Magyar közpénzekből készül a Fidesz amerikai kampánytanácsadójának angol nyelvű híroldala

A regionális ambíciókat dédelgető, nemzetközi V4NA hírügynökség elegánsabb rokona a Remix című, angol nyelvű hírszájt, amerikai kampánytanácsadó tulajdonossal, és magyar állami pénzekkel a háttérben. A Remix tulajdonosa mögött az amerikai republikánusok több évtizedes Fidesz-barátságának története húzódik: az amerikai jobboldal tanácsadói a rendszerváltás óta jelen vannak a párt körül, az 1990-es években ők hozták be a modern marketing-technológiákra, például az adatbázisépítésre épülő kampánymódszereket, és ők találták ki a Fidesznek a jobbközép pártok összefogását, a „polgári szövetséget” célzó, azóta rendkívül sikeresnek bizonyult stratégiát is.

Támogatási kampány

Amióta ezen a cikken dolgozom, ami a Remix nevű, angol nyelvű online újságról és a mögötte húzódó politikai háttérről és történeti előzményekről szól, akárkinek is mutatom meg a szóban forgó hírszájt címlapját, senki sem érti, hogy mi érdekes rajta. Első blikkre mindenki  egy kurrens, kortársan szakszerűre dizájnolt, kelet-közép-európai tematikájú, angol nyelvű hírmagazint lát.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Amikor ezt a szöveget írom, a nagyjából két éve elstartolt Remix címlapos hírei tipikusan a visegrádi négyekre fókuszálnak, egyes más, leginkább közép-európai országok aktualitásai mellett. Szinte semmi sem látszik utalni arra, hogy a Remix az Orbán-rezsim által finanszírozott, a nemzetközi közvéleményre célzott, a pillanatnyi igények szerint hol propagandisztikusra, hol dezinformatívra hangolt szócsövek egyik legérdekesebbike.

Sőt, a Remix kiadójának amerikai születésű tulajdonos-ügyvezetőjének hátterében a Fidesznek nyújtott, amerikai republikánus orientációjú politikai tanácsok több évtizedes gyakorlata is felsejlik.

Részlet a Remix címlapjáról. Forrás: rmx.news

Soros-egyetem, migránsbűnözés

A magyar politikai média finomságaiban járatos megfigyelő több gyanús részletet is észlelhet a Remix-címlapon. Az elegáns angolsággal megfogalmazott címekből a kormánnyal baráti magyar médiában dívó jellegzetes világmagyarázatot lehet kiolvasni. Az aktuális főcikk például a címében is a hivatalos neve helyett a magyar kormányzati gúnynevén, Soros-egyetemként (“Soros University”) emlegeti a hivatalosan a CEU névre hallgató, közismert felsőoktatási intézményt.

A címlapon olvasható, fajsúlyos politikai, gazdasági, és kulturális hírek mellett indokolatlanul nagy súlyt kap a sajátos fényben feltüntetett migráció: a címlapról elérhető vagy kéttucatnyi cikkből hét írás is migránsozós jellegű. A V4-országok védelmi beszerzéseiről szóló anyag mellett például egy olyan cikk kapott helyet, ami a cseh autópályán elfogott migránsokról szól — mintha a két téma jelentőségét illetően akár csak köszönőviszonyban is lehetne egymással.

A címkék között is találni érdekeset: a magyar politikai botránykővé vált “cigánybűnözés”, illetve a neonáci kuruc.info szájton bevezetett “zsidóbűnözés” kifejezések analógiájára megalkotott “migránsbűnözés” (“migrant crime”) is feltűnik a különösen nagy betűtípussal szerepeltetett címkék között.

Az Echo-tévé-sáv a Remix-címlapon. Forrás: rmx.news

De a legárulkodóbb, hogy a Remix-címlap legalsó sávjában most is a csak a magyar politikai televíziózásban a Hír TV szélsőségesebb kisöccsének számító, tavalyelőtt megszüntetett Echo TV anyagai láthatóak.

Tavasszal hosszú cikkben írtam a V4NA néven működő, hírügynökségnek hazudott propagandaportálról, ami nyilvánvalóan fideszes jellegű instrukciók alatt terít speciálisan szelektált híreket a magyar kormánybarát médiában, illetve a magyar kormányholdudvari befolyás alatt működő balkáni orgánumokban. Abban a cikkben (amiből a The Daily Telegraph című nagy presztízsű angol napilap szinte szóhíven utánközölte azt a megállapításomat, hogy Magyarország regionális dezinformációs középhatalommá avanzsált) azt is leírtam, hogy a V4NA-val egy a baj: hogy gagyi.

Balkán-szerte terítik a Habony-művekben kikevert valóságot, mégis kudarc a V4NA-projekt

A hazai kormányhaveri médiában már nem a Russia Today, hanem a Habony Árpád érdekeltségébe tartozó V4NA hírügynökség meséli a nemzetközi híreket, a balkáni ügyfelek pedig regionális dezinformációs tényezővé tehetik Orbán Viktor spindoktorát. A V4NA viszont egyelőre inkább sufniszájt, mintsem egy új Reuters. Támogasd az Átlátszót szja 1% felajánlásával!

A Remix nem gagyi, csak nem érdekes

A Remix-szel nincs ilyen probléma; a szájton olvasható szövegek közel pörfekt angolsága könnyedén übereli az Orbán-kormánnyal baráti viszonyt ápoló angol nyelvű hírszájtok szokásos szintalatti teljesítményét. Ugyanez vonatkozik a kiváló dizájnra, és a ránézésre a nemzetközi mainstreambe simuló szóválasztásokra is: a szerda esti címlapos anyagok címeiben még a gender szó is előkerül, minden irónia nélkül.

Legalábbis a felszínen tehát a Remix a megrendelő álma: a megcélzott közegtől látványosan nem elütő, a betáplált üzeneteket feltűnésmentesen közvetítő médium. Az információs térben elfoglalt helye azonban különbözik a V4NA-tól: nem láttuk jelét annak, hogy bárhol különösebben preferált hírforrás volna. A Remix tehát egy hírszájt, és ennyi.

A Remixnek emellett van egy közös problémája a V4NA-val: az érdektelenség. Az elmúlt egy hónapban a Remixen megjelent anyagok közül a legtöbb közösségimédiás reakciót kiváltó három cikk közül az első 6,6 ezer, a második 6,2 ezer, a harmadik mindössze 1,1 ezer közösségi interakciót szedett össze (ezek a számokat úgy kapjuk meg, hogy összeadjuk a lájkok, megosztások és kommentek számát).

Ez az angol nyelvű nemzetközi hírözönben mindössze csepp a tengerben. Mi az Átlátszónál elsősorban a világszinten aprócskának számító, magyar nyelven olvasó közösségre célzunk, és nem feltétlenül a Facebook-lájkok számával mérjük a munkánk sikerességét, de az e hónapban a közösségi médiában legjobban pörgő cikkünk például lazán összeszedett 10,3 ezer közösségi interakciót.

A Remix kulturális idomulása az amerikai dominanciájú nemzetközi sajtómiliőhöz nem véletlen. A szájtot kiadó FWD Affairs Kft. ma már Budapesten élő tulajdonosa, bizonyos Patrick Egan ugyanis egyébként egyesült államokbeli illetőségű politikai tanácsadóként ismert.

A ma 51 éves szakemberről korábban annyit lehetett tudni, hogy előadó volt a Fidesz-holdudvar tusnádfürdői dzsemboriján, az Orbán-szövetséges Schmidt Mária alá tartozó Terror Házában beszélgetést moderált, négy éve mintegy 14 millió forint értékben szerződött vállalkozásával a Rogán Antal-féle Miniszterelnöki Kabinetiroda, és cégének az angol nyelvű, kormányzati finanszírozású Erdély-portál, a Transylvania Now működtetésében is kulcsszerepe van.

Az Átlátszó munkájának eredményeként most leírhatjuk: a kampánystratéga kormányközeli akciózása nem véletlen egybeesés. Egan szerepe az egyesült államokbeli Republikánus Párt felé orientálódó alakulatok és politikai szakértő karakterek több évtizedes magyarországi mozgolódásának megnyilvánulása.

Kipereltük a Külügyminisztériumtól az új amerikai kémfőnököt is pénzelő alapítvány elszámolásait

A magyar állam 2015-ben bízott meg egy alapítványt azzal, hogy népszerűsítse a magyar kultúrát és Magyarországot az Amerikai Egyesült Államokban. Erre a célra évi többszázmillió forint közpénzt adtak az alapítványnak, ám annak gazdálkodását nem voltak hajlandók nyilvánosságra hozni. Bepereltük az adatokért a Külügyminisztériumot, és nyertünk.

Noha az amerikai politikai aréna republikánus oldalán felnőtt, a Benjamin Netanjahu-féle Likud machereként is ismert, a Soros Györgyöt démonizáló politikai kampányokat kitaláló és az élete alkonyán Habony Árpáddal közös vállalkozásba is fogó néhai Arthur J. Finkelstein kampánystratéga, valamint jobbkeze, George Birnbaum kortárs szerepe a közvélemény előtt már ismert, azt eddig csak kevesek tudták, hogy amerikai, republikánus orientációjú, politikai tanácsadók már évtizedek óta mocorognak a Fidesz körül.

Patrick Egan. Forrás: igsolutions.co

Patrick Egan maga például szorosan kötődik az amerikai republikánus párt holdudvarához, illetve az ahhoz közelálló IRI nevű alapítványhoz. A budapesti lakos Egan egy az Egyesült Államokban bejegyzett, de Magyarországon is aktív tanácsadócégben kollégája egy másik amerikainak, Sean Tonnernek, aki a kétezres években adott kampánytippeket a Fidesznek.

Ez nem új fejlemény: a republikánus holdudvar pénzei már a rendszerváltáskor megjelentek a magyar politika környékén. Az viszont már egészen biztosan újdonság, ha a tengerentúlról a lokális politikai kistestvér-szövetséges kitanítására érkezett politikai szakértőt a helyi erők megfordítják és elküldik az angol nyelvű információs teret dezinformálni.

Az ugyanis nehezen tagadható, hogy a Remixben legalábbis közvetett állami pénzek lennének. A szájton olvasható önleírásban most is a következő szöveg olvasható angolul: “részben a Batthyány Alapítvány támogatásával készül”.

Ez minden valószínűség szerint megegyezik a Batthyány Lajos Alapítvány néven ismert szervezettel (BLA). Az alapítványt eredetileg Antall József és baráti köre, szervezeti értelemben az MDF Barátai Egyesület hozta létre még 1991-ben. Miután a miniszterelnök halálával az általa képviselt irányvonal is kikopott a pártból, az alapítvány sorvadásnak indult, mígnem a 2010-ben már a Fidesz képében kormányhatalomra jutó jobboldali erők új életet és sok-sok pénzt leheltek bele.

Részlet a BLA tavalyi évről szóló beszámolójából. Világos, hogy a támogatott szrervezetek felsorolása még folytatódik… csak nem látható. Forrás: birosag.hu

A BLA tavalyi évről szóló beszámolója szerint 2019-ben a szervezet mintegy 3,534 milliárd forint, az állami költségvetésből származó forint felett diszponált, amit jellemzően tucatnyinál is több, részben nem egyértelmű kormányzati kötődéssel rendelkező nonprofit szervezet között osztott ki. A vonatkozó honlapra feltöltött dokumentumban nem szerepel sem a Remix, sem a FWD Affairs neve, azonban az is világosan látszik, hogy a támogatott szervezetek teljes listáját nem sikerült becsatolnia az alapítványnak.

Arról nem lehet tudni semmit, hogy mennyi — közvetetten állami — pénz érkezik mostanság a BLA-n keresztül a Remix kiadójába. Más bevételi források ugyanakkor nem látszanak: a szájton semmi reklám, és nincs jele bármilyen olvasói hozzájárulásra építkező modellnek sem. A kiadó éves pénzügyi beszámolóiból kivehető, hogy az elmúlt években a FWD Affairs dinamikus növekedés mellett rendre a médiapiacon értelmezhető üzleti modellel rendelkező szereplők számára a mesevilág kategóriájába tartozó, 50 százalékot közelítő bevételarányos nyereséget ért el.

A BLA-t a támogatás mértékéről és felhasználásáról kérdeztük; a kérdésünket az alapítvány titkárságának válasza szerint a kuratóriumnak továbbították, a választ még várjuk. Több kérdéssel kerestük Patrick Egant is, aki nem reagált ezekre.

Baráti demokráciacsináló Irak után Budapesten

Pedig az amerikai tanácsadó életrajzában akadnak érdekes elemek. Mára ugyanis személyes vonatkozásban is közel került a Fidesz belső soraihoz. A FWD Affairs jelenlegi cégirataiban Egan egy olyan lakcímmel szerepel, amit a témánkhoz nem kapcsólódó, egyéb céges iratokban bizonyos Vizér Klára is a saját lakcímeként jelöl meg. Vizér a XV. kerületben, fideszes színekben volt alpolgármester a 2010-ben kezdődő ciklusban, ám a kormánypárt kerületi belháborúinak következtében kiszorult a helyi politikából.

További érdekesség, hogy Egan már a kétezres évek óta mozgolódik a magyar politika környékén. 2005-ben a Magyar Nemzetben jelent meg vele rövid riport, eszerint Egan egyfajta “demokráciacsináló” az amerikai republikánusok kvázi pártalapítványa, az International Republican Institute (korábbi nevén: National Republican Institute for International Affairs), azaz az IRI korábbi iraki országfelelőse, akit akkoriban léptettek elő közép-és kelet-európai igazgatónak.

“Egan azoknak az amerikai fiatalembereknek az egyike, akik egyéni elkötelezettségüket és karrierjüket annak az amerikai törekvésnek a szolgálatába állították, hogy mely a nyugati típusú demokráciát hivatott meghonosítani szerte a földkerekségen, legyen szó a kilencvenes évek Kelet-Európájáról, vagy az új évezred elejének Közel-Keletjéről” — méltatta akkor a férfit a Fidesszel már akkor is baráti napilap.

Érdemes megjegyezni, a Fidesz környékén akkor és most sem ritkaság az ehhez hasonló demokráciacsinálás leszólása. Ugyanabban az évben, 2005-ben jelent meg például a párttal szintén baráti Magyar Demokratában egy olyan külpolitikai cikk, ami kifejezetten az IRI-t sejtette a sztenderd orosz olvasatnak megfelelően amerikai befolyásnak köszönhetően kitört kelet-európai ún. színes forradalmak mögé.

Az meg éppen különösen ironikus, hogy az IRI honlapja szerint a szervezetnek 2016 óta külön programja van az orosz dezinformációs törekvések megfékezésére, miközben az Orbán-kormányzat világnézetét népszerűsítő médiumok, így a Remix, jelentős részben orosz narratívákat ismételnek. Sőt, 2016-ban az IRI-t úgy nyilvánították nemkívánatossá Oroszországban, hogy az országból akkor eltanácsolt szervezetek között szerepelt az MDIF is, amelynek kisebbségi tulajdonrésze miatt a 444-et a kormánnyal baráti sajtó Soros-blognak szokta címezni.

2008-ban a Magyar Hírlap tudósított a “konzervatív külpolitika iránt érdeklődőket tömörítő” Szabad Európa Klub beszélgetéséről, ahol a Bush-adminisztráció hivatalban lévő budapesti nagykövet-helyettese, Jeffrey Levine mellett a külföldön élő republikánusok magyarországi szervezetének elnökeként Egan beszélt az aktuális amerikai elnökválasztásról.

Egy 2009-es híradás utal arra, hogy Egan, illetve a republikánusok ennél mélyebben is belemásztak a magyar politikába. A Magyar Nemzetben megjelent cikk szerint a Fidelitas balatonszárszói nyári egyetemén a Fidesz-válogatott mellett újfent ez a két amerikai beszélt. A témájában az európai biztonságpolitikai kérdésekre szorítkozó Levine-nal szemben azonban Egan (aki az újság szerint a “közép-európai régió republikánus politikusa”) konkrétan kampánystratégiákról tartott előadást.

Részlet a prezentációból. Forrás: Konrad Adenauer Stiftung / FWD Affairs / Patrick Egan, Sean Tonner

A Konrad Adenauer Stiftung (KAS), a német kereszténydemokratákhoz közelálló alapítvány honlapján bővebb bizonyítékot is találni. Egy 2010-es politikai kommunikációs konferenciára készült, Egan nevét is feltüntető prezentáción világosan látszik, hogy a FWD Affairs részt vett a Fidesz 2010-es kampányában.

Részlet a prezentációból. Forrás: Konrad Adenauer Stiftung / FWD Affairs / Patrick Egan, Sean Tonner

A prezentáció egyébként választók személyes megszólításáról és egy tele-falugyűlés nevű technológiáról szól; utóbbi technológia lényege, hogy telefonon egyszerre hívnak fel többezer háztartást, és a hívásokat összekapcsolva a politikus óriási konferenciahívást, vagy strukturált, telefonos közmeghallgatást bonyolíthat le a választóival. A technológiát egy olyan dia illusztrálja, amin világosan látható Tarlós István főpolgármester-jelölti választási posztere.

A FWD Affairs vezetőjeként Egannek “több, mint tizenkét éve dolgozik európai politikai átmeneteken, és a cég azon törekvését irányítja, hogy a kontinensre hozza a legújabb eszközöket a politikai és közéleti ügyek támogatóinak azonosításában és elérésében” — írta róla ekkor a KAS honlapja, “közvetlenül dolgozott együtt polgármesteri és országgyűlési jelöltekkel, pártvezetőkkel azon, hogy versenyképes kommunikációs és közvetlen választóeléréséi eljárásokat dolgozzanak ki”.

Sean Tonner. Forrás: igsolutions.co

A prezentációt Egan nem egyedül jegyezte, a másik előadó bizonyos Sean Tonner volt. Ő ugyanezen honlap szerint a választók közvetlen elérésének és a választói mobilizációnak a modern úttörője, és számos választási kampányon dolgozott az Egyesült Államokban, például George W. Bush és Dick Cheney párosának sikeres 2004-es elnöki kampányán is; “a legutolsó időszakban pedig közép-európai ügyfelekkel dolgozott”.

Tonner egy nyilvános életrajza szerint kimondottan Orbán választási kampányán munkálkodott, de ügyfelei közt feltűnt például Nicolas Sarkozy volt francia államfő is. Tonnert is kerestük emailben, a kérdéseinkre nem kaptunk semmilyen reakciót.

Tonner volt az alapítója annak a mára megszűnt, Phase Line Strategies nevű cégnek is, amelyik eredetileg Egan cégtársaként a FWD Affairst 2010-ben megalapította, majd erre egy évre kiszállt. Az amerikai kampányguru legkorábbi magyar vonatkozású említése 2005-ből származik: egy tengerentúli híradás szerint a férfi és Rich Beeson, egy másik republikánus irányultságú politikai tanácsadó ekkor azért utaztak Budapestre, hogy a Fidesz vezetőinek választási mobilizációs tippeket adjanak.

Beeson neve később, 2008-ban ki is szivárgott: ekkor az Index értesülései szerint a  republikánus párt politikai igazgatójaként jött ismét Budapestre, hogy az amerikai kampány holtidejében egyfajta kampánykurzuson tanácsokkal szolgáljon a Fidesznek.

Az Interactive Global Solutions nevű amerikai tanácsadócég honlapja szerint ma Egan és Tonner egyaránt partnerek a cégben, amelynek budapesti jelenléte is van: ez bizonyára Egant jelenti. Ez ugyanakkor felveti azt a kérdést is, hogy Patrick Egan inkább a Fidesz amerikaija, vagy a republikánusok helyi embere? Az Interactive Global Solutions a honlapján mindenesetre azzal büszkélkedik: egyik amerikai ügyfelüknek, egy nagy szénhidrogéncégnek, amelyik elégedetlen volt egyes magyar adóügyekkel, választott politikusok bevonásával alig fél éven belül megoldotta a problémáját.

A rendszerváltás óta segítik a Fideszt amerikai kampánytanácsadók

Egan, Tonner és Beeson, mint az amerikai republikánus oldalról származó tippeket a magyar jobboldalra szállító tanácsadók feltűnése közel sem újdonság a honi közéletben. Juhász Gábor 1993-as Pártpénz-ügyek című tanulmánya szerint a korábban már említett republikánus pártalapítvány IRI 1990-ben mintegy 2358 dollárral (ez ma nem tűnik nagy összegnek; akkor még az volt) támogatta a harmadik magyar köztársaság első szabadon választott miniszterelnökét, Antall Józsefet adó Magyar Demokrata Fórumot (MDF).

A Fidesz ekkor még a politikai pálya liberális térfelén focizott, ugyanezen tanulmány összesítése szerint a párt például a Soros Alapítványtól kapott támogatást.

Az úgynevezett székházügy fémjelezte földalatti MDF-Fidesz közeledés eredménye Orbán Viktor pártjának katasztrófaközelien gyenge 1994-es szereplése, majd a korabeli mérsékelt(ebb) jobboldali pártok: az MDF, a Fidesz, a KDNP, és az MDF-ből időközben kivált MDNP lassú násztánca volt. Korabeli sajtóhírek szerint a közeledés egyik katalizátora bizonyos Daniel Odescalchi lehetett: a magyar jobboldal körül fontoskodó amerikai okosok közül az ő története a legalaposabban dokumentált.

Az Odescalchi névnek történelme van Magyarországon, a régi olasz bankárcsalád az arisztokrácia soraiba is felvergődött. Sajátos fordulattal ma az Apró-Dobrev-Gyurcsány családhoz tartozik Odescalchiék egykori Szemlőhegyi úti villája. Az Amerikában szocializálódott Daniel Odescalchi 1992-ben, a kormánykoalíció többségét adó MDF, illetve Antall József tanácsadójaként tűnt fel Magyarországon.

Odescalchi online elérhető visszaemlékezése szerint sajátos problémákkal kellett megküzdenie a demokratikus küzdelmek jellegét még tanuló, kezdő magyar politikusok között. A demokrata fórumosok például úgy általában nem voltak hajlandóak hinni a közvélemény-kutatási eredményeknek, mert azt hitték, hogy a kutatóintézetek mind úgymond liberális befolyás alatt állnak. A területi alapon választott képviselők pedig dafke sem látogattak el a választókerületükbe.

A telivér amerikai politikai versengés akkori állapotához képest Odescalchit rettenetesen meglepte, hogy az újszülött magyar demokráciában a kormányzó pártnak semmilyen választói kommunikációt segítő adatbázisa nem volt a választóiról. Megoldásként kérdőíves jellegű, tippeket is váró választókörzeti tömegleveleket vetett be, plusz egy, a különböző lokális jelöltek kampányát támogató központi irodát.

Daniel Odescalchi. Forrás: saipr.com

A levelezős akcióban nem nehéz az orbáni úgynevezett nemzeti konzultációk korai előfutárát észrevenni. Odescalchi kísérlete arra, hogy az üzleti életben aktuális marketingtechnikák trendjeit lekövesse és az ezekhez elengedhetetlen adatbázisépítést társítsa, nem az utolsó alkalom volt, amikor tengerentúli tippek lendítették előre a végül az elhíresült Kubatov-listákban kiteljesedő magyar jobboldali kampánytechnikákat.

Odescalchiék belefolytak kimondottan érzékeny ügyekbe is, a férfi cégének honlapja például azt állítja: ők rakták össze a kommunikációs teamet Antall mögé egy fegyverkereskedelmi embargókkal kapcsolatos esetben (ez feltehetően megegyezik a délszláv háború idején történt, horvát irányú fegyverszállítást jelentő ún. Kalasnyikov-üggyel), és a privatizáció politikai programját is ők segítettek “eladni” a lakosságnak.

A rákbeteg Antall halála után a kormányfői székbe átülő Boross Péter kipöccintette a pixisből a kampánytanácsadót, Odescalchi visszaemlékezése szerint a következő szavak kíséretében: “Maga csinálja a kampányát, de engem hagyjon ki belőle”. A tanácsadó a párt Lezsák Sándorhoz húzódó fősodrával is összeveszett, a kampány végén rosszindulatú tekintetektől kísérve távozott a Fórum alkalmazásából.

A magyar közéletből azonban nem tűnt el. Miután a ‘94-es választásokon a posztkommunista MSZP győzedelmeskedett és a kormánykoalícióba bevonta a sorban másodjára vesztes SZDSZ-t, Odescalchi állt annak a folyamatnak az élére, amely végül a négy évvel korábban elvert és szétszóratott jobboldali erők 1998-as győzelmében kulminálódott. Ekkor kezdett Odescalchi mások mellett Orbán Viktorral is dolgozni.

A politikai tanácsadó megkeresésünkre így írt nekünk a jelenlegi miniszterelnökről:

“Amikor először találkoztam Orbánnal, még az Antall-kormányzatnak dolgoztam. Amint az MSZP [1994-ben] megnyerte a választásokat, létrehoztam és vezettem egy Survival in a Democracy [azaz túlélés egy demokráciában] nevű programot a mérsékelt jobboldal támogatása céljából. Ebben az időszakban a Fidesz és vezetője, Orbán Viktor csillaga emelkedőben volt. Orbán volt a Nyugat kedvence.

A Survival in a Democracy célja az volt, hogy megtámogassa az összes új [a rendszerváltással ki- vagy újraalakult jobbközép] pártokat. Tizenhárom olyan nemzetközi szervezettől részesült finanszírozásban, amelyek biztosítani akarták a magyar pártrendszer robusztus és kompetitív jellegét, továbbá hozzásegíteni a mérsékelt jobboldalt ahhoz, hogy eséllyel induljon a választásokon.”

Odescalchi munkája lényegében az volt, hogy megszövegezze a program által finanszírozott közvéleménykutatások kérdőíveit, az eredményeket pedig prezentálja a jobbközép pártoknak. Az amerikai politikai szakértő azt írta nekünk:

“A Fidesz a program egyik legfontosabb eleme volt.”

A pártrendszer-építőnek mondott kezdeményezés ugyanakkor kisebb pártpolitikai vihart kavart, miután kiszivárgott, hogy az amerikaiak állítólag a demagóg Torgyán-féle kisgazdákat nem, a kormánykoalícióhoz tartozott és a fórumosok körében hevesen gyűlölt SZDSZ-t viszont szívesen látnák a kikovácsolás alatt álló polgári egységfrontban, amelynek gründolásához némi tengerentúli finanszírozás is akadna.

A programot támogatók körében Odescalchi ugyan tizenhárom szervezetről beszélt nekünk, de például a program sorban a negyedik, 1995. szeptemberi összejöveteléről szóló tudósításában a Magyar Nemzet mindössze két támogatót említett:

“Az amerikai Strategic Advantage International Ltd. politikai tanácsadó intézet [Odescalchi cége] — amelynek nem titkolt célja a hazánkban működő konzervatív pártok megerősítése – immár negyedik alkalommal rendezte meg ezt az összejövetelt az International Republican Institute és a Batthyány Lajos Alapítvány támogatásával.”

1995-ben Odescalchi visszarepült az Államokba, és a rákövetkező évben a republikánus elnökjelöltségért (végeredményben sikertelenül) induló szupergazdag Steve Forbes csapatához csatlakozott. Ennek dacára az nagyon is valószínű, hogy az amerikai tanácsadó ötletei továbbra is fontos szerepet játszottak a Fidesz politikájában. Sokatmondó, hogy a kérdéseinkre egyedüliként válaszoló Odescalchi azt a kérdésünket nem válaszolta meg, hogy mikor ért véget a kapcsolat közte és Orbán között; csak annyit mondott, hogy ma nem aktívak Magyarországon.

Különösen figyelemreméltó, hogy a Magyar Nemzetnek 1996-ban adott interjújában Odescalchi — aki minden jel szerint Forbes elnökjelölti aspirációinak végeztével, legalább egy időre újra Magyarországon aktívkodott — gyakorlatilag évekre előre megjósolta Orbánék politikáját, és utalt a Fidesz későbbi névváltozására is:

“Továbbra is támogatjuk azt az elképzelést, hogy ezek a pártok szövetséget hozzanak létre. Az egész programot, mármint hogy az ellenzék ezen pártjai álljanak össze, azért találtam ki, mert együtt sokkal erősebbek.” 

Ismeretes, hogy az 1998-as győzelem után Orbán Viktor pártja különböző hatalmi machinációkkal nekiállt szétbombázni azokat a rivális pártokat, amelyek elvi vagy kormánykoalíciós szempontból egyébként a Fidesz barátainak számítottak. Különböző módokon, ritmusban és mértékben erre a sorsra jutottak a kisgazdák, a kereszténydemokraták és a demokratafórumosok egyaránt. A pártok nélkül maradt jobboldali szavazók tömegeit felszívta a néppártosodó Fidesz, amely így végre felnőtt méretben a szocialisták mellé.

A választási verség után a 2003-ban a különböző párttöredékek integrálására és a megnövekedett szavazótáborra tekintettel az addig hivatalosan a Fidesz – Magyar Polgári Párt nevet viselő formáció nevet változtatott. Az új név: Fidesz – Magyar Polgári Szövetség. Orbán pártját ma is így hívják.

Odescalchi tevékenységének további nyomait ugyan nem leltük a magyar közéletben, de mint fentebb láthattuk, azóta sem maradt a Fidesz amerikai tanácsadók nélkül.

Átlátszós adatigénylésből derült ki, hogy a magyar kormánynak is dolgozott Trump új kémfőnöke

2018-ban számoltunk be arról, hogy kétmilliárd forintot költött el 2015 óta a magyar adófizetők pénzéből az Egyesült Államokban a Magyar Foundation of North America (MFNA) nevű nonprofit szervezet.

Sarkadi Nagy Márton

A cégadatokat az Opten Kft. szolgáltatta. A közösségi médiás adatokat a Newswhipnek köszönhetjük. A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum Adatbázis Kiadó Kft. szolgáltatta. Címlapkép: Remix logó. Forrása: Remix / Fb.