Még a mai, tényeken túli sajtóvilágban is elég meglepő, hogy a kormánylap „Soros szervezetei trójai vírusként fertőznek” cím alatt ekéz mai vezető anyagában egy nemzetközi együttműködést, amibe az Orbán-kormány lépett be és volt benne résztvevő – az eheti kilépésig – négy éven keresztül. Tudjuk, hogy Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút. Ám most tegyünk úgy, mintha az Ismeretlen Kormánypárti Újságíró által most megtalált 2012 áprilisi, észak-amerikai elemzői álláspontokként idézett, a Nyílt Kormányzati Együttműködést (OGP) kritizáló cikk nem a Kremlnek az ekkor, az érdemi munka elkezdését megelőzően történt orosz kilépést megalapozó propagandaanyaga volna, hanem vitára érdemes álláspont, és nézzük meg az állításait.
Hirdetés
A Magyar Idők cikke igazából egy, a szokottnál kicsit hosszabb képaláírás a nyomtatott lap címoldalának a törzsolvasók vérnyomásának megemelését szolgáló Soros György posztere mellé, az eredeti forrást nem is hivatkozza pontosan és az eredeti cikket jegyző Alexander Savchenko érvelését is csak kivonatosan ismerteti. A Magyar Idők ma egyértelműen megnyerte a házi címadási versenyt is a közmédiával és az origóval szemben, utóbbiak ugyanis érthetetlen módon kihagyták Sorost a címből.
A korrektség éppen ezért megköveteli, hogy ne az újságíró nevének feltüntetése nélkül lehozott Magyar Idők-cikk, hanem az Oriental Review nevű honlapon található eredeti blogposzt állításait vizsgáljuk. Utóbbiak ráadásul összességében jóval visszafogottabbak, azaz sikerült az a bravúr, hogy az OGP-vel kapcsolatos orosz titkosszolgálati fenntartások összegzéseként sem életszerűtlen Savchenko-írás, tehát az eredeti kiegyensúlyozottabb, mint az abból készült magyar „hír”.
A Nyílt Kormányzati Együttműködés lényegéről és az abban való közreműködés történetéről a kilépés másnapján hosszan írtunk. A leírtakat meg nem ismételve: az OGP egy több mint hetven ország részvételével működő nemzetközi mechanizmus, amelyben a kormányok az általuk négy területen (az átláthatóság erősítése, az állampolgári részvétel, a korrupció elleni harc, valamint az új technológiáknak a kormányzás szolgálatába állítása) önként vállalt intézkedések megvalósulását értékelik civil szervezetek közreműködésével, független szakértők által megírt jelentésekben.
A vállalások önkéntesek, végre nem hajtásuknak – a sikertelenség megállapításán túl – nincs következménye. Savchenko az állításait az OGP veszélyessége kapcsán ehhez képest arra alapozta, hogy
1. az meghatározó amerikai szerepvállalással, az Obama adminisztráció több magas rangú, emberi jogi ügyekért felelős tisztviselőjének bábáskodása mellett jött létre,
2. a létrejövő szervezetben ott volt a korábban több, Soros György által működtetett civil szervezetben tevékenykedő Julie McCarthy a kiszolgáló szervezeti egység vezetőjeként,
3. az akkor, 2012-ben részvételi szándékukat jelző 35 nemzeti civil szervezeti képviselő mindegyike „különböző módokon” Soros-programokhoz köthető,
4. a vállalások ugyan önkéntesek, de az együttműködésben való részvételhez kapcsolódó alapvető részvételi feltételek (Minimum Eligibility Criteria) szerint négy kulcsterületen, az adórendszer átláthatóságában, az információk hozzáférhetőségében, a vagyonnyilatkozati szabályozásban és a szakpolitikai javaslatok előkészítésében és végrehajtásában való nyilvános részvételben objektív indikátorok alapján demonstrálható elkötelezettséggel kell rendelkezniük, amit független szakértők ítélnek meg, így ezek útján a szerző várakozása szerint mégis rákényszeríthetőek az államok bizonyos intézkedésekre,
5. mindezekre tekintettel a szerző aggódik a bizalmas információk nyilvánosságra kerülése miatt, valamint biztosra veszi, hogy a Freedom House, az Amnesty International, az OSCE vagy hasonló szervezetek által uralt partnerségi tanács felügyelete mellett független jelentéstétel nem valósulhat meg, és a jelentések ideológiailag elfogultak lesznek.
Így jut aztán Savchenko – bár az együttműködés céljait hosszasan helyesli – a számítógépes vírusokkal kapcsolatos hasonlattal arra, hogy az OGP-ben résztvevő államok közigazgatását valójában az USA „soft power” eszközeinek tekinthető szervezetek fogják irányítani vagy jelentősen befolyásolni.
A cikk zárásában ennél is továbbmenve már azt mondja, hogy az OGP-vel az résztvevők az államok feletti irányítás meghekkeléséhez és ahhoz járulnak hozzá, hogy külső bírálók által meghatározott célokat kell majd végrehajtaniuk. Azt amúgy, ami a Magyar Idők cikkének legerősebb mondata, miszerint „a nemzetek így a Soros Györgyhöz köthető civil szervezeteken keresztül a spekuláns kiszolgáltatottjává válnak”, egy szóval sem írja Savchenko.
Az állítások vizsgálatához mindenekelőtt azt kell rögzíteni, hogy sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint négy évvel ezelőtt a szerző volt, hiszen amíg ő a félelmeit tudta az elfogadott működési rend és az alakuló szervezet alapján kifejteni, addig most már látszik, hogy a gyakorlatban mit csinál az OGP.
Az, hogy mekkora befolyása van Soros Györgynek vagy az amerikai kormánynak az OGP-re közvetlenül, illetve az abban közreműködő szervezetekre, nyilván nem tényalapon eldönthető vita, mindenesetre a szerző láthatóan a lehető legtágabb, bármilyen támogatást vagy kapcsolatot automatikus és teljes ideológiai azonosulásnak tekintő „sorosbérenc”-definícióval dolgozott.
Ennél egyértelműbben megítélhető csúsztatás az a kiindulópont, hogy a nemzetközi civil szervezetek egyedül kontrollálnák az OGP-t. Valójában az operatív irányításért felelős szervekben, köztük az irányító testületben fele-fele a kormányzati és a civil résztvevők aránya, jelenleg éppen egy francia államtitkár és egy grúz miniszter a kormányzati társelnökök.
Az igazán abszurd azonban az a végkövetkeztetés, hogy az OGP útján bármi olyanra lehetne kényszeríteni a tagállamok kormányait, amit azok nem akarnak. Ennek semmi nyoma ugyanis a tényleges működésben, sem a Savchenko által hivatkozott kritériumok, sem más alapján. Ha ez így lenne, akkor aligha Magyarország lett volna az első menet közbeni kilépő.
A legjobb bizonyíték éppen maga a négyéves magyar tagság és a két magyar OGP-akcióterv, amiben egyetlen vállalás sem látszik, ami ne lett volna az aktuális kormányzati célokkal összehangolható. Ezeknek a kidolgozásában és végrehajtásában amúgy a kormány többek közt olyan, Savchenko érvelési rendszerében nyilván szintén eleve az amerikai kormány érdekeit kiszolgáló civil szervezetekkel működött együtt, mint a Civil Összefogás Fórum vagy a Nők a Magyar Nemzetért Egyesület.
A szakítás oka sem valamely konkrét kormányzati lépésre vonatkozó presszió volt, hanem hogy a hazai civil szervezetek elleni (most éppen a sorosozásban folytatódó) kormányzati fellépést ítélte el az OGP, és ajánlott volna fel közvetítést a felek közt a viták rendezésére. Ezt az eljárást, az erre való felhatalmazás meglétét vitatja, illetve az ebben az ügyben született megállapításokat tartja egyoldalúnak a kormány.
Ehhez képest a szervezettel kapcsolatos sommás elvi kritikákra persze rá lehet keresni az interneten, de még csak a magyar kilépés motivációit se fogjuk tudni belőlük megérteni. Nem mintha ez célja lett volna a cikkel a Magyar Időknek.
Sepsi Tibor
Már megint itt van az év vége. Az Átlátszó idén is keményen dolgozott azért, hogy átláthatóbb és szabadabb legyen Magyarország. Most itt a lehetőség, hogy úgy támogasd a munkánkat, hogy ezzel egy karácsonyi ajándékra is szert teszel. Ha előfizetsz egy évre, akkor névre szóló 2017-es Átlátszó Támogatói Kártyát küldünk. Újfajta átlátszós póló is van. Részletek itt.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
