Nemcsak 2006, a közelmúlt rendőri túlkapásainak nagy része is kivizsgálatlanul maradt

A 2006-os tömeges rendőri erőszakot követő eljárások nem hoztak mélyreható változást a rendőri erőszak előfordulásának gyakoriságát és következményeit illetően. Erre utalnak azok a statisztikák, amiket a Helsinki Bizottság állított össze több állami szerv adatai alapján. A valamilyen hivatalos eljárás során történt bántalmazási ügyeket azóta is nagyon ritkán vizsgálják ki, és még ritkábbak az elmarasztaló ítéletek, miközben a bántalmazás miatti feljelentések száma alig változott.

Az elmúlt hetekben két, a közelmúltban történt, rendőri túlkapásokkal kapcsolatos ügy is bekerült a hírekbe: október végén a bíróság sérelemdíj fizetésére és bocsánatkérésre kötelezett két váci rendőrt, akik egy (mint később kiderült, ártatlanul őrizetbe vett) nőt több órás fogvatartása alatt alsóneműre vetkőztettek, és a fehérneműjét is átkutatták. A bíróság a megalázó bánásmód alkotmányos tilalmának megsértése miatt 200 ezer forint sérelemdíjat ítélt a nőnek.

November elején hét rendőr ellen súlyos fizikai bántalmazás miatt indult eljárás: a rendőrök a vád szerint egy garázdaságért előállított, az intézkedésnek ellenálló férfit olyan durván megvertek, hogy életveszélyes állapotba került, és életmentő beavatkozást kellett végrehajtani rajta. A nyáron történt eset miatt az elkövetők szolgálati viszonya megszűnt, és az általuk elkövetett bűncselekményekért akár 12 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetők.

A rendőri erőszaknak különös aktualitást adott a 2006-os rendőrattak évfordulója. A 15 évvel ezelőtti bántalmazások  kérdése ismét téma lett a politikai közbeszédben, azonban a rendőri túlkapásokat vizsgáló egyik civil szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság szerint máig nem szűntek meg azok a rendszerszintű problémák, amelyek többek között a 2006-os brutális fellépéshez vezettek.

„Az elfogottnak lehetőség szerint törjön el valamije” – egy pályakezdő rendőr őrmester beszámolója a 2006-os eseményekről | atlatszo.hu

Balog Zoltán volt miniszter, református püspök, és Karácsony Gergely budapesti főpolgármester jelenlétében szerdán bemutatták Skrabski Fruzsina a 2006-os tüntetések, zavargások és rendőri túlkapások áldozatairól szóló dokumentumfilmjét. Az Áldozatok 2006 elkészítésében riporterként közreműködött Kisberk Szabolcs, a HírTV akkori tudósítója, és Bodoky Tamás, az Index akkori újságírója (jelenleg az Átlátszó főszerkesztője) is.

Kivételes, ha egy feljelentés a bíróságig jut

Ahogy az akkori eseményeket feldolgozó két dokumentumfilmben, az Áldozatok 2006-ban és a Helsinki Bizottság saját filmjében is elhangzott, a 2006-os túlkapásokért nagyon kevés rendőrt tudtak bírósági úton felelősségre vonni. Ennek oka részben a laza jogi szabályozás (például, hogy akkor csoportos fellépés esetén nem volt kötelező azonosítószámot viselni), részben a hatósági kultúra, a kollegiális összetartás. Ebből a szempontból a 2010 óta elmúlt 12 évben is kevés változás tapasztalható:

a Helsinki Bizottság statisztikája alapján alig változott a rendőri bántalmazásos ügyek kivizsgálásának hatékonysága.

A Bizottság az Átlátszónak elküldött háttéranyagában szerepel, meddig jutottak a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt tett feljelentések. Ezt összevetették azzal, hányszor ítéltek el civileket hatósági személy elleni erőszak miatt.

A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt tett feljelentéseknek 2010 és 2020 között kevesebb, mint 5 százaléka jutott el vádemelési szakaszba: a legtöbb esetben megszüntették a nyomozást, vagy elutasították a feljelentést. Ebből a szempontból nem látni változást, 2010-ben a vádemelések aránya 4, 2020-ban 3,6 százalék volt. A bejelentett esetek száma ugyanakkor 2017 óta csökkent a korábbi évekhez képest:

A 2010 előtti időszakhoz viszonyítva szintén nem látunk jelentős változást, sőt, valamelyest romlott is az amúgy is alacsony vádemelési arány: 2002-ben még a bejelentések 9 százaléka jutott el a bíróságokig, aztán az arány 2006 után 6 százalékra csökkent, 2010 után pedig 5 százalék alá. Ami a feljelentések számát illeti: 2002 és 2010 között évente átlagosan 716 esetben tettek feljelentést hiavatalos eljárásban történt bántalmazás miatt. 2010 és 2020 között az éves átlag 765.

Összességében az elmúlt két évtizedben sem a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazások miatti feljelentések száma, sem az ilyen cselekmény miatt felelősségre vont rendőrök száma nem változott érdemlegesen. A statisztikai adatok alapján tehát nem látszik, hogy jelentős változás történt volna abban, ahogyan a nyomozó hatóságok és a bíróságok kezelik a rendőri túlkapásokat.

A lába köré tekerték a szögesdrótot – gyűlnek a bizonyítékok a menekültek elleni rendőri brutalitásról | atlatszo.hu

A Helsinki Bizottság munkatársai február végén jártak a szerb-magyar határon, ahol a menekültek többsége arról számolt be nekik, hogy a magyar rendőrök bántalmazták őket. A történetekben felbukkan verés, megalázás, levetkőztetés, paprikaspray, és kutyaharapás egyaránt.

Azokban az ügyekben, amelyekben eljárás indul, viszonylag alacsony a váderedményesség: volt több olyan év, amikor a hivatalos eljárásban történt bántalmazásos ügyek többsége felmentéssel vagy az eljárás megszüntetésével zárult.

Egészen mások azonban az arányok, ha civil a gyanúsított és a rendőr a sértett. A Helsinki Bizottság statisztikája szerint 2010 és 2020 között a hivatalos személy elleni bűncselekmény miatt tett feljelentések nagy többsége vádemelésig jutott: ebben az időszakban az arány végig 60 és 72 százalék között ingadozott. A nyomozásokat mintegy 20–26 százalékban szüntették meg, és a feljelentéseket az esetek kevesebb, mint 6 százalékában utasították el:

A Helsinki Bizottság adatai szerint, ha egy rendőrt el is ítélnek bántalmazásért, a maximálisan kiszabható büntetéshez képest általában jóval enyhébb következményekre számíthat, mint azok a civilek, akiket hivatalos személy elleni erőszakért ítéltek el. A hivatalos személyeket a bíróságok jóval kisebb arányban ítélik szabadságvesztésre, mint a hivatalos személy elleni erőszak miatt elítélt elkövetőket.

A statisztikák közötti különbséget részben magyarázhatják a kétféle elkövetői magatartás közti különbségek, de jelentős szerepe lehet ebben a rendőri túlkapások hiányos kivizsgálásának, vagy az ügyek szándékos eltussolásának is.

„Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB, közismert nevén a strasbourgi bíróság – a szerk.) az elmúlt néhány évben számos rendőri bántalmazással kapcsolatos ügyben azt állapította meg, hogy a magyar hatóságok megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményét”

– áll a Helsinki Bizottság háttéranyagában. A magyar hatóságok – az Európai Bíróság szerint – nem vizsgálták ki megfelelően a rendőri bántalmazás gyanúját felvető eseteket, nem folytattak kellően alapos nyomozást ezekben az ügyekben.

Kertkapuval ütötte le a rendőr az intézkedésnek ellenálló férfit – vizsgálják az esetet

A rendőri intézkedés ellen tett panaszt első körben elutasították, pedig a kamerafelvételen kivehető, hogy az egyik intézkedő rendőr még rá…

2006-os és idei ügyek egy csoportban

A strasbourgi bíróság ítéletei a nyomozások rendre hasonló hiányosságokat állapítottak meg a rendőri bántalmazásos ügyekben: az ügyészség elmulasztotta meghallgatni a kérelmezőt, a gyanúsított rendőröket vagy más tanúkat, illetve nem tartott szembesítést; se az ügyészség, se a bíróság nem tett valódi erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megállapítsa az események sorrendjét és feloldja a vallomások, illetve a vallomások és az orvosi dokumentáció közötti ellentmondásokat; a hatóságok késlekedtek a vallomások beszerzésével.

Egy másik európai szervezet, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, amely a strasbourgi ítéletek végrehajtását ellenőrzi, 2018 szeptemberében döntött úgy, hogy fokozott ellenőrzés alá von több olyan ügyet, amelyek a magyarországi hatósági bántalmazásokkal kapcsolatos, hosszú évek óta fennálló problémákat jeleznek. Szembetűnő, hogy az ügycsoportban szerepelnek a 2006-os túlkapások miatti eljárások (például Gubacsi Gábor bántalmazása) és a közelmúlt ügyei is: a legújabb bántalmazásos ügy 2017-es kezdetű, a legfrissebb strasbourgi ítélet pedig 2021-ben született.

Tovább dolgozhatnak az elítélt rendőrök

A Helsinki Bizottság a bírói és nyomozói gyakorlat mellett a jogszabályokat is bírálta. Mint írták, 2012 januárja óta érvényes egy jogszabály, amely szerint a belügyminiszternek kell eltiltani a szolgálattól a bűncselekmény miatt elítélt rendőröket, azonban a miniszter dönthet úgy, hogy nem küldi el a rendőröket, ha azokat csak felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Vagyis akár hivatali bántalmazás és más visszaélések miatt jogerősen elítélt rendőrök is tovább szolgálhatnak. A Helsinki Bizottság által a Belügyminisztériumtól kikért adatok szerint

2012 és 2019 között 57 elítélt rendőr kérte, hogy tovább szolgálhassanak, és Pintér Sándor belügyminiszter 34 kérésnek (az összes igény 59,6 százalékának) eleget is tett.

A 2006-os túlkapások elkövetőinek felelősségre vonásakor problémát jelentett, hogy a bíróságok nem jutottak hozzá jó minőségű rendőrségi vagy térfigyelő kamerás felvételekhez, amelyek segítségével azonosíthatták volna az erőszakoskodó rendőröket. A térfigyelő kamerák azóta ugyan megszaporodtak a legtöbb településen, de a rendőrség önellenőrzése továbbra is csekély.

A Helsinki Bizottság kifogásolja, hogy a rendőrségi gépjárműveknek csak 2 százaléka volt felszerelve (2020-as adatok szerint) ténylegesen üzemelő kép- és hangrögzítő eszközzel, és csak további 3,1 százalékukon volt ténylegesen működő képrögzítő eszköz. „Az Országos Rendőr-főkapitányság által közölt adatok szerint ez az arány idén 2021. októberre csökkent, és már csak a gépjárművek 1,4 százaléka van felszerelve kép- és hangrögzítő eszközzel” – olvasható a civil szervezet háttéranyagában.

Rendőrök által viselhető testkamerából az egész országban csak 70 működik, és nem jellemző – de a jogszabályok szerint nem is kötelező – a kihallgatások hang- vagy videofelvételen való rögzítése.

Zubor Zalán