Időről-időre megosztja a véleményét Kovács Gyula honvédségi szakértő az Átlátszóval arról, hogy miként fest a katonaság helyzete. Ebben az írásában az önkéntes tartalékosi rendszer és a határvédelem problémáit veszi górcső alá.
Katonák így még nem szívtak a Don óta, mint most a Fidesz éra alatt. Ennek oka főleg a kormányzópárt hadügyekben tapasztalható teljes felkészületlensége, köszönhetően Orbán Viktor kormányfő egyeduralmának, aki eljelentékteleníti a honvédelmi minisztereit azzal, hogy minden fontos döntés jogát magánál tartja.
A 2010-es választások után kiderült, hogy a Fidesznek sincs megoldása a haderő rendszerváltás óta sokasodó problémáira, sőt, csak azok súlyosbítására képes. A Fidesz 2012-re 42 százalékkal csökkentette a HM büdzséjét, ridegtartásra fogta a katonákat, a haderő elvesztette megtartó képességét, 2014-re majd 6 ezer főre nőtt a békehiány. Mindezt tovább növelte a missziós feladatok átmeneti csökkenése is az afganisztáni PRT felszámolásával.
Ráadásul a 14 ezer fős végrehajtó állomány gyakorlatilag 6-7 ezer főre redukálódott, a feladatok pedig közben nem csökkentek, hanem sokasodtak.
Orbán Viktor már a 2010-es árvíznél felismerte, hogy nincs mozgósítható erő a gátakra sem a honvédségnél, sem a katasztrófavédelemnél. Ám a szerződéses létszámhiány felszámolása vagy az állománytábla szerinti létszám növelése helyett Hende Csaba szó szerint vette a miniszterelnöki igényt, és 8 ezer fős, mozgósítható, azaz tartalékos állomány létrehozását tűzte ki célul.
Elsőként a katonai objektumokban őrző-védő szolgálatot ellátókat kényszerítették arra, hogy a HM EI Zrt. alkalmazottjai legyenek. Ezzel együtt kitalálták a világon példa nélküli önkéntes védelmi tartalékos fogalmat, és 2 ezer alkalmazottat ebbe kényszerítették bele, azzal, hogy vagy vállalják, vagy elveszítik a munkahelyüket. A védelmi tartalékos rendszernek azért nincs sok értelme, mert az ő hadi alkalmazásuk kizárt, ők az objektumok őrzését végzik.
A honvédséget leépítő okok a rendszerváltásig vezethetőek vissza, ugyanis azóta minden kormánynak érdeke volt a haderő létszámának csökkentése. A jogállásról szóló törvény lehetővé tette, hogy 25 év szolgálat után a hivatásos katonát nyugállományba helyezzék. Közös érdek valósult meg, a tiszt vagy tiszthelyettes megkapta a nyugellátását, mellette még munkát is vállalhatott, a család anyagi helyzete nem romlott, hanem javult, a haderő pedig konfliktusmentesen szabadult meg feleslegesnek minősített létszámától.
Ugyanakkor Orbán Viktor ezt a megállapodást felrúgta, mert ezeket a volt katonákat minősítette ingyenélőnek, nyugellátásukat átminősítette szolgálati járadékká és 16 százalékos szja-t vetett ki rá. A volt katonák egy egérutat kaptak, mentesülnek az adó alól, ha önkéntes műveleti tartalékosnak jelentkeznek. Így tettek 4 ezren, de az említett 8 ezer fős cél nem jött össze.
Tettek még egy erőtlen kísérletet arra, hogy katonai szolgálatot nem teljesítettekből toborozzanak tartalékosokat, néhány száz főt sikerült a 20 napos kiképzésre csábítani. Azonban a „tartalékosok” korösszetételüknél, ebből következő egészségi állapotuknál fogva erre alkalmatlanok. Nem is erre szánta őket a hadvezetés, a jogállásról szóló törvénybe beírták, hogy a tartalékos évente két hónapot köteles szolgálni az aktív komponensben.
További gond, hogy a katona számára a nehéz szolgálattal megszerzett rendfokozat szent. Hende Csaba nem törődött ezzel. A régebbi előírások szerint a rendfokozatban történő visszavetés, vagy a rendfokozattól történő megfosztás csak súlyos fegyelmi vétséget, vagy bűncselekményt követő fegyelmi, vagy hadbírósági eljárás eredménye lehetett. Hende kitalálta a tartalékos rendfokozatot, ezzel is tovább alázva a rabszolga sorba kényszerítetteket.
Találkozom olyan volt tiszthelyettes iskolai tanítványommal, aki kemény munkával lett tiszt, főhadnagy, most pedig a tartalékos igazolványát mutatta, amin az állt, hogy szakaszvezető.
De nem csak a rendfokozatukat degradálták a tartalékosoknak, hanem az elvégzendő feladatok is megalázóak. Például amerikai-magyar közös gyakorlatra vonul el a tatai dandár. Kiürül a laktanya. Az üres laktanya üzemeltetésére behívnak 100 tartalékost, akik rendfokozattól függetlenül mennek a konyhára krumplit pucolni. Sőt, a csapat egy részét elviszik a várpalotai központi gyakorlótérre, ahol az amerikaiak táborát üzemeltetik, például kapu szolgálatot adnak vagy járőröznek a kerítésen kívül.
A helyzet külön pikantériája az, hogy az amerikaiak a 100 százalékban HM tulajdonú HM EI Zrt.-vel szerződtek a tábor üzemeltetésére, miközben a feladathoz a munkaerőt a HM ingyen biztosította az önkéntes műveleti tartalékosok képében. A helyzet tehát az, hogy a tartalékos működtesse a laktanyát, amíg az aktív állomány a kerítés mellett migránst kajtat.
Mindezek ellenére a haderő a feszítő békehiányok ellenére eltengődött valahogy 2015 szeptemberéig, amikor újabb embert próbáló feladat jött: kerítésépítés a déli határon és részvétel annak őrzésében. Hende Csaba bele is bukott a feladatba, ő 3 500 főt volt képes a határra vezényelni. Simicskó István, az új miniszter a létszámot 6000-re tudta feltornászni. Az eddigi rabszolgasága a katonának ezzel gályarabsággá minősült.
Amikor a parlamentben a szocialista párt képviselői kérdeztek rá a honvédségnél meglévő túlmunka mennyiségére, a miniszter a következő választ adta: „A 2016-os év első hat hónapjában 1,7 millió órát túlóráztak a Magyar Honvédségnél, a kifizetett túlórapénz összege majdnem 4,5 milliárd forint.” Ezt mintegy 6 ezer fő teljesítette (ennyire becsülhető a 26 ezer fős honvédség végrehajtó állománya), akkor ez 283 túlóra/fő. Négy óránál nem lehet több a napi túlóra, vagyis egy főre 71 túlórás nap jutott fél év alatt. A katonák túlterhelését a közvélemény számára is nyilvánvalóvá tette egyébként a hortobágyi tűzszerész baleset.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy a Facebookon terjedni kezdett az alábbi katonai eskü paródia:
„Fogadom, hogy eltűröm, s kihívásként kezelem a rám mért igazságtalanságokat, az időjárásnak nem megfelelő öltözetemet, hogy azt a saját pénzemből vásárolt felszereléssel egészítem ki, a hadrafoghatóságom fenntartása érdekében. Fogadom, hogy a határon uralkodó elfogadhatatlan állapotokról, vezetői fejetlenségekről, hiányos felszerelésről senkinek nem panaszkodom, képet nem készítek, azt közösségi oldalakon nem osztom meg, vagy mások által megosztott hasonló tartalmakat, véleményeket nem lájkolok és kommentálok.”
2015 szeptembere óta megy a határvédelem és kerítésépítés a katonákról való mindenoldalú gondoskodás minimális igénye nélkül. A római katonák őrzési technológiájával sétálnak a katonák a limesen, dárda helyett AK-val. A technikai őrzési elemek kiépítésének üteme azt mutatja, hogy a vezetés olcsóbbnak tartja az élőerős őrzést.
A nagy hideg miatt az utolsó pillanatban építettek 50 éves melegedő sátrakat, nem tudom honnét szerezték bele a 40 éves olajkályhákat. A konténertáborok mind a hideg enyhülése után kerültek használatba.
A legnagyobb baj azonban az, hogy továbbra sincs szó az aktív komponens rendbe hozásáról, a vízfej felszámolásáról, az egészséges állományarányok kialakításáról, a rendfokozati piramis rendezéséről vagy a költségvetés arányainak helyreállításáról. A miniszter tovább törtet előre Hende zsákutcájában, már nem 8 ezer, hanem 20 ezer tartalékos toborzását tűzi ki célul területvédelmi funkcióval, ami nehezen értelmezhető egy működőképes aktív komponens nélkül. Folyik a 197 lőtér építésének előkészítése 27 milliárdból, nem kell jósnak lenni, hogy lássuk előre, ezek ugyanolyan üresen fognak tátongani, mint a stadionok.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
