Folytatódik a NER túlélőbajnokait bemutató sorozat. Ezúttal egy öreg róka – a kormányokon (sőt, rendszereken) átívelő önátmentés mestere – pályafutásának bemutatására kerül sor. Aki minden politikai kataklizmát, bukást hajszálgörbülés nélkül, szinte karcmentesen átvészelt. Kocsis István pályaívét rajzoljuk fel, amely a komcsi-vöröstől az MDF-zöldön át, a piros-kék balliberálison keresztül a Fidesz-narancsba torkollva a szivárvány jó pár árnyalatában pompázik. Alábbiakban kísérlet történik a Kocsis-puzzle életrajzi mozaikokból való összerakására. S a titka felfedésére. Nem állítható, hogy sikerül, de egy biztos: egyeseknek szórakoztató, másoknak bicskanyitogató olvasmány lesz.
A Békemenet-hívők, a Demokrata-előfizetők, a polgári körök törzsközönsége berkeiben a kezdetek óta az egyik legfőbb igazságnak tartották alábbiakat: Antall József azzal siklatta ki a rendszerváltást, hogy nem csinálta meg az ígért tavaszi nagytakarítást. Vagyis nem rúgta ki a közigazgatásból, az állami cégektől a pártállami kádereket. Így aztán a régi elvtársak a privatizációból is kivehették a részüket, elszabotálták az igazságtételt, a múlt lezárását.
Kocsis István életpályája tökéletesen illusztrálja ama későkádári technokratát, akit 1990-ben el kellett volna zavarni a hatalomnak még a környékéről is. Ehhez képest a Budapesti Műszaki Egyetem pártbizottságának tagja az első szabadon választott kormány idején helyettes államtitkár lett az Ipari Minisztériumban Latorcai János (a parlament jelenlegi, KDNP-politikus alelnöke) minisztersége idején.
De a Horn Gyula vezette MSZP-SZDSZ kabinet éveiben sem kellett nélkülöznie a közfunkciót. A Tocsik-botrány idején ő vezette a privatizációért felelős ÁPV Rt-t. Tulajdonképp ez a második sikeres önátmentése, hiszen a privatizációt irányító állami cég menedzsmentjébe még az Antall-kabinet idején, 1993-ban nevezték ki.
Az ő nevéhez fűződik az energiaszektor privatizációja is, amely a Fidesz szemében a szoclib korszak egyik legnagyobb bűne.
„1995-1996-ban a pénzügyi nehézségekkel küszködő Horn-kormánynak segített be azzal, hogy 500 milliárd forintnyi készpénzt kasszírozott be az energiaszektor erőltetett privatizációjának köszönhetően. Az egyik privatizációs szerződés sokáig titkos záradékával a német RWE-nek kedvezett, a záradékot aztán a Fidesz-kormány igyekezett kivizsgálni, de Kocsis akkor már a német vállalat alkalmazottja volt.” – írja a Kis Oligarchatározó Kocsis-szócikke.
Ő volt a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója az emlékezetes 2003-as üzemzavar alatt, melynek kezelését a Fidesz bírálta talán a legkeményebben – az ügyben Illés Zoltán akkori Fidesz-politikus tett feljelentést. Medgyessy, illetve Gyurcsány kormányfői éveiben az MVM, majd a BKV vezérigazgatója.
S ezt a két lábon járó alvadt kádári struktúrát hívta meg a paksi beruházásért felelős újdonsült kormánytag a parlamenti díszpáholyba.
Tegyük hozzá: a szinte mindenkit azonnal leváltó, saját emberekre cserélő Fidesz által megnyert, 2010 tavaszi parlamenti, illetve az őszi önkormányzati választások után Kocsis még több mint egy éven át, 2011. szeptember 4-ig a BKV élén maradhatott.
Valószínűtlen, hogy Süli János ezt meg merte volna tenni, amennyiben Orbán Viktor neheztelését váltja ki a dolog. Orbán reagálásából mindenesetre nem az derül ki, hogy különösebben felháborítaná vagy idegesítené a dolog.
„Nem vagyok én páholyfelelős! – tárta szét a karját Orbán Viktor a hvg.hu kérdésére hétfő kora délután a parlamentben, amikor arról kérdeztük, mi a magyarázata, hogy paksi bővítés miniszterének múlt heti eskütételén Kocsis István, az MVM, a BKV és a paksi atomerőmű többmilliárdos hűtlen kezeléssel vádolt egykori igazgatója ült Süli János háta mögött az üléstermi páholyban a parlamentben.
Az újabb kérdésre, hogy Kocsis István jelenléte azt jelenti-e, hogy ő is kap-e valamilyen kormányzati szerepet a paksi bővítésben, a miniszterelnök csak annyit mondott: „Ha személyi ügyekben bejelenteni valóm lesz, arról majd értesülnek”.
Bizonyos források szerint Orbán nagyon is hálás Kocsisnak, ugyanis lényegében ő hozta össze a paksi megállapodást.
„A Népszabadság több, energiapiaci, külgazdasági és diplomáciai forrásból megerősített információi szerint Kocsis István egykori Paksi Atomerőmű-, MVM- és BKV-vezérnek – Paks díszpolgárának – kulcsszerepe volt a nukleáris bővítést célzó Orbán–Putyin megállapodás tető alá hozásában. A színes előéletű Kocsisnak akarva-akaratlanul mindkét eddigi Fidesz-győzelemhez köze volt.” – írta a közben megszűnt napilap 2014 márciusában.
„…a Heti Válasz annak idején azt írta, hogy a BKV vezérigazgatójaként 2009-ben ő látta el dokumentumokkal a Fideszt a kétharmad megalapozásához hozzájáruló Hagyóügyről. […] Kocsis István az atomerőművel kapcsolatban korábban is tett szívességeket fideszes köröknek 2002 után paksi, majd MVM-vezérigazgatóként. 2006-ban személyes tanácsadóként vette maga mellé Baji Csabát, aki ma az állami kézben lévő – és a paksi atomerőműre vonatkozó összes fontos kérdésben döntő – MVM vezérigazgatója. Bajinak korábban semmiféle energetikai szakértelme nem volt, outsiderként (a lízinggel foglalkozó Axon felügyelőbizottságából), közgazdászként került 2001-ben a paksi atomerőmű élére, Orbán Viktor közreműködésével. Az MVM-es bedolgozással párhuzamosan Baji vezette az akkor még Közgép-leánycég E.OS (ma már Elios) Zrt.-t is: erről a cégről azt érdemes tudni, hogy a 2010-es kormányváltás óta a magyar megújulóenergia-ipar egyik legnagyobbja lett – döntően a közszférától kapott, uniós finanszírozású megbízásokkal –, és igazgatósági tagja Tiborcz István, Orbán Viktor veje.”
Ezért – noha Kocsissal szemben eljárás folyik – úgy tűnik, hogy a putyini Oroszországban 2007-ben a Kurcsatov-díj aranyfokozatára rászolgáló atomkáder a NER csúcsán is kiérdemelte a rehabilitációt.
Vagyis Orbán rendszere ugyanott tart, mint a Fidesz-holdudvar ideológusai által annyit ostorozott – gyengének, kapitulánsnak, megalkuvónak nevezett – Antall-kormány. Moccanni sem tud a későkádári elvtársak szakértelme nélkül.
Igaz, keleti viszonylatban a Fidesz rá is szorul a jó posztszovjet nexusokkal bíró Kocsisra, hisz a Fidesz egészen 2009-ig Moszkva-ellenes, nyugatbarát, euroatlantista vonalat képviselt. Aztán egyszer csak Orbán Viktor kapott egy meghívást az Egységes Oroszország kongresszusára amit valamiért nem akart (vagy nem tudott) visszautasítani.
Pedig még előtte néhány hónappal is a következőket írta a Fidesz időközben Lovagkereszttel ékesített médiaökle, Bayer Zsolt:
„S hogy mindez miért érdekes most nekünk? Hát érdekes csak úgy, már ha fontos számunkra az európai élet, szellem, kereszténység, hagyomány, s az állítólag még létező demokrácia. De mindezeken túl azért is érdekes, mert könnyen eshetünk abba a hibába, hogy beleszeretünk Oroszországba. Sok mindenért. Leginkább azért, mert unjuk és nem kedveljük Amerikát, s erre minden okunk meg is van. Csak sajnos a hagymaszagú, földhöz ragadt gondolkodás könnyedén áll az „ellenségem ellensége a barátom” pártjára. Hát nem. Ebben az esetben meg végképp nem. És tudják miért nem? Azért, mert az oroszok már tényleg a spájzban vannak. A magyar spájzban. S nem egyszerűen egyoldalú energiafüggőségünkről van szó, annál jóval többről. Arról például, hogy Magyarországot jó ideje Oroszország finanszírozza. S ha az oroszok például úgy döntenek, hogy nem vásárolnak több magyar állampapírt, akkor nekünk annyi. Az oroszok pedig mindezt nem jótékonyságból teszik. Oroszország nagyhatalom, s mint ilyen, nagyhatalmi logikája van.”
És még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem volt igaza. Időközben viszont megtörtént a fordulat, az oroszok a NER segítségével rendezkedtek be a spájzban. Kimondható: a Fidesz az új Putyin-csicskás, a moszkovita gyökerű MSZ(M)P utódpártja. Amely immár a legsúlyosabb politikai múltú és hátterű figurákat is átveszi.
Csak kérdés, melyik, parlamenti bejutásra esélyes párt tudja mindezt hitelesen és hatékonyan bírálni? Az MSZP és Gyurcsány, akiket Kocsis ugyanúgy kiszolgált, ahogy most a gyanú szerint a háttérben tevékenykedik a NER érdekében? Az Együtt, a Párbeszéd, illetve a Milla romjain szerveződött egyéb törpepártok, amelyek pont azzal vesztették el hitelességüket és potenciális szavazóikat, hogy lepaktáltak a posztkomcsikkal?
Csakhogy pont ez a tény biztosítja, hogy a NER és legnagyobb túlélői a jövőben is nyugodtan alhatnak. Az LMP ugyanis nemigen tud, (s a jelek szerint nem is akar) kitörni az újbalos, zöld kispárt épp csak a parlamenti küszöb felettire méretezett politikai gettójából. Vagyis az LMP felcímkézhető azzal, hogy bohókás, jó szándékú, de komolyan nem vehető, nem kormányképes szubkulturális rétegpárt, amely ideológiai alapon, zsigerből ellenzi a nukleáris beruházásokat.
Pedig ezzel a nézőponttal Magyarországon 3-4 százaléknál többet nemigen lehet az urnákba besöpörni. Még az LMP szavazóbázisának egésze sem tekinthető balos zöldnek. Az LMP 2010-ben és 2014-ben is az SZDSZ-ből, majd a Bajnai-pártból a megalkuvásaik okán kiábrándult, azokat az LMP-re adott protest-szavazataikkal büntető liberálisoknak köszönhetően (is) jutott a parlamentbe. S ráadásul vannak szép számmal olyan atom-, és piacpárti emberek, akik ugyanígy nem kötötték volna meg a paksi szerződést.
Kocsisnak s a többi NER-túlélőnek, valamint az őket átmentő rezsimnek tehát az a szerencséje, hogy nincs olyan erő, mely a jelenlegi s az elmúlt nyolc év tényezői viszonylatában köttetett cinikus paktumokat sikerrel tudná (nemcsak erkölcsileg, de politikailag is) ráhúzni a hatalomra. Kocsis Istvánnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a katonai síkon legyőzött szovjet típusú rendszer örökösei gazdaságilag fokozatosan újragyarmatosíthatták Magyarországot.
Oroszország a gazdasági innováció terén valahol az iszlám világ és Közép-Amerika szintjén van. Nyersanyagok, energiahordozók, alaptermékek exportján alapuló monokulturális gazdaság. A banánköztársaságokhoz és olajmonarchiákhoz hasonlóan – a fejlődő Kínától vagy Indiától eltérően – nincs piacképes orosz mobiltelefon, számítógép, autó, televízió, bármilyen egyéb precíziós műszer vagy készülék.
Nincs semmilyen olyan termék, amelyet emberek százmilliói, milliárdjai önként és dalolva megvennének az orosz gazdaságtól. Oroszország jóformán csak államokkal üzletel, nekik ad el. De magánaktorok is csak az államok keresztül üzletelhetnek ott. Függőségek, kényszerek, egyoldalú kiszolgáltatottságok, előnytelenségek rendszerén át eladott fegyver, olaj, gáz és nukleáris erőműpanelek a legfőbb húzóágazatai.
Oroszországnak nem érdeke sem a béke, sem az innovatív, környezetbarát energiaszektor. Kína jelenleg a világ piacvezető napelemgyártója. Oroszország viszont egy fosszilis és nukleáris dinoszaurusz.
Csak úgy tud fennmaradni, hogy az általa gondosan telepoloskázott egykori bábállamok megzsarolt elitjeivel üzletel. Mint az szóba került már, az orosz gyarmatosítás lényegénél fogva nem rentábilis. Hisz nem az üzletről szól, hanem birodalmi ambíciókról, hiúságról és presztízsről.
A magyar állam bizonyára nem jár jól, de valószínűleg az orosz sem. Mármint, ha államon a közteherviselők kockázatközösségét értjük. Amennyiben viszont az autokrácia belső köreit hívjuk így, azok jó eséllyel igen szépen gyarapodnak majd. Kocsis személye ékes bizonyítéka annak, hogy a NER szemében a szoclib privatizációban való részvétel bocsánatos dolog.
Ahogy Putyin se bántotta a Jelcin-korszak oligarchái közül azokat, aki időben lepaktáltak vele. Mi több, Putyin is a jelcini éra kreatúrája volt, a Fidesz gazdasági háttérbirodalma pedig a szoclib elittel kötött alkuk révén növekedett. A MAHIR-oszlopoktól kezdve a sztrádatendereken át, a lemutyizott rádiófrekvenciákig szinte minden ilyen tranzakció a balliberális oldal és a Fidesz-holdudvar koprodukciójában működött.
A paksi biznisznek, a posztszovjet energiafüggősség konzerválódásának is Gyurcsány és az általa pozícióhoz juttatott, illetve pozícióban hagyott Kocsis ágyazott meg. Ahogy Putyin felé is Gyurcsány törte az utat.
A Fideszben mostanság nemigen beszélnek már Csernobilról, illetve más szovjet atombalesetekről, a paksi üzemzavarról, illetve arról, hogyan használ a szovjet hírszerzés radioaktív anyagokat az ellenfelei megölésére. Az orosz atomóriás a megbízhatóság csúcsa lett. Kocsis pedig NER-kompatibilis.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
