A tűzvészek kora – Így váltak Európa legnagyobb erdőtüzei az új normává

Az elmúlt napokban több mint 40 000 ember menekült el otthonából és szálláshelyéről a délnyugat-franciaországi Cap Ferret közelében tomboló pokoli tűzvész elől, ahol több mint 10 000 hektárnyi terület vált hamuvá. Kicsivel délebbre, Biscarrosse-ban további legalább 23 000 embert kellett kimenekíteni. A spanyol kormány drámai segélykéréssel fordult az EU-hoz, miközben az ország nyugati területeit – Madrid közelében, Ávila és Guadalajara tartományokban – rendkívül súlyos tüzek pusztítják. Spanyolország az elmúlt egy hónapban szinte folyamatosan lángokban áll: a hatóságok szerint 2026-ban 29 tűzvészben már több mint 110 000 hektár égett le, és legalább tizenkét ember vesztette életét. Júliusban egész Európa lángba borult. Dél-Norvégiában egy gyorsan terjedő tűz több mint száz házat és egy erdős területet emésztett fel Drammen városában. Dél-Portugáliában 13 500 hektárt perzselt fel az a hatalmas erdőtűz, amely júliusban tört ki Vouzela közelében, és amelynek oltásához a kormánynak európai segítséget kellett kérnie. Észak-Görögországban, Oreokasztróban két ember vesztette életét egy tűzben, a tűzoltókat pedig ismét olyan területekre riasztották – Éviára, Attikába és Híoszra –, amelyeket a közelmúltban már több súlyos erdőtűz letarolt.

Az Európai Erdőtűz-megfigyelő Rendszer (EFFIS) adatait elemezve dokumentáltuk, hogyan lett az erdőtüzek pusztítása egyre nagyobb probléma az európai kontinensen az elmúlt tíz évben. A 2015 és 2025 közötti tűzszezonokban – április és október között – 26 ország közel 24 000, EFFIS által rögzített tüzét vizsgáltuk meg, melyből az olvasható ki, hogy az erdőtüzek Európa-szerte legalább 4,5 millió hektárnyi területet pusztítottak el. Ez nagyobb, mint Észtország teljes területe.

A valós szám azonban ennél is magasabb lehet: az EFFIS által észlelt tüzek az országos szinten jelentett összes leégett területnek csupán a 95%-át fedik le, a műholdas észlelési küszöb alatti kisebb tüzek kimaradnak az adatokból.

A Copernicus Sentinel-3 műholdjainak egyike 2026. július 3-án 10:38 UTC-kor rögzítette ezt a felvételt, amelyen az Atlanti-óceán felett nyugat felé sodródó füstcsóva látható, amelyet a Vouzela közelében égő tűz gerjesztett. A rögzítés pillanatában a füstcsóva körülbelül 620 kilométer hosszan terjedt el. Forrás: Európai Unió, Copernicus Sentinel-3 műholdkép

Az eredmények azt is megmutatják, hogy a nagy kiterjedésű erdőtüzek 2021 óta egyre gyakoribbak, néhány régióra összpontosulnak, elsősorban bozótosokat és sarjadó fás területeket érintenek, főként vidéki térségekben keletkeznek, és újra meg újra ugyanazokat a Natura 2000-es védett természeti területeket sújtják.

Az extrém erdőtüzek előretörése

„Hihetetlenül nagy tűz volt, amely megállíthatatlanul terjedt, és senki sem tudta megfékezni. A helyszínen lévő tűzoltók emberfeletti erőfeszítéseket tettek, de a lángoknak nem lehetett útját állni. A tűz akkor halt el, amikor elérte a tengert. Ott volt a vállalkozásom, ott égett le a raktáram. Csoda, hogy senki sem halt meg” – mondja Sotiris Theodorou, aki a görögországi Híosz szigetén, Volisszosz Limnia nevű részén él, és egy vendéglátóipari vállalkozást vezet.

Mindaz, ami megmaradt abból a sok házból, amelyek az amani rendkívüli tűzvészben égtek le, és 2025 augusztusában több mint 7910 hektárt pusztított el a görögországi Híosz szigetén. Forrás: Sotiris Theodorou, Híosz, 2025

Tavaly augusztusban az amani tűz kitörésétől számított öt napon belül mintegy 7914 hektárnyi fás és erdős terület égett le Híoszon – nagyrészt Natura 2000-es övezetek, mezőgazdasági területek, állattartó telepek, lakóházak és vállalkozások. Amit Theodorou az amani tűzről a MIIR-nek elmondott, az azt a jelenséget tükrözi, amellyel az európaiak egyre inkább szembesülnek: az extrém méretű és viselkedésű, úgynevezett óriástüzek megjelenését.

2015 és 2025 között Európában 134 rendkívül nagy kiterjedésű, extrém erdőtűz pusztított, amelyek mindegyike több mint 5000 hektárt borított lángba; közülük 61 volt igazi óriástűz, amelyek kiterjedése meghaladta a 10 000 hektárt. Az óriástűz megnevezés nemcsak a leégett terület nagyságára utal, hanem a tüzek extrém viselkedésére is: nagy intenzitásukra és rendkívüli terjedési sebességükre. Az EFFIS adatai alapján az óriástüzek szinte kizárólag Dél-Európában pusztítottak: Spanyolországban 25, Portugáliában 24, Görögországban 8, Franciaországban 2, Olaszországban 1 és Cipruson 1 ilyen esetet tartanak számon.

Az ilyen léptékű tüzek 2020-ig viszonylag ritkák voltak – kivéve a 2017-es évet, amikor Portugáliát pusztító tűzvészek söpörtek végig, és Európa addigi egyik legsúlyosabb tűzszezonját kellett megélni, 26 extrém erdőtűzzel. Ezután a helyzet gyökeresen megváltozott: 2021-ben 13, 2022-ben 22, 2023-ban 9, 2024-ben 11, 2025-ben pedig 18 extrém erdőtüzet jegyeztek fel.

Az elmúlt öt év három legpusztítóbb óriástüze szintén a mediterrán térségben dúlt: 2021-ben a görögországi Évián, ahol 51 881 hektár vált hamuvá; 2022-ben a spanyolországi Zamora tartományban, ahol több mint 60 000 hektár égett le; valamint 2023-ban az észak-görögországi Evrosz régióban, ahol 96 610 hektár pusztult el. Ez volt az EFFIS által Európában valaha rögzített legnagyobb erdőtűz.

Copernicus Sentinel-2 műholdkép 2023. augusztus 24-én az Alekszandrúpoli közelében, az északkelet-görögországi Evrosz régióban – a török határhoz közel – még lángoló tűzvészről. Forrás: Módosított Copernicus Sentinel-adatokat tartalmaz (2023), feldolgozta az ESA

Európa legnagyobb óriástüze

Egyetlen villámcsapás kellett hozzá: 2023. augusztus 19-én reggel 6 órakor tűz ütött ki az Evrosz régióban, Alekszandrúpoli közelében, Melia és Arisztino falvak között. A térségben ekkor már hetek óta „vörös riasztási” körülmények uralkodtak – erős szél, rekkenő hőség és elhúzódó aszály –, a tűz ezért villámgyorsan átterjedt a Dadia-Lefkimi-Soufli Nemzeti Parkra. Néhány nappal később összeolvadt egy északabbra keletkezett második tűzzel, majd összesen 16 napon át tombolt tovább.

„A Dadiából induló és egészen a tengerpartig gyűrűző tűz megállíthatatlan volt. Ez az igazság. A tűz kitörése előtt az Evrosz régióban extrém aszály uralkodott, mind a levegőben, mind a talajban nem volt semmi nedvesség. Ennek következtében az éghető anyag olyan állapotba került, hogy a tűz terjedési sebessége – részben az észak-keleti szelek miatt – rendkívül nagy volt. Az erdő sűrű volt, és minden körülmény a robbanásszerű terjedésnek kedvezett” – magyarázza Thodoris Giannaros, az Athéni Nemzeti Obszervatórium (NOA) Környezetkutató és Fenntartható Fejlődési Intézetének pirometeorológiára szakosodott vezető kutatója.

Húsz ember vesztette életét, többségük migráns és menekült, akik az erdőn keresztül keltek át a határon, és a tűzben rekedtek az ismeretlen terepen. A természeti kár is beláthatatlan volt: a leégett 96 610 hektárból 65% Natura 2000-es területre esett, köztük a Dadia Nemzeti Park 58%-ára – ez Európa egyik legfontosabb keselyű- és ragadozómadár-élőhelye. Önmagában az evroszi tűz felelt a Görögországban 2015 és 2025 között leégett összes terület közel egyötödéért. Sűrű erdők, sarjadó vad növényzet és szántóföldek vesztek oda.

Az óriástüzek és a klímaváltozás

A Copernicus adatai szerint 2025 volt a valaha mért harmadik legmelegebb év Európában: az 1991–2020 közötti sokéves átlagot 1,17 °C-kal haladta meg. Globálisan a hőmérséklet mindössze 0,01 °C-kal maradt el a 2023-as értéktől, és 0,13 °C-kal volt alacsonyabb a 2024-esnél, amely mindmáig a legmelegebb feljegyzett év. A növekedő hőmérséklet és az egyre szélsőségesebb időjárás mind befolyásolják az erdőtüzek pályáját: 2025 az európai tűzkatasztrófák történetének második legsúlyosabb szezonja volt, több mint 900 000 leégett hektárral.

Csak Spanyolországban csaknem 400 000 hektárnyi terület égett le tavaly, az ország az elmúlt 30 év legsúlyosabb tűzszezonját élte át. A károk közel 89%-a mindössze három régióban összpontosult – Kasztília és Leónban, Galíciában és Extremadurában –, ahol a leginkább vidéki és elnéptelenedett falvak szenvedték a legtöbb kárt. Nyolc ember meghalt, több mint 42 000 lakos pedig kénytelen volt elhagyni otthonát.

Az ibériai tüzek a világűrből. A Copernicus Sentinel-3 misszió 2025. augusztus 17-én rögzítette ezt a felvételt. A Franciaországot, Spanyolországot és Portugáliát átfogó panorámaképen az Ibériai-félsziget északi részéről felszálló sűrű füst uralja a képet. Forrás: Copernicus Sentinel-adatokat tartalmaz (2025), feldolgozta az ESA

„Az Ibériai-félsziget északnyugati részén – Galíciában, Asztúriában és Portugáliában – rendkívül sok tűz keletkezik, évente több ezer. Ezek nem csak a nyári hónapokban tombolnak, hanem jelentős területek égnek még októberben és novemberben is” – mondja Adrián Regos, a spanyolországi MBG-CSIC Ramón y Cajal posztdoktori ösztöndíjasa.

Thierry Gauquelin, az Aix-Marseille-i Egyetem Mediterrán Biodiverzitási, Tengeri és Kontinentális Ökológiai Intézetének professzora szerint a klímaváltozás miatt az erdőtüzek egyre sűrűbben és pusztítóbban csapnak le, olyan területeket is elérve, ahol korábban ismeretlen volt ez a veszély: „Míg a mediterrán térségben a megfékezhetetlen óriástüzek megjelenése méltán aggasztó, még nagyobb aggodalomra ad okot Franciaország északi vidékeinek helyzete, ahol nem alakult ki a tüzekkel szembeni hagyományos védekezési kultúra.”

Mi ég Európában?

Ioannis Mitsopoulos, a szaloniki Arisztotelész Egyetem Erdészeti és Természeti Környezeti Karának adjunktusa szerint a nagy erdőtüzek mögött van egy másik, igen kritikus tényező is: a vidék elnéptelenedése. „Az emberek elhagyták a falvakat, és így a helyi közösségek már nem gondozzák az erdőket: a legeltetés visszaszorult, a gyantakitermelés, a fakitermelés és minden egyéb hasonló tevékenység visszaesett, ennek következtében felhalmozódott az éghető anyag. Ez a klímaváltozással együtt ideális feltételeket teremtett a tüzek kialakulásához, amelyek ha egyszer elszabadulnak, óriástüzekké fajulhatnak. Görögországban az elmúlt 40 évben az összes tűz mindössze 4-5%-a okozta a leégett területek 70-80%-át.”

Ez magyarázza, hogy a 2015 és 2025 között leégett területek zöme – több mint 2,6 millió hektár, ami háromszorosa a sűrű erdőkben elpusztult területnek – bozótosokból, füves területekből, sarjadó fás területekből, illetve természetes növényzettel visszahódított felhagyott szántóföldekből állt. Thodoris Giannaros, az Athéni Nemzeti Obszervatórium kutatója hozzáteszi, hogy ezek a területek is erdőnek számítanak, és leégésük komoly környezeti veszteséggel jár.

Egyelőre csak néhány ország – Csehország, Svédország, Finnország és Szlovénia – tapasztalt olyan tűzszezonokat, amelyekben döntően sűrű, zárt erdők égtek le.

A méhészek 2022 tavaszán tértek vissza Észak-Éviára, hogy a felperzselt táj közepette – amelyet a 2021-es óriástűz változtatott hamuvá – újraindítsák gazdálkodói munkájukat. Forrás: MIIR

Elemzésünk azt is megmutatta, hogy a mezőgazdasági szektor is súlyos veszteségeket szenvedett: az erdőtüzek legalább 926 000 hektárnyi termőterületet érintettek, a teljes leégett terület több mint egyötödét.

Az érintett termőterületek kiterjedése 2020 után ugrásszerűen megnőtt, és 2025-ben érte el minden idők legmagasabb szintjét. A lista élén Olaszország áll csaknem 260 000 hektárral az elmúlt évtizedből, ezt követi Portugália (232 000 hektár), Spanyolország (179 000 hektár) és Görögország (128 000 hektár). Bulgária, Románia és Horvátország szintén komoly mezőgazdasági veszteségeket könyvelhetett el.

„Olyan hatékony szakpolitikákat kell kiépítenünk, amely nem engedi, hogy a gazdák és az állattartók elhagyják ezeket a területeket” – mondta az Openpolisnak Francesco Bivona, a szicíliai Regalbuto volt polgármestere. „Jelenlétük alapvető biztosíték a tüzekkel és a területek hidrogeológiai instabilitásával szemben.”

Védett területek lángokban

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása akkor született, amikor a tűzkiterjedéseket összevetettük a hivatalos Natura 2000 adatbázissal, hogy az érintett védett övezeteket azonosítsuk: az elmúlt évtized során leégett 4,5 millió hektárból közel 1,3 millió hektár Natura 2000-es területre esett. Egyes években (2018-ban, 2022-ben és 2023-ban) a teljes leégett terület több mint egyharmada védett övezetekbe tartozott.

147 olyan Natura 2000-es területet is azonosításra került Európában, amelyeket 2015 és 2025 között legalább két különböző tűzszezonban is elpusztítottak nagy erdőtüzek. Ez az ismétlődési mintázat leginkább Portugáliát (Serra da Estrela) és Spanyolországot (Galícia, Kasztília és León, valamint a portugál határhoz közeli hegyláncok) érinti. Még Írországban is jegyeztek fel ilyen esetet Natura 2000-es területeken.

Az Európában az elmúlt évtizedben összesen leégett 4,5 millió hektárból csaknem 1,3 millió hektár Natura 2000-es védett területre esett. Forrás: Pixabay, ESA

A MIIR elemzése rávilágít, hogy Görögországban is állandó fenyegetés nehezedik a legértékesebb ökoszisztémákra az ismétlődő erdőtüzek miatt. Viszont ezek korántsem tekinthetők elszigetelt eseteknek. Spanyolországhoz és Portugáliához képest Görögországban kevesebb tűz érintett védett területeket, az érintett területek azonban nagyobb kiterjedésűek, mind a szárazföldön, mind a szigeteken. A Dadia-erdőben és a tágabb Evrosz régióban a 2022-ben és 2023-ban tombolt tüzek 63 336 hektárnyi védett területet perzseltek fel. Visszatérő tűzkár keletkezett Natura 2000-es területeken Parnitha, a Gerania-hegység, Észak-Híosz, Dél-Mani, az éviai Kantili-hegy és Zakintosz egyes részein.

Figyelemre méltó még a romániai Duna-delta térsége is: a vizsgált évtizedben ez volt az egyik legtöbb tűzzel sújtott védett övezet – a tűzszezonban 13 tűzesetet regisztráltak több éven át. Közelebbről megnézve azonban kiderül, hogy ennél is több tűz (66) keletkezett novembertől márciusig. Az EDJNet a „Wildfires in Europe” (Erdőtüzek Európában) sorozatában korábban már foglalkozott ezzel a jelenséggel és azokkal a gondokkal, amelyeket a tüzek a helyi lakosságnak okoznak.

A szép erdők újra lángban állnak

„Az erdőtüzek visszatérése ugyanazokra a területekre talán a legnagyobb probléma, amellyel ma szembesülünk. Egy jól működő mediterrán ökoszisztéma természetes úton helyre tud állni egy tűzvész után. Ha azonban körülbelül húsz éven belül kétszer-háromszor is leég, az előbb-utóbb leromláshoz és elsivatagosodáshoz vezet” – mondja a MIIR-nek Ilias Tziritis, a görögországi WWF erdőtűz-ellenes programjának koordinátora. „Északkelet-Attika 2009-ben már leégett, majd 2024-ben ismét tűzvész pusztított ott. Ennek következtében egyes területeken elpusztultak azok a cserjék és fák, amelyek éppen a természetes megújulás legkritikusabb fázisában jártak.”

Ilias Tziritis, a WWF Görögország munkatársa szerint a mediterrán térségben az a kihívás, hogy az erdőtüzeket kevésbé pusztítóvá tegyük. „Nem keletkezik több erdőtűz, mint korábban. Az adatok valójában kevesebb tűzesetet mutatnak a mediterrán régióban. Ám a körülmények rosszabbak, a tüzek nagyobbak és intenzívebbek.” Forrás: Pixabay

Az Athéni Nemzeti Obszervatórium által feldolgozott EFFIS-adatok szerint az Attika régióban 2017 és 2025 között pusztító 13 nagy erdőtűz legalább 46 500 hektárnyi erdőt semmisített meg – ez a görög fővárost övező összes erdőterület 38%-a. Így már csak a fennmaradó 62% érhető el bármilyen jövőbeli felhasználásra…

Attika is szerepel azon a 20 régióból álló listában, amelyeket a MIIR elemzése „magas kockázatúnak” minősített. Ezek az európai régiók adják a 2015 és 2025 között leégett összes terület több mint háromnegyedét, és a jövőben is ki lesznek téve az extrém vagy óriástüzekkel szemben.

A listán rajta van Közép-Görögország, a Peloponnészosz, valamint Kelet-Makedónia és Trákia is. A többi régió szintén Dél-Európában fekszik, ahogy az alábbi diagramon látható.

Az óriástüzek megfékezésének kihívásai

„Az erdőtüzek Európa-szerte egyre vadabbul és egyre pusztítóbban tombolnak, katasztrofális következményeket okozva az emberi életre, a természeti környezetre és a gazdaságokra” – nyilatkozta márciusban Jessika Roswall, a Környezetért, Vízügyi Rezilienciáért és Versenyképes Körforgásos Gazdaságért felelős uniós biztosa. Az Európai Bizottság júniusban bejelentette a „valaha bevetett legnagyobb erdőtűz-oltó erők” mozgósítását: 777 tűzoltó, 22 tűzoltó repülőgép és 5 helikopter áll készenlétben, hogy segítséget nyújtson a bajba jutott tagállamoknak az idei tűzszezonban. Ezeket az egységeket a spanyol és franciaországi tűzfrontokon vetik be az EU Polgári Védelmi Mechanizmusának keretében. De vajon elegendőek-e ezek az elfojtó intézkedések?

A szakértők egybehangzóan azt állítják, hogy a legfőbb kihívás ma az erdőtüzek növekvő pusztító ereje, és hogy ez megelőzési intézkedések nélkül nem kezelhető.

„Be kell látni, hogy a repülőgépek önmagukban nem elégségesek. Jelenleg minden 10 euróból 3 eurót fordítunk megelőzésre és 7-et oltásra. Ezen az arányon kell változtatni: minimum az 50-50 százalékos megoszlásra kell törekedni. Portugália 60-40-es arányt ért el a megelőzés javára, és jobb eredményeket is ér el. A megelőző tervezést is fejleszteni kell, hogy a bejelentéstől számított kritikus első fél órán belül el tudjunk érni a tűz keletkezési helyéhez” – hangsúlyozza Ioannis Mitsopoulos, a szaloniki Arisztotelész Egyetem docense.

Ilias Tziritis, a görögországi WWF munkatársa szerint a mediterrán térségben az igazi kihívás az, hogy az erdőtüzeket kevésbé pusztítóvá tegyük. „Nem keletkezik több erdőtűz, mint korábban. Az adatok valójában kevesebb tűzesetet mutatnak a mediterrán régióban. Ám a körülmények rosszabbak, a tüzek nagyobbak és intenzívebbek. Amikor a feneoszi erdő (a Peloponnészoszon) jelentős intenzitással égett le, az üzenet egyértelmű volt: most fizetjük meg az árát a gazdálkodás és az erdőkezelés évtizedes elhanyagolásának, a terepi tervek és a megelőzési intézkedések hiányosságainak.”

Görögországban már hatályban van az új „Aktív Harc” (Active Battle) nevű törvény, ami megelőzésre összpontosító megfelelő jogi keretet teremt, és eddig kedvező fogadtatásra talált. Ahogy azonban Ilias Tziritis rámutat, az eredmények évek múlva mutatkoznak csak meg. „A megelőzéshez idő, türelem és kitartás kell. Rendszeres és következetes munkára van szükség ahhoz, hogy a törvény rendelkezéseit helyesen hajtsák végre.”

A finanszírozás kulcskérdés ebben a folyamatban. Egy évvel ezelőtt az Európai Számvevőszék (ECA) átláthatósági hiányosságokat tárt fel abban, ahogyan a Bizottság és a tagállamok az erdőtüzek megelőzésére, a felkészülésre és a helyreállításra szánt uniós forrásokat – amelyek elsősorban a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből (RRF) érkeznek – kezelik. A Számvevőszék arra is rámutatott, hogy több finanszírozott projekt elavult adatokon alapult, és hiányzott belőlük a hosszú távú tervezés.

Az EU összesen legalább 3,5 milliárd eurót különített el az erdőtüzek elleni küzdelemre 2021 és 2027 között.

Az új európai mindennapok

Híoszon Sotiris Theodorou és a tavaly augusztusi erdőtűz károsultjai két civil szervezetet hozott létre – az Amani Védelmi Bizottságot és a Tűzkárosultak Szövetségét –, hogy harcba szálljanak a görög állam által ígért kártérítésért. Elmondásuk szerint az állam magukra hagyta őket, minimális tűzoltási erőforrásokkal, egy olyan tűzzel szemben, amelyet már az első naptól fogva nem lehetett kordában tartani.

2016 óta Híosz területének 22%-a égett le erdőtüzekben. A szigeten eddig leégett 18 000 hektárból körülbelül 10 000 hektárt a tavalyi két nagy tűzvész pusztított el, súlyos következményeket okozva a természeti környezet és a helyi gazdaság számára.

Akiknek a tüzek után is ott kell maradniuk, ahol mindent elveszítettek, azok számára a maradás egyáltalán nem egyszerű döntés. Jövőjüket a megélhetésért folytatott küzdelem és a jogi csaták határozzák meg. „Megpróbálunk küzdeni azért, ami jogosan jár nekünk: az állami kártérítés és a polgári, illetve büntetőjogi felelősség megállapítása” – mondja Theodorou. „Bármennyire is szeretnénk, de nem hagyjuk el az otthonunkat. Amaniban maradunk, harcolunk és itt élünk tovább. Ez egy olyan hely, amelyet újjá lehet építeni.”

Európában – ahol 2026-ban három rendkívüli hőhullám is végigsöpört – a tüzek már most nagyobb területet perzseltek fel, mint a sokéves átlag. Az emelkedő hőmérséklet és a Dél-, Közép- és (már) Észak-Európában tomboló óriástüzek arra utalnak, hogy az európaiaknak ezentúl tartósan számolniuk kell az óriástüzek veszélyével, amelyek az emberek életét és a megmaradásért küzdő ökoszisztémákat egyaránt veszélyeztetik.

A szakértők szerint az erdőtüzek a megelőző telek hozománya. Itt az idő belátni, hogy egy jól ismert mondás az óriástüzekre is érvényes: „Ha az ember nem készül fel, felkészülhet a kudarcra.”

Ezt a cross-border projektet a MIIR (Mediterranean Institute for Investigative Reporting) koordinálta, az EDJNet (European Data Journalism Network) együttműködésével, a ChatEurope keretében.

A projekten a következő médiapartnerek vettek részt: MIIR (Görögország), Openpolis (Olaszország), Civio (Spanyolország), Voxeurop (Franciaország), European Correspondent (Belgium), The Journal (Írország), Eurologus (Magyarország).

A cikk tényellenőrzését Moravecz Kata (Eurologus) végezte.

Szöveg és szerkesztés: Janine Louloudi (MIIR), Kostas Zafeiropoulos (MIIR)

Adatelemzés és vizualizációk: Konstantina Maltepioti (MIIR)

Illusztrációk: Louiza Karageorgiou (MIIR)

A cikk interaktív változatát Szabó Krisztián (Átlátszó) készítette.

A cikk eredetileg a miir.gr oldalon és az Efimerida ton Syntakton (EfSyn) napilap hasábjain jelent meg 2026. július 25-én. Magyarra fordította Szabó Krisztián.

Ez a cikk az European Data Journalism Network (EDJNet) hálózat tagjainak együttműködésével, a ChatEurope projekt keretében készült, és CC BY-SA 4.0 licenc alatt érhető el.

Címlapkép: Copernicus Sentinel-2 műholdkép, Átlátszó-montázs