Kedves fővárosi képviselők! Csináljátok csak, a pestiek ettől indulnak be igazán!

Ugye tudjátok, hogy akik tegnap megszavaztátok a BKK feldarabolását, ti mind, egytől-egyig, LMP-től Fideszen és MSZP-n át Jobbikig, Demszky Gábor örökségéért dolgoztok?

Ugye tudjátok, hogy minden egyes szmogriadó idején, minden egyes szigszalaggal leragasztott, elromlott jegyautomata láttán és minden egyes ordibáló ellenőrt hallva a ti nevetek fog zengeni Budapesten?

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nem lesz jogos? De, az lesz. Nem Vitézy Dávid kirúgása miatt. Hanem azért, mert ti nem a fejlődésért dolgoztok, hanem magatokért.

Ugye tudjátok, hogy ha – akár jogos, mert miért ne lehetne jogos – kritikáitok vannak a BKK működésével szemben, akkor azért másképp is kiállhattatok volna?

Hogy kíváncsiak lennénk az alternatív ötleteitekre, tudásotokra, nemzetközi példáitokra? Ilyeneket miért nem hallunk tőletek?

Ugye tudjátok, hogy újra sóhivatalok egymással való versengésévé silányítjátok a közlekedés fejlesztését?

Amikor pár napja egy beszélgetésben a BKK feldarabolása miatt akadtam ki, a Kerékpárosklub – a látszat ellenére nem fanatikus BKK-rajongó – vezetője csodálkozva kérdezett vissza, hogy „Ezt te mondod, aki annyit szidja a BKK-t?” Igen, én, mondtam. Bár – a késésben lévő bringás fejlesztésektől kezdve Széles Gáborig – sok mindennel nem vagyok elégedett, mégis az egyetlen olyan jó irányba tett lépéssorozat származik ettől a cégtől, ami valami fejlődést hozott ebbe a városba.

Mert a Várbazár, a szegények szekálása vagy a Római és a Liget lerombolása nem fejlődés. A valós alternatívát nyújtó, rendszer szinten fejlesztett és nem mellesleg szerethető közlekedési rendszer viszont az. Cinkotától Csillebércig, Nagytéténytől Káposztásmegyerig. A végre átszállás nélkül a város különböző pontjait bejáró alacsonypadlós busztól a működő villamosig, a biciklisávoktól a P+R parkolókig.

Olyan dolog, ami pártállástól függetlenül minden városlakónak jó.

De sebaj, ti hoztátok a formátokat, és szépen visszarepítetek minket a Demszky-korszakba. Vissza az egymással vetélkedő sóhivatalok, a haladáshoz semmit sem értő vaskalapos mérnökök és az ötlettelen, tudatlan, de túl sokat okoskodó politikusok világába.

Ebből egyszer már elég volt.

Az, hogy a Fidesz már megint szavazógépként mond ellent pár évvel ezelőtti önmagának, hogy egy emberként szavazza le azt a koncepciót, amit ő választott meg anno, nem meglepetés. Az, hogy egyiküknek sincs ötlete a hibák kijavítására, csak a gombot képesek nyomni, nem ma kezdődött náluk.

Ezek a polgármesterből lett képviselők persze sokat köszönhetnek annak a BKK-nak, ami a kerületük közlekedésének fejlesztésével a saját választóik jókedvét fokozta a választások előtt nem sokkal. De persze ti jó gyerekek vagytok, hallgattok a főnökötökre. Akitől szintén nem láttunk még nagyobb ívű javaslatokat, csak ugyanazt a panaszt az ő hatalmát veszélyeztető BKK-ról.

És akkor elérkeztünk a lényeghez, a hatalmi játszmákhoz. Mert ezek mennek itt, nem városfejlesztés.

Ezekben a hatalmi játszmákban kollaborálnak az ellenzéki képviselők is. Azok az MSZP-s, Jobbikos és független „városatyák”, akik igent nyomtak tegnap. (Székely Sándor az Együttből azt állítja, hogy véletlenül tévesztett gombot, de ez mindegy is igazából.)

Az ő címerállatuk Horváth Csaba, aki kórusban nyafog Tarlóssal arról, hogy ezek az istenverte választók, akiket ők képviselni mentek a közgyűlésbe, ki merik fejezni a véleményüket, kérni merészelnek tőlük. Jajj, szegény Csaba, olyan rossz, amikor nem az ingyen BKV-val eteted őket, vagy amikor a pártotok hirtelen fontosnak gondolja a civileket, hogy rátelepedhessen a kezdeményezéseikre, ugye? Pofáznak itt, meg leveleket írnak! Érdekes, milyen jól egyetértetek ebben Tarlóssal, miért nem egy pártban ültök akkor?

Egyébként kedves Csaba, aki 4 éve ingyen BKV-val kampányoltál, a ti közlekedésfejlesztésetek mit mutatott fel, amikor hatalmon voltatok? Kigyulladó BKV-buszokat, amikből a haverjaitok még a tűzoltó készüléket is kilopták, ha jól emlékszem.

Persze azok is megérnek egy misét, akik tartózkodtak. A DK két képviselője, Hajdu László és Gy. Németh Erzsébet a „nem veszünk részt a cicaharcban” jelszóval nyomta meg a bátrak gombját, amit nem értem, hogy nyomhat meg valaki, aki döntéshozónak mondja magát. És a bátor tartózkodók közt volt még Csárdi Antal is, aki igazán kibaszta a biztosítékomat.

Ő volt az ugyanis, aki a biciklis szervezetek őszi felvonulásán minden olyan vállalást megígért, amit a szervezetek kértek, és ami egy élhetőbb városról szólt. Az ő pártja adta a BKK igazgatóságába azt a Pongrácz Gergelyt, akinek tavalyi leváltása és Tarlós-hű káderekre való cseréje ellen még tiltakoztak és a haladó közlekedésfejlesztést temették.

És akkor a zöldségét hangoztató párt embere nem mer nemet mondani? Miért, mi múlt volna rajta? Azt értem, hogy a szocik az alakuló sóhivatalok igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagságára hajthatnak, de ehhez egy tartózkodás kevés lesz, Anti.

Tényleg Karácsony Gergely – akinek szekértáboros összefogósdijával a világból lehetett kiűzni – volt az egyetlen renegát, akiben volt annyi, hogy elismerje politikai ellenfele eredményeit?

Az a helyzet kedves képviselőim, hogy nem vagytok ti ennek a városnak senkik. Még a köz szolgái sem vagytok. Büszkék vagytok magatokra, de maximum egy dologra vagytok jók: hogy fokozzátok a kreativitásunkat. Minden, ami az utóbbi időben jót tett a fővárosnak, a civilektől származott és nem tőletek. Minden, amit a város felkarolt – így a BKK eszmeisége – nem jött volna létre a városlakók sürgetése nélkül.

Budapesten a bénázásból nőnek ki a leghaladóbb dolgok. Ahogy az ingatlanmutyijaitok romjain kivirágoztak, majd erdővé nőttek szórakozóhelyek, ahogy a dugókat és füstölő metrókat megunva másokban irigylést keltő bringás fejlődést indítottak a budapestiek, ahogy állami beavatkozás nélkül új vállalkozásokat indítottak a kreatív fiatalok, úgy fognak a titeket soha többé meg nem választó polgárok túlélni, és eltiporni a hozzátok hasonlókat.

Halász Áron

Címlapkép: MTI – Kovács Attila fotójából vágva