Az utóbbi hetek egyik fontos, az aggasztó magyar járványhelyzet miatt háttérbe szoruló híre, hogy kormányrendelet született a védettségi igazolás bevezetéséről. Ezzel párhuzamosan az EU is tervezi a tagállamok közötti mozgást segítő vakcinaútlevél bevezetését. Időközben Orbán Viktor Izraelben járt, ahol a „járvány elleni harc világbajnokával”, Benjamin Netanjahuval a zöld útlevelek kérdéséről is eszmét cserélt. Mire lehetnek jók ezek az igazolványok, és milyen problémákat okozhat a bevezetésük? Amennyi kérdés, annyi alkalom egy újabb kusza, átláthatatlan és igazságtalanságokat hordozó rendszer kialakítására.
Nélküled nincsenek fontos sztorik – adód 1 százalékát ajánld fel az Átlátszónak!
Izrael a gazdaság újranyitásának elősegítésére belföldön már bevezette az ún. green pass (zöld útlevél) rendszert, amelyben a COVID elleni védettséget telefonos applikáció segítségével lehet igazolni és ily módon különböző szolgáltatásokhoz hozzáférni (pl. edzőterembe, étterembe, szállodába menni, fodrászhoz járni stb.).
A magyar oltási igazolás, az EU-s vakcinaútlevél és a green pass-rendszer más-más funkcióval bír, hiszen a magyar dokumentum jelenleg csak a védettség tényét igazolja, a tervezett EU-s igazolvány a tagállamok közötti mobilitást kívánja elősegíteni, az izraeli és általában a green pass-rendszer pedig egy országon belül ad többletjogosultságokat a védett személyeknek. A különböző dokumentumok két ponton azonban közös vonásokat mutatnak: COVID elleni védettséget bizonyítanak és lehetőséget adnak az egészségi állapot alapján történő – akár jövőbeni – különbségtételre, különböző mélységben.
A továbbiakban a „vakcinaútlevél” elnevezést használom és ez alatt azt a rendszert értem, amikor a dokumentummal rendelkező személy más jogokkal bír, mint az, akinek nincs ilyen dokumentum a birtokában.
Nem fantáziálás ma azt állítani, hogy a magyar szabályozás is elmehet egy többlet-jogosultságokat adó vakcinaútlevél-rendszer irányba. A miniszterelnök személyes csodálata és politikai érdeke az izraeli példa másolása irányába hathat, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara részéről pedig már született is javaslat a védettségi igazolás vendéglátóiparban, turizmusban való alkalmazásáról egy fokozatos nyitás keretében.
A március 18-án lezárt nemzeti konzultáció kérdései között szintén szerepelt a vakcinaútlevélre vonatkozó kérdés. A konzultációra 528 ezer ember adott választ, és a válaszadók 65%-a volt annak a pártján, hogy a védettségi igazolás többletjogosultságokat adjon. Hiába nem tekinthető ez az eredmény reprezentatívnak, hiába látjuk a harmadik hullám hatalmas veszteségeit, biztosak lehetünk benne, hogy a már irreálisan közelinek tűnő, április közepére tervezett újranyitásra vonatkozó rendelkezések megalkotását ez az eredmény is nagyban befolyásolni fogja. Orbán Viktor is nyilatkozott már úgy, hogy bizonyos nyári rendezvények csak vakcinaútlevéllel lesznek majd látogathatók.
A vakcinaútlevél bevezetésének célja kettős: egyfelől a védett személyt egyéni szinten kívánja a járvány miatt korlátozott jogaihoz visszavezetni, illetve társadalmi szinten a gazdaság újranyitásának egyik eszközeként tekintenek rá a döntéshozók. Vajon tényleg képes a kettős cél elérésére? Valóban a védett személy és az össztársadalom nagyobb szabadságát szolgálja és képes arra, hogy a kettő közötti egyensúlyt megteremtse? Milyen egyéb hatásokkal jár a bevezetése egyéni és társadalmi szinten? Vajon tényleg a „régi normalitásba” visz-e vissza egy ilyen rendszer? Számszerűsített-e a vakcinaútlevél gazdaságélénkítő hatása? Hogyan ítélhető meg emberi jogi, etikai és más szempontból egy ilyen típusú különbségtétel védett és nem védett személyek között?
A következőkben megpróbálunk választ találni ezekre a kérdésekre. Utóbbi tekintetében elsősorban az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az ahhoz kacsolódó esetjog alapján.
Az első vitatott kérdés a vakcinaútlevéllel kapcsolatban, hogy kit tekintünk védettnek? A válasz több személyi kört takarhat: azokat, akik igazoltan átestek a betegségen, illetve akik COVID elleni oltás részesültek. Tehát vagy egy megfelelő immunválasz, vagy egy immunizációs esemény (oltás) az, ami a védettséget igazolja.
Az EU a tervezet szerint PCR-tesztet és antigén gyorstesztet is elfogad majd annak kiváltására, hogy valaki védett. A magyar szabályozás szerint azt, hogy valaki a betegségen átesett nemcsak az erre vonatkozó adatbázisok igazolhatják, hanem az utólagos szerológiai teszt eredménye is bizonyító erejű, igaz, ebben az esetben fizetni kell az igazolásért, ez utóbbi különbségtétel számomra nem tűnik megfelelően indokoltnak. PCR vagy gyorsteszt jelenleg nem alkalmazott a védettség kiváltására a magyar rendszerben.
Még a védett személyi körnél is fontosabb kérdés pedig, hogy milyen mértékben és meddig tekinthető védettnek valaki. A védettségi idő kérdése ez idáig nyitott, mind a betegségen átesettek, mind az oltásban részesültek esetében, ráadásul utóbbi esetben vakcinánként eltérő lehet ez az időszak. Ezért is értelmezhetetlen pl. a magyar szabályozásban az a rendelkezés, amely csak egy évig engedi tárolni a vakcina típusára vonatkozó információt.
Arról, hogy a vakcina milyen mértékű védettséget nyújt, vagyis hogy a védett személy másra veszélyes-e, továbbfertőz-e, még nincs megbízható információ. Külföldön viszont már folynak vizsgálatok azzal kapcsolatban, hogy milyen hamis illúziókat kelt az oltás és ennek milyen következményei lehetnek.
Angliában a kormány 2021. februárjában 2070 fő részvételével végeztetett egy felmérést arról, hogy milyen a 80 év felettiek hozzáállása és viselkedése a koronavírussal és az oltásokkal kapcsolatban. Ez, részben legalábbis, magyarázatot adhat arra a jelenségre, ami Angliában és Izraelben is előjött, nevezetesen, hogy az első oltás utáni első héten emelkedik a pozitív vírustesztek kockázata.
Tehát valós jelenség, hogy valaki oltottként, védettnek érezve magát rögtön többször ment el otthonról, több emberrel találkozott, és ennek negatív hatása lett a fertőzöttség tekintetében. A legtöbb vakcina esetében két oltásra van szükség és a második után is több hétre, hogy valóban védettnek tekinthessük magunkat. De másra, aki még nem beoltott, így is veszélyt jelenthetünk, ennek megfelelően kell viselkedünk, és ezt figyelembe kellene venni a magyar védettségi igazolások kiadásakor is, nem utolsósorban pl. az iskolák újranyitásakor, a pedagógusok beoltását követően is ki kellene várni ezt az időt.
Összefoglalva: védettség tekintetében a jelenlegi, korlátozott tudásunk ellenérv a vakcinaútlevél bevezetésével kapcsolatban. A másik fontos elemzendő aspektus, hogy miként értékelhető jogi-etikai szempontból az, ha a védett személyeknek bármilyen szinten eltérő jogokat adunk, mint annak, aki ilyen védettséggel nem rendelkezik.
Az emberi jogok és az azokat rögzítő nemzetközi dokumentumok standardok, bár itthon csak legyintenek erre és azt mondják, hogy ezek puszta fikciók. Hararitól tudjuk, hogy az embert pont az teszi képessé a nagy tömegben való együttműködésre, hogy képes fikciókat kitalálni és azokban hinni. Az emberi jogokban azért érdemes hinni és rájuk alapozva együttműködni, mert a nemzetközi egyezményekben foglalt jogok és a hozzájuk tapadó nemzetközi ítélkezési gyakorlat a jogállamiság bástyáiként foghatók fel, fő és eredeti céljuk az állami önkénnyel szembeni védelem, elsősorban az egyén és az állam viszonyában foghatjuk fel őket útjelzőként.
A világjárvány nemzetközi szinten adott egy pofont ezeknek a jogoknak, számos alapjogunkat korlátozták az elmúlt egy évben, erről megannyi jelentés szól. Az emberi jogok korlátozása nem tilos: vagyis az emberi jogok nem korlátozhatatlanok, de ez a korlátozás nem lehet önkényes, és a jogos célon és a megfelelő jogszabályi formán túl meg kell felelnie egy ún. szükségességi-arányossági tesztnek.
A járvány számos – az Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt – alapjogunk gyakorlását érintette; a mozgás szabadsága, a gyülekezés szabadsága, a magánélethez való jog feltétlenül ezek közé tartozik. A vakcinaútlevél bevezetése ugyanezen jogok korlátozásának fenntartását jelentenék azok számára, akik nem rendelkeznek vele, amellett, hogy akár ezen jogok más aspektusát vagy más jogokat is érintenék. A kérdés az, hogy ez a korlátozás megfelelően igazolható-e. Tehát az alapjogok korlátozhatóak, de hogyan?
Először is, jogos céllal lehet ezeket korlátozni, meghatározott formában. Ilyen jogos cél valamilyen közjó elérése lehet, pl. az egészség védelme, közegészség, közbiztonság, az ország gazdasági jóléte stb., de ezen felül ennek a célnak az elérése érdekében a korlátozásnak szükségesnek is kell lennie. A szükségesség tekintetében az Emberi Jogok Európai Bírósága azt vizsgálja, hogy a korlátozás egy demokratikus társadalomban kényszerítő erejű társadalmi igényként (pressing social need) jelenik-e meg.
A korlátozás arányossága tekintetében pedig mérvadó, hogy a legkevésbé korlátozó megoldást kell választania a jogalkotónak a közjó elérése érdekében. Tehát nagyon fontos az egyéni jog és a közjó közötti kényes egyensúlynak megtalálása, amikor egy jog korlátozásáról van szó.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 8. cikkében foglalt magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog az egészségügyi ellátás visszautasítására vonatkozó jogot is magában foglalja. Ugyanakkor a hozzá kapcsolódó esetjog értelmében a relatíve kis beavatkozások arányos korlátozását jelentik ennek a jognak, ahogy az Emberi Jogok Európai Bírósága ezt a TBC-szűrés és a kötelező Hepatitis B oltás esetén is megállapította. Ennek megfelelően valószínűleg egy PCR-teszt előírása a karantén alóli mentesülésre egy országba történő belépéskor szintén az arányos korlátozás kategóriájába esne, amellett, hogy a közegészség védelme megfelelő jogi alapot szolgáltat, és szükséges is a cél elérése érdekében a teszt elvégzése.
Ugyanez a 8. cikk foglalja magában a vakcinaútlevél kapcsán felmerülő jogot is az egészségre vonatkozó személyes adatok védelmére. Itt a korlátozhatóság jogalapjaként a közegészség védelmén túl az ország gazdasági jóléte is indok lehet. Viszont a szükségesség és arányosság követelményeit nehezebb alátámasztani, pl. azért, mert a védettség kapcsán leírt tudományos bizonyítékok felvonultatása is hiányos még.
Ha közjó és az egyéni jogok közötti egyensúly követelményére gondolunk, akkor egy vakcinaútlevél-típusú korlátozáshoz szerintem az is szükséges, hogy megfelelően sok ember számára ki tudjuk azt állítani, tehát már megfelelően magas legyen az átoltottság. A rendszer bevezetésére egyébként Izraelben is csak akkor került sor, amikor a lakosság 55%-a már legalább az első adag vakcinával be volt oltva, 43%-a pedig már a másodikkal is.
Bizonyos átoltottsági szint fölött viszont szerintem szintén alapos számítások szükségesek annak alátámasztására, hogy a közegészség vagy a gazdaság védelmét mennyire befolyásolja a vakcinaútlevél bevezetése. Vagyis számítások kellenének arra vonatkozóan, hogy pl. 40%-os átoltottság mellett milyen esetszámok várhatók egy fokozatos, de mindenki számára adott nyitás esetén egy vakcinaútlevél-rendszer mellett bevezetett nyitáshoz képest, és mindezek a szcenáriók hogyan hatnak a gazdaság helyzetére.
Egy digitális vakcinaútlevél-rendszer esetében emellett számos adatvédelmi szabálynak is eleget kell tenni, pl. mind az adatok gyűjtése, tárolása, mind a privát szektorbeli felhasználás tekintetében. Egy esetleges magyar rendszer kapcsán ezekről a szabályokról még nincs információnk. A komoly adatvédelmi szabálykörnyezet nyilvánvalóan adott Magyarországon, ami valamilyen szinten garancia arra, hogy végső soron a Nagy Testvér ne figyeljen minket.
Kínában viszont már most tudható, hogy a QR-kódos kontakt-kereső rendszert a pandémia után is alkalmazni fogják, illetve a védettségre vonatkozó információk mellett az adott személy utazási történetére, kontaktjaira, testhőmérsékletére vonatkozó információk is tárolhatók. Taiwanon az okostelefonos applikációk olyan jelzőrendszerrel vannak ellátva, amelyek a rendőrségen riasztanak.
Amennyiben azelőtt bevezetik a vakcinaútlevelet, hogy az oltás mindenki számára rendelkezésre állna és elérhető lenne, az számos emberi jogokkal foglalkozó testület szerint a megkülönböztetés tilalmát sértené, vagyis jogellenes diszkriminációhoz vezetne. Így foglalt állást a brit Equality and Human Rights Commission; Németországban pedig ezen okból politikai körökben is elutasították a vakcinaútlevél gondolatát. Más álláspont szerint az nem védhető, ha olyan személyek jogait korlátozzuk tovább, akik már nem, vagy csak minimálisan veszélyesek.
A diszkrimináció megítélése számomra összefügg azzal a ténnyel, hogy a COVID elleni védőoltás sehol a világon nem kötelező, pl. az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) kérdőíves felmérése alapján egyik EU-s tagállam sem tervezi kötelezővé tenni azt, egyelőre legalábbis. Ennek lehet az oka az is, hogy nincs még jelenleg elegendő vakcina, és lehet az is, hogy a fent részletezett EJEE 8. cikkéhez kapcsolt esetjog szerint is van különbség kötelező és nem kötelező védőoltások között, egyfelől az állam felelőssége a lehetséges egészségügyi kockázatokról tájékoztatni, illetve az oltással kapcsolatos kártérítési felelősség is másképp alakul.
A probléma a vakcinaútlevél kapcsán pedig abban áll, hogy vajon egy nem kötelező védőoltáshoz kapcsolhatunk-e olyan jogkövetkezményt, amely egészségi állapot alapján különbözteti meg az embereket? A megkülönböztetés számos területen jöhet: a színházba, moziba járás, az étteremlátogatás, tömegrendezvényeken való részvétel, turisztikai szolgáltatások igénybevétele, és ami ezeknél fontosabb kérdés, hogy a munkavállalás területén is megvalósulhat.
A vakcinaútlevél alapján történő diszkrimináció és a munkavállalás összefüggései kapcsán a Stanfordi Egyetemről Kathryn Olivarius mutatta be, hogyan vált a XIX. századi New Orleansban a sárgaláz elleni védettség gazdasági tőkévé. A szabad emberek körében a védettség léte vagy hiánya gyakorlatilag mindent befolyásolt, meghatározta a lakóhelyet, a keresetet, a munkavállalást és a házasságkötést. Emellett pedig egy védett rabszolga értéke is emelkedett – a gazdája javára. A teljes társadalom kettévált aszerint, hogy ki volt védett a sárgaláz ellen, így végsősoron a pandémia a társadalmi ranglétra tetején állókat, a szociális távolságot tartani képes, és emiatt kevésbé veszélyeztetett felső rétegeket gazdagította tovább, növelte az egyenlőtlenséget.
Már hazánkban is megjelent jogi szakvélemény azzal kapcsolatban, hogy munkavállalás szempontjából mit jelenthet majd a védettségi igazolás, akár most, akár akkor, ha a megfelelő részletszabályok megszületnek. Mit tehetnek a munkáltatók a védettségi igazolvánnyal? Nyilvánvalóan garanciákkal jól ellátott szabályrendszer adhat csak ilyen lehetőséget a munkáltató kezébe, és sok esetben, bizonyos területeken ez indokolt is lehet, de enélkül és most, véleményem szerint, semmire nem használható a védettségi igazolás.
Tehát az az érv is sokszor elhangzik a vakcinaútlevéllel kapcsolatos nemzetközi vitákban, hogy a járvány eleve a sérülékeny és egyébként is sokszorosan deprivált rétegeket hozza rosszabb helyzetbe, tehát nő az egyenlőtlenség, amit a vakcinaútlevél csak súlyosbítana, ezen rétegek vakcinához és tesztekhez való rosszabb hozzáférése miatt.
Hogy a vakcinához való hozzáférés a magyar rendszerben járhat-e ilyen hatással, az kérdés. Mindenesetre jogszabályi szinten a magyar rendszer az egyetemes hozzáférés (universal health coverage) elvén szerveződik, és az oltási terv megvalósulásának minden visszássága ellenére a járványügyi ellátás valóban az egészségügyi alapcsomag része, mindenkinek jár, biztosítási jogviszonytól és minden más körülménytől függetlenül. A központilag összeállított oltási listák nem tartalmaznak adatot semmilyen diszkrimináció alapjául szolgáló tényezőre és elvileg nem adnak lehetőséget a háziorvosnak sem ilyen irányú mérlegelésre.
(A védettséggel-diszkriminációval kapcsolatos vita egyébként magyar viszonylatban már fellángolt az EU-s vakcinaútlevéllel kapcsolatban: miért nem ismeri el a védettség alapjául a Sinopharm és a Szputnyik védőoltásokat az EU-s szabályozás? Azért, mert az engedélyezést is részben tagállami kézbe adta vissza az EU tavaly. Így a tagállamok döntési joga nem hagyható figyelmen kívül a vakcinaútlevél kiállításának alapjául szolgáló védettség tekintetében sem.)
A többletjogokat adó vakcinaútlevél nyilvánvalóan egy olyan eszköz, amelynek segítségével nyomást lehet gyakorolni azokra az oltásellenes tömegekre, vagy egyszerűen azokra, akik bár nem oltásellenesek, valamilyen okból hezitálnak ebben a kérdésben. Egyértelmű, hogy a járvány kezelésének legfőbb eszköze a társadalom minél nagyobb arányban történő beoltása, a vakcinaútlevelek bevezetését ellenző gondolatsor nem kíván érveket adni az oltásellenesek táborának. Megnyugtató ebből a szempontból, hogy az oltási hajlandóság folyamatosan növekszik, a KSH heti jelentése alapján már 55% körül van a magukat beoltatni kívánó személyek aránya.
Ez alapján elképzelhető, hogy a kívánatos beoltottsági arányt vakcinaútlevél nélkül is elérhetjük, már ha lesz megfelelő mennyiségű vakcina és annak terítése is sikeresen, gyors ütemben zajlik. A vakcinaútlevél helyett ezért esetleg más, célzott eszközökkel lehetne motiválni az oltás iránt alacsonyabb – bár egyre növekvő – hajlandóságot mutató alacsonyabb végzettségűeket és a 18–30 év közötti korosztályt.
A fokozatos nyitás szerintem a teljes társadalom számára az oltások és a – tényleges – járványvédelmi intézkedések kombinációjával is megvalósítható, a vakcinaútlevél a jelenlegi jogi környezetben, a veszélyhelyzeti és éjszakai jogalkotás gyakorlatában számomra nem tűnik veszélytelen vállalkozásnak. Látunk-e arra elegendő garanciát, hogy az egy éve tartó veszélyhelyzeti jogalkotás átláthatóan, előre tervezhetően és időbeli korlátokkal vezeti be a vakcinaútlevél intézményét? Elvben igaz, hogy a veszélyhelyzeti jogalkotás csak annak idejére szól, de pl. az egészségügyi struktúraátalakítással kapcsolatban többször látható volt: a jogalkotás eleve nem azt célozta, hogy csak a veszélyhelyzetre alakítson ki kereteket.
Amíg megfelelő mennyiségben nem áll rendelkezésre vakcina, amíg az oltási sorrend meghatározása, a különböző csoportok priorizálása átláthatatlan és sok esetben igazságtalan, addig a vakcinaútlevél bevezetése számomra minimum aggályos. Ha az oltás megfelelő mennyiségben mindenki rendelkezésére áll, akkor tovább lehet gondolkodni két dolgon: a kötelezővé tételen, illetve egy garanciákkal körülbástyázott vakcinaútlevél-rendszeren, felmérve, hogy a népesség átoltottsága és minden más járványügyi mutató figyelembevételével az valóban szükséges és arányos lépés-e.
Általánosságban kérdés ekkor is, hogy mi a helyzet azokkal, aki nem kaphatnak oltást? Mi a helyzet a gyerekekkel? Konkrétan pedig a március eleje óta működő magyar védettségi igazolással kapcsolatban kérdés, hogy miért kapja meg a védettségi igazolást az, aki az alkalmazási előirat alapján kétszer beadandó vakcinából csak egyszer kapta meg az oltást? Miért kap olyan, aki már meghalt? Miért nem kap viszont minden olyan polgár, aki viszont már két oltáson is átesett? Miért kell fizetnie az igazolásért annak, aki saját maga igazolja szerológiai lelettel, hogy védett? Rengeteg, már az abszurditás határát súroló kérdés.
Ezen felül, jelenleg a magyar közigazgatás és egészségügyi igazgatás elmúlt tíz évben megnyirbált kapacitásait maximális mértékben leköti a járványkezelés, és az oltási tervvel kapcsolatos munkák. Erre a rendszerre még egy ekkora feladatot ráereszteni nem lehet. Mert amennyi kérdés, annyi alkalom egy újabb kusza, átláthatatlan és igazságtalanságokat hordozó rendszer kialakítására.
A vakcinaútlevéllel kapcsolatos véleményem a fentiek alapján, hogy az sem a járványkezeléshez, sem a nyitáshoz nem tesz hozzá érdemben jelenleg – hiszen a nyitásnak ilyen mutatók mellett nincs itt az ideje –, ellenben alkalmas arra, hogy diszkriminatív eszközzé váljon. Ha mégis bevezetésre kerül egy ilyen rendszer, rögtön az elején le kell szögezni: csak a járvány végéig alkalmazható bármilyen ilyesfajta dokumentum, és a rendszernek követnie kell a tudományos bizonyítékokat, valamint meg kell felelnie a hatályos adatvédelmi kritériumoknak, a szükségesség és arányosság kritériumainak.
Gervai Nóra
Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!
Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a külügy tavaly problémás FFP2 maszkok szállítására szerződött. A minisztérium és a beszállító most azt állítja:...
A Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) végre válaszolt a február elején beadott adatigénylésünkre, amelyet a koronavírus-járványra hivatkozva húztak idáig. Bár a...
A Horváth Csaba (MSZP) vezette zuglói önkormányzat 2021-es költségvetésében szerepel egy nulla forgalmú cég, a Kezdj Itthon Nonprofit Kft., aminek 2021-ben...
Március elején jelentek meg a Facebookon azok a tengerparti fotók, melyek szerint a Pest megyei Mende község polgármestere családjával nemrég Zanzibár...
