Visegrádi Tavasz néven vonulhat be a történelembe az eseménysorozat, amely cseh, szlovák és magyar emberek által szervezett utcai demonstrációk formájában jelent meg a régió városaiban. A tiltakozó tömegek nem csak kormányváltást akarnak, hanem országuk politikai kulturájának megváltoztatását is.
Erősödnek az autoriter tendenciák a visegrádi országokban, de ezek nem egyformán jelennek meg az egyes országokban. De a közép-európai kormányokat egy közös élmény biztosan összeköti: a liberális demokráciától való undor. Az elmúlt hetekben ebből sokaknak elege lett.
Az elégedetlenség oka mindenhol más, de a események menetében több közös pontot is felfedezhetünk. A magyarországi kormánypropaganda hazugságaival szemben – ti. a tiltakozókat Soros György szállítja repülőn tüntetni – az embereket bizonyos társadalmi feszültségek, problémák, illetve a fenyegetettség, és az igazságtalanság érzete vitte ki Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon az utcára. Az utóbbi időben az ilyen esetek megsokszorzódtak.
A térség népei kisebb eltérésekkel, de hasonló folyamatokat élhettek át a demokratikus rendszerváltás majd három étvizedében. Akkor eldőlt: csehek, magyarok, szlovákok szabadon választhatták meg politikai képviseletüket. De a liberális demokrácia intézményrendszere és kultúrája csak részben tudott meggyökeresedni a térségben, és az emberek, paradox módon, az alkotmányos berendezkedését átíró, újságírókat, ellenzéki pártokat megfenyegető és maffiaállamot kiépítő politikusokat választottak meg.
E korrupt és hatalmukkal visszaélő politikusok Magyarországon, Szlovákiában és lassan Csehországan is a legdurvább nacionalista-soviniszta szélsőjobboldali sorosozó “érveket” alkalmazzák hatalmuk megtartása érdekében.
Ezért is feltűnő és új jelenség ami most, 2018 tavaszán történik a visegrádi országok nagyvárosaiban. Az események láncolata, és a tiltakozó megmozdulások jelszavai azt mutatják, hogy a cseh, szlovák és magyar középosztálynak elege lett.
Egyfajta visegrádi liberális ébredés tanúi lehetünk.
Jelenleg nem látni a régiós folyamatok végét, és természetesen az is elképzelhető, hogy a tiltakozó megmozdulások nem érik el céljaikat. De talán mégsem így lesz.
Ugyanakkor azt is fontos látni a visegrádi országokban zajló események létező párhuzamai ellenére, a liberális demokrácia állapota a visegrádi országokban más helyzetben van. E cikemben erről lesz szó, nézzük meg, milyen az aktuális közhangulat a magyar, a cseh és a szlovák közéletben.
Régiós tüntetéshullám
Budapest
Kép: Demonstráció Budapesten, A molinó mindenek előtt – Kétfarkú Kutyapárt, 2018 március 15.
Magyarországon áprilisban parlamenti választásokat tartanak, a felfokozott politikai hangulatot lehetett érezni a nemzeti ünnep napján, március 15-én is. Több tízezer ember vonult Budapest utcáin a Kétfarkú Kutyapárt által szervezett “Békemenet 2.0” elnevezésű demonstráción. Több ezren jelentek meg az ellenzéki pártok által szervezett ünnepi demonstrációkon is. Korábban a diákok tiltakoztak a magyar oktatásban megfigyelhető embertelen körülmények miatt. A szónokok minden esetben a kiépülő egypártrendszer korrupt figurái és demokrácia-ellenes praktikái ellen tiltakoztak.
Kivezényelt tömegek az illiberalizmus mellett
Magyarország esetében szólnunk kell egy régiós kuriózumról, a Békemenetről is. Ez egy olyan rendezvény, amelyet egy kormányközeli „civil” szervezet szervez meg a kormányzó párt politikája támogatása érdekében. A tömegrendezvény résztvevőit közpénzből, a Fidesz infrastrukturáját felhasználva szállítják az esemény helyszínére. A rendezvényt külföldről érkező szimpátiatüntetők is erősítik. Az esemény egyetlen célja egy önbeteljesítő hatás beindítása, amely a saját tábor összetartásáról és megerősítéséről, illetve kifelé erő demonstrálásáról szól.
A legutolsó rendezvény létszáma körül kialakult számháborúról a Dotoho blogon írtam, olvassák el ezt is:
Kép: 2018 március 11. Pozsony, Főtér, Szlovákia. Koncert Ján Kuciak meggyilkolt oknyomozó újságíró emlékére. Fotó: Denník N, Tomáš Benedikovič
Két hete pénteken az 1989-es rendszerváltás óta látott legnagyobb tömeg ment ki az utcára, Szlovákia-szerte. A szlovák belügyminiszter és miniszterelnök távozását követelték. Március 9-én Pozsonyban ötvenezer, Kassán tizenötezer, Eperjesen hétezer, Besztecebányán négyezer, Nagyszombatban kétezerötszáz, Liptószentmiklóson kétezer ember demonstrált egy jobb Szlovákiáért. Összesen mintegy negyven településen mozdultak meg az emberek, ilyen méretű országos tömegrendezvényre a modern Szlovákia történetében nem volt példa.
A múlt héten, szintén pénteken Szlovákia-szerte megismétlődtek az utcai jelenetek, sőt, ha lehet mondani, még többen mentek ki az utcákra, terrekre. Az emberek követelései radikalizálódtak, és már a korrupciós ügyekbe beleragadt kormánypártok hatalomból való távozását.
Március 16-án Pozsonyban hatvanötezer ember tiltakozott, Kassan tíz-tizenkétezer ember, Eperjesen hatezer, Túrócszentmártonban ötezer, Nyitrán és Besztercebányán háromezer, de több kisebb vidéki szlovák településen is százak adtak hangot elégedetlenségüknek.
Prága
Tüntetésekre járnak az emberek a cseh városokban is. Március első hétvégéjén a cseh parlamenti alsóház fegyveres testületeket ellenőrző bizottságának elnökévé megválasztott, a Cseh Kommunista Párt (KSČM) képviselője, Zdenek Ondráček ellen tiltakoztak tízezrek a prágai Vencel-téren. Ugyanez az ember 1989-ben gumibottal verte a tüntető diákokat.
Egy héttel később a cseh illiberális blokk által fenyegetett cseh közmédia megvédése érdekében ment ki a rendőrség szerint tizenötezer, a szervezők mérései alapján 20-30 ezer ember a Vencel-térre tüntetni. A demonstrálók Zeman elnök és Babiš miniszterelnök lemondását követelték.
Kép: A demonstrálók a cseh köztévé függetlenségének megőrzése miatt mentek az utcára, 2018 március 16. Fotó: Zbynek Pecák, reflex.cz
Mi történik a régióban és lehet-e párhuzamot vonni az események között?
A magyar illiberális állam
Újabb fülkeforradalomra vár a lakosság többsége.
A V4-s országok közül a legrosszabb helyzet egyértelműen Magyarországon érzékelhető, ahol 2010 óta, fokozatosan építették le a liberális demokráciát, amely mára gyakorlatilag halott. Az ország a politikai életét teljesen, a gazdasági életet részben uraló, egyetlen párt kormányzása alatt működik. A szólásszabadság csak apró, liberális szigetek formájában érzékelhető Magyarországon, amelyek ma képtelenek elérni a társadalom széles rétegeit.
Magyarország helyzete azért nagyságrendekkel rosszabb régiós partnereinél, mert nemcsak egyes törvények léteznek, amelyek ellentmondanak a liberális demokrácia berendezkedésének, hanem egymással összefüggésben álló, illiberális berendezkedést alkotnak, a médiától az ügyészségen át az országos választási bizottságig. Ma Magyarországon sokan megkérdőjelezik azt is, hogy egyáltalán lehetséges-e egy valóban demokratikus választást lebonyolítani.
Az utóbbi hetekben, napokban a regnáló hatalom emberei naponta keverednek korrupciógyanús ügyekbe. Orbán Viktor és köre minden létező politikai posztot elfoglalt. Mégis, a magyarok legnagyobb nemzeti ünnepén, a magyar miniszterelnök kétségbeesett támadást indított politikai ellenzéke ellen, mivel egy elveszített polgármesteri választás óta a kormányzó pártot meglegyintette az addig biztosan őrzött hatalom elvesztésének szele. A kormányzó párt nyíltan megfenyegette politikai ellenfeleit.
Szlovákia: a Kuciak-gyilkosság
Szlovákiában az elmúlt hetekben Jan Kuciak oknyomozó újságíró és barátnőjének kivégzése okozott országos sokkot és felháborodást.
Ma már tudjuk, a szlovákiai olasz maffia és a szlovák kormány összefonódásába eddig két miniszter és a miniszterelnök bukott bele Szlovákiában, és az eseményeknek még nincs vége. Robert Fico szlovák miniszterelnök, az országos tömegtüntetések hatására, beadta lemondását, és egy lépést hátrébb lépett. Ugyanakkor ne legyenek senkinek kétségei, természetesen a háttérből továbbra is a Fico-Kalinák tandem fogja irányítani Szlovákiát.
Magyarországgal összehasonlítva a helyzet Szlovákiában annyival különbözik, hogy míg Orbántól oligarchái egyoldalúan függnek, addig Szlovákiában ez a függés Fico és az oligarchák között, kölcsönös, nem egyoldalú. Ráadásul Fico, ellentétben Orbánnal és Kaczyńskivel, nem olyan szélsőségesen ideologikus beállítottságú. A szlovák ideológikus nacionalizmus Mečiar kormányának bukásával 1998-ban vereséget szenvedett. Ez nem jelenti azt, hogy Szlovákiában nincs nacionalizmus, hanem azt, hogy sokkal pragmatikusabb. Ezért is elképzelhető, hogy Fico nem véglegesen távozott a hatalomból, tud váltani.
Fontos különbség, Szlovákia javára, hogy a magyar illiberális berendezkedéssel szemben, Robert Fico nem hajtott végre olyan rendszerszintű változtatásokat az országban, mint Orbán vagy Kaczyński Lengyelországban. Ráadásul nem folytat olyan ideológikus háborút sem az Európai Unió ellen, mint lengyel és magyar kollégái. Ficoról a külpolitikai elemzők, mint pro-európai politikus beszélnek. Ennek az lehet a magyarázata, hogy Fico egyrészt nem ment bele Szlovákia számára nem előnyös küzdelmekbe, másrészt kevésbé rabja a rajta kívül álló erőknek, mint például Orbán.
Támadás a cseh közmédia ellen
Csehországban az országgyűlési-, és a köztársaságielnök-választás után az ország választott vezetői ráléptek a magyar illiberális útra, de még nem mentek végig rajta.
Egy olyan politikai garnitúra került hatalomra, amely a Nyugattal szembeni bizalmatlanságra épít, vele szemben határozza meg magát. A korrupciógyanúba keveredett és büntetőeljárás alá vont Andrej Babiš kormánya továbbra sem élvezi a cseh parlamenti képviselők többségének bizalmát, a megbízott miniszterelnök egy illiberális szavazói blokk létrehozásán és a cseh közélet átalakításán dolgozik.
Ennek célja elsősorban személyes: nem szeretne börtönbe kerülni annak a nyomozásnak a végén, amelyet a cseh rendőrség és ügyészség, együtt az európai OLAF-bizottsággal, indított ellene.
Hiába van Andrej Babiš kezén a cseh média nagyjából 40 százaléka, az illiberális erőtér szereplői támadást indítottak a cseh független közmédia ellen is. Egy olyan intézményről beszélünk, amely közép-európai viszonylatban, magas színvonalon működik. Ha a jelenlegi politikai légkör Csehországban nem változik meg, esély van arra, hogy belátható időn belül a cseh közmédia is a magyar közmédia sorsára juthat. A cseh demokrácia állapotát tehát nagyban befolyásolhatja, sikerül-e az illiberális politikai erőtérnek bevenni a cseh közmédiát.
Visszatértek a 89-90 előtti évek?
Márciusban jártam Pozsonyban és kint voltam prágai tüntetéseken is, így közvetlen tapasztalatokkal rendelkezem a hangulatról, miről beszélgettek a tömegben a cseh és szlovák polgárok.
Akik mellettem álltak, azt mondták, olyan érzésük volt, mint 1989-ben, a prágai demokratikus rendszerváltás idején, amely a Bársonyos Forradalom néven vonult be a történelembe. De részt vettem három hete Pozsonyban a Jan Kuciak meggyilkolása után szervezett első tömegdemonstráción is, ahol az emberek szintén rendszerváltó hangulatba kerültek. Helyszíni riportomban engem is elkapott ez az érzés, amelyet 1998 óta, a harmadik Mečiar kormány megbuktatása óta, nem tapasztaltam Pozsonyban.
– e három helyszínről egymást erősítő jeleneteket látunk az internetes és televíziós tudósításokban.
A tüntetésekről készült fotók olyanokra is hatással lehetnek, akik eddig nem követték a politikát, de elképzelhető, hogy elgondolkoznak az aktuális eseményekről. Gondoljunk bele: részt venni egy békés megmozduláson, amely a hatalmon lévők ellen irányul, egyáltalán nem magától értetődő dolog – de amit e hetekben látunk, hogy a megmozdulások ismétlődnek és városról városra, országról országra terjednek át, jelzésértékű.
A rendszerváltás körüli események újbóli megismétlődését és a politikai aktivizmust táplálja, hogy az egyébként szlovák származású cseh miniszterenökről nemrég bebizonyosodott: a csehszlovák állambiztonság (StB) ügynöke volt.
Magyarországon a helyzet még ettől is rosszabb: az uralkodó kormánypárt sokadjára akadályozta meg az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát, a kormánypárti propaganda kommunista állambizonsági múlttal rendelkező politikusát védi.
A magyar miniszterelnök és a cseh köztársasági elnök legfőbb szövetségese az a Putyin, akinek legföbb hatalmi vágya a térségben az összeomlott Szovejtunió egykori dicsőségének helyreállítása – bármi áron. A magyar és a cseh illiberális erőtér az orosz imperialista érdekek szolgálatában vergődik.
Tisztességes Közép-Európáért!
Magyaroknak, cseheknek, szlovákoknak, de ha még távolabb zoomolunk a térképen, románoknak, szlovéneknek a Szovjetunió bukása utáni korszak nem csak azt jelentette, hogy megválaszthatják négy évente lecserélhető politikai képviseletüket, de a térségben legalább ilyen fontos élmény volt a szólás szabadáságának kivívása, a közjavainkra figyelő demokratikus rendszer intézményi hálózatának kiépítése, és az európai politika vérkeringésébe való visszatérés.
Ezek az élmények és értékek ma mind veszélyben vannak a térségben: Európából ellenség lett, a fejlesztésekre érkező pénzek magánzsebekbe vándorolnak, és a politikai-gazdasági szempontokból sérül a szólásszabadság is.
Vajon mit várhat az a polgár, hogy amikor a hatalom egy kettős gyilkosság után kipakol az asztalra egy millió eurót (Szlovákia), vagy, amikor nemzeti ünnepen a miniszterelnök megfenyegeti az embereket, ha nem jól választanak (Magyarország), vagy ahol a független közszolgálati médiát támadja a politika (Csehország?
Ezek mind olyan történések, amelyek veszélyeztetik a majd harminc éve kivívott szabadságjogokat: biztonságban és egymást tisztelve élni. A visegrádi országokban ma az emberek egy új politikai kultúrára is várnak, nemcsak a korrupt hatalmi elitek leváltására.
A Prágában, Pozsonyban és Budapesten folytatódó tiltakozásokat és tüntetéseket valójában az 1989-1990-es rendszerváltás ideáinak beteljesítése hajtja.
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!
Akarsz róla beszélni? Kövesd olvasóink fórumát az Átlátszó-klub Facebook-oldalát!
Megosztás
Nélküled nincsenek sztorik.
Átutalás
PayPal
Így is támogathatsz
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!
Belföld
Külföld
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001 Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002 IBAN (USD): HU36120112650142518900500009 SWIFT: UBRTHUHB Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Havi előfizetés a Patreonon
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Benevity rendszerén keresztül
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
SZJA 1% felajánlásával
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!