Elsőfokon helyreigazítási pert nyertünk Hagyó Miklós ellen

Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék elutasította Hagyó Mikós keresetét, melyben helyreigazításra kérte kötelezni az Átlátszót az Eltemetett ügyek – teljes kudarcot vallott a nyomozóhatóság a BKV-ügyben – című cikkünk kapcsán. De miért kellett Hagyónak még egy per?

Tavaly nyáron foglaltuk össze a Hagyó-ügy állását: nem sokkal korábban szüntette meg a Központi Nyomozó Főügyészség a BKV-perben 2012-ben indított „pótnyomozást”, melynek az volt a ki nem mondott célja, hogy bizonyítékokkal támassza meg az összeomlóban lévő vádat.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy az alapvetően gyanúsítotti vallomásokra épülő ügyészi konstrukció lényegében megsemmisült azzal, hogy a korábban Hagyóra valló vádlottak visszavonták a vallomásaikat.

Előzmények

Eltemetett ügyek – teljes kudarcot vallott a nyomozóhatóság a BKV-ügyben

BKV-ügy: A gyanúsítottak sűrűn emlegették az MSZP pénztárnokát

Pártpénztárnokot is találtak Hagyó ügyvédének határidőnaplójában

A kifogásolt cikk elsősorban tehát nem is Hagyó felelősségével, mint inkább az ügyészi munka minőségével, illetve az egész eljárás mögül kikandikáló politikai intenciók nevetséges kudarcával foglalkozott. Igaz, nem azt állítottuk, hogy nem is létezett Hagyó-ügy vagy ügyek, hanem azt, hogy az ügyészség lényegében nem tud ezekből bizonyítani semmit.

Hagyónak azonban ez nem volt elég, addig láthatóan nem nyugszik, míg az ő narratívája – nem volt Hagyó-ügy – nem lesz kötelező érvényű.

Mennyit ér egy visszavont vallomás?

A Hagyót képviselő ügyvédi iroda helyreigazítási kérelme egyetlen mondatot kifogásolt a terjedelmes írásban:

„(…) az ügyben meghallgatott tanúk és gyanúsítottak viszonylag egybehangzóan állították, hogy – elsősorban kisebb összegű, kommunikációs feladatokról szóló – szerződések tucatjait kellett megkötniük, mert erre vonatkozóan utasítás volt Hagyótól.”

Vagyis ezt a mondatot kellett volna újra közzé tennünk, persze a szokott „Valótlanul állítottuk, hogy..”-felütéssel.

Az első tárgyalási napra tucatnyi vallomást csatoltunk, amelyek szerint a BKV-nál napi gyakorlat volt, hogy Hagyó közvetett utasításai alapján szerződni kellett bizonyos cégekkel. Tény, hogy ezek egytől-egyig a nyomozás során tett gyanúsítotti vallomások voltak, melyeket  az érintettek ráadásul később vissza is vontak – de az is tény, hogy az ekkor még előzetesben lévő, tehát egymás vallomásairól semmit nem tudó volt BKV-vezetők egybehangzóan írták le ezt a rendszert.

A felperes persze arra hivatkozott, hogy ezek kényszer hatására tett, és később visszavont gyanúsítotti vallomások, melyek bizonyító ereje eleve gyengébb, mint a tanúvallomásoké – márpedig az inkriminált mondatban tanúvallomásokra is hivatkozunk, ilyen viszont nem szerepelt az általunk becsatolt bizonyítékok között.

Egyébként a cikkből egyértelműen kiderül, hogy a nyomozati iratokból dolgoztunk; másrészt, hogy a hivatkozott vallomásokat később visszavonták.

A bíró egy hónapra újabb tárgyalást tűzött ki, ekkorra prezentáltunk egy, a BKV-nál működtetett Hagyó-szisztémára vonatkozó tanúvallomást is. A tudósításokban csak a tisztségével megnevezett, jelenleg is a cégnél dolgozó BKV-vezető mind a nyomozati, mind a bírósági szakban úgy nyilatkozott, hogy a kommunikációs terület szerződései okozták a legtöbb gondot neki és munkatársainak, mert azok egy része a belső szabályozást figyelmen kívül hagyva, gyakran iktatás nélkül került hozzá:

„Gyakran csak egy cégre mutattak rá, hogy vele kell szerződést kötni.”

Vallomásában a tanú kitért Hagyó leggyakrabban emlegetett munkatársa, Horváth Éva szerepére is: többször találkozott vele Balogh Zsolt vezérigazgató társaságában, és benyomása szerint Horváth nem beosztottként beszélt a BKV-vezérrel.

Le lehet-e írni, hogy volt Hagyó-ügy?

A bíróság a becsatolt bizonyítékok alapján úgy ítélte meg, a per tárgyává tett cikk nem tartalmaz valótlan állítást, következtetetései valós tényeken alapulnak, ezért elutasította a felperes helyreigazítási kérelmét. Az ítélet nem jogerős, meg lennénk lepve, ha Hagyó nem fellebbezne.

Hiszen miért érezte olyan fontosnak a volt főpolgármester-helyettes ezt az egyetlen állítást, miszerint csak gyanúsítotti vallomások szólnak ellene, hogy megkísérelje peres úton ennek közlésére kötelezni az Átlátszót?

A válasz legvalószínűbben a büntetőper várható kimenetelében keresendő. A vádirat szerint Hagyó kifizetőhelyként kezelte a BKV-t, részben legalább innét fedezte politikai jellegű kiadásait – erre szolgáltak volna a vádiratban szereplő kommunikációs szerződések. Az érintett felsővezetőkkel néha Hagyó, de leginkább a BKV-hoz delegált intézői közölték az aktuális „kéréseket”. A menedzsment alsóbb szintjei csak végrehajtói szerepet játszottak az ügyben, így érdemben nem nagyon tudnak nyilatkozni a Hagyó és főnökeik közti ügyekről.

Ha tehát a kulcsfigurák: Antall Attila, Balogh Zsolt és Regőczi Miklós visszavonják a korábban Hagyóra, és nem mellesleg saját magukra is tett terhelő vallomásaikat – ahogy azt tették is -, akkor feltehetően nem lesz (közvetlen) bizonyíték a bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezelésre, vagyis Hagyót nagy valószínűséggel fel kell menteni.

Nagyjából ugyanezt az eredményt próbálta meg most a helyreigazítási perben a politikus elérni. Ha ugyanis polgári peres ítélet rendelkezik arról, hogy a nyilvánosságban nem lehet jogszerűen leírni/kimondani, „az ügyben meghallgatott tanúk és gyanúsítottak állították, hogy szerződések tucatjait kellett Hagyó utasítására megkötniük”, akkor ezt lehet úgy kommunikálni, mintha a bíróság Hagyó ártatlanságát mondta volna ki.

A kereset ilyen jellegű szándékára az ítélet szóbeli indoklásában a bíró utalt is. Másrészt egy ilyen ítélet után kétszer is meggondolja minden szerkesztőség, hogy mennyire merjen eltérni a Hagyó-féle „nem volt Hagyó-ügy”-narratívától.

Mi pedig továbbra is úgy gondoljuk, számos tény utal arra, hogy nagyon is volt, csak az ügyészség csapnivaló munkája ezekből várhatóan semmit nem fog tudni bizonyítani.

Hagyó politikusi ambícióit illetően ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy egyes MSZP-közeli médiumok az elmúlt hónapokban csendes pro-Hagyó kampányba kezdtek, az ügyészség látványos bénázását, illetve minden egyes Hagyóra nézve kedvező döntést a végső igazság megnyilatkozásaként mutatva be.

Becker András

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.