Kérdések, melyeket nem tehettünk fel Czibere Attilának

Azt gondoltuk, hogy a Portik- és a Roháč-interjú megtiltásának indokai után abszurdabbat már nem tud produkálni a büntetés-végrehajtás, illetve a hazai jogszolgáltatás. De sikerült – a diósdi kettős gyilkosság megbízója, Czibere Attila interjút adhatott portálunknak, igaz, bizonyos kérdéseket neki sem tehettünk fel, mert az eljáró büntetés-végrehajtási bíró megtiltotta.

Ám nála (a félbeszakított Portik-interjúval szemben) legalább megjelenhetett a beszélgetés engedélyezett része. Viszont a vele együtt elítélt Koszi-testvérek – Szabó István és Szabó Miklós – illetve Kaszap Ferenc (alias Ferike, illetve Frenki) egyáltalán nem szólalhattak meg. Mivel a Cziberével készült beszélgetésben nemegyszer szóba került a személyük, a „hallgattassék meg a másik fél is” elvének jegyében őket is megkerestük. De az erre irányuló kérelmünket a bíróság elutasította. Így egy, az ügyre rálátó forrással beszélve próbáltuk tisztázni a homályban maradt, feltáratlan részleteket.

Czibere Attila a Koszi-klán néven ismert Pest megyei szervezett bűnözői csoport ügyei révén vált ismertté. A Koszi-testvéreket, Szabó Istvánt és Szabó Miklóst 2006 áprilisában fogták el. A vád szerint a 41 fős bűnszervezet tagjaiból kerültek ki a MOL százhalombattai finomítóját több száz milliós, esetleg milliárdos nagyságrendben megkárosító olajlopások tettesei, a diósdi kettős gyilkosság elkövetői, illetve számos pénzszállító autó és bankfiók támadói.

A perben végül egy vádlottat jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek, hárman 20 év fegyházat kaptak, több vádlottra 1 év és 18 év közötti szabadságvesztést róttak ki. A bűnszervezet irányításával vádolt Szabó-testvérek 18 és fél év fegyházat kaptak. Cziberét amiatt ítélték el 20 év fegyházra, mert a bíróság szerint megbízást adott a diósdi kettős gyilkosságra, vagyis a Pipásként ismert F. József és testőre, a Colos becenevű K. Norbert megölésére.

Czibere már első fokon elfogadta a rá kimért húszéves fegyházbüntetést, s mivel az ügyészség sem fellebbezett súlyosbításért, az ítélet az ő tekintetében jogerőssé vált. „Egyes vélemények szerint a vádhatóság azért nem akart Cziberével szemben szigorúbb lenni, mert bizonyos egyezkedések történtek közöttük” – írta akkor a HVG. Ugyanakkor Cziberének ki kell töltenie a húszéves büntetést „mert a bírói döntés szerint nem bocsátható korábban szabadlábra.”

A HVG 2010-es cikke idézi Szűcs Pétert, a Legfelsőbb Bíróság szóvivőjét, aki szerint „ritkaság számba megy az, hogy egy ilyen súlyos, bűnszervezetben elkövetett bűnügy vádlottja már az első fokú bírói döntést elfogadja.” Cziberét tanúként hallgatták meg Terjék István vállalkozó 1998. augusztus 18-i meggyilkolásának porschés robbantásként ismertté vált, egy másik csoporthoz kapcsolható ügyében.

A Czibere Attilával készült interjúnk születésének már a körülményei is figyelemre méltóak. „Tájékoztatjuk, hogy a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Czibere Attila elítélttel történő interjúkérelmét elutasította” – közölte a BVOP 2024. november 26-án. Ezután, Czibere fellebbezését követően 2025. január 15-én kapta meg az interjúkészítő Szilágyi Nándor Imre a Fővárosi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírójának levelét, hogy sorolja fel, milyen kérdéseket akar feltenni.

A ténylegesen feltett, a bíró által jóváhagyott kérdések mellett a lentebbieket is szerettük volna feltenni, de ezeket nem vették fel az engedélyezett kérdések listájára.

• – Arról is beszélt, hogy azért tudták letartóztatni a csoport tagjait, amelyhez Ön is tartozott, mert a 2000-es években tökéletesedett a felderítés. Illetve a könyvében sokatmondó kérdést fogalmaz meg az 1998. augusztusi porschés robbantással, Terjék István meggyilkolásával és az Aranykéz utcával kapcsolatban: hogy lehet „ennyi, nyilvánvalóan azonos irányba mutató információ ellenére az, hogy az amúgy képzett rendőrségi szakemberek elengedik a legerősebb, megoldáshoz vezető szálat? A válasz majd csak jóval később, a 2010-es években derül ki a külvilág számára, amikor a politikai jobboldalnak érdeke lesz a korrupció leleplezése.” Korábban még nem volt érdekük? Az 1998-as robbantások utáni években szintén a Fidesz volt kormányon, és akkor is Pintér Sándor volt a belügyminiszter. Korábban vajon miért nem volt erre kormányzati és hatósági szándék?
• – „Minden szervezett bűnözői csoportban megbújik olyan rendőr, aki illegális ténykedésekkel egészíti ki a keresetét. Sőt egyre többen vannak, és egyre gátlástalanabbak. A rendőrbűnözés végigfut a szervezet egészén, a talpas közlekedési egyenruhástól – „ tegye, kérem, a forgalmiba a bankjegyet” – egészen a hierarchia csúcsáig, a vezérkart is érintően, ahol a nagy formátumú gazdasági bűncselekmények játszódnak. Az már szinte magyar szokássá válik, hogy míg a kisrendőrök, ha megbuknak, katonai bíróság előtt felelnek, a nagyok érinthetetlenek maradnak. Elvétve akad, aki megcsömörlik a korrupció mocskától, kitálal, szivárogtat. Őket kirúgják a testületből, lejáratják, hiteltelenítik, nem egy esetben rejtélyes „öngyilkosságba” menekülnek” – írja a könyvében a rendőri korrupcióról. Ön szerint mennyit változott azóta a helyzet e téren?
• – Könyve egyik fejezetének címe: A rendőrök bűnei elévülnek. Elképzelhető, hogy bizonyos -alvilági merényletek, leszámolások felderítése azért húzódott sokáig, hogy más ehhez kapcsolódó bűncselekmények, például a hatósági és politikai korrupció elévüljenek?
• – Többször említi, hogy mindkét politikai oldal érintett lehetett bizonyos, a szervezett bűnözéshez kapcsolódó fehérgalléros cselekményekben, például „a hamis számlák mindkét politikai oldal részére érdekesek, a számlagyáruk fényes jövő előtt áll”, illetve egy Hájas becenevű főszereplő is említ a vallomásában jogászokat „akik egyik vagy másik politikai párt színeiben dolgoznak.” Van olyan politikus vagy politikához kötődő személy ezek közül, aki mai napig aktív?
• – A számlagyárban részt vevő, Diniként említett személyről azt írja: „a kétezres évekre szédületes karriert fut majd be, a legnagyobb baloldali párt háttérmilliárdosa lesz.” Ő például ma is jelen van az üzleti életben vagy már visszavonult?
• – Ön azt mondta, hogy aki a leghangosabban kiabálja másokra, hogy vamzer, az a legnagyobb áruló. A könyvben is felmerülnek a Hájas becenevű figura rendőri és titkosszolgálati kapcsolatai. Elképzelhető, hogy ebből a csoportból egyesek azért úszták meg a büntetést, mert ilyen kapcsolataik voltak?
• – Utal rá, hogy „a nyomozóhatóság állítólag ezt-azt elszabotált, például az Aranykéz utcai robbantás ügyében.” Konkrétan mire gondol?
• – Szó esik a műben Welsz Tamásról is, aki furcsa körülmények közt halt meg egy rendőrautóban. Ezekben a politikai szálakban vannak még tisztázatlan részek?

Eléggé nyilvánvalónak tűnik, hogy a politikai és rendőri korrupciót, az összefonódásokat, valamint az esetleges titkosszolgálati szálakat érintő kérdéseket tiltották meg. 

A BVOP az interjúkészítés előtti, 2025. február 19-i levelében külön figyelmeztetett, hogy a bíróság „felhívja az újságíró és az elítélt figyelmét, hogy az interjú során tartózkodjanak olyan témáktól, amelyek során az elítélt szubjektív megállapításai más állampolgárok lezárt vagy folyamatban lévő büntetőügyeit, elmaradt büntetőjogi felelősségre vonásukat érinti, avagy a rendőrség/ügyészség munkáját negatívan értékeli.”

Nehezen érthető, hogy miért ne fejthetne ki kritikát egy elítélt a rendőrség vagy az ügyészség munkáját illetőleg, illetve miért ne szólalhatna meg a különböző büntetőügyekkel kapcsolatban, ha ezt vádlottként a bíróságon ő és ügyvédje is megtehették? Mi értelme van egy ilyenfajta cenzúrának? Amennyiben valaki bűnösnek vallotta magát, illetve megbánta bűneit, miért nem mondhatja el, hogy mások szerinte megúszták a felelősségre vonást?

De e téren csak részben van okunk panaszra, hiszen Czibere Attila mégiscsak elmondhatta: a Terjék István 1998-as felrobbantásával megvádolt, a könyvében Hájas becenéven említett Pintér Györgyöt szerinte „nem bűncselekmény, hanem bizonyítékok hiányában mentették fel. Úgy tudom, a bizonyítékok gyűjtése a mai napig folyik. Ilyen szempontból még akár lehet nyitott is az az ügy. Mivel az elkövetőt elítélték, de a felbujtót nem, csak félmegoldás született. Reménykedünk benne, hogy megoldás fog születni. Akinek ez a feladata, az dolgozik rajta. Én úgy tudom, ez komolyan emészti a Hájas urat, mert elég nagy lelki nyomás rajta, hogy ez az ügy bármikor szóba kerülhet ismét, ha új körülmény, illetve bizonyíték merül fel.”

Ezután megkerestük a Pintér Györgyöt, illetve a szabadságvesztésüket töltő Koszi-testvéreket, valamint a kötetben Ferike néven említett, bűnszervezetben elkövetett emberölésért életfogytig tartó fegyházra ítélt – feltételesen legkorábban 35 év múlva szabadon bocsátható Kaszap Ferencet. Pintér nem reagált a megkeresésünkre, a többiek esetében pedig megtiltották az interjút.

„Ezúton értesítjük, hogy a Kaszap Ferenc, Szabó Miklós és Szabó István elítéltekkel készítendő interjú iránti kérelmét a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága elutasította. A fogvatartottak felülvizsgálati kérelmeit az illetékes törvényszékek szintén elutasították, az eredeti döntéseket helybenhagyták” – válaszolta június 10-én a BVOP. Vagyis hiába akartak az elítéltek reagálni az interjúban mondottakra, ezt nem tehették meg. Ami azért furcsa, mert ha az ügy egyik elítéltje nyilatkozhatott (sőt könyvet is írhatott), akkor a többiek miért nem?

Kaszap Ferencnek például ugyanazt a kérdést tettük volna fel a a Terjék István halálát okozó 1998. augusztus 18-i robbantásos merénylettel kapcsolatban, mint Czibere Attilának. Mennyire sikerült ebben az ügyben igazságot szolgáltatni? Czibere erre a kérdésünkre válaszolhatott, Kaszap viszont nem. Így nem tudhattuk meg, ő mit gondol erről, illetve hogy szerinte is félmegoldás született-e az ügyben?

S van olyan kérdés, amit csak ő tudna tisztázni. Például, hogy a vádirat szerint Kaszap Ferenc tudta, hogy a táskában, amit Pintér György átadott neki, a robbanószerkezet van, melyet egy kapcsolóval kell élesítenie, aztán egy telefonhívással felrobbantania. Czibere viszont a könyvében azt írja: a Hájas nevű szereplő (akiben rá lehet ismerni Pintér Györgyre) félrevezette Kaszapot: azt mondta az aktiváló kapcsolóra, hogy az egy riasztó, arra az esetre, amennyiben ellopnák a táskát.

Czibere egy Kaszappal folytatott beszélgetését is felidézi, melyben Ferike azt mondta neki: „Nem akartam a Pubit felrobbantani. Elhiszed, Atám? Szaros ötvenezret kaptam a csomag leszállításáért…” Nyilván kíváncsiak lettünk volna a robbantásért elítélt személy verziójára is, de ez meg lett tiltva.

Hová vezet a szlovák nyom, ki a nagybetűs Kapcsolat?

A néhány héttel Terjék István halála előtt történt Aranykéz utcai, valamint az 1998-as választási kampány során a Fidesz székháza elleni bombatámadásra is rá akartunk kérdezni Kaszap Ferencnél, hogy mit halott ezekről akkor. Valamint arra, hogy a korabeli robbantásokkal kapcsolatban több szlovák állampolgár neve is felmerült. Így az Aranykéz utcáért elítélt Jozef Roháč, valamint Marcel Diso, aki antiterrorista kiképzésben részesült robbantási szakértő, a Csehszlovák Néphadsereg korábbi felderítőtisztje volt, s 1996. október 13-án a saját pokolgépe tépte szét a kőbányai Vörösdinka utcában.

Arra voltunk kíváncsiak: róluk akkoriban lehetett-e bármit hallani? Ami azért is lényeges, mivel a robbanóanyag többnyire Szlovákiából jött. A Porschéjában ülő Terjék István halálát okozó robbanószer jó eséllyel ugyanabból a szlovákiai forrásból származott, mint az Aranykéz utcai. A szlovák titkosszolgálattól 2006-ban is jött olyan információ, hogy szlovákiai hátterű bűnözői körök választási kampány alatt robbantásokra, illetve a gyűléseket, rendezvényeket megzavaró, pánikot keltő akciókra készülnek. Azt kívántuk megtudni Kaszap Ferenctől: abban a körben, ahol az 1998-as porschés robbantás történt, mennyire volt jelen a szlovákiai háttér?

Czibere Attila könyvében szerepel egy titokzatos, a nagybetűs Kapcsolat becenéven emlegetett figura. A robbantás kapcsán a Hájas nevű, Pintér Györgyről mintázott szereplő azt mondja magában: „ameddig Kapcsolat bele tud piszkálni az ügybe, a rendőrség egészen biztosan nem jut el őhozzá.” 

Meg akartuk kérdezni: az eljárás során szóba került ez a rejtélyes Kapcsolat, Czibere több rejtélyes, megoldatlan eltűnésről is beszélt az interjúban. Csóka István, alias Dinda 1997. július 8-án tűnt el. Alföldi Istvánnak 1999. augusztus 30-án veszett nyoma, Radics Attilát pedig 2002. január 1-e óta nem találják. Kaszapot arról faggattuk volna: ismerte-e őket, valamint őt megkereste-e ezekben a lezáratlan ügyekben a rendőrség? Illetve arról: utólag hogy látja a Koszi-testvérek és Czibere Attila szerepét, valamint tervezi-e a jövőben, hogy a múltjával kapcsolatos dolgokat akár egy könyv formájában kiírja magából? (Bár ha nyilatkozni sem hagyták, a könyvet vajon mennyire engednék neki?)

Az pedig, hogy a Koszi-testvéreket nem engedték megszólalni, azért is furcsa, mivel Czibere azt mondta: ő hosszú ideje nem nyilatkozott, miközben őt folyamatosan támadták, amióta kiszállt a szervezett bűnözésből. Ahogy fogalmazott: „össztűz zúdult rám. Megszólaltak az ellenfeleim, a korábbi társaim, boldog-boldogtalan, akiknek a tyúkszemére léptem. Kosziék még egy külön weboldalt is létrehoztak ebből a célból, de a tévés bűnügyi magazinoknak is folyamatosan nyilatkoztak.”

Ha pedig korábban nyilatkozhattak, jelenleg miért nem tehetik? Ráadásul a kérdéseink az ők és Czibere korábbi nyilatkozatain, valamint az utóbbi könyvén alapultak, tehát semmi titkos nem volt bennük.  Szabó István vagyis Koszi Pista egy 2017-es interjúban azt mondta, „mióta ott van Százhalombattán ez az erőmű, ez az olajfinomító, azóta folyamatosan lopják az olajat.”  Arra vonatkozott a letiltott kérdésünk: működhet egy ilyen nagyüzemi lopás belső ember és hatósági kapcsolat nélkül? Illetve hogy ebben a körben, az olajlopásnál és más cselekményeknél beszélhetünk-e mondjuk politikai kapcsolatokról?

Czibere Attila úgy nyilatkozott: „Kosziék például öt perc alatt eladtak engem, s ez az iratokból derült ki számomra.” Erre persze reagáltattuk volna a Koszi-testvéreket, de hiába. Szabó István, alias Koszi Pista azt nyilatkozta korábban, hogy Cziberének „nagyon nagy hatalma volt, mindenki rettegett tőle.” Önök is féltek Czibere Attilától? Tett valamit, ami kiváltotta ezt a félelmet? – akartuk kérdezni.

Szabó István a 2017-es interjújában úgy jellemezte Cziberét, hogy „egy szuperintelligens ember”, illetve hogy gyakorlatilag ő volt „az egész dolognak a feje és ő szervezett mindent elejétől végéig és mindenkit az orránál fogva vezetgetett. És a későbbiekben ezeket az embereket zsarolta. Zsarolhatóvá tette a pénzzel, történetekkel, cselekményekkel. És ezért a mai napig nem mernek ellenállni a Cziberének, mert ott van a kezében az ütőkártya.” – mondta Szabó István 2017-ben. Ez az ütőkártya még mindig ott van Cziberénél? – szerettük volna megtudni.

Szabó István azt is mondta a fentebb említett interjúban, hogy „több sebből vérzik, amit a hatóságok állítottak” róluk a büntetőeljárás során. Arról érdeklődtünk volna nála: konkrétan mire gondolnak? Czibere Attila az interjúban a fenti időszakról azt mondja: „Amikor engem 2005-ben letartóztattak, aztán 2007-ben összepattantam Kosziékkal, és véleménykülönbség támadt köztünk, akkor Pintér György megkeresett az ügyvédjén keresztül, és ment az üzengetés. De személyesen többé nem beszéltünk, a könyv megjelenése után sem jelentkezett.”

Koszikéknál rá akartunk kérdezni: volt-e bármiféle kapcsolatuk Pintér Györggyel? Ismerték őt, illetve a tevékenységét? Beszéltek vele a Czibere Attilával való konfliktusukról vagy bármi másról? Kosziék vádiratban felvázolt szerepe a diósdi kettős gyilkosságban jelentős részben egy védett tanú – szerintük hamis – vallomásán alapul. Aki azt mondta, hallotta, mikor utasítást adnak a gyilkosságra. Mi oka lehetett ennek a tanúnak hamisan tanúskodni önök ellen?

Mi lehet a Cirok-jelentésben?

A titokzatos Cirok-jelentésről is meg akartuk kérdezni Kosziékat. Czibere ugyanis egy korábbi interjúban azt állította, ő megpróbálta a Pipás elleni 2005-ös gyilkosságot (melynek aztán a Colos is áldozatul esett) elszabotálni, valamint a rendőri kapcsolatainak is előre jelezte azt, erről feljegyzés készült, ami benne volt az úgynevezett Cirok-jelentésben. Állítása szerint megpróbálta lecsukatni a Pipást, hogy ne kelljen végrehajtania a gyilkosságot.

Ha így volt, a rendőrség vajon miért nem lépett közbe? Megelőzhető lett volna a kettős gyilkosság? – akartuk kérdezni. Czibere arról is nyilatkozott a fent már említett interjúban a 2010-es évek elején a Hír Tv-nek, hogy Kosziéknak is voltak rendőri kapcsolataik, s „erről nemzetbiztonsági hangfelvétel meghallgatása után is számot kellett adniuk” Voltak ilyen kapcsolataik? Mit jelent itt a rendőri kapcsolat? – küldtük el a kérdéseket, amelyre az érintettek nem válaszolhattak.

Az is érdekelte a cikkírót, van-e a Koszi-testvérekben bosszúvágy, harag Czibere Attila iránt? Aki az interjúban azt mondta, Koszi Mikinek „volt olyan üzenete, hogy csak a bosszú élteti, azt várja, hogy szabaduljunk. Amióta másfél éve itt vagyok, közvetlenül ő nem üzen, hanem a rajongói, illetve az internetes kommenteket a kinti kapcsolatom látja, és nekem is beolvas néhányat” Még mindig megvan az indulat vagy már meg tudnának bocsátani egymásnak? Hajlandóak volnának leülni Cziberével, és megbeszélni vele ezeket a dolgokat? – ezek a kérdéseink is válasz nélkül maradtak, így az ügyben megkerestünk egy forrást, aki megpróbált érdemi feleleteket adni.

Szervezett bűnözés földön, vízen, levegőben

„Pintér György nálunk hiába hivatkozott a politikai kapcsolataira, bennünket ez nem érdekelt. Elvittük a Terjék-ügyet egészen a vádemelési javaslatig, amelynek nyomán az ügyészség vádat is emelt. Szóval, ha történt bármi, ami megakasztotta az igazságszolgáltatást, az nem a rendőrségen történt. Bennünket is nagyon meglepett, hogy Pintér Györgyöt felmentették” – mondta el az Átlátszónak egy, a Terjék István megölésére, a porschés robbantás nyomozására belülről rálátó, névtelenséget kérő informátorunk.

Aki szerint más ügyekben is voltak részeredmények. „A Csóka- és az Alföldi-ügyben is viszonylag sokáig eljutottunk. De holttest, illetve bármiféle, a testből származó nyomok, maradványok nélkül nehéz konkrét személyeket meggyanúsítani. Egy emberölésnél részletesen be kell bizonyítani, hogy a feltételezett elkövető az áldozatot pontosan milyen cselekvéssel vagy magatartással ölte meg. Lelőtte, leszúrta, agyonverte, felrobbantotta? Dinda, vagyis Csóka István esetén az ő utolsó napjait, illetve óráit elég pontosan lenyomoztuk. Egészen addig a bizonyos Wartburgig, amibe beszállt. De ennél tovább nem jutottunk. Terjék István esetén viszont sokkal egyértelműbbnek látszott a dolog. Rá a társai azt mondták, hogy gyenge láncszem, mivel iszik és részegen kifecseg dolgokat, egyebek közt Csóka István eltűnésével kapcsolatban. Szerintem egyértelmű, hogy ebben a körben történt a gyilkosságra való felbujtás.” – mondja a hajdani nyomozás részleteit ismerő forrásunk.

Aki szerint ez a szervezett bűnözői társaság közismert volt a hatóság számára Pest megyében. „Ez a kör ’90-es évek második felében Érden, illetve Százhalombattán többféle cselekményben is részt vett. Így például a helyi MOL-telephelyen zajló olajlopásban. Azt kell mondanom, hogy kis túlzással ez a bűncselekmény földön, vízen, levegőben egyaránt működött. Vasúton, dunai hajókon, illetve tartálykocsikkal is vitték az ott megcsapolt üzemanyagot. Ennek az olajnak az értékesítése részben a Portik-féle energolos vonalon keresztül történt. Igazából ehhez a csapathoz sokan kapcsolódtak. Olyan vállalkozók is, akiknek nem volt bűnözői hátterük, csupán mondjuk valamilyen elszámolási vita rendezésére, tartozás behajtására fogadták fel őket. Aztán persze ezzel már valamennyire ők is belekeveredtek a dologba. Nem kizárt, hogy Alföldi István eltűnése mögött is valami ilyesmit gyaníthatunk.” – véli riportalanyunk.

„Frenki egy kőkemény srác. Addig semmit nem mondott, míg Czibere azt nem üzente, hogy nincs más lehetőség, együtt kell működni. De amíg ez nem történt meg, addig Frenki hallgatott. Utána viszont részletes feltáró vallomást tett” – mondja forrásunk a Terjék István elleni robbantásos gyilkosság, valamint a diósdi kettős emberölés ügyében 35 évre ítélt Kaszap Ferencre. Azt is hozzátéve: „Czibere, illetve a csapatához tartozó emberek azért nem akartak mindenáron embert ölni. Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyik nap lett valami konfliktus az illető személlyel és másnap már lelőtték. Ez egy hosszabb folyamat volt, sokáig próbálták másképp rendezni. Czibere is utalt rá, hogy próbált kibújni a feladat alól. Ugyanígy a bűntársaktól való elszakadás és a hatóságokkal való együttműködés sem egyik napról a másikra történt. Az eljárás során fokozatosan szembekerültek Kosziékkal. Ez megnyilvánult abban is, hogy ügyvédet cseréltek. Rajtuk keresztül tudtuk részleteiben felgöngyölíteni a cselekményeket, hiszen mind Pintér, mind Kosziék tagadták az egészet, semmit nem ismertek el, végig az ártatlanságukat hangoztatták” – teszi hozzá az ügyre rálátó forrásunk.

„A nyomozás lényegében egy összetett ügycsomag volt, amely tartalmazta a Koszi-klánhoz kötődő diósdi kettős gyilkosságot, a százhalombattai olajlopást, illetve Terjék felrobbantását, ami miatt pedig Pintér Györggyel szemben emeltek vádat. Itt két csapat volt. Pintérnek a köre, amely a ’90-es évek második felében, illetve az ezredforduló környékén volt igazán aktív, és Kosziék, akikkel később történt kapcsolatfelvétel. Ezt a két csapatot Czibere személye, illetve Frenki kötötte össze, akik mindkét gyilkossági ügyben érintettek voltak valamilyen módon” – fogalmaz riportalanyunk.

„Kosziéknak gyakorlatilag volt egy hadseregük. Egy körülbelül 50-100 fős banda, zömében roma származású bűnözőkből. Vagyis ők tényleg klánszerűen működtek a szervezett bűnözés terén. Mind Kosziék, mind Pintérék köre gyanúsítható lett volna még számos egyéb fehérgalléros dologgal is. De abba az irányba nem igazán nyomoztunk. Alapvetően mindkét társaság a gyilkosságokon bukott meg, azokon keresztül lehetett őket felszámolni. Egy gazdasági ügyet nehezebb bizonyítani, gyakran az sem egyértelmű, hogy történt-e bűncselekmény. A lopás, a csalás, a zsarolás elévül, s eltussolni is könnyebben lehet. Egy emberölést viszont azért nem nagyon mernek félresöpörni még azok sem, akik esetleg hajlanának a korrupcióra” – véli az informátorunk.

„Működésbe léptek bizonyos lobbicsoportok”

„Így aztán, mivel a rendőrség az emberölési ügyekre koncentrált, a gazdasági ügyek bizonyos vonatkozásai elsikkadtak. Az olajlopásban több rendőrt is elítéltek, akik fedezték a bűncselekményt. De azért itt a finomító dolgozói között is létezett egy belső kör, amely profitált ebből. Volt olyan érzésem, hogy a MOL sem volt teljesen érdekelt annak feltárásában, mekkora is ténylegesen a kárérték, mennyi olaj tűnt el valójában a százhalombattai finomítóból” – emlékezik a nyomozásra rálátó informátorunk. Aki szerint a nyomozás alatt jól kitapintható volt, hogy jelentős erők mozdultak meg az ügy hátráltatása, kisiklatása érdekében.

„Az eljárás során is többször feltámadt a gyanú, hogy valamilyen befolyásgyakorlás történik. Itt azért komoly pénzekről volt szó. És, hogy úgy mondjam, működésbe léptek bizonyos lobbicsoportok. Egy nyomozás során nyilván a rendőr legfontosabb célja az, hogy a gyanúsítottakat elvigye a vádemelésig, illetve a bíróságra. De emellett sok olyan, bűnpártolásra utaló tevékenység zajlik, illetve a jogsértő összefonódást valószínűsítő gyanú merül fel, amit látunk, de nincs időnk és kapacitásunk mindennek utána menni. Ha valaki jelentős szervezett bűnöző, az adott esetben a védekezését is bűncselekményekre alapozza. Tehát nem fog megelégedni azzal, hogy az ügyvédje a jogszabályok adta határokon belül képviselje őt. Hanem olyan védőt keres, aki hajlandó túllépni az etikai, sőt a törvényi határokat is. Általában azokban a nyomozásokban, amelyek nagy értékre elkövetett fehérgalléros cselekményeket is érintenek, rendszerint feltűnnek a védelem oldalán egykori rendőrök, ügyészek, bevonnak magánnyomozókat. S ilyenkor felmerül a befolyással üzérkedés lehetősége is. A világ e téren nem sokat változott. Politikai hátterű ügyekben szerintem ma is ez van” – summázza az ügyet riportalanyunk.

Ugyanakkor árnyalva is a dolgot azzal, hogy a politikai kapcsolatok megléte nem garancia arra, hogy egy lebukott bűnözőért az adott politikus feltétlenül tesz is valamit.

„A kihallgatásokon bizonyos gyanúsítottak előszeretettel célozgattak rá, hogy ők politikai védelem alatt állnak. De mit ér ez a valóságban? Itt mindenki önmagát védi, egy korrupt politikus részéről sincs betyárbecsület. Ha az érdekei úgy kívánják, simán hagyja bukni a letartóztatott emberét. A korrupció az nem valamiféle szerződés, amelyben leírjuk, hogy én majd téged meg foglak védeni. Bennünket legalábbis soha nem hívott fel egyetlen politikus sem azzal, hogy Pintér Györgyöt vagy bárki mást engedjünk szabadon. És hát nem is mi hagytuk futni őt” – fűzi hozzá a korabeli eljárást jól ismerő forrás.

Aki szerint a bűnözők gyakran hivatkoznak magas szintű rendőri kapcsolatokra, ahogy a Terjék-gyilkosság vádirata szerint ezt Pintér György is tette, de ha van is ilyen kapcsolat egy meggyanúsított személy és valamelyik rendőr között, az nem feltétlenül korrupciós céllal létesül.

„Egy adott területen a rendőri munkához szükség van bizonyos személyes kapcsolatokra a helyi bűnözőkkel. Mondjuk történik egy sorozatos cselekmény. Rendszeressé válnak a lakásbetörések, autólopások, ami miatt a lakosság is zúgolódik. A nyomozó ilyenkor az általa ismert bűnözőkhöz fordul, hogy segítsetek megtudni, kik lehetnek ezek. Nyilván ezután az így megszólított illető úgy érzi, hogy ő a rendőrségnek dolgozik. S ha őt gyanúsítják meg valamivel, akkor azt reméli, hogy a rendőr majd kihozza őt az előzetesből. Mi a Pintér-féle ügyben ilyet biztosan nem csináltunk, pláne nem jogsértő módon. Mert ha egy ügyben a rendőrségen eltűnnek bizonyítékok, akkor az el sem jut a bíróságig” – teszi hozzá informátorunk.

Papp László Tamás

Címlapkép: Pápai Gergely / Átlátszó