Indul az El Camino de Balkan – gyalogtúra Görögországtól Magyarországig a menekültek között

Egy magyar újságíró a menekültek között, velük azonos útvonalon fogja megtenni a Görögországtól Magyarországig tartó utat. Ez előreláthatóan 12 napig fog tartani, beszámolóit Facebookon és az Átlátszón lehet majd olvasni.

„Embert próbáló idők. Embert próbáló kihívás embernek maradni.” – írja a rendhagyó vállalkozás végéig neve titokban tartását kérő magyar újságíró, aki úgy döntött, hogy kiutazik Görögországba, majd onnan már nem turistaként, hanem a menekültekkel együtt, magát menekültnek kiadva jön vissza Magyarországra – és ha sikerül, útját Ausztriában fejezi be.

Már összecsomagolt mindent, holnap indul. Hazafelé, de a menekültek között.

„Már kevesebb mint huszonnégy óra. A terv megvan. A bizonyosságok hiányoznak. Részletek helye villog fehéren, kitöltetlenül. A legegyszerűbb hétköznapi rutint próbáltam elképzelni. Az olyan banális dolgokat, mint a reggeli kávé. Nem is folytatom, mert a lista hosszú és ostoba lenne.”

A tervei szerint 12 napig tartó útra nem visz magával sok mindent, csak az általa legszükségesebbnek ítélt dolgokat:

– 5 póló, 2 hosszú ujjú póló, 2 kapucnis pulcsi, 1 farmer, 1 rövidnadrág, 3 alsónadrág, 5 pár zokni, 1 kendő, 1 baseball sapka

– 2 telefon, 1 tablet, 1 USB-kábel, 1 aljzat, 2 jegyzetfüzet, 3 golyóstoll

– fogkefe, fogkrém, szappan, 1,5 literes vizespalack

Az út a tervei szerint így fog kinézni:

Idomeni (Görögország) –> Gevgelija (Macedónia) –> Szkopje (Macedónia) –> Tabanovce (Macedónia) –> Presevo (Szerbia) –> Belgrád (Szerbia) –> Szeged –> Budapest –> Bécs

„A görög határon van egy falu, Idomeninek hívják. Néhány száz méterre fekszik a macedón határtól. A falun keresztül fut a nemzetközi vasút. Már a macedón oldalon egy híd ível át a Vardar egyik kisebb mellék folyóján. Ez a falu a délről érkező menekültek egyik célpontja. Innen lehet elérni Gevgeliját az első várost a határ macedón oldalán. Innen már vonatokat indítanak a menekülteknek Szkopjéba. Hetvekét órás papírral szabad az út északra.

Szkopjéban egy barátom vár. Vele már beszéltem. A részletek nem ismeri, csak annyit tud, valamikor a napokban felbukkanhatok. Jó lenne vele beszélni. Mindent tud, reményeim szerint még azt is, amit nem kellene. Szkopjéból Tabanovce a cél. A macedón-szerb határ déli oldalán, Kumanovótól északra, ez az albánok lakta kisváros a menekültek átkelőpontja. Itt egy civil szervezet segít a beérkező menekülteken. Szerintem velük is tudok találkozni.

A szerb oldalon Preshevo a cél. Ez a szerbiai albán kisebbség legnépesebb települése lett a menekültválság belépőpontja. Itt is hetvenkét órás papírokat osztanak a Szerbiába érkező menekülteknek. Innen Belgrád a cél, ahol szintén találkoznék néhány ismerőssel, akik elmondanák, mi a helyzet Szerbiában a menekültekkel, majd jöhet a Vajdaság északi része.

A hely nem biztos. Most úgy gondolom, attól függ, melyik irányból lehet az épülő vasfüggönyön átjutni. Aztán Szeged. Majd Budapest. Ha az időbe belefér, Bécsben a West Bahnhofon érne véget a történet.”

A nyugat-balkáni útvonal (grafika: innen)

A nevét a projekt végéig titokban tartani kívánó újságíró beszámolóit

• Facebookon (El Camino de Balkan),
• Twitteren (balkancamino),
• és az Átlátszón, a Világtérkép blogon lehet majd olvasni.

„Amikor egy héttel ezelőtt átléptük a görög-macedón határt Evzoninál, és indultunk tovább dél felé, vagy tíz kilométer után láttuk meg az első csoportot. Dél volt. Az autó műszerfalán a hőmérő 37 fokot mutatott. Aki legelöl jött, annak furcsán feldagadt az arca, széleseket lépett, húzta a bal lábát. Vagy tízen jöttek mögötte. Többségében férfiak, néhány asszony, egy gyerek. A másik csoport az autópálya mellett a fehér leanderek árnyékában ült. Egymásnak adták a vizes palackot. A harmadik csapatban csak hárman voltak. Fiatal fiúk, kis hátizsák mindegyiken, leszegett fejjel mentek előre a perzselő hőségben. Nekik még harminc kilométer volt hátra a határig. Holnap én is elindulok. A kétségek számosak, kevés a támaszték.”

A nyitókép illusztráció – a fejleményekről folyamatosan beszámolunk.

Erdélyi Katalin

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1077 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.