A kritikusok és bloggorek eddig imádják a nemrég megjelenő Pinky-t, Sepsi László új könyvét. Az ELTE-n PhD-ző író beszél a kezdetekről és korai rossz hangokról, az írásaiban megjelenő szexualitásról és trágárságról, valamint arról, hogy miért nincs tündérszex a Pinkyben.
Ráti József: Nagyon fiatalon kezdtél írni, már 15 éves korodban publikálták a novelláidat. Honnan jött a késztetés, hogy írj?
Sepsi László: Már az óvodában történeteket találtam ki, amik általában az előző esti filmek vagy rajzfilmek koppintásai voltak. Ezeket aztán mindig azzal a lánnyal, akibe éppen szerelmes voltam, eljátszottuk a mászókák alatt. Aztán megtanultam írni, elkezdtem a kötelezőkön kívül is képregényeket meg könyveket olvasni, és valamikor általános iskola harmadikban írtam egy háromoldalas regényt.
RJ: Ez is ilyen dark fantasy stílusú volt?
SL: Igen. Egy nagyon durva városban nyomozó magándetektívről szólt, aki robot dinoszauruszokkal meg légyemberekkel küzdött, aztán a végén meghalt, mert már akkor is szerettem a drámát. Ez annyira nem meglepő, rengeteg szuperhősképregényt olvastam, amik meghatározó élmények voltak 7-8 évesen. Később persze jöttek a komolyabb szerzők, mint Stephen King, Clive Barker, Bladbury, én pedig rengeteg sztorit írtam, főleg a pubertás adott pontjának megfelelően. Tehát 14 évesen nagyon sok szex volt ezekben a történetekben. Spirálfüzetekben még mindig megvannak.
RJ: Nem adod ki majd kiadni őket?
SL: Biztos sokat fizetnének érte, ha elárverezném a tizenéves szexfantáziáimat (nevet).
RJ: A mai trendektől nem állna távol. Hol publikáltál először?
SL: 16-17 évesen a Szolnoki Eső nevű megyei lapban, amit Jenei Gyula szerkesztő és költő csinál a mai napig. Gyula fontos tehetséggondozó figura Szolnokon, és már azzal is sokat segít, hogy egyáltalán biztatja az embert publikálásra. Nagyon nyitott szemléletmódú szerkesztő, boldogan beválogatta a lapba az én mondjuk úgy, hogy műfajosabb, brutálisabb, trágárabb szövegeimet is. Emiatt kapott is a helyiektől pár hívást, hogy hát ez nem irodalom és ezt inkább nem kellene.
RJ: Első megjelent könyved, a Holt Istenek Kora is ott jelent meg 2003-ban.
SL: Gyuláék úgy gondolták, hogy indítanak egy könyvsorozatot és ez lett volna az első kötet. De így utólag visszagondolva nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt kiadni azt a könyvet. Fontos volt számomra megírni, de ma visszanézve nem egy jó szöveg.
RJ: Ekkor már az ELTE-n voltál?
SL: Még nem, pont ezután jöttem fel Pestre. Ekkor elkezdtem szétküldözgetni az anyagaimat és egy-egy novellát leközölt a 2000, vagy a Mozgó világ. Tehát sikerült megcsípni pár nagyobb lapot is. Egyetem második felére aztán beszívott a szabadúszó újságírás, elkezdtem filmkritikákat írni és háttérbe is szorult a fikcióírás. Ez amúgy meg is maradt, a mai napig filmkritikusként dolgozom, és a Prizma nevű folyóiratnak vagyok az egyik szerkesztője 2008 óta.
RJ: Gondolom filmszakon végeztél akkor.
SL: Filmelmélet és filmtörténet szakon végeztem és a doktorit is megcsináltam, már csak a disszertáció maradt. Beiratkoztam filozófia szakra is, de azzal már úgy nem találtunk egymásra.
RJ: Akkor tanítasz is.
SL: Igen, most éppen hétfőnként viszünk egy Gótika kurzust Nemes Z. Márióval.
RJ: A diákok szeretik?
SL: Eddig még senki nem akart megverni utána, szóval gondolom igen (nevet).
RJ: Mesélsz róla?
SL: A gótika azért érdekes, mert a megjelenése váltotta ki a 18. század végén az egyik első komolyabb popkultúra vitát. Megjelent egy olyan műfaj, amiről az első kritikusok, sőt a későbbi komoly romantikus esztéták is azt mondták, hogy ez egy alantas műfaj, mert nagyon zsigeri hatásokat vált ki: megrontja a fiatalságot, rossz morált meg babonaságot terjeszt és hasonlók. Ugye a felvilágosodás korával egy időben jelent meg, és épp arra mutatott rá, hogy az ember nem teljesen racionális lény, és a világot nem lehet csak a rációra támaszkodva megmagyarázni. A gótika ezért van tele pszichopatákkal és elmebetegekkel. Olyan kellemetlen kérdéseket piszkál, hogy mit tekintünk normának és mit nem, hogyan termeli ki egy társadalom a saját szörnyeit, és hogy tér vissza mindaz, amit megpróbálunk elfojtani vagy letagadni.
RJ: Ez a Pinkyben is becsülettel visszaköszön. A gótikus stíluson kívül mi volt még rád nagy hatással?
SL: A zene, de az inkább csak a hangulat miatt. Ezért nem is hallgatok magyar zenét, mert zavar, hogy értem, amit mondanak, ami akaratlanul is beszivárog a gondolataim közé.
RJ: Mit hallgatsz, amikor épp valami nagyon belezősét akarsz megírni?
SL: Mostanában industrial technoban mozgok. Nagyon sokáig a Nine Inch Nails volt az ilyen írós zeném, Marilyn Manson, Ministry, a 90-es évek keményebb zenéi. De mostanában már leszoktam arról, hogy írás közben zenét hallgassak. Ha megvan a fejemben a jelenet és találok hozzá valami jó zenét, akkor leülök kávézni és meghallgatom háromszor-négyszer, hogy kialakuljon egy jó kis atmoszféra.
RJ: Az idén megjelent Pinky a második könyved, vagyis 13 év telt el a Holt Istenek Kora óta. Nem találtál jó zenét?
SL: Nem, egyszerűen nem volt meg a késztetés, hogy mindenképpen legyen egy kötetem, mert már megvolt. Másrészt meg nagyon ráfeküdtem erre a szakmai filmes újságírás vonalra. Folyamatosan dolgoztam a Filmvilágnak, rengeteget dolgoztunk a Prizmán, írtam tanulmányokat és kisesszéket, szerkesztettem lapot. Fikciós írásaim inkább csak folyóiratokban jelentek meg. Majd 2013-ban határoztam el, hogy most akkor, ha van ez írás iránti érdeklődésem, akkor foglalkoznom kell vele, mert különben elsikkad. Össze raktam jórészt a korábbi anyagaimból egy novelláskötetet 43 cm címmel, aztán nekültem a Pinkynek.
RJ: Mennyi idő alatt írtad meg a Pinkyt?
SL: Az első változat, amit már kiadónak is megmutattam, az nyolc hónap volt, de akkor minden nap és minden éjjel dolgoztam vele. Ezután jött hozzá egy-két hónap szerkesztés, amikor írtam hozzá extra fejezeteket is.
RJ: A főhős Jynx egy cinikus, kissé lecsúszott figura, aki Pinky nevű droggal teszi elviselhetőbbé az életét. Hasonlít rád?
SL: Direkt módon nem (nevet). A teljes bizalmatlanság, cinizmus, az intézményrendszerek iránti ellenszenv, a vidék-város konfliktus az ilyen személyes dolog, de nem az volt a cél, hogy magamról írjak. Egyszerűen így esett kézre.
RJ: És mi a főhőssel együtt nyomozó, tenyérnyi nagyságú tündér, Wendy szerepe?
SL: Kontraszt. Láttad a Hideg nyomon című filmet? Abban is férfi-nő detektívpáros nyomoz, akiknek másak az életvezetési elvei, más morállal működik a két figura és ebből konfliktusok vannak. Persze ég és föld a kettő, de a könyvben megjelenő morális pozíciókat ez ihlette. Van persze, aki azt várta volna, hogy legyen tündérszex a szövegben, de a Wendy-Jynx viszony inkább olyan, mint egy ultimate friend zone. Tehát van egy olyan vonzalmi állapot, ami nem teljesülhet be, ezúttal simán biológiai okokból.
RJ: Nem pont tündérszexet, de valamilyen részletesebben leírt direkt szexjelenetet én is vártam volna.
SL: Nem éreztem, hogy helye lenne szövegben. Hová fért volna be? Lemennek vidékre és megerőszakolnak egy tehenészlányt? Meg nyilván a perspektíva is fontos. Ebben a szövegben két módon lehetett volna szexjelenet: vagy a főhős szexszel – egy rövid jelenetben meg is történik -, vagy valaki elmeséli, hogy tegnap kúrtam és ilyen volt. Az benne van a történetben, hogy ezek a figurák élnek nemi életet, de ritkán láttam rá apropót, hogy ez előkerüljön. Az egyik utolsó fejezetben találsz például egy mikrosztorit egy srácról, akinek a barátnőjéből ki akar mászni egy szörnyecske. Éjszakánként nézi a lány meztelen hasát, hogy ott kaparászik benne valami, meg egyáltalán, hogy került oda bele. Ennek a szituációnak vannak szexuális mellékzöngéi is, de nem látom, hol fért volna bele ebbe több szex. Meg ok sem igazán volt rá.
RJ: Van annak valamilyen jelentősége vagy üzenete, hogy Jynx testvére meleg?
SL: Olyan értelemben, hogy én most mondok valami mélyet konkrétan a homoszexualitásról vagy a meleg identitásról, nem igazán. Alapvetően egy technikai problémától jutottam el ehhez a két figurához, mert először heteroszexuális kapcsolatban gondolkodtam. Ám ez elvitte volna a szituációt abba az irányba, hogy Jynxnek azért drogozik és iszik, mert nem megy neki a konzervatív családpolitika, és irigyli a fivérétől a barátnőjét. Innentől logikus volt, hogy akkor álljon két férfiből ez a pár. Ez pedig passzol a sztori más aspektusaival, például a másság vagy a maszkulinitás témájával, amik végig fontosak a szövegben.
RJ: Nagyon tudatosan építetted fel az egészet.
SL: Már az elején eldöntöttem, hogy egy olyan urban fantasybe oltott krimit akarok írni, ami folyamatosan pörög, és képes nagyon hamar berántani, mert érdekel, mi lesz a következő fejezetben. A végén pedig legyen egy vagy két gyomorrúgásszerű fordulat, ami után azzal teszed le a könyvet, hogy ez meg mi a faszom volt.
RJ: Miközben olvastam két dolog ugrott be: Andrzej Sapkowski Vajákja és a Men in Black.
SL: A Vajákot imádom. Nagy hatással volt rám, olvastam és játszottam is vele. Amikor kimegy a trágyadombra szörnyet ölni és először vasvillával el kell hánynia a disznószart, mert alatta lakik a mumus, az gyönyörű. A Men in Black is jó példa, szeretem azt a típusú világépítést, amit ezek használnak, hogy sétafikálsz a városban és próbálod szabályozgatni, miközben mindenféle fiktív lények vannak körülötted. A szöveg pedig akkor lesz jó, ha ezek a teremtmények, a viszonyaik, a társadalmi jelentőségük érdekesek.
RJ: Folytatásban gondolkodsz?
SL: Nagyon adná magát, mert a kritikák egyelőre lelkesek, de szerintem lapos lenne. Hiányozna belőle a meglepetés ereje, ami ebben azért megvan, mert egy elsőkönyvestől még senki se tudja, mit várjon. Meg nekem sem lenne túl érdekes ugyanezt folytatni, nem elég benne a kihívás: amikor a Pinkyt elkezdtem írni, ott volt a bizsergés, hogy lövésem sincs, végig tudom-e ezt csinálni. Úgy szeretek dolgozni, hogy ez a bizonytalanság ott van, ez inspirál meg hajt előre a szöveggel.
RJ: Hogyan tovább? A következő könyveidben is megmaradsz ennél a szabad szájú stílusnál?
SL: Ha úgy érzem, hogy ez illik a regényvilághoz, akkor igen. A Pinky nyelve talán az, ami a legjobban passzol hozzám, és ehhez a sztorihoz is jól ment. A hardboiled krimi ilyen „piszkos” műfaj, de kicsit visszakapcsolódva az előző kérdéshez, olyan sok kihívás nincs abban, hogy írjak még öt könyvet ugyanezen a hangon. A nyáron leadok egy ifjúsági regényt, illetve elkezdtem dolgozni a következő nagy regényemen, aminek maximum problémafelvetéseiben lesz köze a Pinkyhez. Ez egy organikus városban dolgozó gengszterdinasztiák hatalmi harcáról szól, amibe feltörekvő kívülállók is belekeverednek, mindez amolyan trónok harcás szerkezettel elmesélve. A párbeszédek ebben is szabadszájúak, de az elbeszélői hang teljesen más. Ennek a megírásában is az motivál, hogy egyáltalán végig tudom-e csinálni.
Ha tetszett a cikk
Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal! Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!
Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Megosztás
Nélküled nincsenek sztorik.
Átutalás
PayPal
Így is támogathatsz
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!
Belföld
Külföld
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001 Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002 IBAN (USD): HU36120112650142518900500009 SWIFT: UBRTHUHB Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Havi előfizetés a Patreonon
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Benevity rendszerén keresztül
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
SZJA 1% felajánlásával
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
A Tanközlönyt megalkotó társaság újabb projektbe kezdett és meghívtak minket Hollókőre, hogy töltsünk el velük két napot, így közelebbről megismerhessük,...
Fórumot tartottak a magyar művészeti egyetemek a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A téma a kultúrfinanszírozás és az Magyar Művészeti Akadémia volt,...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!