Bezárás
Cikkek

Az Orbán-rendszer legfontosabb pillére – Polt Péter legfőbb ügyész pályaíve

Áder kádere – nagyjából ebben egyezett segítőink emlékezete, amikor Polt Péter legfőbb ügyész portréjának megrajzolásához kértünk segítséget. A kaméleonok ügyességével alkalmazkodó természetű, még a vele nem rokonszenvezők szerint is korrekt munkatárs és jó szakember Polt karrierje során nem csak valahai pártjának, a Fidesznek köszönhet sokat, de lendített rajta az MSZP-SZDSZ-koalíció is – nem is egyszer. Kulcsszerepe van a NER kiépülésében és működtetésében, eddig mégis alig ismertük őt. Ennek most vége.

szulinap_superhero5 (1)

A rendszer legfontosabb pillére az ügyészség – Orbán Viktor miniszterelnök talán maga sem tudja, mennyire az őszinte igazságot mondta az ügyészség napján tartott köszöntőjében, két rendfetisiszta körmondat között.

A legfőbb ügyész az ura a demokráciában föltehető legfontosabb kérdéseknek. Ettől a szervezettől, a szervezet szigorú hierarchiája miatt konkrétan Polttól függ, hogy ki kerül bíróság elé, sőt, az is, hogy milyen ügyben nyomoznak egyáltalán. És talán még ennél is fontosabb: az, hogy kicsoda marad ki az elszámoltatásból.

Ekkora véletlen szerencse nincsen. Vagy ha mégis létezik, nagy hálával tartoznak érte mindazok, akik annak idején a legmegfelelőbb embert kasztingolták a legfontosabb szerepre.

Kutakodásainkból az derült ki: a kiválasztás alighanem a kezdetekkor, egy évtizeddel Polt 2000-es első legfőbb ügyészi kinevezését megelőzően megtörténhetett. Az biztos, Polt a kilencvenes évek eleje óta „fontos ember” a Fideszben.

Hogyan készült?

Az Átlátszó tucatnál is több háttérbeszélgetést folytatott a cikkhez olyanokkal, akik egyrészt átélői voltak a korabeli eseményeknek, másrészt szaktudásukkal segítették a munkánkat. A téma kényes volta miatt kivétel nélkül ragaszkodtak névtelenségükhöz a forrásaink. Ők elsősorban a Fidesz alapítását ismerők, egyetemi, ügyészségi jogászok, más pártok politikusai.

Mivel igen régi, esetenként tíz-húsz éves, vagy még korábbi eseményeket rekonstruáltunk, azokat a mondásokat fogadtunk el igaznak, amelyeket legalább három forrásunk ugyanúgy mesélt el.

Kértünk interjút Polt Pétertől, de Merhej Raulla helyettes szóvivő későbbre – a bizonytalan jövőben – ígérte a találkozót. Ennek ismeretében utóbb néhány konkrét kérdést is küldtünk Polt Péternek az esetleges ellentmondások feloldására. A Legfőbb Ügyészség kommunikációs osztálya ezeket megválaszolta, mi pedig idézzük.

A párt majdani alapítóival az ELTE jogi karán a nyolcvanas években ismerkedett meg – a leendő fideszesek hallgatók, Polt a büntetőjogi tanszék fiatal oktatója volt, aki rokonszenvvel figyelte az ellenzéki mozgolódásokat.

Ez nem feltétlenül adódott a neveltetéséből. Édesanyja a jogi kar dékáni hivatalában dolgozott, édesapja, Polt Miklós pedig a Legfőbb Ügyészség büntetőbírósági osztályán osztályvezető-helyettesként. „Akkoriban ezekhez az állásokhoz több kellett a szerencsénél” – fogalmazott a rendszerváltás előtti igazságszolgáltatást ismerő forrásunk.

Mások – az akkori ügyészségből – finomhangolnak: az idősebb Polt elsősorban a közlekedési ügyekben számított specialistának, nem folyt bele például a kényes, államellenes bűntettek miatti eljárásokba (erre egyébként külön osztály működött akkoriban). Bócz Endre volt fővárosi főügyész Négy évtized az ügyészségen című könyvében egyenesen az akkori legfőbb ügyész (Szíjártó Károly) „személyügyi referenseként” utal Polt Miklósra.

Az idősebb Polt szigorúan nevelte egyszem fiát, a mai legfőbb ügyész alma materében, a Veres Pálné pesti „királyképzőben” vele egy időben végzettek között akadnak, akik úgy emlékeznek, a négyesnél rosszabb osztályzatokat szigorú büntetések követték, legalábbis ez a hír járta. Hogy erős volt az apa befolyása a családban, mutathatja például az is, hogy az ifjabb Polt – alighanem saját kezdeményezésére – két legfőbb ügyészi ciklus között éppen azt a főosztályt, a vádképviselettel foglalkozó büntetőbíróságit vezette a Markó utcában, ahol annak idején édesapja dolgozott.

A fiatal büntetőjogász mindenesetre átlépte a rendszerbe simuló család árnyékát. Az egyetemi életet ismerők szerint különösen a nála csak négy évvel fiatalabb Áder Jánossal és feleségével, Herczeg Anitával kerültek közel egymáshoz – egy különösen jól sikerült egyetemi jogászkonferencia szervezésének köszönhetően.

Mindenki szerette Pétert

A jó ismeretség kitartott a Fidesz 1988-as alakulását követően is, forrásaink szerint Áder kommendálására Polt a párt szakértője lett, a Fodor Gábor vezette emberi jogi és az Áder, illetve Szájer József nevével fémjelzett jogi munkacsoportnak dolgozott. „Visszafogott, kedves fiú volt” – emlékeznek rá egykori társai.

„Föltűnő tehetsége az alkalmazkodásra nem volt ciki: a jogász élcsapat ekkor még elkötelezett demokrata volt.”

A pártba csak 1993-ban lépett be – sokak emlékeivel ellentétben vélhetően nem a korhatár akkori eltörlése miatt csak ekkor: 1988-1990 között Polt még nem töltötte be a 35-öt. Viszont nyomban fontos párttisztséget kapott: az etikai bizottság elnöke lett.

Zavaros, nehéz idők voltak ezek a Fideszben. Az úgynevezett bázisdemokraták már lázadoztak az Orbán-fémjelezte professzionalizmus ellen – miközben számosan közülük ma már elismerik, hogy taktikai értelemben Orbánnak volt igaza: a pártoskodáshoz profi politikusok és szakértők (például Polt) kellenek.

A Fidesz ekkoriban vesztette el szappanszagú ártatlanságát. A Népszabadságban és a Magyar Hírlapban megjelentek a cikkek az úgynevezett székházügyről – a konzervatív kormány harcos ellenzékének mutatkozó alternatív-liberális Fidesz a vezető kormánypárt MDF-fel közösen mutyizta el az államtól szerzett ingatlanait -, a HVG bemutatta a Fidesz mögé települő cégbirodalmat, később a Népszabadság a Mahir-privatizációról írt.

Ezen ügyek kapcsán lehetett először hallani az addig a szélesebb közvélemény előtt ismeretlen háttéremberről, Simicska Lajosról. S mindeközben nyílttá vált, s nem sokkal később pártszakadásba torkollott a belviszály Orbán és köre, valamint a Fodor-vezette liberális szárny között.

Ezzel együtt forrásaink nem emlékeznek arra, hogy bármilyen vita is az etikai bizottságnál dőlt volna el. Arra viszont igen, hogy a Polt támaszának mondott Ádert Orbán és Kövér László ekkoriban emelte maga mellé kvázi döntnöknek és fő-pártaparatcsiknak: nehezen elképzelhető, hogy ne lett volna képben a mutyikban.

Az egy évvel későbbi országgyűlési választásokra állított pártlistán a frissbelépő Polt az előkelő 17. helyet kapja – ami biztos befutó lett volna a T. Házba, ha a párt hozza, vagy csak megközelíti azt a 20 százalék körüli eredményt, amennyire a közvélemény-kutatók nem sokkal korábban mérték. Csakhogy, nem függetlenül a fentebb említett korrupciós ügyektől mindössze 7 százalékot hoztak, Polt így kiszorult a törvényhozásból.

A szépen indult karrier azonban nem hogy nem tört derékba, de még meredekebben kezdett felfelé ívelni. Történt, hogy a választásokon győztes MSZP abszolút többséget biztosító koalícióra lépett az SZDSZ-szel (Horn-kormány). 1995-ben létrehozták az alapjogokat védő ombudsmani hivatalt (Országgyűlési Biztos Hivatala, jelenleg Alapvető Jogok Biztosának Hivatala), amelynek vezetésére a kormánytöbbség jelölte Gönczöl Katalin kriminológus professzort.

A kormányzó erőnek meg lett volna a politikai ereje, hogy kizárólag saját jelöltekkel töltse fel a hivatalt, az akkori jobboldali ellenzék mégis lehetőséget kapott Gönczöl helyettesének kijelölésére. Hogy ez gyengeség volt-e, valamiféle hoci-nesze mutyi vagy dicséretes demokratikus gesztus csak a tíz évvel később történtek fényében lesz majd egyértelmű: az OBH-elnökhelyettesség volt az első, de nem az utolsó pillanat, amikor az MSZP-SZDSZ pártduó lendített egyet Polt karrierjén.

Göncz Árpád volt köztársasági elnök környezetében mindenesetre Vastagh Pál (MSZP) akkori igazságügy-miniszterre, illetve az SZDSZ-be frissen átigazolt Fodor Gáborra emlékeznek, mint aki OBH-elnökhelyettesügyben a „kompromisszum” hírét hozta.

Vastagh most Bokorné Szegő Hanna nemzetközijog-tudósra hivatkozott, mint akitől érdeklődött Polt felől, s a legjobbakat hallotta. Holott akár saját minisztériumában is tudakozódhatott volna: életrajza szerint Polt 1990-1995-ben, tehát egy évig még Vastagh idejében is a tárca tanácsadójaként tevékenykedett. Fodor környezetében bevállalták, hogy nem emlékeznek, de, mint a jelenlegi Liberálisok szerint, ha elnökük részt is vett a döntésben, akkor helyesen tette, az efféle gesztusok a politikai ellenoldal felé a fejlett, demokratikus hatalomgyakorlás velejárói.

Az ellenzék a szakembereket is meglepő módon az egyetemi jogászság szűk körén és a Fidesz-alapítók csapatán kívül jobbára ismeretlen Poltot jelölte a posztra. Nem mintha teljesen múlttalan lett volna az emberi jogok területén: a kilencvenes években állandó előadója volt például a Magyar Helsinki Bizottság úgynevezett jogklinikájának is, mindenki megelégedésére egyébiránt.

Polt – aki kilépett a Fideszből a tisztség elvállalásakor – nem egymaga érkezett az OBH-ba. Ragaszkodott hozzá, hogy legközvetlenebb kollégája Varga Zs. András legyen a hivatalban. Varga Zs. és Polt ettől kezdve elválaszthatatlan figurák voltak egészen a közelmúltig, Varga Zs. 2014-es alkotmánybíróvá választásáig. Az OBH-s időkre emlékezők szerint afféle hardver-szoftver viszony volt közöttük már akkor – szoftveren a dolgos Varga Zs.-t értették.

A Poltnál több mint tíz évvel fiatalabb, erdélyi származású későbbi legfőbbügyész-helyettes, jelenlegi alkotmánybíró annyiban is különbözik volt felettesétől, hogy ellentétben Polttal ő igenis tesz politikaiként is értékelhető kijelentéseket. Az Index tudósítása szerint legalábbis olyasmit fejtegetett alkotmánybíró-jelöltként 2014-es parlamenti meghallgatásán, hogy az alkotmánybírák szerinte az Alaptörvényre, illetve az úgynevezett nemzeti hitvallásra (ideológiai preambulumra) esküsznek fel, nem önkényeskedhetnek szakmai meggyőződés alapján.

Varga Zs. volt az, akinek – az Átlátszó által megtekintett dokumentumok szerint – meglehetősen aktív szerep jutott az ügyészségi törvény módosításában – történetesen egy későbbi MSZP-SZDSZ-kormány idején, 2005-ben. Ez a módosítás tette lehetővé neki és felettesének a „továbbszolgálást” mandátumuk kitöltése után – de ne szaladjunk ennyire előre az időben.

Az OBH-ban alapvetően jó emlékeket őriznek Poltról, nem lelni legalábbis nyomát, hogy ekkor már konzervatív fordulatot vett pártja eltérő értékeit képviselte – bár az is igaz, hogy a határozatokat ekkor konszenzussal hozta a hivatal.

A jó viszony kölcsönösnek tűnt, az akkori vezetők szabadidejük egy részét is együtt töltötték például a mindenoldali politikai celebek által különösen kedvelt tabáni teniszpályán. Akadt azonban, akinek már akkor szemet szúrt a jelenlegi legfőbb ügyész állítólagos kitüntetett figyelme a hölgykollégák iránt, ám a kilencvenes évek közepén még nem volt olyan sarkos az akár kéretlen munkahelyi bókolások megítélése, mint napjainkban.

A kedves, alkalmazkodó emberijogászból a párt öklévé válás rugalmasan zajlott. A Fidesz 1998-ban megnyerte a választásokat, s az FKGP-vel koalícióban megalakult az első Orbán-kormány.

Orbánék étvágya menet közben jött meg. Elsőre egy jelentős, de a Legfőbb Ügyészségnél azért kisebb hatalmi centrumot vettek be: Simicska Lajos került a NAV-előd APEH élére nem sokkal a kormányváltás után, 1998 kora őszén.

A legfőbb ügyészi posztot ekkor még Györgyi Kálmán töltötte be.

Györgyi Kálmán útban volt – Áder besegít

Györgyi Kálmánt, az ELTE jogi kar addigi dékánját 1990-ben konszenzussal választotta meg, hat évvel később pedig megerősítette tisztségében a Parlament, tisztsége 2002-ben járt volna le.

A háborús okot a közmédia úgynevezett csonka – azaz kizárólag kormánypárti tagokból álló – kuratóriumai szolgáltatták. A civil szervezetek (köztük a közalapítványok) felügyeletét is ellátó Legfőbb Ügyészség akkori vezetője állásfoglalásban tiltakozott a lépés ellen.

És ekkor lépett színre Polt régi barátja és politikai támogatója, az akkor házelnöki titulust viselő Áder. Első körben (akkor még) szokatlanul sarkos nyilatkozatot tett, miszerint a kormánytöbbséget nem kötik az efféle állásfoglalások. „Ön nem releváns” – ez volt a korabeli karikatúra képaláírása.

Majd zárt ajtók mögött, négyszemközt tárgyaltak, a megbeszélés után Györgyi indokolás nélkül lemondott. A felek azóta is őrzik a titkukat, Áder annak idején úgy nyilatkozott: egykori tanára, Györgyi „kifejezett kérésére, úriemberségből hallgat”.

A volt főügyész pedig még a kollégáinak címzett, részben önostorozó búcsúlevelében sem árulta el az okokat. Pedig, különösen az azóta az ügyészségen történtek fényében igenis szükséges lett volna, hogy magyarázattal szolgáljon.

Ha csak nem talált méretes lófejet az ágyában. Nem csak szűk jogászberkekben volt viszonylag közkeletű a vélekedés például, hogy Györgyi ügyvéd felesége – amúgy jelenleg a Pécs városával hadakozó Zsolnay Porcelánmanufaktúra fb-tagja, Kardos Éva – mintha feszegetné az összeférhetetlenség korlátait. Ezt az elméletet is pedzegette a Magyar Narancs és a HVG cikke is.

Akárhogyan is, Áder (és Györgyi Kálmán) utat nyitott Poltnak, akit a kormánytöbbség meg is választott legfőbb ügyésznek. A promt hatalomátvétel dátumait utólag elemezve kizárható, hogy ne készült, ne készítették volna a feladatra. A május 2-án megválasztott Polt május 15-én tartott rövid vezetői értekezleten jelentette be, hogy (formálisan a köztársasági elnök) lecseréli Györgyi két helyettesét Belovics Ervinre és Varga Zs. Andrásra. Utóbbi addigi legmagasabb ügyészségi titulusa fogalmazó, azaz tanonc volt.

Bócz már idézett könyvében ismertet egy ügyészségi szóbeszédet is: ezekben a zavaros időkben, még Polt becuccolása előtt váratlanul nyugdíjba vonult Polt Miklós egykori főnöke, Gál Attila is. A mondás szerint jó oka volt nem kivárni Polt érkezését. Miközben ugyanakkor az Átlátszónak többen fejtegették azt is: Polt Miklós egykori barátai körében élt a remény, hogy az ifjabb Polt kinevezésével felragyog a szerencsecsillaguk, de csalódniuk kellett, a régi népek közül Polt Péter nemigen hozott helyzetbe senkit.

A közhangulatot, a csak egymás között tárgyaló új vezetőket pedig megint csak a Bócz-könyv festi le: „valaki úgy jellemezte a helyzetet, hogy úgy viselkednek, mint egy harcfelderítő járőr egy idegen városban”.

A szerzőt és hét megyei főügyészt októberben cserélte le Polt.

Eközben beindult a munka. Bilincsben vitték el a Fidesz megunt koalíciós partnere, a kisgazdapárt kulcsembereit – előbb Székely Zoltánt, majd Szabadi Bélát -, megakadtak viszont a nyomozások a Fideszt kényesen érinthető ügyekben, például a Simicskaközeli fantomcégekében.

Sándor szintén szereti Pétert

A stílusváltással nagyjából egy időben a társaság is megváltozott: kevesebb tenisz, a fennmaradó szabadidőben pedig egy új hobbi. Az úgynevezett társadalmi elit úgynevezett sportja, a vadászat. Ebben partnerre is lelt az ország örökös főoligarchája, Csányi Sándor OTP-vezér személyében – aki pedig Polt barátságával begyűjtötte a gyakorlati büntetőjog kulcsembereit. Amennyiben hagyományos közeli viszonya Pintér Sándor belügyminiszterrel nem szorul különösebb kifejtésre.

A HVG 2004-ben írt egy 2002 januári balatonendrédi vadászatról, amelyen a cikk szerint „erős csapat” gyűlt össze: az OTP Bank több vezető munkatársa, az elnök-vezérigazgató Csányi Sándor családtagjai, a Miniszterelnöki Hivatal akkori közigazgatási államtitkára, Bártfai Béla, valamint Polt Péter.

Ezzel az eseménnyel kezdődött Keller László, akkori MSZP-s közpénzügyi államtitkár máig tartó bírósági vesszőfutása is: már a 2002-es kormányváltás után írásbeli parlamenti kérdésben faggatta Poltot, hogyan egyeztette össze vadászszenvedélyét hivatali kötelezettségeivel.

Az endrédi vadászat idején az ügyészség ugyanis már javában kutakodott a Meh-be tartozó úgynevezett Országimázs Központ erősen vitatható szerződései ügyében.

Keller azt is tudakolta, hogy Polt fizetett-e a vadászatokért – ami nem föltétlenül indokolatlan felvetés, tekintve, hogy a balatonendrédi vadászterület az állami tulajdonú Sefag Zrt. földje volt. Ahogy állami céghez tartozott több más olyan birtok, ahol, mint utóbb kiderült, megfordult Polt, az OTP-s vezérkar, illetve más notablititások, úgyis, mint például Pintér Sándor vagy Erős János bankár.

A Medgyessy-kormány „elszámoltatási biztosa” vérszemet kapott, kérdésekkel bombázta saját kormányának földművelési tárcáját, ahol például Benedek Fülöp kormánybiztos volt akkoriban – Benedek jelenleg történetesen az OTP-nek dolgozik („más munkavállaló” titulusban aláírásra jogosult).

Keller azt tudakolta annak idején: kik, milyen szerződésekkel, milyen ellenszolgáltatások fejében és mely feltételekkel használnak állami földeket hobbijuk kiélésére.

Az államtitkár rajtavesztett, első körben a média csinált bohócot belőle „agancsgate” címén, majd a politikai támogatása apadt el, s végül büntetőeljárás indult ellene. A 2004-es, hivatali visszaélés miatt indult büntetőeljárás idén márciusban zárult le, a Kúria szerint Keller „személyes adattal visszaélés kísérletét” követte el, amiért próbára bocsájtották.

A polgári tenisz, a nagyuras vadászat mellé a plebejus labdarúgás is felkerült Polt időtöltései közé. 2011-től számos VIP-páholyos fotón feltűnt oligarcha-közelben. Nem csak Csányi és persze Orbán mellett, hanem például a Csányi-bizalmas Hernádi Zsolt Mol-elnök társaságában, akit Horvátországban súlyos korrupciós ügyekkel gyanúsítottak meg.

A szocik is szerették Pétert: a Lex Polt története

Keller nem csak a vadászatügy miatt akadt fenn az ügyészségen: elhaltak sorban az országimázs-nyomozások, így egyebek mellett a 2002 előtti kedvenc közbeszerzéslovagok, a Happy End-Ezüsthajó páros, az autópályaépítők, a gigaáron vett, majd kikukázott stadionbeléptető-rendszerek stb. ügyében is. (A Polthoz köthető ügyek részletes elemzésével cikksorozatunk következő részében foglalkozunk majd – a szerk.)

A T. Házban ugyanakkor ért el némi sikert Keller: több olyan interpellációja is volt, amelyre a képviselők nem fogadták el Polt válaszát. Ilyenkor a menetrend az, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának kell megtárgyalnia a leszavazott interpellációt, jelentése alapján pedig újra határoz a plénum.

Keller exállamtitkár környezetében sokan elégedetlenek és csalódottak voltak az ombudsmanhelyettes-jelölés kapcsán már emlegetett Vastagh által ekkoriban vezetett bizottság aktivitásával: mintha bottal piszkálták volna a munkát, mondják a kritikusok. Ezt most Vastagh határozottan visszautasította. Mégis szembe ötlő, hogy például egy Happy End-es szerződésre vonatkozó interpellációt ugyan már 2002 júniusában leszavaztak a képviselők, a bizottság azonban csak egy évvel később, 2003 májusában hozta meg – Poltot többségi döntéssel elmarasztaló – jelentését.

A csigalassú ügymenet kimagyarázható, például a törvényhozás nagy leterheltségével. Ami azonban 2005 őszén történt, arra nincsen józan érv azon kívül, hogy az első Gyurcsány-kormány szépen lepaktált a színfalak mögött Polttal.

„Nem akarunk sittre menni a Kulcsár-ügyben” – nem ez volt a miniszteri indokolása az ügyészségi törvény 2005 novemberében a parlamentnek benyújtott módosításának. Hanem ez a semmi: a változtatással közelebb hozzák a bírák és az ügyészek jogállására vonatkozó regulákat, ami „a magyar jogfejlődés folyamán minden esetben irányadó volt”.

A változtatás lényege, hogy a volt legfőbb ügyész és helyettese, ha kedve tartja, a Legfőbb Ügyészségen maradhat dolgozni, megilleti a címzetes legfőbb ügyészségi főtanácsos titulus, ami pedig a pénzt illeti, megkapja a beosztási pótlékon felül – választása szerint – a főosztályvezetői (helyettese a helyettesi) címpótlékot vagy az új munkaköre szerinti vezető jussát.

Ez volna a Lex Polt/Lex Varga Zs. Emlékeztetőül: 2005 novemberét írjuk, az MSZP-SZDSZ koalíciója kormányoz. Polt Péter mandátuma 2006 májusában járt le.

Miért volt szükség sportállást biztosítani Poltnak, ami ráadásul lehetőséget teremtett neki, hogy mandátuma kitöltése után is rajta tartsa a szemét az ügyészség munkáján? – a háttérbeszélgetésekből, amiket folytattunk egy, még a nyilvánvalónál is visszataszítóbb magyar közélet képe rajzolódik ki.

A kormánypártokat 2002-től fogva foglalkoztatta, hogyan lehetne lemondásra bírni Poltot. A ciklus elején, még a Medgyessy-féle árokbetemetési őrület idején is – úgy tudni, a fenti „továbbszolgálás” volt az első ajánlat a számára, föltéve, hogy veszi a kalapját. Kezdetben úgy tűnt, hogy működik az alku, ám végül mégsem lett belőle semmi. Bő egy évvel később, információink szerint már az EU eső fokú, luxemburgi székhelyű bíróságának bírói tisztje volt az ajánlat.

Polt azonban legfőbb ügyész maradt.

A jelek szerint Polt jól taktikázott – még ha sokak szerint nem feltétlenül csak saját ösztöneire hallgatva -, hiszen végül lecsaphatta az első körös ajánlatot, és még csak le sem kellett mondania, kitölthette a szolgálati idejét. De vajon mit adott cserébe?

A felszíni hadakozások – némi cinizmussal szemlélve – korrektnek mondható együttműködést takartak a 2002-2006-os parlamenti ciklusban: igaz, hogy blokkolódtak büntetőügyek a „fideszes” mutyik ügyében, de nem indultak eljárások vezető MSZP-s, SZDSZ-es politikusok, holdudvaroncok ellen sem. (Az első látványos, balra lövő korrupciós procedúra a Zuschlag-ügy volt 2007-es őrizetbe vétellel, történetesen már a Polt-utód Kovács Tamás legfőbb ügyészsége idején.)

Ez még a 70-30 időszaka volt.

Olyannyira kulturált volt a viszony, hogy Polt viszonylag sűrű rendszerességgel egyeztetett például Gyurcsány kabinetfőnökével, a  Polt által amúgy a tabáni teniszmeccsekről is ismert Szilvásy Györggyel úgymond aktuális kérdésekben, „holnálad-holnálam” alapon. A Legfőbb Ügyészség kommunikációs osztályán készült válasz szerint

„Az ügyészi szervezetnek és vezetőjének az állami szervekkel, valamint vezetőivel történő kapcsolat tartása az intézmények közötti együttműködési kötelezettségből eredt a múltban és jelenleg is ez a meghatározó. Nem volt ez másként az Ön által kérdezett időszakban és állami vezetővel összefüggésben sem. A kapcsolattartás hivatalos jellegű.”

A volt kormányfőhöz közeli források szerint ilyen téma volt az ügyészségi törvény tervezett módosítása is. Az ügyészségen így emlékeznek:

„Az ügyészség folyamatosan javasol módosításokat a legkülönbözőbb jogszabályok esetében működésének hatékonysága és a szervezet korszerűsítése okán. Jogszabályi kötelezettségünknek megfelelően ugyanígy észrevételezi az ügyészség a véleménynyilvánítás céljából neki megküldött törvényjavaslatokat is.

Az Ön által említett jogszabályi változás mindenki egyetértésével találkozott. A kormányzat, illetve a Parlament álláspontjának indokát nyilvánvalóan az említett intézmények tudják megadni. Azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy a módosítás összhangban van az akkor már régebb óta hatályos szabályozással, amely a Legfelsőbb Bíróság elnökére vonatkozott.”

Kínos apropót szolgáltatott – a kormányoldal számára mindenképpen – a lövészárok-barátkozáshoz nem csak Polt mandátumának lejárta, de a közelgő választási kampány is. Amitől az MSZP-ben sokan tartottak, egyebek mellett azért, mert éppen közeledett a nyomozás vége az addigi idők legnagyobb volumenű brókerbotrányának 2003-ban kezdődött nyomozásában.

Kulcsár Attila büntetett zalaegerszegi pénzváltóból lett K&H-s sztárbróker nyomozati vallomásaiban megemlítette Puch László akkori MSZP-s pártpénzgurut, illetve Baja Ferencet, mint akik részesültek a feketepénzekből. Semmi okunk azt hinni, hogy a simlis Kulcsár minden szava szentírás (éppenséggel ellenkezőjét föltételezni sincs). A jegyzőkönyvbe mondottaknál azonban gyengébb állítások is szolgáltatták már okot nyomozás elrendelésére.

Az egykori érintettek, az akkori kancellária és a szocialista pártfrakció emberei most egymásra mutogatnak, kinek az ötlete volt az alku. Ismerve azonban Gyurcsány és Puch közötti történelmien feszült viszonyt, valószínűbb, hogy a pártból jött a kérés, még ha nem is elvárás, inkább óhaj formájában – a közös érdek, a 2006-os választási kampánybéke miatt közösen eszelhették ki a megoldást.

Még az egykori SZDSZ-ben sem akarnak emlékezni, holott a korabeli dokumentumokból az derül ki, hogy Horn Gábor (SZDSZ) miniszterelnökségi államtitkár koalíciós egyeztetést kért a törvénymódosítás miatt.

„Annyi súrlódásunk volt akkoriban már a szocikkal, nem akartunk azon is kardozni, hogy Polt főosztályvezető lesz vagy sem. Utólag visszatekintve lehet, kellett volna” – mondják most az egykor volt liberális párt emberei.

Az ügy mindenesetre egészen bizonyosan Szilvásyra lett kiszignálva a kancellárián – minden érintett őrá emlékezik, mint aki intézkedett az új regula elfogadása érdekében.

A 2005-ös kormányzati iratokból az is kitetszik: a törvény tervezetét, legalábbis ezt az ominózus passzust praktikusan Varga Zs. írta, legalábbis végig ővele kellett egyeztetnie az apparátusnak. Tény az is, a módosítás ellen sem a koalíciós partner, sem az MSZP-frakció nem lázadt fel, a parlament meg is szavazta. A Kulcsár-féle vádiratban pedig nem emlegettek politikus kedvezményezetteket – semmilyen színűeket egyébként.

A húszmilliárdos sikkasztási ügy, számos eljárási gubanc után a mai napig első fokon folyik a bíróságon, az eltűnt pénz nyomát nem is különösebben keresték a nyomozók.

Kapcsolódó cikkek

Polt Péter kinevezése óta meredeken zuhan a politikai korrupciós ügyekben indított büntetőeljárások száma

Polt Péter vizsgálatot indított a Legfőbb Ügyészségről szóló cikkünk miatt

Leváltották az ügyészségi vezetőt, aki nem tudta, hogy Polt Péter ki akarja fogni a szelet a Jobbik vitorlájából

Kokik és sallerek az ügyészségnek Quaestor-ügyben

Kormányzati tényfeltárás és elszámoltatás 1.0 – a végjáték

Jávor Benedek EP-képviselő Korrupcióellenes Ügyészséget hozna létre Magyarországon is

Az ügyészség nem adja ki a kiszivárogtatások ügyében indult belső vizsgálatok jelentéseit

Az ügyészség nem dobott mentőövet Hernádi Zsoltnak

Adónyomozók újranyitották, de az ügyészség furcsán megszüntette a Hajdú-Bét-ügyet

Proxyk hiénaszerepben – megindult az erdő Spéder Zoltán ellen

Kovács Tamás, a remek választás és Polt másodjára

Az utód kiválasztása szintén vicces történet. Sólyom László akkori köztársasági elnök megmakacsolta magát, és saját jelöltet kívánt a parlament elé terjeszteni, egyeztetés nélkül a parlamenti pártokkal. Így sikerült is bohócot csinálnia kiszemeltjéből, Horányi Miklós szegedi fellebbviteli főügyészből, a Polt-féle Legfőbb Ügyészség volt szóvivőjéből. Ugyanis a kormánypártok ugyancsak kötötték az ebet a karóhoz, és csak azért sem szavazták meg Sólyom jelöltjét.

A B-terv állítólag a szociké volt – ismét Vastagh Pált említették forrásaink a királycsinálók között -, Kovács Tamás vezérőrnagy, katonai főügyész. Mindenesetre egy állítólagos paktum értelmében Sólyom, mint saját jelöltjét mutatta be sajtóértekezleten.

Kovács nem kezdett sarkalatos átalakításokba, megtartotta például Polt helyettesét, Belovics Ervint is. Ráadásul az ő idejében zajlottak a 2010-es országgyűlési választási kampányra időzített politikai büntetőeljárások – Hagyó, Hunvald, Molnár Gyula, honvédtábornokok stbstbstb-ügyek -, amelyeket a csalfa kollektív memória az ekkor főosztályvezetői posztján szorgoskodó Polt Péterhez szokott kötni.

Tanulságos egyébként, hogyan engedte ki a kulcspozíciókat a kezéből az MSZP: hasonló „kettős hatalom” rendezkedett be az „elmúltnyolcév” Belügyminisztériumában is. Ahol hiába váltották egymást a miniszterek, Pintér emberei gyakorlatilag garantálták a folytonosságot.

Polt már a NER-ben, 2010 őszén tért vissza. Forrásaink szerint kezdetben nem volt egyértelmű, hogy ő lesz másodjára is a Fidesz jelöltje. A pártban ugyanis sokan lobbiztak Belovicsért – állítólag főképp olyanok, akik sokallták Csányi befolyását a korábbi-leendő legfőbb ügyészre -, de felmerült, történetesen Simicska környezetéből, a Központi Nyomozó Főügyészséget vezető Keresztes Imre neve is.

A poszt mégis Poltté lett, akinek második ciklusa új dimenziót nyitott a büntetőhatalom kormánytámasztékká válása történetében – erről Spéder Zoltán most percről perce tudósítást adhatna. Mások – például a belvárosi ingatlanügyek felderítéséért harcoló Juhász Péter (Együtt) – mellett.

Miközben – s ez korábban nem volt jellemző – Polt személyes érintettsége is felsejlik, méghozzá éppen a legsúlyosabb ügyekben. Lánya udvarlója Tarsoly Csaba Quaestor-főnök személyi titkára volt – őt még tanúként sem faggatták az eddigi minden idők legsúlyosabb pénzügyi botrányában.

Felesége – harmadik felesége, az ismert bajai értelmiségi családból származó egykori Tolna megyei ügyész, Palásthy Marianna – pedig Matolcsy György jegybankelnök ötmilliós beosztottja, az amúgy ügyészért kiabáló jegybanki alapítványoknál fb-tag.

Rádi Antónia

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom