Évente 240 milliárd euróba kerülhet az Európai Uniónak, ha tétlenül várja a klíma összeomlását

Az EU éves GDP-je 1,9 százalékát kockáztatja, amennyiben a század végére az átlaghőmérséklet – az ipari forradalom előtti időszakhoz képest – több mint 3 fokkal emelkedik, azaz, ha a jelenlegi pályánkon nem történik változás. Ez évi minimum 240 milliárd eurós veszteséget jelent. E becslések az Európai Bizottság (EB) Közös Kutatóközpontjának (Joint Research Centre, JRC) legfrissebb tanulmányában szerepelnek, az EB pedig erre alapozva is mutatja majd be szerdán hosszú távú stratégiáját a klímaváltozással kapcsolatban.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A tanulmányban közreműködő, csaknem félszáz szakértő olyan tényezőket vett tekintetbe, mint a halálozások száma a hőhullámok miatt, a tengerek és folyók partján várható áradások, a háztartások energia fogyasztása, a munkatermelékenység vagy a mezőgazdasági hatások.

2 forgatókönyvvel dolgoztak: az első 2 fokos átlaghőmérséklet-emelkedéssel számol, ez a jelenlegi pesszimista előrejelzések szerint 2025-2055-re várható. A másik szcenárió 3 fok feletti hőmérséklet-változással kalkulál, ami jelenleg 2071-2100 körül esedékes.

A JRC szerint az első forgatókönyv esetén évi 79 milliárd eurós veszteséggel – a GDP 0,65%-val – lehet számolni. Amennyiben 3 fok fölé csúszunk, ennek triplájára tehetők majd a károk, azaz 240 milliárd euróra.

A gazdasági költségek legfontosabb tétele a jelentésről beszámoló  El País napilap szerint a hőhullámokkal összefüggésben megugró halálozási arány. A 3 fokos modellben ez a várható veszteség felét teszi ki.

Jelenleg a tanulmány szerint éves átlagban 2 692 korai halálozás hozható összefüggésbe a hőhullámokkal. „Jobb” esetben ez a század végére évi 57 674 halálesetre emelkedik, rosszabb esetben évi 132 ezer haláleset várható, ezek túlnyomó része, hatvan százaléka, a kontinens déli felén.

Ma az európai lakosság harmada él a tengerpartok ötven kilométeres zónájában. A JRC szerint – külön intézkedések hiányában – az áradások által okozott károk éves szinten 20-50-szeresükre emelkednek, ami persze a lakosság elvándorlását is maga után vonja majd.

A partmenti áradások okozta károk költsége a két forgatókönyv szerint; forrás: JRC.

Az ilyen típusú költségek jelenleg évi 1 250 milliós veszteséget jelentenek – ennek fele az Egyesült Királyságban, Olaszországban és Franciaországban összpontosul. A sötétebb – de a ma valószínűbb forgatókönyv szerint – ezek a károk a század végére évi csaknem 60 milliárd euróba fájhatnak, és mintegy 2,1 millió polgárt érinthetnek.

Ahogy az már jó ideje tudható, a legdramatikusabb következmények kontinensünk déli felén várhatók – ehhez képest Spanyolországnak pl. még csak klímaváltozási törvénye sincs, jegyzi meg az El País.

Portugália, Olaszország, Görögország, Bulgária, Szlovénia, Ciprus és Málta tartoznak még a legveszélyeztettebb zónába: a JRC ezekben az országokban 4,2 százalékos GDP-eséssel számol a 3 fokos átlaghőmérséklet növekedés esetén, ami tehát az európai átlag több mint duplája.

Az Ibériai- félszigetre vonatkozó előrejelzés szerint a nyári átlaghőmérséklet 4,7 fokkal emelkedhet, ami pl. az Egyesült Királyságban várható növekedés kétszerese.

Az El País konzultált a JRC-hez közeli forrásokkal, akik úgy fogalmaztak, hogy „délen nyolcszor súlyosabb következmények várhatók, mint északon”. Ez a nagy földrajzi aszimmetria a jelentés egyik fő megállapítása, és – nem meglepő módon – a szakértők szerint az érintett államok azonnali fellépésére lenne szükség.

Ehhez képest éppen ebben a zónában található három olyan ország, amelyek 1990 és 2016 között a legnagyobb mértékben növelték üvegházhatású gázkibocsátásukat. Miközben az EU ebben az időszakban 24 százalékkal csökkentette kibocsátását az ENSZ számításai szerint, Ciprus 56,9, Portugália 13,1, Spanyolország pedig 12,9 százalékkal növelte őket e 26 év alatt.

Üvegházhatású gázkibocsátás alakulása az EU 28 tagállamában 1990 és 2016 között. Forrás: Twitter.

Az Európai Bizottság szerdán feltehetően több lehetséges forgatókönyvvel áll elő a hosszabb távú stratégiát illetően. Mintegy 10 ország, köztük a spanyolok, franciák és olaszok közös levélben fordultak az EB-hez, ambiciózusabb vállalásokat sürgetve. Szerintük részletes és pontos tervet kell elfogadni annak érdekében, hogy 2050-re nullára csökkenjen az EU-ban az üvegházhatású gázkibocsátás. A párizsi klímaegyezmény aláírása előtt az uniós tagállamok ugyanerre az időszakra, tehát 2050-re, 80 százalékos kibocsátáscsökkentés mellett kötelezték el magukat.

E fenti „lobbihoz” nem csatlakozott Németország, amely már tavaly jelezte, hogy 2020-ra nem éri el a vállalt kibocsátáscsökkentést sem.

Hasonló horizont tárul fel az Egyesült Államok új nemzeti klímajelentéséből is, amelyet 13 szövetségi intézmény mintegy 300 munkatársa állított össze, az éghajlatváltozás várható hatásait összegezve. A hálaadás utáni hétre, épp a Fekete Péntekre időzített publikációt azóta már fehér házi források és maga Trump is megpróbálta diszkvalifikálni, a szokott üzemmódban.

Az NCA 2018 következtetéseinek lényegét a Vox négy sorban így foglalja össze:

1. Ez az egész már folyamatban van.

2. Még durvább lesz.

3. Eszméletlen sokba fok kerülni.

4. Most még tehetünk valamit ellene.

2090-től, amennyiben a jelenlegi pályánk folytatódik, az Egyesült Államoknak évi mintegy 500 milliárd dollár veszteséget okozhat évente a klíma összeomlása a jelentés szerint, ami több mint duplája a Nagy Recesszióként emlegetett, legutóbbi pénzügyi és gazdasági válság okozta kárnak, állapítja meg a New York Times.

A legsúlyosabb tétel ezúttal is a hőséggel összefüggő halálesetek tömege: 141 milliárd dollár; a tengerszint emelkedésből következő 118 milliárd, és az infrastruktúrában okozott 32 milliárd dolláros kár.

Bár Donald Trump a klímaváltozás tagadóinak talán legismertebb nemzetközi alakja, az USA jelenleg jobban teljesít saját célkitűzéseit illetően, mint az Európai Unió.

Ugyan az EU és egyes nemzeti vezetők retorikájából is úgy tűnhet, hogy kontinensünk a klímaváltozás elleni harc afféle bajnoka, ez sajnos egyelőre nincs így. Ahogy a 2017-ben újra felpörgő növekedés is megmutatta, az Unió országaiban ez még növekvő kibocsátást jelent: 2,6 %-os GDP növekedés 1,9 %-os emelkedést hozott az üvegházhatású gázkibocsátás terén az előző évek pozitív tendenciája után. Eközben a szintén növekvő amerikai gazdaság gázkibocsátása nem emelkedett a tavalyi év során, tehát a Barack Obama idején kitűzött pályáról az USA kevésbé tért le, mint Európa a sajátjáról.

Az idén már több riasztást is kapott az EU e tárgyban, egy november 8-án Brüsszelben bemutatott tanulmány, amely nyolc európai kutatóintézet közreműködésével jött létre, szintén arra jutott, hogy sem a 2030-ra, sem a 2050-re kitűzött célok nem teljesülnek a jelenlegi állás szerint.

A 2030-as célokat az EU négy évvel ezelőtti „klíma-energia csomagjában” fogadta el, ez legalább 40 százalékos gázkibocsátás csökkentést irányzott elő, az 1990-es szinthez képest. A 2050-re vonatkozó irányszámokat pedig még 2009-ben határozta meg az Európai Tanács, ekkorra 80-95 százalékos csökkentést ígértek vezetőink.

Az IDRII intézet által koordinált jelentésről beszámoló Le Monde megállapítja, az energetikai szektorban, különösképpen az elektromos áram termelésben végbement pozitív folyamatok ellenére a dekarbonizáció ritmusa túlságosan lassú, más területeken pedig – ilyen pl. a építőipar, a közlekedés vagy az ipari termelés – még ennél is rosszabb a helyzet.

Kétszintű tehát a probléma: az EU jelenlegi vállalásai nem elegendőek ahhoz, hogy 2 fokos emelkedés alatt maradjunk, de ráadásul még ezeket az elégtelen vállalásokat sem sikerül egyelőre betartani. A felelősség ebben közös, de a legnagyobb károsanyag-kibocsátók, így például a németek és a franciák egyaránt nem dicsekedhetnek azzal, hogy a helyzet magaslatán állnának.

Pedig, ahogy erre sorozatban figyelmeztetnek a különféle kutatói műhelyek és tanulmányok, a jelenben és a következő néhány évben dől el, hogy mennyire lesz gyors és visszafordíthatatlan az a katasztrófa, amely a bolygó élővilágának tönkretételén át saját fajunkat is a kihalással fenyegeti.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: Blu falfestménye Lisszabonban; forrás.