A Tanközlönyt megalkotó társaság újabb projektbe kezdett és meghívtak minket Hollókőre, hogy töltsünk el velük két napot, így közelebbről megismerhessük, mivel is foglalkoznak jelenleg.

81%

Év végéig még

19 101 233 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mint azt korábban megírtuk, a Tanközlöny a Szerda délután nevű szakkörből nőtte ki magát, amely leginkább a tudás, a 21. századi iskola és az intelligencia témákkal foglalkozott, végül pedig egy művészeti alkotásokat tartalmazó kiadványban öltött testet. Ugyanez a társaság, több kreatív fiatallal és pedagógussal kiegészülve, idén létrehozta a Hagyj nyomot – DemoLab programot.

A DemoLab megálmodói (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány) részt vettek az ENSZ Demokrácia Alap (UNDEF) egyik pályázatán, amelyre az ENSZ számos tagországából érkeztek pályamunkák. Mivel a beérkezett pályázatoknak csupán az 1%-a kap támogatást, így a pályázó tanárok igencsak meglepődtek, amikor e-mailt kaptak arról, hogy ők az egyik nyertesei a pályázatnak. A két éves program teljes költségét kizárólagaz ENSZ finanszírozza.

A nyertes ötlet, azaz a DemoLab, tulajdonképpen egy részben művészeti, de főként oktatási program középiskolásoknak, amely a kritikus gondolkodás fejlesztését célozza meg leginkább.

Az első évben három budapesti és egy vidéki iskola 15-19 év közötti diákjainak egy csoportja vett részt az évközi és a tábori munkában. Az iskolai csoportok diákjai választottak egy-egy művészeti tervet, és a tanév során heti rendszerességgel, nyáron pedig egy öt napos tábor keretében dolgozhattak ezeken. A diákok a kész munkáikat másik három iskolába viszik el és mutatják be, ezzel segítve egy aktív demokratikus közösség kialakulását.

Az öt napos táborban – melyre a festői Hollókőn került sor – a művészeti terveik szerint alakult műhelyekben dolgozhattak a diákok. A munkájuk kereteit és szabályait egy közös beszélgetés során határozták és szavazták meg. A táborozók és a pedagógusok között minden esetben partneri viszony állt fenn, tehát egyenrangú felekként tekintettek egymásra a tábori élet és az alkotómunka során egyaránt. A táborozók szabadságát jól példázza, hogy a tábor elhagyásához nem volt szükség külön tanári engedélyre, hanem elég volt egy füzetbe rögzíteniük, hogy elmentek, illetve hogy várhatóan mikor érkeznek vissza a táborba. Mindezek garantálták, hogy egy kellemes, családias légkör alakulhatott ki közöttük.

A megalakult csoportok egészen különböző általuk választott témákon dolgoztak, de egy valamiben mindegyik hasonlított: minden alkotás a körülöttünk levő világra, annak hibáira reflektált, valamint ötleteket is rögzített a hibák kiküszöbölésére, megoldására. Az egyik csapat például a Salgótarján főterén elhelyezkedő, már omladozó félben lévő Karancs Szálló állapotára hívta fel a figyelmet alkotásával. A hotel nemrég még komoly szerepet játszott Salgótarján életében és arculatát ma is nagyban meghatározza – sajnos most már inkább kedvezőtlenül. Ezek a diákok nem csak ráirányították a figyelmet a hotel állapotára, hanem igyekeztek aktívan tenni annak javításáért is. Még a polgármesterrel is leveleztek arról, hogyan valósulhatna meg a hotel rekonstruálása, valamint megkeresték a hotel tulajdonosát is ezügyben.

A projektben mentoráló pedagógusok a Freinet módszert alkalmazva segítették a táborozókat munkájuk során. Ennek lényege, hogy a diákok önállóan határozzák meg azt, hogy mivel is szeretnének foglalkozni, a mentoráló pedagógusok csak az ehhez kapcsolódó eszközök, technikák és módszerek elsajátításában segítenek. A különféle workshopokon (Pl.: fotótechnika, pszichodráma stb.) való részvétel is minden esetben fakultatív volt. A workshopok közül egyikünk egy pszichodráma foglalkozáson is részt vett, aminek feltehetőleg a csapatépítés is célja volt. Tekintve, hogy az alkotás folyamata hasonló lelkiállapotot igényel, mint a pszichodráma, amiben a diákok egymásra és önmagukra hangolódhatnak, így hatásos felvezetője volt az aznapi munkának.

Szabadság és lelkesedés

Az alig két napos ottlétünk során olyan meghatározó élményekben volt részünk, mint az esti játék a demolab-csapattal, ahol az űrbe utaztunk képzeletben és közösen kellett döntenünk, hogy milyen tárgyakat viszünk magunkkal az új bolygóra. Utána együtt kellett felépítenünk és kialakítanunk egy új társadalmat, a frissen birtokba vett égitesten. Emellett olyan különleges emberekkel volt szerencsénk megismerkedni, amiért önmagában is érdemes lett volna odautaznunk. A diákok annak ellenére is lelkesen, szorgosan és örömmel dolgoztak és vettek részt mind a műhelyeik munkájában, mind a közös programokban, hogy erre semmilyen szabály vagy előírás nem kötelezte őket.

Különösen nagy eredmény egy ilyen tábori légkör létrehozása és fenntartása, annak fényében, hogy a mai magyar társadalomban nevelkedett gyerekeket olyan negatív behatások érik (Pl.: az iskolában), melyek arra ösztönzik őket, hogy a kötelező feladatok elvégzésén túl semmiféle plusz munkát ne végezzenek el.

A DemoLab az egyre inkább centralizált oktatási rendszer és az iskolákban is egyre jobban leépülő demokratikus keretek mellett, egy rendkívül értékes színfoltot jelent ebben az egyre szürkülő közegben.

Őri Ádám és Uzonyi Ádám cikke