„Minden nap egy találgatás, ma ki menekül el” – a tálib hatalomátvétel egy afgán napilap szemszögéből

A tálib hatalomátvétel napjai, az egyre fokozódó bizonytalanság és a sajtó szerepe ebben az embert próbáló helyzetben. Erről szól az Egy újság elhaló hangjai (Etilaat Roz) című dokumentumfilm, ami afgán újságírók szemüvegén keresztül mesél a két évvel ezelőtti eseményekről, amelyek alapjaiban forgatták fel az ország életét. A film premierje január 31-én lesz a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) keretein belül.

2021 augusztus közepén, a tálib hatalomátvétel után Kabul egyik legolvasottabb napilapjának munkatársai komoly dilemma elé kerültek. Választaniuk kellett, hogy folytassák-e a munkát, kockáztatva ezzel saját testi épségüket, vagy csatlakozzanak ahhoz a több ezer afgánhoz, akik elmenekültek az országból. Az Egy újság elhaló hangjai című dokumentumfilm ezzel a problémafelvetéssel kezdődik, az Etilaat Roz munkatársainak szemszögéből mutatja be az újságírók küzdelmét az egyre bizonytalanabbá váló légkörben, miközben napjaink Afganisztánjáról is meglehetősen realista és lesújtó képet fest.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Tanúi lehetünk a tálib hatalomátvételt megelőző, majd az azt követő bizonytalanságnak, az egyre fokozódó reményvesztettségnek. Eközben a riportereknek azt is végig kell nézniük, ahogy minden értekezlet egyre kevesebb és kevesebb emberrel indul, hiszen egyre többen döntenek a menekülés mellett. „Olyan, mintha engem személyesen hagytak volna el…tehetetlen vagyok, egyedül vagyok, senki nincs mellettem. Körülöttem csak a tálibok, és már nincs senki más” – foglalja össze ezeket az érzéseket a lap egyik újságírója.

A film egyetlen helyszínre korlátozódik, kizárólag a szerkesztőség irodája látható a képsorokon. Ennek ellenére korántsem válik egyhangúvá, sőt: a rendező képes arra, hogy a külvilág eseményeiről, történéseiről is tájékoztassa a nézőket, az újságírók szemüvegén keresztül.

A film lényegében azt az elkeseredett küzdelmet mutatja be, hogy hogyan próbál meg felszínen maradni a tíz éve működő napilap a diktatórikus rezsimben. Emellett beszél arról is, meddig tud vagy tud-e egyáltalán szabadon működni a sajtó egy ellenséges környezetben, ahol a hatalom arra is képes, hogy munkavégzés közben tartóztasson le tényfeltáró újságírókat. Annak is szemtanúi lehetünk, hogyan jön el mégis az a pont, amikor rájönnek: ha folytatni akarják működésüket, pont a szabad működésüket kellene feladniuk, így tulajdonképpen a hatalom bábjaivá válnának.

Ugyanakkor mindezt meglehetősen tárgyilagosan mutatja be a film, és ez néhol a kárára válik: mivel kizárólag munka közben, munkahelyi környezetben látjuk a szereplőket, nem sokat tudunk meg a személyiségükről, karakterükről, motivációikról, így nehezebb is azonosulni velük (a főszerkesztőt kivéve, akire elég nagy hangsúlyt helyez a mű).

Ez már csak azért is érdekes, mert a rendező, Abbas Rezaie maga is a lap munkatársa, így nemcsak külső szemlélője, hanem aktív részese és átélője is volt az Etilaat Roz-nál történt eseményeknek.

Idén 2024. január 27. és február 4. között kerül megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF), amely a világ legfrissebb, nemzetközi sikereket elért egész estés dokumentumfilmjeit mutatja be Budapesten a Cinema City Mammut moziban és 10 városban országszerte. Az immár 10. születésnapját ünneplő fesztiválon 6 szekcióban 45 filmet tekinthetnek meg az érdeklődők, köztük az Egy újság elhaló hangjai (Etilaat Roz) című alkotást.

Az azonban nem vitatható, hogy nagyon fontos és aktuális kérdéseket feszeget a dokumentumfilm, ami egyszerre szól napjaink Afganisztánjáról, a diktatúra és a szólásszabadság viszonyáról, és általánosságban véve a hatalomtól független újságírók áldozatos munkájáról, akik sokszor saját testi épségüket kockáztatva teszik a dolgukat.

Az Egy újság elhaló hangjainak egyik legmegrázóbb pillanata, amikor a lap munkatársai egy tüntetésre mennek tudósítani, ahol aztán sokakat őrizetbe vesz a rendőrség. Két, a lapnál dolgozó riportert pedig brutálisan meg is vernek, többek között korbáccsal, egyiküknek maradandó egészségügyi problémákat okozva – annak ellenére, hogy csak a munkájukat végezték.

Újra és újra arcul csap a film nézése közben, hogy bár más országokban – így nálunk is – vannak problémák a sajtószabadsággal,

Afganisztánban egészen más tétje van annak, ha az ember oknyomozó újságíróként dolgozik. 

Részlet a filmből. Forrás: BIDF.

Megszűnő lapok, súlyosan korlátozott jogok

Az Egy újság elhaló hangjai nagyjából másfél hónap eseményeit dokumentálja: a tálib hatalomátvétel előtti napoktól a 2021 szeptember végéig tartó időszakot. Nem fókuszál arra, mi történt azóta, sokkal inkább a káosz és a bizonytalanság időszakáról mesél. Pedig a helyzet azóta sem javult, sőt.

Az ENSZ menekültügyi szervezetének (UNHCR) adatai szerint 2021 óta több mint 1,6 millió afgán menekült el az országból.

Az Amnesty International pedig Halál lassított felvételen: nők és lányok a tálibok uralma alatt címmel publikált részletes beszámolót arról, hogyan tizedelték meg a nők jogait a tálibok alig egy év leforgása alatt.

A sajtó helyzete is aggasztó: a Reporters Without Borders (RSF) 2023-as sajtószabadság rangsora szerint a világ 180 országából Afganisztán a 152. helyen áll. Mint írják, a tálibok hatalomra kerülése súlyos következményekkel járt a sajtószabadságra és az újságírók, különösen a nők biztonságára nézve. 2021. augusztus 15. gyökeresen megváltoztatta a médiakörnyezetet is,

három hónap leforgása alatt az afgán médiumok 43%-a megszűnt,

és tízből mindössze négy újságíró dolgozik jelenleg is a médiában. 2023-ban három újságírót öltek meg az országban munkavégzés közben, öt év alatt ez a szám meghaladta a húszat.

Az Etilaat Roz főszerkesztője 2021 októberében Amerikába menekült, azóta több munkatársával megnyitották irodájukat Marylandben, és egy angol nyelvű honlapot is indítottak KabulNow néven.

Szopkó Zita

Címlapkép: részlet a filmből (forrás: BIDF)