Slágertémánkkal foglalkoztunk legfrissebb adásunkban, a közbeszerzéseket vettük terítékre. Ráadásul az Átlátszó munkatársa mellett a K-monitor és a Transparency International képviselője is részt vett a beszélgetésben.
A közbeszerzések elvben azt a célt szolgálják, hogy észszerűen költsék el az állami kiadásokat, átláthatóvá tegyék a közpénz-felhasználást, élénkítsék és tisztábbá tegyék a versenyt. Mindezt részletes szabályok vannak hivatva garantálni. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben a közbeszerzés a tűzhöz közel lévők gazdagításának szinonimája lett. Nem véletlen, hogy az Átlátszó vizsgálódásainak homlokterében áll a terület a portál indulása óta, és az elmúlt időszakban is rengeteget foglalkoztunk az állami megrendelések ezen formájával.
Mivel az Európai Unió Magyarországgal kapcsolatos eljárásainak lényegi eleme az uniós források elköltésének módja, amire a hatályos közbeszerzési szabályok vonatkoznak, a téma még inkább figyelmet kapott. Éppen ezért a legutóbbi podcastunkat ennek a kérdésnek szenteltük, és az Átlátszó részéről Katus Eszter újságíró vett részt a beszélgetésben, partnere pedig Vincze Orsolya, a K-Monitor jogásza és Ligeti Miklós, a Transparency International magyarországi jogi igazgatója volt; az eszmecserét – szokás szerint – Hont András moderálta.
A diskurzust messziről indították a résztvevők, ugyanis annak boncolgatásakor, milyen szabályozásnak kéne lennie és érvényesülnie a beszerzésekkor, visszakanyarodtak egészen a XIX. századig, amikor is az első állami szabályozás megszületett. Ám a gyakorlat akkor sem volt nagyon más, az idő tájt éppen Budapest világvárossá fejlesztéséhez szükséges faanyagra kellett szert tenni, amelyet, hogy, hogy nem, rendre a miniszterelnök vagy barátainak erdeiből termeltek ki.
A korrupció tehát aligha 2010-ben kezdődött, annyira nem, hogy volt olyan idő, amikor Orbán Viktor még a Transparency közbeszerzési jelentését idézte, és arra hívta föl a figyelmet, hogy éves szinten mintegy 200 milliárd forint tűnik el túlárazások és egyéb szabálytalanságok miatt. Igaz, akkor még ellenzékben volt, s mai szemmel úgyis értékelhetnénk, mintha kevesellte volna ezt az összeget.
Az is igaz ugyanakkor, hogy nem csupán magyar jelenségről van szó. A társalgás résztvevői külföldi eseteket is fölhoztak, megemlítve például Ausztriát, ahol az autópálya-építéseken visszatérően ugyanazok a hazai cégek diadalmaskodtak, és az ehhez körített ideológia is ismerősen csenghet: patrióta gazdaságpolitikára van szükség. E tényből fakadnak a magyar kormány dacos reakciói, ahogy Ligeti Miklós fogalmazott: tipikus kamaszgyerek-érvelés, „miért nem lehet, amit másnak igen?”.
Pedig van olyan mutató, amelyik azért egyértelműen hozza felszínre, hogy Magyarországon valami különösen nincsen rendben, és részben magyarázza, hogy az Uniónál miért került a kérdéskör a fókuszba: szembetűnően magas az egyajánlatos közbeszerzések aránya. Az meg roppant árulkodó, hogy a kormány gálánsan vállalta ennek csökkentését, noha az ajánlattevőkre elvileg nincsen befolyása. Ráadásul a legnagyobb megrendelő az önkormányzati szektor, amelyben a kormánynak a megrendelői oldalon sincsen szerepe, de éppen itt sikerült az egyik legmulatságosabb esetbe botlani, amikor is egy közétkeztetésben utazó cég előzetes ajánlatában vállalta, hogy ha kell, gondoskodik versenytársakról is. De arra is az önkormányzatok szolgáltatnak jól látható példát, hogy a korrupcióban milyen gyakori a nagykoalíciós elem.
Az is magyar specialitásnak tekinthető, hogy mennyire nehéz a gyanús eseteket föltárni, és ennek kapcsán volt szó a közérdekű bejelentésekről meg arról, hogy elektronikus formában alig lehet az adatokhoz hozzáférni. Kész hungarikum, hogy ez még a közbeszerzési hatóságnak sem lehetséges, a nyilvántartást ugyanis a miniszterelnökségen vezetik. Ebből látható – ezt Vincze Orsolya fűzte hozzá –, hogy mekkora megszállottság kell ahhoz, hogy valaki ezen a téren kutasson. Ugyanakkor az viszont örvendetes elmozdulás, hogy egyre szélesebb körre terjed ki a közbeszerzési szabályozás, példának okáért a legutóbbi fejlemények egyike, hogy noha az alapítványba szervezett egyetemek részéről volt olyan szándék, hogy kivonják magukat a törvény alól, erre az unióval való egyeztetések eredményeként nem nyílt esélyük.
Ami pedig nem a kiírókat, hanem a pályázatok győzteseit illeti, ezeknek a vállalkozásoknak a vizsgálata nem pusztán törvényességi-korrupciós kérdés, de egyéb gazdasági és szociológiai szempontokat is fölvet. A Transparency Tenderbajnokok jelentése is több érdekességet tartogat. A szervezet például azt is nézi, hogy a listán szereplő, mintegy 1500 milliárd forintnyi megrendelést elnyerő vállalat struktúráiban mekkora arányt képvisel a közpénz, és hogy mennyire versenyképesek, vagyis, ha megszűnik az automatizmus, hogy ők nyerik a pályázatokat, mekkora eséllyel maradnak talpon. Ehhez annyi támpont adódik, hogy összevethető azzal, hogy mi történt a 2010 előtti győztesi körrel. Nos, ők sem tűntek el, gyakorlatilag mind itt vannak velünk még ők is. A cégek felőli megközelítésnek a Tenderbajnokokhoz képest másik oldala, mondhatni a makróval szemben a mikrovizsgálat, amit az Átlátszó végzett Hajdúböszörmény és egyetlen vállalkozás, a Tömb 2002 Kft esetében – amikor is azt mutattuk ki, hogy miként hálóz be egyetlen érdekkör egy régiót.
A közbeszerzésnek mint témának a súlyát mindenesetre érzékelteti, ahogy Katus Eszter hangsúlyozta, hogy évente 4600 milliárdot költünk el ilyen formában. Az ehhez való hozzáállást pedig talán az szimbolizálja a legjobban, hogy amikor a Miniszterelnökség közbeszerzési szakértőket keresett, azt sikerült jogsértő közbeszerzési kiírással megtennie.
A K-Monitor 2007-be jött létre, amikor többen önkéntes alapon elkezdték regisztrálni a belvárosi ingatlanpanamákat, 2008-tól állandó korrupciós adatbázis üzemeltetnek. A Transparency International 1993-ban létrehozott nemzetközi korrupcióellenes szervezet, magyar tagozata 2006 óta működik.
A teljes adás meghallgatható Youtube-on, Soundcloudon, Spotifyon, Google Podcasten, Player.fm-en és további helyeken.
SHOW NOTES:
Korrupciógyanú: több száz közbeszerzést vizsgáltunk meg, bejelentést teszünk a hatóságoknál: https://atlatszo.hu/kozpenz/2023/10/24/korrupciogyanu-tobb-szaz-kozbeszerzest-vizsgaltunk-meg-bejelentest-teszunk-a-hatosagoknal/
Meghívásos közbeszerzések: így bábozzák el a tisztességes versenyt: https://atlatszo.hu/kozpenz/2023/09/14/meghivasos-kozbeszerzesek-igy-babozzak-el-a-tisztesseges-versenyt/
Hont András Facebook-oldala: www.facebook.com/hontandras75
Katus Eszter Facebook-oldala: https://www.facebook.com/keatlatszo
A Transparency International Facebook-oldala: https://www.facebook.com/TransparencyInternationalMagyarorszag
A K-Monitor Facebook-oldala: https://www.facebook.com/Kmonitor
Az Átlátszó Facebook-oldala: www.facebook.com/atlatszo.hu/
Az Átlátszó Instagram-oldala: www.instagram.com/atlatszo/?hl=hu
Az Átlátszó Twitter-oldala: twitter.com/atlatszo
Az Átlátszó YouTube-oldala: www.youtube.com/c/Atlatszovideo
Az Átlátszó Tumbrl-oldala: atlatszo.tumblr.com
Egy közbeszerzési szakértő segítségével olyan tendereket vizsgáltunk meg, amelyeket a Tömb 2002 Kft. nyert el. Egymás után villantak fel a red flagek.
A hajdúböszörményi Tömb 2002 Kft. gyanús körülmények között elnyert tendereinek elemzése volt a téma. Az adás itt visszahallgatható.
Legfontosabb októberi sztorijaink leglényege legföljebb harminc percben, ezentúl élőben is!
A Mutyimondó Extra vendége Sayfo Omar volt.
