„Sajnálatos történelmi tények”: egy HÖK-elnök Horthy-képe

Baráti német diákok az 1941-es Debreceni Nyári Egyetemen. Kép innen.

Alig egy hete írtuk meg, hogy Körösparti Péter, volt debreceni HÖK-elnök, jelenleg a HÖOK elnöke Horthy-portréval ékesítette fel irodája falát. Körösparti helyettünk a Cívishír portálnak válaszolt, azzal indokolva a portré kifüggesztését, hogy Horthyhoz fűződő vonzalma magánügy, illetve hogy egy barátjától kapta a Horthy-portrét, aki korábban látott egy olyan fényképfelvételt Körösparti falán, amelyen Horthy Tisza István mellszobrát avatta fel a Debreceni Egyetem előtt. Emellett megemlítette, hogy Horthy jelen volt az egyetem főépületének alapkő-letételénél.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az említett főépületet 1932 májusában avatták fel, majd október közepétől kezdve a hallgatók másfél hónapig tiltakoztak a zsidó diákok általuk túl magasnak vélt száma ellen, megakadályozták bejutásukát az órákra, a hátsó „gettópadokba” kényszerítették a zsidó származásű hallgatókat, vagy bojkottálták az órákat. Gyakoriak voltak a verekedések, a diákok olyan professzorokat is megtámadtak, akikről azt feltételezték, hogy nem nézik jó szemmel az antiszemitákat. A Turul és Hungária diákszövetségek befolyása alatt álló Magyar Nemzeti Diákszövetség egyenesen a debreceni rektort szólította fel, hogy tartassa be szigorúbban a numerus clausust, a Nagy Háború utáni Európa első zsidótörvényét.¹

Bár a Népszövetség nyomására 1928-ban a kormány valemelyest enyhített a numerus claususon, az egyetemek tömegével utasították el a zsidó hallgatókat. Debrecenben, ahogy máshol is, az orvostudományi karon volt a legnyilvánvalóbb a diszkrimináció hatása: míg a keresztény hallgatók 83.1%-a felvételt nyert, addig ez az arány a zsidó hallgatók esetében csupán 18.6% volt. Az enyhítés következtében elharapózó zsidóellenes erőszak- és tiltakozáshullámok ellenére az 1931/1932-es tanévig némivel több lehetőség jutott a zsidó hallgatóknak – Bethlen nem akart további diplomáciai bonyodalmakat.²

Mindezt csupán azért érdemes felidéznie Köröspartinak, mert tudnivaló, hogy nem volt két Horthy-korszak. Nem volt alapkő-letétel gettópadok és militáns diákszervezetek nélkül. A Horthy-korszakban, melynek eponimosza 2013-ban Köröspartira néz le a hallgatói önkormányzat elnöki irodájának faláról, a felsőoktatási rendszer faji alapú kontraszelekcióra épült, és olyan neveket sorolt a „numerus clausus száműzöttei” közé, mint Teller Ede, Wigner Jenő, Kármán Tódor, Hevesy György, Szilárd Leó, Neumann János, Mannheim Károly, a Polányi fivérek, Robert Capa, vagy Moholy-Nagy László.³ Aligha kérdéses, hogy éppen a felsőoktatási politika volt a Horthy-korszak egyik legszégyenteljesebb, legkártékonyabb területe, és a numerus clausus végigkísérte a korszakot a fehérterrortól a marhavagonokig.

A cikk megírása előtt feltettem néhány kérdést Köröspartinak, most mindenki döntse el, mennyire tetszenek neki a válaszok.

¹ Bernard Klein, „Anti-Jewish Demonstrations in Hungarian Universities, 1932-1936: István Bethlen vs Gyula Gömbös,” Jewish Social Studies 44, no. 2 (Spring 1982): 113-114.

² Kovács M. Mária, Törvénytől sújtva: A numerus clausus Magyarországon, 1920-1945 (Budapest: Napvilág, 2012), 55-58, 205-216.

³ Ibid., 158-165. Ld. még Frank Tibor, Double Exile: Migrations of Jewish-Hungarian Professionals through Germany to the United States, 1919-1945 (Oxford: Peter Lang, 2009).

Császár Norbert, Horthy kora

Tisztelt szerkesztő úr!

A Horthy-képről szóló cikkre írt válaszlevelem kapcsán feltett kérdéseire az alábbi válaszokat kívánom adni:

1, Ott volt-e Horthy Istvánné temetésén?

Igen, ott voltam Kenderesen a temetésen, csak úgy, mint például Boros Péter volt miniszterelnök és Mádl Dalma asszony, de megemlíthetném Lezsák Sándort, aki beszédet is tartott, valamint Fazekas Sándor miniszter urat is. Sem szégyellni valót, sem pedig kivetni valót nem találok abban, hogy jelen voltam és leróttam tiszteletemet Horthy Istvánné gróf Edelsheim Gyulai Ilona ravatalánál.

2, Ott volt-e a Hazatérés Templomában a vasárnapi Horthy-szobor avatáson?

Nem, nem voltam jelen és terveim között sem szerepelt megjelenni. Megjegyzem egyetlen pártnak a rendezvényein sem szoktam megjelenni.

3, Példaképének tekinti-e Horthyt?

A gyerekeknek szoktak ilyen kérdést feltenni. Nézze, több nevezzük úgy múltbéli történelemi személyiséget, közszereplőt vagy művészt nagyra becsülök, példaképemnek nem sajátítom ki egyiket sem, legfeljebb sokra tartom egy-egy tettét, vagy következetes személyiségét. Végzett történészként tudom, amit sokan nem, hogy a különböző korok embereit és tevékenységüket a kor szellemiségéhez és a korszak adta lehetőségeken belül, a kor felfogását ismerve kell mérlegre tenni és megítélni.

Debreceni lokálpatriótaként és oktatási vezetőként mit gondol arról, hogy Horthy alatt

4, Vezették be a zsidó egyetemisták számát korlátozó numerus clausust.

5, A Debreceni Egyetemen gyakorta diáktüntetések voltak a zsidó hallgatók túl magas száma miatt, megakadályozták a zsidó hallgatók bejutását előadásokra, és alkalmanként megverték őket?

6, A debreceni tankerületi főigazgatóság 5000/1941-42.évi rendelete megtiltotta vasárnap és keresztény ünnepeken a zsidó iskolákban folyó tanítást.

7, A Szovjetunió megtámadása, valamint állami és közösségi segélyek megvonása után a zsidó hitközségi iskolaépületeket katonai célokra foglalták le, és a tanítókat fegyvertelenül, munkaszolgálatosként küldték a frontra.

8, Vitték el az addig a lakosság 8-10%-át kitévő debreceni zsidóságot Auschwitzba és pusztítottak el 4028 debreceni zsidót, a közösség mintegy felét.

Kedves szerkesztő úr, először is had javítsam ki, én nem vagyok debreceni lokálpatrióta, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyok debreceni lakos. Az irodámban található Horthy Miklós képpel kapcsolatban is a kormányzó egyetem történeti vonatkozását emeltem ki, nem pedig a Debrecen városával való kapcsolatát.

A 4, 5, 6, 7, 8-as számokat viselő kérdéseire ugyan azt a választ tudom adni, ezért azt csak egyszer írom le. A szóban forgó kérdésekben megfogalmazottak sajnálatos történelmi tények, melyeket mind HÖOK elnökként, mind pedig magánemberként határozottan elítélek.

A témával kapcsolatban meg kívánom jegyezni, illetve megkérni szépen Önt és nagyra becsült munkatársait, hogy a jövőben a jelenkor oktatáspolitikai kérdéseivel kapcsolatosan tegyenek fel kérdéseket, ne pedig Magyarország egyes történelmi korszakából kiragadott – kétség kívül elítélendő – eseményeket vagy azok nem rám tartozó elemzését kérjék számon rajtam. Ezzel az irodámban található Horthy portré kapcsán kialakult polémiát lezártnak tekintem.

Végezetül kérem, a válaszaimat teljes terjedelmében tegye közzé és ne kiragadott mondatonként. Ezt csak azért kívántam megjegyezni, mert a HÖOK elnökválasztó közgyűlésünkről készült tudósításuk is hagy némi kívánnivalót maga után, bár azt nem Ön szerkesztette.

Körösparti Péter

//