Október 3-án vette kezdetét az ezredforduló legfontosabbnak tűnő spanyol korrupciós ügyének első tárgyalási szakasza, melynek központi vádlottja némi meglepetésre elismerte múlt héten a vád lényeges pontjait. Majd újabb adalékokkal egészítette ki a jelenleg – parlamenti többség és felhatalmazás híján – csak korlátozott hatáskörrel kormányzó Néppárt és az ország nagy cégeinek hosszú éveken át tartó, gyümölcsöző bizniszéről eddig összeállt dossziét.
A Francisco Correa központi figurájáról Gürtel fedőnevet kapó affér (a correa szó spanyolul övet jelent, ez németül gürtel) egy majd 20 éven át a Néppárt (Partido Popular, PP) berkeiben funkcionáló korrupciós hálózat ügyeit fogja össze.
Correa és barátai egyrészt túlárazott pártrendezvényeket szerveztek, másrészt ajándékokkal halmozták el a pártkatonákat és önkormányzati döntéshozókat, harmadrészt közbeszerzéseket szállítottak olyan vállalatoknak, amelyek aztán cserébe a 2-3%-os kenőpénzen felül még adományokat is juttattak a pártnak. Mindehhez a magát Don Vitónak is nevező Correa állítása szerint segítséget és útmutatást a PP volt pénztárosától kapott, Luis Bárcenastól, aki most, két elődjével egyetemben szintén a vádlottak között szerepel.
Az így szerzett pénzt a vádirat szerint Correa és a PP is visszaforgatta saját bizniszébe: az előbbi például pártrendezvényeket szervezett illegális jövedelméből, az utóbbi többek között madridi székházát újította fel feketén. Jelenleg a Gürtel ún. első szakasza, az 1999-től 2005-ig tartó időszak ügyeinek tárgyalása folyik, ezt még további 6-9 tárgyalás követheti majd – és 37-en ülnek a vádlottak padján, akiken összesen 450 millió eurót követel az igazságszolgáltatás.
De a Néppárt is felbukkan haszonélvezőként a vádiratban, akárcsak egy volt minisztere, aki férje révén élvezte a természetbeli juttatásokat.
Maga az affér több szempontból is szenzációsnak mondható. Egyrészt a 2007-ben indult nyomozás során rögzített beszélgetések nagyrészt kiszivárogtak a nyomozati anyaggal egyetemben, és hónapokon, majd éveken át szórakoztató folytatásos sztoriban, kvázi szappanopera jelleggel tárták fel a politikai elöljárók és strómanjaik, kerítőik mindennapjait.
Ezen felül a Gürtel okozta a vesztét egy spanyol sztárbírónak, Baltasar Garzónnak is, aki a terrorizmust és a korrupciót érintő dossziéi mellett elsősorban emberi jogi ügyekben vált világszerte ismertté. Így például az ő elfogatási parancsa nyomán tartóztatták le 1998 októberében Augusto Pinochet chilei ex-diktátort Londonban. Garzón indította meg a vizsgálatot a Gürtel-ügyben 2009-ben, majd egy feljelentés nyomán hamarosan félreállították, végezetül pedig, a gyanúsítottak és ügyvédeik beszélgetéseinek lehallgatása miatt, példátlanul súlyos ítéletben 11 évre eltiltotta a bírói gyakorlattól a spanyol Legfelsőbb Bíróság.
Garzón nyilvánvalóan politikai okból történt „likvidálása” után épp egy évvel, 2013 februárjában ütött be a Gürtel másik szenzációs epizódja: ekkor kerültek nyilvánosságra a Néppárt pénzügyeit majd 30 éven át kezelő Luis Bárcenas pénztárnok feljegyzései a párt B kasszájáról. Bárcenas 18 éven át gondosan könyvelte a különféle vállalatok befizetéseit és a párttagoknak nyújtott kifizetéseket: a b-kasszából ugyanis némi fekete bérkiegészítésre is jutott a párt vezetőinek. A hierarchiában betöltött szerepüktől függően több-kevesebb – a jelenleg második miniszterelnöki mandátumára készülő Mariano Rajoynak például feltehetően évi 25 ezer euró.
Rengeteg Francisco Correa létezik – ez a rendszer
A számos terhelő bizonyíték ellenére az ügy kulcsfigurájának tartott Francisco Correa nem tett beismerő vallomást, egészen 2015 októberéig, amikor – miután több ízben is találkozott az oknyomozásban élen járó eldiario.es portált igazgató Ignacio Escolarral – átadott az újságírónak egy 9 oldalas szöveget. Ebben részletesen ismertette a PP-vel kapcsolatos tevékenységét, onnantól kezdve, hogy Bárcenas közvetítésével megszervezte első pártrendezvényét, majd 1996-ban ugyanő felkérte, hogy közvetítsen a közbeszerzésekre áhítozó vállalatok és érintett politikusok között.
Az elnyert közbeszerzések után Correa 2-3%-os „sikerdíjban” részesült volna, amin szerinte Bárcenas-szal osztoztak.
A fenti információk végül csak Correa cáfolatának kíséretében jelentek meg az eldiario.es oldalain tavaly októberben. A rendezvényszervező tagadta, hogy korábban bármilyen dokumentumot átadott volna Escolarnak, akárcsak Bárcenas az őt ért vádakat. Múlt csütörtökön azonban újra ezzel a sztorival állt elő Correa, elismételve a 2-3%-ra vonatkozó állításokat is, és kijelentve, hogy gyakorlatilag a PP madridi székházában élt éveken át, a José María Aznar exkormányfő regnálása alatti időszakban, ráadásul ő csupán egyetlen közvetítő volt a sok közül.
„A vállalkozó megmutatta a kiírást, hogy meg tudjuk-e szerezni, én átadtam Luis Bárcenasnak, és Luis leszervezte a megfelelő minisztériummal. Ha sikerült megszereznünk a közbeszerzést, a vállalkozó átadott nekem 2 vagy 3 százalékot, én meg átvittem a Genovába (aPP madridi székházába; dv).”
„Nem csak egy Francisco Correa van. Hanem rengeteg Francisco Correa létezik. Ez a rendszer.”
Úgy tűnik, Correa megpróbált alkut kötni tavaly az antikorrupciós ügyészséggel, ez azonban meghiúsult.
Ami vagy az ügyészségen múlt – egyes források szerint a gyanúsított túl sokat kért, az ügyészség pedig azt állítja, korrupciós ügyekben nem is szokás az alkukötés. Vagy Correa gondolta meg magát – a Gürtel egyik tanúja azt állította, egy kocsi pénzt kapott a hallgatásért. Bárhogy is történt, szemmel láthatóan újabb fordulat állt be stratégiájában, és a most újra terítékre került információk újabb súlyos kérdéseket is maguk után vonnak.
Melyek azok a vállalatok, amelyek kifizették a kenőpénzt a trükkösen elnyert közbeszerzésekért, és melyek azok a politikusok, amelyek a nekik kedvező döntéseket hozták? Ahogy Escolar aláhúzza blogján: sem az egyik, sem a másik oldalról nincsnenek igazi nagyhalak a vádlottak padján; a valódi megaberuházásokról, így például a nagysebességű vasútvonal létesítéséről nyilván nem kisvárosok alpolgármesterei és regionális önkormányzati dolgozók döntenek.
„A kurva életbe, pedig nekem adta a közbeszerzéseket”
Correa múlt héten 2 minisztériumot és 2 nagy építőipari céget is megnevezett azok közül, amelyek részére közvetített volna – mindkettő felbukkan Bárcenas jegyzeteiben. Az egyik több, összesen mintegy félmillió euróra rugó tétellel, amelyek közül legalább kettő konkrét közbeszerzésekhez köthető időben; a másik ígért és beérkezett kampánytámogatásokkal, adományokkal.
Azaz a Correának feltehetően fizetett 2-3%-on túl a pártszervezeteknek is juttathattak további összegeket – csakhogy ezekkel kapcsolatban eddig nem merült fel, vagy nem volt bizonyítható a korrupciós vád. Correa hétfőn már elzárkózott attól, hogy újabb információkkal szolgáljon, ügyvédje pedig hiába idézte volna be az említett minisztériumok és cégek képviselőit, ezt a bíróság elutasította.
Vicente Cotino, Juan Cotino és Enrique Ortiz építési vállalkozó, akit a Gürtel valenciai dossziéjában 4 év börtönre ítélne az ügyészség a helyi PP illegális finanszírozása miatt
Ugyanez az ügyvéd védi egyébként a valenciai parlament volt elnökét is, Juan Cotinót, aki unokaöccsét, a hazánkban a meghiúsult sávolyi motorversenypálya-projekt befektetőjeként ismert Vicente Cotinót látta volna el kedvező szerződésekkel.
Vicentét, akinek nevét valenciai polgárok ezrei átkozhatják az ámokfutásszerűen megvalósított projektekben vállalt szerepéért – Forma-1, vidámparkok, pápai látogatás stb. –, amelyek a múltban és olykor a jelenben is közpénzek súlyos millióit emésztették fel, jelenleg a helyi PP illegális finanszírozásával vádolják. Épp a napokban kényszerült végighallgatni néhány terhelő felvételt a valenciai parlamentben, amelyet korábban egy feszület társaságában elnökölt a bácsikája. Így például azt, amikor a szóban forgó Juan Cotino ott hagyja a szociális tárcát, és Vicente így panaszkodik a fenti képen jobbra látható kollégájának, Ortiznak: „a kurva életbe, pedig nekem adta a közbeszerzéseket.”
Politikai következmények?
Egy majd 10 éve húzódó, az egyik maisntream pártot legmagasabb szintjéig megfertőző korrupciós ügy kapcsán különösen érdekes lehet, milyen politikai következményekkel járt ez az egész. A Néppárt az első szivárogtatások nyomán rögvest azzal az elmélettel állt elő, hogy voltaképp az egész Gürtel a párt ellen irányuló korrupciós konstrukció.
Az abszurdnak tűnő védekezés jegyében a PP is magánvádlóként lépett fel, és miközben titokban falazott volt pénztárosának, minden lehetséges jogi eszközzel akadályozta a nyomozás és a jövendő per előre haladását, de a biztonság kedvéért például Bárcenas számítógépes merevlemezét is 35-ször formatálták, mielőtt átadták volna a hatóságoknak.
A 2009 óta nyilvánosságra került terhelő adalékok ellenére a Néppárt 2011-ben fölényesen, abszolút többséggel nyerte a parlamenti választásokat a megszorító politikái nyomán összeomló támogatottságú szocialista párttal szemben.
A Gürtel-hálózatban leginkább érintett területeken, Valencia, Madrid és Galicia tartományokban a különféle, autonóm parlamenti és helyhatósági választások egyaránt jellemzően a PP győzelmét hozták – meglepetés csupán a tavalyi önkormányzati választásokon született, amikor az újbaloldali formációk és a szocialisták mindhárom régióban többségi koalíciókat tudtak alkotni, és számos nagyvárosban, de Valencia tartományban is véget vetettek a PP több évtizedes hegemóniájának.
A tavaly decemberi parlamenti választásokat ismét a PP nyerte, csak épp a kormányzáshoz szükséges többséget nem sikerült megszereznie – az idén júniusban megismételt szavazáson pedig még javított is eredményén a baloldal további visszaesése mellett.
Az, hogy a Néppárt továbbra is kormányzás esélyes, nagymértékben annak köszönhető, hogy a tagolt ellenzék – a szocialista párt (Partido Socialista Obrero Espanol, PSOE) mellett az újbaloldali mozgalmak és a Podemos nevű, lassan 3 éve alakult párt, illetve a jobbközép Ciudadanos – képtelen megegyezni. (Legalábbis központi szinten; mint említettük, az ország számos pontján támogatják kívülről vagy koalíciós formában egymást az „új” és a „régi” baloldal, a Ciudadanos pedig a szocikkal paktumot is kötött.)
Bár elvileg mindannyiuk közös prioritása a korrupció elleni küzdelem, mind a Ciudadanos, mind a PSOE jobbszárnya inkább támogatná Mariano Rajoy miniszterelnököt, minthogy szövetséget kössenek a Podemosszal.
Pedro Sánchez volt szocialista főtitkár és legfontosabb riválisa, a puccs kezdeményezője, az andalúz tartományt vezető Susana Díaz a tavaly nyári kampányban a párt egységét demonstrálva sétálgatnak Granadában.
Hogy miért is? A helyi újbaloldal egyrészt a spanyol nacionalizmust írná felül, és a dialógusra, de akár függetlenségi referendumokra is készen rajzolná újra a 21. századi, többnemzetiségű Spanyolországot. Másrészt pedig a közteherviselésről és a redisztribúcióról gondolkodik radikálisan másképp, a jóléti, szolgáltató államot preferálva a megszorító politikákkal szemben.
Ez a két ideológiai törésvonal, és persze az egyes pártok stratégiai megfontolásai ma fontosabbnak tűnnek, mint egy korrupciós botrányokban megtépázott párt letaszítása a hatalomból. Még akkor is, ha a dilemma az idén 137 éves PSOE szakadásához vezethet. Hasonlóan a brit Munkáspárthoz, ahol Jeremy Corbynt próbálták megpuccsolni, a spanyol főtitkárt, Pedro Sánchezt október 1-én lemondatták.
A jelenleg legvalószínűbb forgatókönyv szerint 11 képviselőjük tartózkodása lehetővé teheti, hogy a konzervatívok hamarosan kisebbségi kormányt alakítsanak – miközben tovább dúl a küzdelem a szocialista táboron belül.
„Igaz, lop és hazudik, de ő egy a mieink közül”
A spanyol gazdasági elit az utóbbi egy év kampányaiban következetesen a PP hatalmon való megtartását favorizálta, vagy egy nagykoalíció, vagy egy kívülről támogatott kisebbségi kormány révén – viszonylag elterjedt vélekedés, hogy ezt a programot a jobbközép Ciudadanos testesíti meg, a megújított konzervativizmus és nacionalizmus letéteményeseként, a status quo fenntartása érdekében.
E tervekhez képest másodlagosnak bizonyult, hogy maga Rajoy és a Néppárt vezetősége is számos korrupciós ügyben sáros. A legjellemzőbb talán a legnagyobb helyi napilap, a korábban gyakran balközépnek aposztrofált El País napilap hozzáállása, amely 2010-ben még díjat kapott a Gürtel-ügy nyilvánosságra hozataláért és feldolgozásáért, jelenleg pedig hosszú hónapok óta nyíltan kampányol a nagykoalíció vagy egy kisebbségi néppárti kormány mellett, és a Podemos hatalomra kerülése ellen.
Az uniós országok közül az utóbbi négy évben Spanyolországban romlott legnagyobb mértékben a korrupció érzete a Transparency indexe szerint, miközben történelmi mélypontra is került. Az uniós intézmények is több ízben megállapították, hogy a helyzet kifejezetten aggasztó – a Bizottság témának szentelt anyagaiban Spanyolország afféle zászlóshajóként tűnik fel. 2014-ben az Eurobarometer itt mérte a legmagasabb adatokat a korrupcióra vonatozóan: míg az uniós lakosság negyede érzékeli úgy, hogy a korrupció kihatással van életére, a spanyolok esetében ez a szám 65%.
Mindennek ellenére Brüsszel utóbbi években született útmutatásai jobbára nem erről a problémáról szóltak, hanem a megszorítások elégtelen mértékéről, a kivitelezendő munkaügyi, nyugdíj- és adórefromokról, és a deficitszámok teljesítéséről. Uniós párttársai közben támogatásukról biztosították a PP-t, Nicolas Sarkozy és elsősorban Európa legerősebb embere, Angela Merkel személyesen is részt vett Rajoy kampányaiban.
Karrierje mélypontján, a Bárcenas-gate robbanásakor, amikor Rajoy szokása szerint napokra eltűnt a kamerák elöl, majd egy plazmatévén sugározták sajtótájékoztatóját az újságíróknak, mert még egy helyiségben se mert tartózkodni velük, Angela Merkel Berlinben állt ki mellette.
Miközben a spanyol sajtó azzal volt tele, hogy Rajoy is évi 25 ezret tehetett zsebre feketén, egy közös sajtótájékoztatón Merkel arról biztosította az újságírókat, hogy bízik benne, a miniszterelnök megoldja majd e problémákat, és ebben Németország teljes erejével mellette áll.
Ugyanebben az évben, 2013-ban jelent meg a jelenleg is legnépszerűbb spanyol humorista könyve, amelyben az elhúzódó válság, Francisco Franco kitartó öröksége és a hazafiságot, vallást kisajátító jobboldal mellett a korrupcióról is beszélt – miért is tűrik el a választók, miért tűri el Európa. Egy interjúban, amelynek számos mondata Magyarországon is ismerősen csenghetne, „A Nagy Wyoming” megállapítja, hogy Rajoy és az Unió vezetése között lehet egy afféle paktum:
„Tudják, hogy Rajoy hazudik, hogy korrupt, és mélységesen megvetik, de tolerálják, mert engedelmes. Nekünk kilátszik a seggünk a nadrágból, és ő ahelyett, hogy néha kiállna értünk Európában, azért megy oda, hogy az övéi meg a saját érdekeit védje.”
E radikális értelmezést nyilván sokan osztják az országban, de mi nem látunk be a politika színfalai mögé, ahol könnyen lehet, hogy Angela és kollégái a demokrácia hiteléről és az átláthatóság fontosságáról prédikálnak Rajoynak, miközben fejére olvassák, hogy alig tett valamit a spanyol intézményrendszerben egyre inkább kételkedő honfitársai bizalmának visszaszerzéséért.
És végül is talán annak is örülni kell, hogy a mintegy 180 gyanúsítottat, köztük a PP kb. 80 egykori tisztségviselőjét felvonultató Gürtel-ügy egyáltalán a bírósági szakaszba került. Igaz a Néppárt még október elején is megpróbálta lenullázni az egészet, de a bíróság elutasította a semmiségi kérelmet. Azaz a nyomozók, igazságügyi dolgozók, újságírók, bírók lassan évtizedes munkája, a tisztességes önkormányzati alkalmazottak meghurcolása nem volt hiába: a „rendszer” egyes szereplői felelni fognak tetteikért.
Dobsi Viktória
A címlapképen Correa egy néhány évvel ezelőtti fotón: EP, forrás.
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!
Belföld
Külföld
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001 Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002 IBAN (USD): HU36120112650142518900500009 SWIFT: UBRTHUHB Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Havi előfizetés a Patreonon
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Benevity rendszerén keresztül
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
SZJA 1% felajánlásával
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!