Akiknek a munkahelyét nem védte meg a kormány – személyes történetek elbocsátottaktól

Egy hét alatt 11 960 fővel növekedett a munkanélküliek száma, és idén összesen több mint 320 ezren vesztettek el a munkájukat Magyarországon. Vagyis egyelőre úgy tűnik, hogy az Orbán Viktor által bejelentett gazdasági mentőcsomag sokaknak nem jelent megoldást. A számok mögött családok és sorsok állnak – ezekből mutatunk most be néhányat országos körképünkben. Van, aki hét év után lett újra munkanélküli, másnak az éppen felfutó vállalkozását tette tönkre a kijárási korlátozás, de olyan is akad, akinek három családról kellene egyszerre gondoskodnia, miközben egy forintot sem kap a munkahelyétől.

Támogasd az Átlátszót szja 1% felajánlásával! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány

Az ATV Híradó birtokába került adatok alapján már a 320 ezret is meghaladja a munkájukat elvesztettek száma Magyarországon. Az ATV az Innovációs -és Technológiai Minisztérium (ITM) foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárságától származó dokumentumra hivatkozva közölte, hogy

„a regisztrált álláskeresők száma a vizsgált időszakban (március 30.-április 12.) a 14. heti 308 664 főről 15. hétre 320 624 főre nőtt, azaz egy hét alatt 11 960 fővel növekedett a munkanélküliek száma”

A száraz adatok mögött emberi sorsok állnak. Néhányan névvel, más név nélkül vállalták, hogy elmesélik az Átlátszónak, hogyan változtatta meg az életüket a koronavírus.

Akivel a vírus és a kormány is kiszúrt

K. Sz. műkörömépítő, Pest megye

„Egy vidéki városban dolgoztam műkörömépítőként. Egyedül vittem a szalont, az évek során megfelelő vevőkört építetten ki. A vírussal és a „maradj otthon”-nal azonban a vendégeim egyik pillanatról a másikra felszívódtak. Még annak ellenére is, hogy igyekeztem maximális biztonságot teremteni a szalonban: fertőtlenítettem, maszkot hordtam, cipőt cseréltem. Mégis, csak kevesen kockáztattak, így más munka után kellett néznem.

Szerencsére az élelmiszerláncoknak sok új vásárlót hozott a korona vírus, így a házhozszállítás 110 százalékon megy. Hamar találtam munkát az egyik ilyen üzletben. A hajnali kelés, a napi tizenkilométer gyaloglás és az áruösszekészítés idegen volt számomra, de legalább tudtam pénzt keresni. Azt a néhány vendéget pedig, aki kitartott mellettem, tudtam fogadni munka után.

Aztán jött a különadó, ami betett a boltnak, és elsőként a diák- és friss munkavállalóiktól váltak meg – köztük tőlem is, hiába voltak elégedettek a munkámmal. Így nem maradt más lehetőségem, mint visszatérni a körmös szakmához, bízva abban, hogy a vendégek is visszatérnek. Ha ez nem történik meg, akkor fel kell mondanom az albérletem, és haza kell költöznöm a szüleimhez. Ott pedig már csak abban bízhatok, hogy előbb-utóbb vége lesz a járványnak…”

Hirtelen elnémultak a telefonok

Hegedüs Erzsébet mérnök-közgazdász, Győr-Moson-Sopron megye

„Tavaly ősztől működik ingatlanirodánk Győr belvárosában. Épp tavasz elején, a járvány előtt kezdett nőni a megbízásaink száma. Aztán egyik napról a másikra hirtelen elnémultak a telefonok, nem tettek fel kérdéseket, nem hívtak időpontot egyeztetni. Valójában március óta nincs eladásunk, így bevételünk sem. De ahhoz, hogy a piacon maradjunk, fenn kell tartani az üzlethelyiséget, fizetni a járulékokat, a telefonszámlát, a hirdetési díjakat. Abban bíztunk, hogy maximum negyedév, és újraindul az ingatlanpiac, de jelenleg már nem vagyok ennyire optimista. A hirdetések 90 százalékára ugyanis nincs érdeklődés. A férjem a közlekedésépítésben dolgozik, neki van munkája, ezért a napi megélhetésünk biztosítva van – bár a lakáshitelünknél kénytelenek voltunk élni a moratóriummal. Emberileg nagyon rosszul élem meg ezt a bizonytalanságot. Hogy nem látom a végét, nem tudok tervezni, korlátozva vagyok a szabadságomban. Ezt filmnézéssel, online edzéssel próbálom ellensúlyozni.”

Sz. E. masszőr, jógaoktató, Győr-Moson-Sopron megye

„Tavaly március végén költöztem Győrbe, de igazából nem a megélhetés miatt. Egyszerűen beleszerettem a városba. A korábbi lakóhelyemen feladtam mindent és jöttem. Pont az idén a márciusban lett volna először, hogy minden költségemet fedezni tudtam volna a bevételemből. Így a vállalkozás költségei mellett a rezsi, a bevásárlás, a gyerek továbbtanulása és a hiteltörlesztés is kijött volna belőle. A járvány elején még teljesen pozitívan álltam a helyzethez, gondoltam mindenki más megijed, otthon marad, én viszont dolgozom tovább, és milyen jó lesz. Hát nem így történt. Március 13-a óta gyakorlatilag mindenki lemondta az időpontjait, így aztán üzlethelyiség bérleti szerződését fel kellett mondjam. Illetve, ha jól értelmezem a rendeleteket, akkor tiltólistán van a tevékenységem. Két hete tartok egy Facebook-csoportban senior székjógát, ingyen vagy adományos alapon. Ezt később szeretném majd fizetőssé tenni.”

Erős Erika műemléki szakértő, kutató, Győr-Moson-Sopron megye

„Elsősorban műemléki szakértőként és kutatóként dolgozom mint vállalkozó. A munkánk lényege a régi (tehát nem csak műemléki) épületek felújítása előtti a szakmai előkészítés. Építészként főleg építéstörténeti kutatással és az értékek dokumentálásával foglalkozom. A munka egy része helyben, az adott épületben végezhető. Másik része a levéltári, könyvtári és egyéb szakanyagok kutatása, részben online, részben a kutatási helyeken – ez utóbbi viszont teljesen leállt, minden zárva van, semmi sem kutatható. Több olyan kollégáról tudok jelenleg, nemcsak a saját szakterületemen, akik a szakértői munkájukat nem tudják a korlátozások miatt elvégezni – mert nincs nyitva a kutatóhely, nem lehet bejutni az épületbe, hogy a vizsgálatokat elvégezzék a szakértői anyag elkészítéséhez. Hogy könnyebben átvészelhető legyen a helyzet, heti 40 óra helyett jelenleg csak 10 órában dolgozom. Jelenleg ez is elég a feladatok elvégzéséhez, s nem mindegy, hogy havi, minimálisan is bőven százezer feletti összeg megy járulékra, vagy a töredéke.”

Leállt a termelés a Szamos Marcipánnál, több száz munkavállaló sorsa bizonytalan

A Facebookon terjedt el a hír, hogy több alkalmazottját is elbocsátotta a nagy hírű cég. Több munkavállaló is azzal vádolja a Szamost, hogy belekényszerítették őket a közös megegyezéses felmondásba. Az ügyben Kelényi Ádám, a cukrászdákat vezető igazgató válaszolt kérdéseinkre.

„Nagy adagokban főzünk”

K. Á. főpincér, Baranya megye

„A vendéglátásban dolgoztam műszakvezető felszolgálóként, úgy is mondhatnánk, hogy főpincér voltam. Az órabérem nagyjából ezer forint műszakvezetői pótlékkal együtt, erre jött még jutalék, illetve térítették a munkába járást is, szóval havi 200-210 óra munkára 240-300 ezer forintot kaptam (borravalóval együtt) a forgalom függvényében. Most viszont semmit. Márciusban még dolgoztunk két hetet, az kifizették, majd átraktak 4 órásba. A járulékot fizetik utánam, viszont a bért nem adják oda. A kollégáim közül már sokan felmondtak, hogy legalább munkanélkülit kapjanak, mások kivárnak, mert bíznak az állami segítségben. De mivel látjuk, hogy az nem lesz, így most már mindenki kényszerhelyzetbe került. Ennek ellenére nem hibáztatom a munkahelyem, közel 150-en dolgozunk a hotelben, nem várható el, hogy bevétel nélkül is kifizessenek mindenkit „maradj otthon” címszóval.

Nekem közben sikerült egy másik munkát találnom, barátok segítségével, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy mellettem állnak: egyszerűsített bejelentéssel lettem vagyonőr, nagyon kevés pénzért – de legalább a számlákra meg kajára elég. A legnagyobb baj az, hogy a testvéremnek sincs munkája, így őt is én tartom el. Most ugyan ő is kapott munkát egy gyárban, de még így sem rózsás a helyzet, szűkösre vettük a figurát, csak arra költünk, amire nagyon muszáj. Most például nagy adagokban főzünk, hogy kitartson. Jelenleg a testvéremnek ennivalóra és a rezsire sincs pénze, úgyhogy elég nehéz két lakást fenntartani… Ráadásul a barátnőm is vendéglátos, ő is elveszítette a munkáját, akárcsak az ismerőseim 90 százaléka.

Van, aki tud a szüleire vagy rokonokra támaszkodni, de sokan kilátástalan helyzetbe kerültek. Az önkormányzattól nem kértem segítséget, mivel nekem azért van egy kis tartalékom, de nyilván három családot én sem tudok eltartani abból sokáig. Én mindig dolgoztam, még táppénzen sem voltam soha, így igazából nem is vagyok jártas abban, hogy milyen segélyek vannak, vagy mit hol lehet igénybe venni.”

Hét év után ismét munkanélküli lettem

Tóth Márta, Békés megye

„A gazdasági válság miatt mentem ki Békéscsabáról Lechbe, egy síparadicsomba dolgozni, 2013-ban. Hitelem volt, törlesztenem kellett, hogy a lakás ne ússzon el – és egy gyermekem, akit iskoláztattam. Az első és máig egyetlen ausztriai munkahelyem volt az a családi vállalkozás, ahonnan 2020. március 14-én egyik pillanatról a másikra el kellett jönnöm.

A család hoteleiben és hüttéjében dolgoztam mint „springerin”, vagyis mindenhová beosztható alkalmazott. A síszezon kellős közepén ért minket a hír, hogy nagy a baj, talán a teljes régiót le fogják zárni. A munkaadók azt mondták, ha maradok, az ellátásomat biztosítják, de fizetést nem tudnak adni, hiszen vendégek híján nincs bevételük és dolgozni sem kell.

Nem tudtam gyorsan dönteni, mert nem volt kocsim, a téli szezonra vonattal szoktam kimenni. Nem voltam összepakolva sem. Azt hittük, van még egy hetünk, de legalább pár napunk, hogy eldöntsük, mi lesz. Végül barátokkal jöttem haza, szerencsére volt még egy hely a kocsijukban.

Pár nap múlva, ahogy eljöttünk, karantén alá került a falu. Maradtak ott magyarok, ők csak a karantén után tudtak Ausztriából kijutni, sorszámmal ellátott karavánba terelték őket és 800 km-en keresztül, kísérettel jöttek a magyar határig.

Amikor eljöttem, a szerződésemet az orrom alá tolták, az eredeti április 28-i dátumot áthúzták benne és fölé írták csillagozva az aznapi dátumot, amikor eltávoztam. A fizetésemet nagyon korrekten kifizették, adtak kis készpénzt, a többit utalták. Egyelőre még nem mondanak semmit, nem tudják ők sem, hogy mi lesz. Nem akar minket álomba ringatni a főnököm. Munkanélküli lettem ismét, hét év után.

Szerencsésebb vagyok ugyan valamivel, mint aki Magyarországon dolgozott, mert van némi anyagi tartalékom, de nem örülök, hogy fel kell élnem, mert nagy árat fizettem azért, hogy jobban álljak anyagilag. Hét éve nem látom tavasszal Békéscsabán a tulipánfákat virágozni, és most, hogy hazajöttem, még a fiamat sem ölelhettem meg, akit fél éve nem láttam, mert a fertőzés veszély miatt a háziorvosom tanácsára két hétig nem mozdulhattam ki az otthonomból.”

Több mint száz dolgozóját bocsátja el egy komlói autóalkatrész gyártó cég a járvány miatt

Egyszerre 110-120 dolgozójától válik meg az egyik legtöbb főt foglalkoztató helyi cég – értesült az Átlátszó. A vállalkozás a Suzuki beszállítója volt. A dolgozóknak állítólag azt javasolták, ha később vissza akarnak menni dolgozni, akkor jobban teszik, ha aláírják a közös megegyezést, amivel egyúttal a végkielégítésről is lemondanak.

Katus Eszter — Kármán Irén — Papp László Tamás — Zimre Zsuzsa

A fotó illusztráció, forrás: pixabay.com

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!