémás, hogy a mainstream média jelentős részben politikusok nyilatkozatai alapján tudósít a háborúról – ezt az Átlátszó tudósításaiban igyekszünk elkerülni. Bahmut kapcsán a magyar sajtó drámai hangú cikkei is jelentős részben az ukrán elnök kijelentéseire hivatkoztak, ezek azonban az információs hadviselés részének bizonyultak.

Nőtt Ukrajna támogatottsága az USA-ban

Az orosz és az ukrán információs hadviselés egyik legfontosabb célja a nyugati közvélemény befolyásolása, hiszen ettől függhetnek az Ukrajnának nyújtott katonai támogatások is. Az Ukrajnát eddig legnagyobb mértékben támogató országban, az Egyesült Államokban egy friss közvélemény-kutatás szerint a lakosság többsége támogatja a Kijevnek nyújtott katonai segítséget. A június 28-án közzétett felmérés szerint az Ukrajna felfegyverzését támogatók aránya 65 százalék, közel harmadával több, mint a májusi arány (46 százalék).

Érdekesség, hogy nemcsak a kormányzó demokraták, hanem az ellenzéki Republikánus Párt szavazóinak és a párt nélkülieknek a többsége (56, illetve 57 százalék) is ezen az állásponton van. A felmérés szerint az amerikaiak 76 százaléka úgy véli, hogy az Ukrajnának nyújtott segítség azt mutatja Kínának és más riválisoknak, hogy az Egyesült Államoknak „megvan az akarata és képessége arra, hogy megvédje érdekeinket, szövetségeseinket és önmagunkat”. A válaszadók 67 százaléka mondta azt, hogy a jövő évi elnökválasztáson inkább támogatna olyan jelöltet, aki továbbra is szállít fegyvereket Ukrajnának, a háború tehát várhatóan fontos téma lesz az elnökválasztási kampányban és a jelöltek programjában.

Ahogy a múlt héten írtuk, az amerikai képviselőházban republikánus képviselők is támogattak egy kezdeményezést, amiben nagy hatótávú ATAMCS rakéták átadására szólítják fel a Biden-adminisztrációt.

 

Zubor Zalán

Megosztás

Ajánló

Ua2
orosz-ukrán háború

Háború Ukrajnában – ez történt februárban

Az orosz megszállók hosszú idő óta először újabb várost foglaltak el Ukrajnában. Avgyijivka ostroma súlyos véráldozattal járt, az utolsó áldozat a veszteségkről beszámoló orosz haditudósító volt.

2024. március 1. 18