Percemberke a kígyófészekben – Molnár Gyula új MSZP-elnök portréja

Moszkvai egyetemi barátja ma Garancsi István üzlettársa a MET-ben, egykori kerületi kabinetfőnöke pedig Tarlós István fővárosi biztonsági tótumfaktuma – mégsem elsősorban Molnár Gyula frissen megválasztott pártelnök miatt mondható, hogy az MSZP a legjobb úton halad, hogy a Fidesz baloldali tagozata legyen. Viszont Molnárnak a kollaboránsnak bélyegzettekkel kell együttműködnie, föltéve, hogy nem két hétre tervezte az új karrierjét. Hogyan lett a környezete szerint rokonszenves ifjúbalos partyarcból az ország úgynevezett demokratikus ellenzékének első embere? Molnár Gyula portréja.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Úgy fest, van, amiben tévedett minden idők legsikeresebb magyar szocialista politikusa, a néhai Horn Gyula kormányfő és pártelnök. Ellentétben azzal, amit Horn mondott az ellene elsőként – akkor alelnöki pozícióból – lázadó Molnárról, a múlt héten megválasztott pártelnök sok mindennek nevezhető, de „percemberkének” pont nem. Ellenkezőleg: húsz éve dédelgetett karrierálom érett be a minap.

Más kérdés, hogy amit elnyert, a lehetetlen küldetésre emlékeztet leginkább. Rendet vágni abban a kígyófészekben, amit MSZP-nek neveznek, hegemóniát nyerni a balos blokkon belül – olyan fekete öves ellenfeleket legyőzve, mint például Gyurcsány Ferenc -, majd nekimenni a 2018-as országgyűlési választásoknak. A választási győzelem reménye azonban alighanem csak a szlogenekben szerepel.

A moszkvai Sörhenger

Az ügyeletes „helyesfiú”: középosztályi neveltetés, megfelelő anyagi hátteret biztosító végzettség, a bulik, a „magasélet” kedvelése, továbbá kölcsönösnek bizonyuló rajongása a szebbik nem iránt – így írják le ismerői az MSZP új elnökének startját. Kedvelői együtt mulattak vele az évek folyamán, kiváló társasági lényként írják le, míg kritikusai „haszontalan politikai suhancként” jellemzik. Voltaképpen ugyanannak az éremnek a két oldala.

A pártvezetőnek ez az arca nem szerepel az újságok archívumában, ami viszont igen, abból a vert helyzetekből már-már orbánviktori elszántsággal újrakezdeni képes politikus képe sejlik föl.

Vagyonnyilatkozatai ma is polgári hátteret sejtetnek: budai lakóparki lakás, de nem a legpuccosabb környéken, „középkorú” Volvo S80, tízmilliós nagyságrendű megtakarítás. Hiteleit hatékonyan törleszti: 2012-ben még 20 milliós banki tartozása idén év elejére 9,6 millió forintra apadt úgy, hogy jövedelme bruttó 100-130 ezer forint között mozgott havonta 2014-ig fővárosi, azóta XI. kerületi képviselőként (2015 óta a fővárosi tulajdonú Főtáv fb-tagjaként további 160 ezer forintot kap).

Sörhengernek hívták a moszkvai magyar egyetemisták focicsapatát – azt, ami máig hatóan meghatározta a jelenleg 55 éves, honvédezredes édesapja és külkeres édesanyja egyszem gyermekeként Budapesten nevelkedő Molnár (és akkori játékostársai) szocializációját. Még az oroszoknak kémkedés vádjával illetett jobbikos EP-képviselő, Kovács Béla is állította, ő is játszott Molnárékkal, bár az egykori sörhengeresek nem emlékeznek rá.

Csapattag volt viszont a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében végzett későbbi wallisos Veres Tibor és Nagy György is – velük előfelvételis sorkatonaként ismerkedett meg Molnár, s máig jó barátok, bár az MSZP-elnök nem az IMO-n, hanem a moszkvai textilipari egyetemen tanult vegyészmérnöknek. Évekkel később Veres és Nagy útjai is elváltak, Molnár tudomásunk szerint mindkettővel jó viszonyban maradt. De közeli barátnak inkább Nagy György számít – az a Nagy György, aki jelenleg Orbán Viktor gazdasági kulcsemberével, Garancsi Istvánnal (és másokkal) tulajdonos a gázforgalmazó MET-ben.

1992-1994-ben dolgozott is Molnár a wallisosoknak: a 2001-ben végelszámolással megszűnt Wallis-érdekeltség, a Trico-Invest Kft. ügyvezetője volt. Utóda a cégnél a wallisosokkal más befektetésekben is együtt mozgó Barinkai Péter, aki 2012-ig tulajdonos volt az MSZP- (és Puch László-) közeli pártszékházmutyicégben, a Horizont Zrt.-ben is.

Nem ez volt az első próbálkozása a kaptafánál – úgyis, mint textilvegyészet – maradni: Moszkvából hazatérte után Molnár a nyolcvanas évek végén – gyártmányfejlesztő lett a selyemipari vállalatnál. Majd pár év KISZ következett (III. kerületi tikár). A KISZ-es időkből datálódik egy másik fontos kapcsolat: az egykori BM-es Pető György, Óbuda későbbi MSZP-s alpolgármestere, aki jelenleg a jobboldali főpolgármester (korábbi óbudai polgármester) Tarlós István jobb keze a Fővárosi Biztonsági Iroda vezetőjeként.

Pető Molnár 2002-2010-es újbudai polgármestersége idején egy ideig kabinetfőnökként tevékenykedett. Kapcsolatuk változó intenzitással kezdetektől állandó és jelenleg is tart. Molnár egyébként tavaly óta fb-tag a fővárosi tulajdonú Budapesti Távhőszolgáltató Zrt.-ben.

A KISZ-ből a Kiss Péter vezette Baloldali Ifjúsági Társulásba igazolt, ahol az alelnökségig vitte – a pártban sokan máig a 2014-ben elhunyt szürke eminenciás Kiss felfedezettjeként gondolnak rá.  Miközben a BIT olyan, ma is híres politikusok keltetője volt, mint a most leköszönt elnök, Tóbiás József, vagy a 2014-es választási bukásban külföldi feketeszámlái miatt legalábbis kisrészvényes Simon Gábor későbbi pártelnök-helyettes.

Molnár is karriert épít: Újbudán 1990-től alpolgármester, 1992-től – mentora Kiss Péter lemondása miatt megüresedett helyre – pedig bekerült a fővárosi közgyűlésbe, 1994-től 2010-ig országgyűlési képviselő volt.

Kezdetben a külügyekben látott fantáziát – az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke, az interparlamentáris unió számos csoportja, az ENSZ Társaság, Külügyi Társaság, ukrán-magyar társaság stbstb tagja volt -, ismerői szerint diplomáciai vezetői álmokat dédelgetett, de bármennyire is igyekezett, nem tudott érvényesülni a „nagy öreg” külügyérek (Horn, Kovács László) hátterében.

Ekkor Molnár még a fiatalok csapatát erősítette az MSZP permanens generációs forradalmában – az itt elszenvedett kudarcokból is eredhet, hogy 1998-as alelnöki megválasztása után neki is rontott az idősebb elődöknek.

„Azt írták rólam, hogy én leszek a magyar Tony Blair. Végül olyan forradalmár lettem, aki kiugrott a lövészárokból, lengette a zászlót, de nem állt mögötte senki, és hamar legéppuskázták” – gyakorolt önkritikát a 168 Órának nyilatkozva.

Az, hogy továbbra is, egészen máig fontosak Molnárnak a külügyek, kitűnt az Infó Rádiónak megválasztása után adott interjújából, amelyben egyebek mellett elmondta, hogy „van egy speciális affinitása” a külügyek iránt, s bejelentette, első külföldi útja Erdélybe vezet majd – tudomásunk szerint a múlt hétvégén meg is volt a túra -, Brüsszelbe például csak ez után készül.

A helyi politizálás viszont meghozta a régóta áhított sikert: 2002-től a XI. kerület polgármestere, mi több, azon kevés városvezetők közé tartozott, akit 2006-ban – már a teljes magyar baloldalt zárójelbe tévő öszödi beszéd után – újraválasztottak. Könnyen lehet, hogy ezzel húzta ki a gyufát a Fidesznél.

Oligarchák a gáton, maffiózók a klubokban

A lóláb ugyanis mindenképpen kilógott, amikor az ügyészség éppen a 2010-es önkormányzati választási kampányfinisben gyanúsította meg őt és kerületi helyettesét, Lakos Imrét (SZDSZ) hivatali visszaéléssel a Kopaszi-gát ingatlanjainak önkormányzati értékesítése miatt – ráadásul egy három évvel korábban tett feljelentés alapján.

A médiában ekkoriban sokat tárgyalt, bonyolult konstrukció lényege: Leisztinger Tamás pénzember – akit számos okból, például élettársa, Tüttő Kata politikai szerepvállalása miatt a baloldalhoz szokás kötni, ám aki a NER-ben is földoligarcha tudott maradni, s aki a diósgyőri labdarúgóklub tulajdonosaként úgy fest, el is nyerte az orbáni búcsúcédulát – beszállt az önkormányzat projektcégébe. Leisztinger egyre növelte tulajdoni arányát, majd az egészet jelentős haszonnal értékesítette portugál befektetőknek.

Mindezen kívül kisebb ügyekben (Hadik kávéház, helyi sportklub önkormányzati támogatása) is bekóstolta az ügyészség Molnárt, ezek a procedúrák azonban nagyobb visszhang nélkül haltak el. A legnagyobb tétje – btk-san és forintban kifejezve is – a Kopaszi-gátas sztorinak volt, amelyben azonban 2014 májusában jogerősen felmentette a Kúria Molnárt és Lakost.

A NER-nek pedig a jelek szerint megtetszett a kezdetben kriminalizált konstrukció: a portugálok helyét Garancsi vette át a Kopaszi-gáton, partnerei titokzatos luxemburgi-katariak, finanszírozó a magyar állam Eximbankja.

Akadtak azonban bíróságig nem jutott, de fejtörésre okot szolgáltató egyéb esetek is.

Szintén választási kampányidőszakban, 2010 tavaszán pattant ki a Wieszt-ügy. Utóbb felkerült az internetre Gálffi István kerületi vállalkozó még korábban készített videofelvétele is, amelyen az MSZP helyi erős embere, kerületi frakcióvezető a vagyongazdálkodási bizottság elnökeként kenőpénzt vesz át üzlethelyiség átengedéséért cserébe. Bár Wieszt végig tagadott, a bíróság 2014-ben hozott jogerős ítéletében négy év szabadságvesztésre ítélte.

A vád, s így az ítélet szerint is Wieszt úgymond magányos korrupt politikus volt – vagyis senki nem firtatta, történt-e egyéb hasonló eset, s azt sem, hogy például mi lehetett az értékesítésekről testületként döntő többi bizottsági tag szerepe. Az eset nyilván tépázott Molnár renoméján is – voltaképpen analóg a történet az V. kerületi ingatlanvircsafttal, ahol rendre megemlítik Rogán Antal volt polgármestert, holott formálisan ő sem volt döntnök a kerületi eladásokban.

Az Index 2008-ban írra, hogy tudomásuk szerint Molnár 2002-es választási kampányát a kerület akkori felkapott szórakozóhelye, a Río finanszírozta, sőt, a mulatóban rendszeresen grátisz fogyasztanak a kerület vezetői.

Az Index akkor a cégből frissen kilépett Kalmár Zoltánra hivatkozott, mint forrásra, Molnár pedig határozottan cáfolt. Utólag nem egyszerű rekonstruálni a történteket, mivel mindenki a másikra mutogat, miszerint éppen Kalmár volt a „hivatalosságokkal” való kapcsolattartással megbízott igazgató, esetleg igaz a történet, de nem Molnár, hanem az időközben a DK-ba igazolt Lakos volt a kontakt, avagy az egész eset légből kapott. A Río üzemeltetőinek környezetében ugyanakkor nem cáfolják most sem, hogy ismerik Molnárt, de mint mondják, a nexus későbbi és semmi köze a XI. kerületi üzleteikhez.

Az azonban biztos, hogy még az MSZP-SZDSZ-es időkben az önkormányzat este tíz órás zárást rendelt el a vendéglátóhelyek zömére, s (szintén éjjeli) alkoholárusítási tilalmat a boltokra, a Río-Zöld Pardon páros azonban érdekes módon kimaradt a szigorból.

Ma úgy emlékeznek az önkormányzat ügyeinek ismerői: az ekkoriban felkapott két Duna-parti szórakozóhelyre igyekvő fiatalok rendszeres szokása volt az úgynevezett vonulás – hogy ugyanis igyekeztek azelőtt betölteni szeszes italból, hogy megérkeztek volna a drága szórakozóhelyekre, így már erősen kapatosan haladtak a célállomás felé, nagyban zavarva a környék nyugalmát. (Továbbra sem magyarázat, hogy miért kell a kerület más részeiben korán becsukatni csendes kerthelyiségeket – amire a reakció akkori városvezetéstől, hogy egyrészt léteztek egyedi engedélyek, másrészt a rendelet ma is hatályos, tehát alighanem bevált.)

A Río tulajdonosai ismert üzletemberek. A Mervó-fivérek – Tamás és József – nevéhez olyan, a Gyurcsány-kormány által dédelgetett mutyiberuházások tervei köthetők, mint a sávolyi MotoGP-pálya vagy a pátyi golffalu. Jelenleg is futtatnak mulatót a 2010 óta fideszes vezetésű XI. kerületben: az éjszakai élet ismerői legalábbis Mervóékhoz kötik a Karolina úti Club Play szórakozóhelyet.

A Club Play papíron – egy felszámolás alatt álló cég révén – Stróbl Péteré, aki egykori covinusos HÖK-vezetőként fordult a vendéglátás felé a kétezres években, egyetemi klubok szervezésével indított, s úgy tudni, ekkor került kapcsolatba az egykori ríós Kalmárral.

Mind Molnár, mind Lakos megfontolásainak ismerői egyet értenek abban – ami nagy dolog, visszatekintve az akkori kutya-macska-koalícióra -, hogy várospolitikai szempontból a ZP-Río „zseniális” ötlet volt. Még akkor is, ha az első kapavágások – az egyébiránt a későbbi LMP-s frontember, Schiffer András, mint ügyvéd által képviselt ZP beengedésével – elődjük, Juhos Katalin (Fidesz) polgármestersége idején zajlottak.

A Petőfi-híd budai hídfőjének lábánál fekvő közparkot hasznosítottak, olyan környéken, ami hagyományosan nem lakóövezet, vagyis a szórakozóhelyek alapvetően nem zavarták a lakók nyugalmát.

Az Index már idézett cikke ugyanakkor térképen is bemutatta, hogy mekkora arányban terjeszkedtek túl a mulatók a ténylegesen kibérelt területen. Az akkori számítás szerint mintegy négyszeresen amúgy, amit a volt városvezetés szintén cáfolt, az ugyanakkor, hogy finoman fogalmazva is elmosódottak voltak a határok, mindenki számára egyértelmű volt, aki akkoriban megfordult a környéken.

Az önkormányzat évi százmilliós nagyságrendben kaszált a területhasználatért, ráadásul a rendőrség és a klubok biztonságisai vigyáztak – nem csak a duhajkodók megrendszabályozására, de arra is, hogy a környéken lehetőleg ne törjön ki maffiaháború.

A gyorsan népszerű lett Duna-parti klubokra akkori rendőri információk szerint rárepült volna Vizoviczki László is – akinek történetesen szintén volt (van) a kerületben érdekeltsége, a fehérvári úti Up! the Club, legalábbis ezt is kész tényként kezelik a mulatóipar bennfentesei, még akkor is, ha az üzemeltető cég egy ócsai magánszemélyé. A 2010 utáni újbudai vezetés mindenesetre kitessékelte a ríót és a ZP-t is – utóbbi egy hídfővel délebbre nyitott ki újra.

Kapcsolódó cikkek

A bank viszi a székházpénzt, eladósorban a Népszava – kong a kassza Puch László után

Adónyomozók újranyitották, de az ügyészség furcsán megszüntette a Hajdú-Bét-ügyet, Bajnai is tanúskodott

A pártalapítvány esete a kiürített kiadóval: a Népszabadság nehéz napjai

Eltemetett ügyek – teljes kudarcot vallott a nyomozóhatóság a BKV-ügyben

Az MSZP Kubatovja? Czeglédy szerint az ő listájuk az ellenfelek szavazóit nem listázza

A XI. kerületi szórakozóhelyekkel kapcsolatos anomáliák és legendák meg sem közelítik az óbudai-belvárosi rémhírekét, ahogyan az állítólagos ríós számlaaffér is mikroszkopikussá törpült, amióta a NER szintet lépett a korrupciós nagyságrendben (miközben az is igaz, hogy Hillary Clintont a minap azért hallgatta ki az FBI, mert személyes postafiókjából intézte hivatali levelezését…). Csakhogy marad így is elvarratlan szál a Molnár-sztoriban.

Az Átlátszó mostani kutakodása során bukkant például egy Keresztrade Kft. nevű ingatlancégre, amelyben Molnár még polgármestersége idején, 2009-ben volt tulajdonos mindössze négy hónapon át. A céget 2006-ban alapította Keresztes Nagy Tünde és a Novotrade UK Ltd.

Utóbbi Rényi Gábor üzletember Novotrade-jének brit klónja – Rényi a rendszerváltás korszakának neves ügyeskedői közé tartozik, de olykor mostanában is szerepel a neve a hírekben, például a Líra és a Sun Books könyvkiadók jogvitája kapcsán hallatott magáról, majd azzal, hogy a 2014-es önkormányzati választási kampány XIII. kerületi balos belharcaiban az MSZP ellenében szövetkező DK-Együtt-PM-Moma-koalíció kampányát segítette.

A különleges kapcsolatokkal rendelkező, akkor még csak 33 éves Rényi 1983-ban kormányengedéllyel alapíthatott részvénytársaságot méghozzá úgy, hogy állami bankoktól és szövetkezetektől kalapozta össze az induló milliókat. A Novotrade a rendszerváltásig az első és egyetlen rt-volt a magyar üzleti életben – ráadásul nem csak a hazai piacon tevékenykedett: számítástechnikai alkatrészekkel kereskedhettet még a COCOM-lista idején.

Rényi más tekintetben is első volt: 1996-ban jogtörténetet írt, amennyiben korábban még senkit sem ítéltek el bennfentes értékpapír-kereskedelemért. A verdikt mindenesetre nem volt vasszigorú: feltételes szabadságvesztést kaptak bűntársával, ráadásul megtarthatták a jogellenes akcióval szerzett árfolyamnyereségüket.

Molnár a cégiratok szerint a Rényi-féle Novotrade UK-tól szerezte a meg a Keresztrade többségi üzletrészét, ami alig több mint negyed évig volt a tulajdonában (Keresztes Nagy társtulajdonos maradt ekkor). Molnár 2009 végén kiszállt, üzletrészét egy New York-i érdekeltségű magyar cégnek adta át. Az ügyvezető Molnár idejében is Keresztes Nagy maradt.

Már a politikus távozása után, 2010-ben érkezett a Keresztrade élére egy másik híres-hírhedt üzletember: Borza Tibor, aki a maffiakapcsolatok vádjával illetett citadellások üzlettársaként, illetve a Tasnádi-villa megszerzőjeként is a kékhírek szereplője volt.

A különlegesnek tűnő Keresztrade-befektetésről kérdeztünk Molnárt, de egyelőre nem szolgált megfejtéssel. Azt ellenben kijelentette: „ha valakit, engem 2006-2010-ben minden létező hatóság átvilágított, gondolja bárki, hogy ha találtak volna valamit, nem használták volna föl?”

Időközben pedig mintha a volt vádlottak reaktiválása hivatalos káderpolitikává vált volna az MSZP-ben. Friss hír, hogy ellenszavazat nélkül emelte pajzsra a VII. kerületi pártszervezet Hunvald Györgyöt.

És akkor most kollaborálnak vagy sem?

„Vannak indulataim” – ezzel a mondással a Fideszre és bírósági meghurcolására utal az új pártelnök, egyszersmind cáfolva, hogy vezetése alatt a párt közeledhet a kormányzópárthoz.

A mondással, miszerint az MSZP teli van fideszes kollaboránsokkal, a fenegyerekszerepbe belekövült – s a kongresszusi elnökválasztáson, Tóbiás Józsefhez és Harangzó Tamáshoz hasonlóan Molnárral szemben alul maradt – Szanyi Tibor kampányolt.

Ezzel együtt a mondás szakállas. Gazdasági ügyekben kezdetektől kooperált a két nagy politikai erő eltije (lásd még: Simicska és Puch „hetvenharminca”), kezdetekben büntetőügyekben is elnézőek voltak egymással – ezt bővebben kifejtettük Polt Péter legfőbb ügyész pályaívét bemutató cikkünkben -, csak a 2010-es választási kampány, majd a NER hozott minőségi változást a kéz kezet mos politikájában. Ettől kezdve lehetett „magányos árulókról” hallani.

A legkézenfekvőbb találat, már ha valaki éppen kollaboránsok után kutat, nyomban a frissen, voltaképpen Molnárral „csomagban” megválasztott választmányi elnök, Hiller István lehet. „Professzor úr” még Orbán Viktor számára is, méghozzá olyan, akiben úgymond mocorog a nemzeti érzésből valami. Hiller menekültügyben visszasimogatta Orbánt, azt fejtegetve, hogy a határokra feszített szögesdrótnál nem találtak fel jobb válságkezelést.

Amúgy nem is Hiller, hanem leggyakrabban Molnár Zsolt volt fővárosi pártelnök, az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsági elnöke nevét lehetett hallani ebben a szövegösszefüggésben. Mint például aki 2014-es kampányfőnökként blokkolta a Rogán Antalt kényesen érintő témák bemutatását – ő rendre cáfolt ugyan, de kínossá teszi a kérdést, hogy nem csak Juhász Péter (Együtt) feszegette, hanem a korábban a szociknak dolgozó kampányguru, Ron Werber is.

Melegházasság: pipa, külmagyar szavazójog: nem

Van-e, lesz-e (lehet-e) alku a Fidesszel? Puha, egyrészt-másrészt patyomkinellenzék vagy harcos baloldali kihívó az MSZP? Támpontot adhat ennek előre vetítésében, ha Molnár röviden elmondja álláspontját arról, hogy sarkos, „kultúrharcos” témákban milyen MSZP-álláspontot tart kívánatosnak, mit képviselnek ellenzékben, sőt, mit lépnének, ha ismét kormányoznának. Erre kértük.

Átlátszó: Kvótanépszavazás?

Molnár Gyula: „Maradj otthon, hogy maradj Európában!”, ez lesz a szlogenünk. Vagyis bojkott.

Á: Menekültkérdés?

M.Gy.: Elsődleges a magyar állampolgárok biztonsága, de a kerítéseket lebontatnánk.

Á: Melegjogok?

M.Gy.: Polgári házasság és örökbe fogadás.

Á: Külhoni állampolgárság?

M.Gy.: Állampolgárság igen, mínusz szavazati jog. Ki-ki ott szavazzon, ahol adót fizet.

Még MSZP-s körökben is gyakran lefideszesezték, különösen a 2014-es bukás után Mesterházy Attila volt pártelnököt – a városi legenda még azt is tudni vélte, melyik médiatulajdonos sportklubjában találkozhatott Habony Árpáddal. Ezeken az amúgy cáfolt értesüléseken túl azonban csak az észszerűség szólt ellene: a bénázásnak ez a szintje spontán módon aligha, csak megrendelésre létezhet.

Csakhogy ez utódáról, Tóbiásról, sőt a teljes pártvezetésről is tetszés szerint elmondható. Ráadásul Mesterházy cáfolta azt a hírt, miszerint a Fideszbe jelentkezett először, amikor politizálásra adta a fejét. Molnár Zsolt ellenben tényszerűen a Fidesz választási bizottsági delegáltja volt 2002-ben – ugyanabban az évben, amikor kicsit később felbukkant az MSZP II. kerületi szervezetében, mint a frissen megválasztott Horváth Csaba (MSZP) kerületi polgármester tanácsadója.

Miközben Horváth elkötelezettsége szintén megkérdőjelezhető – és nem csak a már-már giccses kerületi politikai béke miatt, de azért is, hogy kiderült, privátin összejárnak borozgatni a politikai ellenfél Tarlós főpolgármesterrel.

Molnár Gyulának legfeljebb az vethető a szemére, hogy együttműködött a megválasztása érdekében, és alighanem ezt kell, hogy tegye az apparátus működtetése során is a kollaboránsgyanúba került elvtársak nevével fémjelzett csoportocskákkal. Sokat ugyanakkor nem javított az összképen, hogy az elnökválasztás előtt Hiller, utána pedig Molnár rohant a kormányöleb Magyar Időkhöz interjúra, s egyik cikkben sem hemzsegtek a gyomrozósan kemény kérdések.

Még mielőtt azonban „indulatai” támadtak volna, Molnár az árokbetemetésben is jeleskedett. A Río-ZP-ügyben a polgármestert hajkurászó Index stábja annak idején például a Patrióták a Gazdaságért és a Jólétért Egyesület rendezvényén talált rá Molnárra. Az egyesület elnöke a CÖF-ös álcivil Csizmadia László, a rendezvényen jelen volt a szuperfidesztámasz milliárdos médiatulajdonos Széles Gábor is. A rendezvényen amúgy a polgármester a kölcsönös meg nem támadás jegyében felajánlotta, hogy „a patrióták” ugyanúgy megkapják majd a testületi előterjesztéseket, mint a kerületi képviselők.

Molnár Zsolt és Horváth Csaba jelenleg is a fővárosi MSZP erős emberei – a formális budapesti pártelnököt, Kunhalmi Ágnest legalábbis sokkal kevésbé veszik komolyan pártberkekben. Márpedig a budapesti küldöttek szavazata sokat nyomhatott a latban az elnökválasztáskor.

Molnár Zsolt e tekintetben megörökölte a BKV-ügyben amortizálódott Hagyó Miklós budapesti főszerepét és embereit is, miközben őt magát nem szokás az úgynevezett Hagyó-árvák közé sorolni. Ez megkönnyítheti neki az együttműködést az annak idején kifejezetten Hagyó ellenzékének tartott Molnár Gyulával – illetve adott esetben akár Tarlóssal is.

Ebben a sokszereplős játszmában nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni a jelenleg Tarlósnak dolgozó Pető Györgyöt sem: Petőt a III. kerületi MSZP-ből éppen Hagyóék szorították ki, s ezután dolgozott Molnár Gyulának Újbudán, illetve később besegített a BRFK-nak is, történetesen éppen a BKV-ügy nyomozásában.

Mesterházy befolyása – a parlamenti frakción kívül – a megyei küldöttekre jelentékeny szocialista forrásaink szerint. Akik között akadnak, akik azt is tudni vélik, hogy az exelnök hívei ugyan Molnár győzelmének szurkoltak, de taktikázásból, nehogy első körös győzelemmel túl erős legyen az új pártvezér, sokuk az esélytelennek tartott Szanyira adta le szavazatát az első fordulóban.

Ki lesz a vörös Habony?

A már idézett infó rádiós interjúban vezette elő Molnár Gyula, hogy mi az, amin mindenképpen változtatni kíván. Némiképp odacsapott Mesterházynak, amikor a parlamenti képviselőcsoport munkáját kritizálta, mondván

„…nem kell asszisztálni és részt venni abban a munkában, amit nemzeti együttműködés rendszerének vagy demokratikus parlamentnek hazudnak. Ez nem az.”

Afféle törvényhozási „puha bojkottot” hirdetett meg: azt szeretné, ha az MSZP képviselői csak kiemelt nemzetstratégiai ügyekben vennének részt a T. Ház munkájában, a törvénygyári betanított munkások szerepéből kivonnák magukat.

Egyelőre a jövő titka, hogy ezt hogyan veri át a szabad mandátumú képviselőkön, de csak akár Hiller „professzor úron” – aki jelenleg a T. Ház alelnöke, de ismerői szerint alig burkolt szerepálma a feljebb lépés. Akár adott esetben ismét ellenzékben a 2018-as Országgyűlésben.

„Kerestetik a vörös Habony” – viccelődött a pártelnök a rádióinterjúban, utalva arra, hogy fenekestől felforgatná a párt kommunikációját. Információink szerint pártelnöki kampányában például a korábban a Dávid Ibolya-féle MDF-nek kampányfőnökösködő Somogyi Zoltán, a 168 Órában többségi, a Klubrádióban kisebbségi tulajdonos Brit Media Kft. stratégiai vezetője, a Political Capital résztulajdonosa tanácsait is megfogadta.

Somogyi érdeklődésünkre informálisnak mondta az eszmecserét kettejük között, mondván számtalan efféle baráti jellegű kérésre válaszol közszereplők közszerepléseivel kapcsolatban. Megerősítette viszont a tanácsadói munkájára vonatkozó információt Kóczián Péter pr-tanácsadó, egykori újságíró, a Hír Tv, majd az Echo Tv volt riportere, a Landscape Communications alapítója – mármint, ahogy fogalmazott „önmagára vonatkozóan”.

Molnár Gyula a baljós előjelek dacára ambiciózusnak tűnik, az Infó Rádióban legalábbis elmondta, párttársai a kongresszuson a magyar labdarúgáshoz hasonlították az MSZP helyzetét, a legújabb sportsikerekből merítve példát az optimista hozzáállásra, hiszen „ugyanazok a játékosok tudnak futballozni akkor, ha professzionálisan vannak felkészítve és vezetve, és hisznek abban, amit csinálnak”.

Ehhez azonban még sok kemény selejtezőt meg kell vívni, márpedig csak aki épp a Holdról jött, az hiszi, hogy a balos térfél alfahímjének szerepe ügyében például Gyurcsány Ferencnek a facebookos gratuláció volt az utolsó szava.

Rádi Antónia

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.