Becker András 2012–2019 között dolgozott az Átlátszónál újságíróként és szerkesztőként, az ő nevéhez fűződnek a miniszterelnöki vő, Tiborcz István résztulajdonában állt Elios Zrt. közbeszerzési sikereiről szóló első tényfeltáró cikkek. Volt kollégánk a 2018-as országgyűlési választás, a harmadik kétharmad után kiszállt az újságírásból, sőt, elhagyta az országot is, és ma már kamionsofőrként dolgozik Európában. Interjú.
Átlátszó: Mikor és hogyan kezdtél el foglalkozni a miniszterelnök vejének cégével? Hogyan bukkantál erre a témára?
Becker András: A legelső külső input, olvasói tipp a napelemes vállalkozók sztorija volt. De már azelőtt, 2013 szeptemberében írtam egy cikket az Eliosról annak apropóján, hogy a Közgép bevásárolta magát Tiborcz István cégeibe, és két év alatt háromszázszorosára ugrottak az Elios Zrt. bevételei. (Ehhez egyébként az akkoriban az Átlátszónál önkénteskedő Kovács Gergő Kutyapárt-társelnök csinált címlapképet – a szerk.)
Robbanásszerű üzleti növekedés és menedzserré átváltozó tulajdonosok: ez a két folyamat írja le azt a különös fejlődést, ami a Közgép-cég Elios Zrt-vel és a céget alapító két fiatalemberrel történt az elmúlt négy évben. 2009 tavaszán egyszerre négy kft-t is alapított Tiborcz István és barátja, Erdei Bálint.
Ezután keresett meg egy mérnök cég, amelyik a Szegedi Egyetem naperőműves beruházásán dolgozott az Elios beszállítójaként, illetve alvállalkozójaként. A munka közel 90 százalékát ez a cég végezte el, de Tiborczék mondvacsinált okokkal nem akarták kifizetni őket. A mérnökök pert indítottak, az eljárásban Tiborcz Istvánnak is tanúskodnia kellett.
Szegedi naperőmű: Bíróság elé citálja Orbán vejét egy átvert alvállalkozó
2013 októberében írtam újra az Elios csodájáról: annak néztem utána részletesebben, hogy egy 2009-ben alapított cég hogyan érhetett el három év alatt a semmiből 3 milliárd forint feletti árbevételt közbeszerzéseken. Hogyan lehet referencia, tőke és humánerőforrás nélkül sorra nyerni több száz milliós közbeszerzéseket olyan iparágakban, ahol komoly tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkező, tőkeerős cégek közt is rendkívül erős a verseny.
Tündöklés és tündöklés – Tiborczék a közvilágítás-korszerűsítési piacon
Miért gondoltad érdekesnek ezt az akkor még teljesen ismeretlen témát?
2013-ban már látszott, hogy ez a múlt nélküli, szakmai, gazdasági értelemben nagyon vékonyka cég egészen szürreális mértékben letarolja a piacot, nemcsak a közvilágításban, de az uniós pénzekkel támogatott ún. háztartási méretű, kiserőművi piacot is. Ebbe a sorba illeszkedett a szegedi naperőműves projekt is. A pályázaton az Elios adta a legdrágább ajánlatot – a beruházást végül mégis ők csinálták meg, mert az akkor már befideszesített közbeszerzési hatóság őket hozta ki győztesnek. Tiborczék a projektben tényleges munkát nem végeztek, szinte csak a projekt dokumentálása volt a saját teljesítményük. Ennek ellenére nem fizették ki azt a céget, amelyik de facto elvégezte a munkát.
Nagyon jellemzőnek gondolom most is az egész folyamatot – kezdve a közbeszerzési trükközésektől egészen addig, ahogy Tiborczék bezsarolták a munkát hibátlanul elvégző mérnök céget. Ezeknek tudniillik ÁFA-fizetési kötelezettsége keletkezett a projektbe beépített áruk és szolgáltatások után, amit viszont nem tudtak teljesíteni, mivel ők ugyan számláztak, de Tiborczék nem fizettek. Vagy elfogadják tehát Tiborczék ajánlatát – akkor csak néhány évi nyereségüket bukják –, vagy harcolnak, akkor viszont a köztartozás-mentességi státuszt (a „nullás igazolást”) vesztik el, ami alapfeltétele a közbeszerzésekben való részvételnek.
Közben persze kaptak ajánlatot is, hogy szívesen átvennék a céget: ők maradnának továbbra is vezetők, csak hát a tulajdonrészük lenne egy kicsit kisebb. Amúgy nem tudom, mi lett a sztori vége – már az elején is rettentően féltek, szuper-konspirált találkáink voltak, aztán egyszer csak eltűntek, majd pár hétre rá az ügyvédjükkel üzentek, hogy részükről vége. Nem nehéz kitalálni, mi történhetett.
Ezzel párhuzamosan futott az Elios közvilágítási sikerszériája. 2014 végén jött ki Oroszi Babettel közös cikkünk, amelyben bemutattuk, hogy az Elios közvilágítási projektjeinek legalább kétharmadánál a pályázat előkészítését, bonyolítását vagy ellenőrzését Tiborcz legközvetlenebb üzlettársa, Hamar Endre valamelyik cége végezte. Ebből kisebb botrány is lett, parlamenti interpelláció, aztán nyomozás, persze, mindkettő eredmény nélkül.
Miből telik Orbán Ráhelnek 15 millió forintos tandíjra? Meg fogsz döbbenni!
2015-ben is írtál egy cikket a témáról, az volt a címe, hogy Az Elios Innovatív Zrt. közbeszerzéses munkái az OLAF csalás-indikátorok tükrében. Ekkor zajlott már az unió Csalás Elleni Hivatalának vizsgálata?
Nem tudom, lehet, de én nem tudtam akkor ilyen vizsgálatról. A közbeszerzésekre vonatkozó csalás-indikátorok viszont nyilvánosan hozzáférhetők voltak, azok tükrében néztem végig a Tiborcz-cég nyertes pályázatait. De az tény, hogy elég sok, akkor bemutatott „red flag” visszaköszönt a későbbi OLAF-jelentésben.
Mindenesetre az Elios-ügy ekkor már napirenden volt – ez volt az az időszak, amikor Orbánt elég sokat nyaggatták a vejéhez becsatornázott milliárdokkal. De aztán valahogy ehhez is hozzászokott a közvélemény.
A médiában lopás fókusszal szokott ez a történet megjelenni, pedig ennek a lopásnak az „externáliái” sokkal rombolóbbak, mint az a 400 millió forint, amivel például egy innovatív mérnök céget padlóra küldenek. Nyugat-Európában, hogy úgy mondjam, fizikailag is látszik, hogy ez egy virágzó szektor – szinte nincs olyan kisváros, aminek a szélén ne lenne egész kis kolónia (újmagyarul: „ipari park”) ezekből a kis-közepes cégekből.
Olajozott gépezet – az Elios Innovatív Zrt. közbeszerzéses munkái az OLAF csalás-indikátorok tükrében
Ezután megint csönd volt a témáról néhány évig, míg 2018-ban meg nem jött az igazi OLAF-vizsgálat híre.
Minden beigazolódott, amit 2015-ben leírtunk az Elios működésével kapcsolatban. Arra talán mindenki emlékszik, hogy a kormány ezek után kivette a számlákat az uniós Környezet és Energia Operatív Programon (KEOP) belüli projektből, és inkább kifizették magyar adófizetői pénzből az egészet.
Az OLAF jelentése megerősíti, hogy a miniszterelnök családjáig ér a pályázati csalás gyanúja
Az OLAF a vizsgálat során elég alaposan átnézte a projektekkel kapcsolatban keletkezett dokumentumokat, kérdéseket tett fel az önkormányzatoknak, de még személyes meghallgatások is voltak. Az elkészült jelentést nem hozták nyilvánosságra, de az érintett önkormányzatoknak megküldték a rájuk vonatkozó fejezeteket. Mi pedig adatigénylésekben próbáltuk megszerezni ezeket az OLAF-leveleket. Nem sok sikerrel, de Hatvan esetében például egy helyi ellenzéki képviselő révén hozzájutottunk a jelentés legfontosabb megállapításaihoz.
Ekkor már sokan dolgoztak az Elios-ügyön – egyre egyértelműbb lett, hogy az OLAF szinte mindenben megerősítette a korábbi megállapításainkat. Itt bizony egy központilag szervezett csalássorozat révén lett a miniszterelnök veje kistafírozva. Ez volt Tiborcz „első millió dollárja”, amiről ma már nem illik beszélni, pláne, mikor például az állammal közösen tulajdonol egy bankot.
A matek vége pedig az, hogy ezen adatok alapján 87 év alatt térülne meg a beruházás, ha a várható élettartam – a fényerő csökkenése – miatt nem kellene a lámpákat legkésőbb 20 év múlva újra cserélni, vagyis összességében nagyjából 160 milliós veszteséget okoz a beruházás.
2018-ban volt még egy nagyobb projektünk az Eliosszal kapcsolatban. Baranya Ákos, illetve Pápai Gergely operatőrökkel végigjártuk az összes érintett települést, mértük a fényt, és dokumentáltuk, hogy sok helyen tényleg sötétbe borultak a városok. Négy vagy öt éjszakán keresztül forgattunk, este indultunk, reggelig dolgoztunk – elég kemény volt, de megérte.
Gyálon is forgattunk, a helyi civilek vittek el minket a legkritikusabb helyekre. A szálak összeérnek: ez a mostani iratnyilvánossági siker, hogy tudniillik az OLAF-nak ki kell adnia a jelentést, főképp nekik, az Eleven Gyálnak (meg persze a pert vivő TASZ-nak) köszönhető.
A közvilágítás Tiborczék után – drónfelvételen 23 éjszakai város from atlatszo.hu on Vimeo.
Ezután viszont felmondtál az Átlátszónál, kiszálltál az újságírásból, és gyakorlatilag elhagytad az országot. Miből lett ennyire eleged?
2019-ben írtam még egy cikket, de már nem magáról az ügyről, hanem a második nyomozásról. Hogy nyilvánvalóan nem lehetett sem tévedés, sem félreértés, sem figyelmetlenség a Nemzeti Nyomozó Iroda, illetve a nyomozást felügyelő Pest Megyei Főügyészség részéről az, hogy a második nyomozás sem talált bűncselekményt az Elios-ügyben. A cikk pontról-pontra bizonyítja, hogy a nyomozóhatóság elszabotálta a nyomozást.
A cikk tulajdonképpen egy vádirat volt az ügyészséggel szemben, a szöveg explicit módon bűncselekménnyel vádolja meg a nyomozó szerveket, tényekre alapozva állítja, hogy az OLAF által feltárt összefüggéseket az ügyészség nem ignorálhatta volna.
Arra számítottunk, hogy az ügyészség be fog perelni, rágalmazásért, jó hírnévhez való jog megsértéséért, meg ami még ilyenkor lenni szokott. Nem nagyon tehetnek mást, hiszen egy újság azt állítja róluk, hogy bűnsegédként részt vettek egy bűncselekmény-sorozat eltussolásában. Csodálatos lett volna, hiszen így az ügyészségnek az igazságszolgáltatás nyilvánossága előtt kellett volna felelnie a kérdéseinkre.
Nem így lett, az ügyészség hallgatott – és hogy ezt megtehette, abban szerepe volt a független sajtónak is. Több mint százezer megosztás, lájk-erdők voltak a cikken, elég sok kolléga személyesen is gratulált. Ehhez képest egyetlen médium sem szemlézte, de még csak nem is említette a cikket. Akarva-akaratlanul ezzel nagyon megkönnyítették az ügyészség dolgát. Ez igazolta azt az egyébként már korábban meghozott döntésemet, hogy ebben a továbbiakban nem akarok részt venni.
Lassan elülnek a botrány hullámai a Tiborcz István cégének többmilliárdos bevételt hozó Elios-ügy körül[1], főhősünk vagyona pedig a polgári jog előírásainak is megfelelni látszó ingatlanbefektetések formájában halad a kifehéredés útján. Mielőtt végképp a feledés homálya borítaná be e sajátosan magyar eredeti tőkefelhalmozás történetét, szögezzük le: jó okunk van azt gondolni, hogy a miniszterelnök vejének vagyona az Elios Zrt.
Azóta nem bántad meg, hogy abbahagytad a tényfeltárást?
Nem. Azt gondoltam, most is azt gondolom, hogy az oknyomozó újságírás szórakoztatóipari műfajjá züllött le Magyarországon. Merthogy semmilyen érdemi hatása, impaktja a feltárt ügyeknek nincsen. Paradox módon még szolgálja is ennek a rezsimnek a stabilitását, mert egyfajta érzelmi kielégülést ad. Lehet az ügyeken, cikkeken bosszankodni, csapkodni az asztalt, hogy már megint mi folyik itt. De ha van valakiben minimális képesség az önreflexióra, akkor ezt a csapdát, ezt a paradoxont nem tudja figyelmen kívül hagyni.
Persze ezer más megfontolás is lehetséges és legitim, ráadásul nem is új erkölcsi dilemmák ezek, csak talán most élesebben vetődnek fel – én mindenesetre nem tudtam másképp dönteni.
Lelked rajta. Mit csinálsz most? Az kevésbé stresszes?
Kamionsofőrként dolgozom Európában. Ehhez a melóhoz is magas stressztűrő képességre van szükség, de közben azért olyan is, mintha egy lakóautóval járnád a világot. Igaz, ez 40 tonna és 17 méter, ennek az összes következményével. Minden napra jut valami váratlan nehézség, amit meg kell oldanod. Szóval, aki nem bírja az állandó bizonytalanságot, annak nem nagyon ajánlanám.
Mit gondolsz arról, ami a kiszállásod óta történt Magyarországon?
Hadházy Ákos egy hős, kérlelhetetlenül csinálja ezt a dolgot tovább. Tényleg minden héten valami olyan sztorival áll elő, ami miniszterek, de legalább megyei kormánymegbízottak, főtisztviselők bukásához kellene, hogy vezessen. Nem tudom, ő hogy bírja ezt az abszurd rémbohózatot, amivé Magyarország lett. És zömében tisztelettel és megértéssel igyekszem figyelni azok munkáját is, akik még bírják csinálni a tényfeltáró újságírást.
Kérdezett: Bodoky Tamás
Vita az elsőségről – ki leplezte le elsőként az Elios-ügyet? A magyar sajtóban elsőként az akkor még független Origo írt az Elios jogelődjéről: a ma már a Direkt36-nál dolgozó Pethő András 2011-es cikke beszámolt az ES Holding néven, Tiborcz István és Erdei Bálint vállalkozásai által 2009-ben alapított cégről, és arról, hogy az E-OS Innovatív Zrt.-re változtatta a nevét, miután tulajdonrészt szerzett benne a Közgép. 2012-ben az Átlátszón jelent meg Ferenczi Krisztina cikke a Tiborcz családról a földpályázatok kapcsán: ebben is előkerült a cég neve. Tiborcz István és Orbán Ráhel esküvője után néhány nappal, 2013. szeptember elején Becker András az Átlátszón bemutatta, hogy az akkor már Elios Zrt. néven futó E-OS Innovatív Zrt. milyen sikereket ért el néhány év alatt. Becker azt is bemutatta, hogy ehhez közpénzből finanszírozott – nem problémamentes – közvilágítási és naperőműves projektek kellettek. 2014-ben Becker András és Oroszi Babett összeszámolta, hogy mennyit keresett az Elios az európai uniós támogatásból megvalósuló közvilágítási projektekkel, 2015-ben pedig Becker bemutatta, hogy az Elios több projektjénél felmerül a csalás gyanúja. A 2015 elején alapított Direkt36 az első cikkében összefoglalta mindazt, ami már korábban megjelent a sajtóban az Eliosról, második cikkükben pedig bemutatták a cég által elnyert közbeszerzéseket. Mindkét anyagban hivatkozták forrásként az Átlátszót, ám a Direkt36 médiapartnere, a 444 a mai napig mégis őket emlegeti „az Elios-ügyet elsőként leleplező” szerkesztőségként. A Direkt36 két hete elismerte, hogy ez nem igazán korrekt. (Erdélyi Katalin)
Adj szja 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka! Átlátszónet Alapítvány: 18516641-1-42 from atlatszo.hu on Vimeo.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!