Titokban tüntette ki Becsületrenddel a francia elnök a szaúdi trónörököst

Nem volt jó ötlet elhallgatni a szaúdi koronaherceg múlt pénteki diszkrét kitüntetését: az SPA szaúd-arábiai hírügynökség nyomán megerősített információ nagyot robbant vasárnap a francia közösségi médiában. A novemberi merényletek nyomán is sokat kritizált franko-szaúdi kapcsolatokat megerősítő, „protokolláris becsületrend” miatt hétfőn mentegetőzni kényszerült a gall külügyminiszter is – Rijáddal egyre jövedelmezőbb, de egyre cikibb jóban lenni.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Csak vasárnap ismerte el az AFP érdeklődésére az Elysée palota, hogy péntek délelőtt valóban az egyik legfőbb állami kitüntetésben részesült François Hollande jóvoltából Mohammed Bin Nayef, szaúd-arábiai koronaherceg és belügyminiszter.

A kitüntetés plusz az elhallgatás híre elég nagy botrányt váltott ki Franciaországban, a Zöldek szóvivője feltehetően sokak véleményét fogalmazta meg, amikor „szégyennek” nevezte, hogy a példaértékű, épp ezért publikus Becsületrendet kvázi titokban adják át: „Ez mutatja, hogy a Szaúd-Arábiával fenntartott kereskedelmi kapcsolataink rabjai vagyunk, akárcsak Katar esetében.”

A közösségi fórumokon kritikacunamit kiváltó döntést a többi ellenzéki formáció is igyekezett elítélni – Sarkozy „Republikánusok” névre átkeresztelt pártjában „másféle viselkedést” követeltek az arab országgal szemben. Feledve, hogy épp pártelnökük kezdte meg a látványos barátkozást egyes olajmonarchiákkal. 2008 januárja és 2009 novembere között Sarkozy háromszor is felkereste Szaúd-Arábiát, ahol egyébként egyik leghírhedtebb beszédét is tartotta, a vallást magasztalva, és a papok szerepét méltatva a tanárokhoz képest – némileg meghökkentve a szekuláris ideákban hívő franciákat.

A hétfőn nyilvános magyarázkodásra kényszerülő újdonsült külügyminiszter, Jean-Marc Ayrault többek között azzal védekezett, hogy eddig sem volt minden kitüntetett makulátlan – és valóban említhetnénk Vlagyimir Putyint, akit 2006-ban, vagy a marokkói hírszerzés kínzással is vádolt vezetőjét, Abdellatif Hammouchit, akit 2015-ben ért a megtiszteltetés. Ayrault arra is hivatkozott, hogy Rijád Párizs partnere az Iszlám Állam szervezete elleni harcban, és a szíriai dossziéban is a tárgyalások újraindításán, a tűzszünet meghosszabbításán munkálkodik.

Arra nem tért ki, hogy a monarchia 2015 márciusa óta az egyik legelhallgatottabb háborút vezényli a jemeni síita huszi lázadók ellen, elszigetelve és kiéheztetve a lakosság egy részét. A konfliktus eddigi becsült mérlege több ezer civil áldozat, másfél millió otthona elhagyására kényszerült polgár, és rommá lőtt, több ezer éves múlttal rendelkező városok és műemlékek.

A jemeni építészeti örökség elpusztítása nem kerül a címlapokra

Úgy tűnik, ha a Nyugattal szövetséges állam bombáz szét szisztematikusan több ezer éves múlttal rendelkező városokat, az kevésbé érdekes, mintha fő ellenségünk, az Iszlám Állam szervezete teszi. Igaz, Jemen kulturális öröksége azért sem olyan közismert, mert a turizmus sosem virágzott igazán az Arab-félsziget délnyugati részén fekvő, 26 millió lakosú országban, de a helyiek jobbára gondosan őrzik az ezer éves lakóházakat éppúgy, mint a szentélyeket vagy erődítményeket.

A Slate magazin tavaly októberi összesítése szerint már több mint 30 antik műemléki helyszínt romboltak le részben vagy teljesen a bombázások, köztük Baraqish ókori városát, Al-Qaera várát, míg a 2500 éve alapított főváros, Szanaa 9000 tradicionális lakóépületéből minimum 5000-t ért találat.

 

Major DESTRUCTION in ancient 3000 year old „Sanaa old city” by airstrikes. #Yemen #اليمن pic.twitter.com/Xc86LXuPN8

— Yemen Post Newspaper (@YemenPostNews) 2015. szeptember 20.

A huszik és az Al-Kaida helyi tagozata is kiveszik a részüket a stratégiai és ideológiai szempontok alapján kiválasztott célpontok elpusztításából, de a legnagyobb rombolásért egyértelműen a szaúdiak a felelősek. A Slate által megszólaltatott archeológusok szerint a gondosan kiválasztott célpontok, a szisztematikusan, afféle kollektív büntetésként porig rombolt alkotások, szentélyek, városrészek láttán csak ürügynek tűnik Rijád magyarázata, hogy a lázadók ilyen műemlékek védelmében bújnának meg fegyvertartalékaikkal.

Az ENSZ tavaly ősszel 5000 halottat, 25 000 sebesültet és 1,4 millió kényszerű elvándorlót tartott nyilván a konfliktus áldozataként – a helyzet azóta csak súlyosbodott: a legfrissebb, februári jelentés már 21,2 millió humanitárius segítségnyújtásra szoruló lakosról beszél.

A „diplomáciai tradíció” címén adományozott Becsületrend csak afféle protokolláris lépés – mondja Párizs, azonban az Elysée palota „feledékenysége” arra is utalhat, hogy a Szaúd-Arábiával kialakított felhőtlennek tűnő kapcsolatokat a közvélemény nem feltétlen díjazza.

A kitüntetés tényét külön kellemetlenné teszi, hogy Mohammed Bin Nayef belügyminiszter is abban az országban, ahol év eleje óta a rezsim 70 kivégzést hajtatott végre. Január másodikán rögtön 47 embert öltek meg terrorizmus vádjával, köztük az ismert ellenzéki síita méltóságot, Nimr al-Nimrt; tavaly pedig a hivatalos adatok szerint összesen 153 embert, ami húszéves rekord.

Ennél is fontosabb lehet, hogy a tavaly novemberi merényletek nyomán előtérbe került Franciaországban a Szaúd-Arábiával szőtt barátság kritikája is. A monarchia aranytartalékai, az infrastrukturális beruházások illetve a hadianyag és katonai felszerelés iránti megnövekedett érdeklődése is közrejátszhattak abban, hogy az Arábiai François-nak is gúnyolt Hollande személyesen is elköteleződött Rijád és a szintén kiváló kereskedelmi partnernek bizonyuló szomszédos olajmonarchiák felé.

2015 májusában ő az első nyugati államfő, akit az Öböl-menti Együttműködési Tanács meginvitál ülésére, 1 nappal korábban Hollande 24 Rafale vadászgép eladási szerződését írja alá Katarban, potom 6,3 milliárd euró értékben. A megrendelés, amiért az USA is lobbizott, akárcsak a franciákkal való jó viszony hivalkodó reklámja, egyes elemzők szerint Washingtonnak küldött figyelmeztetés, de az atomdossziéban Iránnal folytatott tárgyalások során képviselt rendkívül merev francia álláspont is értelmezhető úgy, mint e feltűnően szoros barátság záloga.

Bárhogy is legyen, ezen az  idillen csúnya foltot ejt a tény, hogy Rijád hosszú éveken át kiemelkedő szerepet vállalt az iszlám szélsőséges irányzatainak terjesztésében. És sajnos rosszul veszi ki magát, ha a szabadság, a demokrácia meg az emberi jogok nevében számos országban csendőrködő franciák fegyverekkel tömik ki a Közel-Kelet olyan harcias és elnyomó hajlamú vezetőit, mint az egyiptomi esz-Szíszi vagy a szaúdi família.

Korábbi írásaink:

Francia fegyverek 5,2 milliárd euróért az ellenzékét vérbe fojtó egyiptomi esz-Szíszinek

A novemberi merényletek után jóval hallhatóbb lett az a szakmai kritika is, amely az elvekről megfelejtkező pragmatizmust kárhoztatja a francia diplomáciában, ahogy a volt antiterrorista bíró, Marc Trévidic foglalta össze tavaly ősszel:

„Itt van az az ambivalencia, hogy haverok vagyunk azokkal az országokkal, amelyek ezeket az ideológiákat terjesztik, Szaúd-Arábiával például, amely kissé leegyszerűsítve 1969 óta szponzorálja a wahabbizmust. Azért vagyunk haverok, mert ők a kereskedelmi partnereink? Az Egyesült Államok credója a következő: imádjuk a vallási fundamentalistákat, ha gazdasági szempontból liberálisak.

Szuperek a szaúdiak, szuper Katar, mert lehet velük kereskedni. Csak ez érdekel minket. Mik akkor az értékeink? Kezet rázunk valakivel, akinek a felesége teljesen lefátyolozott, mert megveszi a fegyvereinket, meg olajat ad el nekünk? Ezzel a rettenetes paradoxonnal kezdenünk kell valamit… Ha küzdeni akarunk az ideológia ellen, mindazok, akik terjesztik, nem a barátaink.”

Párizs elkötelezettségét kényelmetlenné teszi az is, hogy február 25-én az Európai Parlament megszavazott egy határozatot, amely embargót követel a Rijádnak eladott fegyverek felett. A Zöldek kezdeményezésére született, de nagy többséget kapó javaslatot elsősorban a jemeni helyzet motiválta. Az EP tagjai elítélték a szaúdiak vezette koalíció „bombázásait és a tengeri blokádot, amely ezrek halálát okozta, és még inkább destabilizálta az országot”.

2015 június 12-én a Sanaa városát ért bombázások után túlélőket keresnek a romok között; Fotó: REUTERS/Mohamed al-Sayaghi, Slate.fr

A döntést üdvözölte az e célból kampányoló és 740 ezer támogató aláírást begyűjtő Avaaz NGO, akárcsak az Action contre la faim civil szervezet; a határozat ugyan nem kényszerítő erejű, de fontos jelzés a tagállamok felé, hogy ne táplálják a Jemenben folyó humanitárius katasztrófát, amelyben az ENSZ szerint már a háborús bűn vádja is felmerül.

Az EP döntése annál is meglepőbb, hiszen több uniós ország is Rijád kiemelt fegyverexportőrei közé tartozik. Bár a monarchia első számú szállítója továbbra is az USA, amely az amerika Kongresszus adatai szerint 2010 és 2014 között 90 milliárd dollár értékben bízta fegyvereit az öbölországra, de tavaly a franciák rekordmennyiségben, mintegy 10 milliárd euró értékben értékesítettek katonai és tengerészeti felszerelést a monarchiának. A belga Vallónia 2014-ben 3,2 milliárd euró értékben szállt be – Kanadán keresztül – a szaúdi gépparkba; a britek pedig harci repülőket és Paveway bombákat kézbesítettek az emberi jogokat és a térség békéjét egyaránt „gondosan” őrző királyságnak.

Dobsi Viktória

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.