Feleannyiért dolgozott volna Mészáros volt vejének cége, mint Mészárosé
Lapunk és Hadházy Ákos parlamenti képviselő is azt az információt kapta, hogy a Homlok-cég nyerhette volna a GVH által vizsgált tendert.
Golyófogónak mondja magukat, a kilencvenes évek éjszakai életének ismert alakjait Portik Tamás az Átlátszónak adott interjújában. Üzleteik hasznát 70-80 százalékban a politika fölözte le – mondta. Nem érzi kétségbeesett, üres vagdalkozásnak, hogy az utóbbi időben beállt abba a sorba, akik minden sötét ügy mögött a magyar bűnüldözést a rendszerváltás óta különböző posztokon irányító Pintér Sándor belügyminisztert látják, de utal más felső kapcsolatokra is.
Jó nyomon járt az Átlátszó, amikor a belvárosi ingatlanbotrány kapcsán azt pedzegetette cikksorozatában: lehet kapcsolat az ingatlan-kiárusítással föltűnően jól járt Pápa-Szetlik család, a rokonságukba tartozó miniszterelnöki bizalmas Habony Árpád, illetve az ingatlanügyekhez közvetve – szintén kedvezményezett volt üzlettársa révén – kötődő Pintér Sándor belügyminiszter között. Legalábbis ezt igyekszik elhitetni a Pápa Marianne üzletasszonnyal – saját közlése szerint – baráti kapcsolatban állt Portik Tamás a kilencvenes évek éjszakai életének ismert figurája is.
Cikksorozatunk előző részei
Belvárosi ingatlanmutyi III.: a kofakirály örökségétől Portik Tamás letartóztatásáig
Belvárosi ingatlanmutyi II.: mi lenne Pintérből egy Rejtő-regényben?
Portik a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben (bv) adott interjút az Átlátszó munkatársainak. Ő, úgy fest – már-már a hihetőség korlátait feszegetve – nem kicsit felnagyítja Pápának a hazai közéletre gyakorolt állítólagos szerepét. Azt viszont – már csak azért is mert kettejüktől független források is alátámasztják – alighanem ő mondja jól: szemben az üzletasszony cáfolatával erős nexus volt közöttük két éven keresztül, egészen Portik 2012-es letartóztatásáig. Az egykori olajvállalkozó, utóbb az online médiapiacon is befektető férfi az olajos alvilágról is elárult mindeddig ismeretlen részleteket.
Portik nincs túl jó állapotban, szinte semmiben sem emlékeztet a róla korábban megjelent fotókon látható fiatal férfire: korosnak nem tűnik ugyan most sem, de elhatalmasodott bőrproblémája miatt nem engedélyezte például videó vagy fényképfelvételt sem az Átlátszónak. Felkészült volt, kézzel sűrűn teleírt papírokkal teli mappával érkezett a bv-intézet kápolnájába, ahol beszélgettünk. Tizenkétszemközt: interjúalanyunkat két bv-s kísérte, s a beszélgetésen részt vett a bv két sajtós munkatársa is.
Arra készülök, hogy kijövök innen. Naponta kocogok az udvaron, diétázom, én kelek elsőként az ébresztőre – sorolja Portik, miközben az őt kísérő őrökre pillant, visszaigazolást kérve. Egyikük bólint: így van, ahogy a letartóztatott mondja.
Rács mögötti életmódja felvetésünk nyomán került szóba: súlyos, főben járó bűncselekményekkel, négy ember életét követelő robbantásos merénylettel (Aranykéz utca), illetve emberölésre felbujtással (Prisztás-gyilkosság) vádolják, ha bűnösnek bizonyul, aligha szabadul hamar, az sem kizárt, hogy soha többé. Vagyis kénytelen minden lehetőséget megragadni, adott esetben a hangzatos konteók terjesztését is.
Mindez azért merült föl, mert mondandójának vissza-visszatérő eleme volt a Pápa-Pintér kapcsolat – amit egyébként perének legutóbbi tárgyalásán a Fővárosi Bíróságon is kifejtett – miszerint Pápa Marianne valóságos agytröszt, ő diktál Habonynak, partnere pedig mindebben Pintér Sándor. “Pápa Marianne irányít, az van, amit ő mond” – hangsúlyozza.
Ha ez így kétségtelenül töményen is hangzik, a szereplők közötti kapcsolat nem feltétlenül légből kapott: Habony Pápa volt férjének, Szetlik Ferencnek az unokaöccse. Szetlik és Pintér története a józsefvárosi piacnál kapcsolódik egybe: a vállalkozó működtette a kínai bolhapiacot, amelynek kereskedői Pintér egykori biztonsági cégében látták a megmentőt a terület őrző-védőinek keménykedései ellenében.
Portik pedig Pápa Marianne – Szetlik özvegye – barátja volt. “Nagyon jól ismertem, rendszeresen találkoztunk, utaztunk, nyaraltunk együtt, nem csak Marianne-nal, hanem a családjával is” – fogalmazott.
Bár az ingatlanbotrány kitörése után az üzletasszony közleményben cáfolta a viszonyt, ebben az esetben alighanem Portik állítása fedi jobban a valóságot. És nem csak mivel a nexus közismert tény volt kettejük környezetében, ráadásul a médiát is bejárta már korábban (a Szetlik után megörökölt piac bezárásakor megjelent tudósításokban), hanem azért is, mert most Portik több olyan részletet árult el a család életéről, amit nem tudhatnak csak a legbelső bizalmasok.
Portik Tamás: Szetlik Ferencet, Feri bácsit is ismertem, még a Józsefvárosból. Marianne-nal azonban csak a kétezres évek végén, egy bírósági tárgyaláson találkoztam először, ő tanú volt, én pedig a hallgatóság tagja: az egyik vádlott az ismerősöm volt, érdekelt az ügy. 2010-ben mélyült el a kapcsolatunk.
Átlátszó: Tudomása szerint Pápa Marianne tartotta a kapcsolatot volt férje rokonával, Habony Árpáddal?
PT: Ha jól emlékezem, mi is találkoztunk egy családi eseményen, az viszont biztos, hogy Marianne rendszeresen beszélgetett vele skype-on. De én nem éreztem igazán fontos embernek Habonyt. Aki fontos volt, az Pintér Sándor.
Á: Ön rálátott a Szetlik-Pápa család gazdasági ügyeire is?
PT: Természetesen. Az ingatlanokra is. Szabadon ment az üzlet.
Á: Honnan hallottak a lehetőségről?
PT: Csipak Péter keresett meg… Tudja ki a Csipak Péter?
Á: Belvárosi ingatlanberuházó.
PT: Mondjuk így. Szóval előjött azzal, hogy Tomikám, kéne pénz a Belvárosra. Pasaréten találkoztunk egy étteremben, nem hinném, hogy letagadná, ha megkérdezik, de ha igen, gondban lesz, mert van hangfelvétel, biztos helyen. Szerintem ő maga is érezte annak idején, hogy nem volt teljes a bizalmam: egyik találkozónk előtt például megmotozott, hogy nem vagyok-e bedrótozva.
Á: A médiát megjárt Károly körúti és Bajcsy-Zsilinszky úti ingatlanokon túl szerzett valamit akár ön, akár a Szetlik-Pápa család a kerületben?
PT: Igen, de egyelőre nem szeretném megmondani a pontos címet.
Á: Egyéb kerületekkel is kötöttek ingatlanüzleteket?
PT: Az I. kerületben remek boltokat csináltunk.
Portik – azon túl, hogy két, Mátyás templom környéki lakóingatlan megszerzéséről számolt be pontos cím említése nélkül -, megnevezett egy korábban a szórakoztatóiparban érintett vállalkozót, aki elmondása szerint a strómanja volt két budavári üzlethelyiség megszerzésében. Az illető az Átlátszónak elismerte, hogy ismerték egymást régről Portikkal, de a közös üzletet tagadta, és kapcsolatuknak nem lelni nyomát egyéb hozzáférhető adatbázisban sem, az ingatlanok pedig bérlemények az I. kerület tulajdonában.
Budavár önkormányzatának sajtóreferense szintén cáfolta a kapcsolatot. Az Átlátszónak küldött válaszukban azt is írták, arról sincs tudomásuk, hogy a Portikhoz kötődő üzleti kör önkormányzati ingatlant vásárolt volna a kerületben (ahol egyébként a belvárosinál 10 százalékkal kisebb, 20 százalékos a bérlőknek járó kedvezmény).
Á: A belvárosi szabályok szerint a bérlők voltak jogosultak a kedvezményes vásárlásra. A gyakorlatban azonban ez nem egyszer úgy festett, hogy vagy a bérlő cég cserélt gazdát az ingatlanvásárlás napjaiban, vagy a bérlő egyszerűen lemondott az elővásárlási jogáról valaki másnak a javára. Ezt vajon hogyan lehetett náluk elérni? Hiszen nagy lehetőségtől, a harminc százalékos kedvezménytől estek el.
PT: Lehet, csak nem volt elég tőkéjük, nem? Pusztán elméletben: a fantáziájára bízom…
A belvárosi ügyekhez, a Portik-kapcsolathoz fontos adalék a Népszabadság korábbi közlése, miszerint a hivatali visszaéléssel gyanúsított Rónaszéki László volt V. kerületi jegyző ellen azok a hatóságok tettek feljelentést, amelyek történetesen Portik, valamint a diszkókirályként számon tartott Vizoviczki László érdekeltségei és lehetséges bűntársai után kutakodtak. Rónaszékinek aktív szerep jutott az ingatlanügyekben is: a kedvezményes kiárusítás idejének nagy részében, 2013-ig ő vezette a kerületi adminisztrációt.
Ugyanakkor szembetűnő, hogy Portik csak a politikai jobboldalhoz köthető ügyletekről beszél (holott például Szetlik-Pápa-féle Komondor Zrt. 2002-ben és 2009-ben szerzett ingatlanokat a szomszédos VI. kerületben, amelyet ekkor a néhai Verók István MSZP-s polgármester irányított). A 2014-es választási kampányban éppen a jobboldal egyik kedvenc toposza volt a keresztapaként vádolt Portik összemosása a politika baloldalával, e legenda alapját Portik és Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatója 2008-as találkozói szolgáltatták.
PT: Megállapodtunk ott valami konkrétumban?
Á: Azt valóban nem, de a leírt beszélgetéseket olvasva úgy tűnik, legalábbis volt valami bizarr egyetértés, összekacsintás maguk között…
PT: Rosszul látja. Kétszer ebédeltünk együtt, ráadásul kísérőkkel, nyilvános helyen. Közepesen érdekes puhatolózó tárgyalások voltak, de valójában csapda Pintér kérésére. Az ő érdeke volt, hogy odamenjek, exponáljam magam.
Á: Ezt kifejtené, kérem, kicsit részletesebben?
PT: Pintér abszolút orbánista, a miniszterelnök első számú támasza. Kereste a lehetőséget azoknak a lejáratása, akiket a Fideszen belüli ellenzéknek tart…
Á: De hogy jön ide Pintér? Biztonságpiaci vállalkozó volt ekkoriban. Hogyan vette rá önt, hogy elmenjen Laborchoz? És Laborcot, hogy fogadja magát?
PT: Vajtó Lajos üzletember, a lóversenyvállalat akkori igazgatója közvetítette ki a találkozókat, ő mindkét irányban jó kapcsolatokat ápol. Vajtó Pintér embere.
E közléssel kapcsolatban valóban támadt egy olyan érzésünk, hogy „kevesebb több lenne”. Az elhangzott tények ellenőrzésekor már egy gyors google-keresés is elgondolkodtató eredményt hozott. Az ominózus találkák után jelent meg a Népszabadságban, hogy 2009 novemberétől a Vajtó-vezette Nemzeti Lóverseny Kft. napi 60 ezer forintért két hónapon keresztül Pintér akkori cégét, a Civil Biztonsági Szolgálat Zrt.-t bízta meg Overdose, az akkori sztártelivér 24 órás őrzésével.
A versenyló védelmét nem a tulajdonos (ekkoriban még kizárólag Mikóczy Zoltán, a „nemzeti elkötelezettségű mágnások”, köztük a Közgép révén Simicska Lajos később szálltak be az egyébként csúfos eredményeket produkáló üzletbe) rendelte meg és fizette ki, hanem az állami érdekeltségű kft. Vajtó akkor úgy indokolt, hogy még így is spórolnak.
Pár napja újra közösen szerepelt a nevük a bulvárhírekben: a „sztármenedzserek” csapata nyerte a 17. Valentin-napi páros teniszversenyt, amivel a Magyar Afrika Társaságot támogatták a szervezők az egyébiránt éppen illusztris vendégköréről is ismert Tabáni klubban. A győztes csapatot erősítette Vajtó is, a politikusokét pedig mások mellett Pintér.
A tiszteletet, amit érez a korábbi-jelenlegi belügyminiszter iránt egyébiránt maga Vajtó nem rejtette véka alá, sőt a Vadrózsa étteremben tartott Portik-Laborc találkozón szóba is hozta a leíratok szerint. Úgy vélte, Pintér komoly ember és jó családapa, akiből a Horn-kormány belügyminisztere, a Pintért az országos rendőr-főkapitányi posztról leváltó Kuncze Gábor csinált ellenséget. „A legnagyobb titkok tudója ő, nincs hozzá hasonló”.
Vajtó – akinek ismerői ma sem titkolják, hogy az üzletember profi, nagytudású szakpolitikusnak tartja Pintért, de tévedésnek tartanák ebből bármiféle következtetést levonni – ott helyben azzal indokolta a randevú összehozását, hogy remélte, fény derül az “utóbbi idők egyik legfontosabb, megfejtetlenül maradt bűnesetére”, amelyhez Portiktól vártak információkat.
Hogy melyik ez, legfeljebb sejteni lehet: a beszélgetésen kiemelten sok szó esett a Fenyő-gyilkosságról. Fenyő János médiavállalkozó 1998-as kivégzésével egyébként jelenleg ugyanazt a Jozef Rohacot vádolják elkövetőként, akinek az Aranykéz utcai merényletet is a terhére rója az ügyészség – ezért tárgyalja egy ügyben a bíróság a két esetet -, csakhogy utóbbiban ismerni vélik a felbujtót (Portik), míg a Fenyő-ügyben húsz éve hiába keresik a főkolompost.
Á: Ön a kilencvenes évek emblematikus olajcége, az Energol Rt. igazgatója volt. Beszállítójukként tevékenykedett az ETL, amelynek fontos posztjain akkori MSZP-s prominensek, köztük Karl Imre korábbi engergetikai kormánybiztos is ültek (Karl tudomásunk szerint történetesen részt vett az említett tabáni teniszgálán is).
PT: Hangsúlyozom, hogy én az Energol marketing igazgatója voltam, az üzletekre nem láttam rá, tőkét gyűjtöttem a tevékenységhez, ez volt a feladatom. Általánosságban szólva: ennél a nagyságrendű pénznél nincsenek pártszínek. Száz egységnyi haszonnál együtt mozognak.
Á: Mit jelentett a mindennapos gyakorlatban az „együtt mozgás”?
PT: Mi alapozta meg az olajozást? A parlament 1993-as törvénye.
Á: Fiatal olvasóinknak: a milliárdos hasznot hajtó olajbűnözés azon alapult, hogy úgymond szociális megfontolásokból alacsonyan tartották a háztartási tüzelőolaj (hto) árát, míg a vele azonos kémiai összetételű gázolajét a piac diktálta. Az üzlet kézenfekvő volt: hto-ként beszerzett olajat kellett gázolajként értékesíteni. Jól mondom?
PT: Tökéletesen. Mégis, hogyan ment volna mindez a hto-t jóárasító törvény, majd a hatóságok együttműködése nélkül?
Á: Úgy képzelem a parlamenti lobbit, hogy egy-két beavatott törvényelőkészítő tudja, melyik szabály kinek kedvez, a többség „csak” gombokat nyomogat. (Portik erre rábólint.) A beavatottak közül megemlítene néhány nevet?
PT: Régi dolgok ezek.
Á: Húsz éve nem hagy nyugodni: ha összeáll pár nehézfiú, hogy céget alapítson…
PT: Milyen nehézfiúk? Az egy másik műfaj. Kis ország kis pontjai voltunk.
Á. Szóval összeállnak, 1994-ben megalapítják az Energolt, és amikor vezérigazgatót keresnek, megtalálják Csikós Józsefet, aki rendőr ezredesként ment nyugdíjba, korábban az MSZMP kb propaganda alosztályát, majd a BM sajtóosztályát, később a BM Adatfeldolgozó Hivatalát vezette. Hogyan ment a kaszting? Ajánlotta valaki Csikóst?
PT: Eleinte magam sem hittem benne, hogy ez ekkora üzlet lesz az egész. Hogy tudnánk a MOL ára alá menni? – kérdeztem, persze akkor még nem született meg hto-törvény. Csikóst Drobilich Gábor egyik hölgyismerőse hozta, de hogy pontosan kicsoda, arra sajnos már nem emlékezem.
Á: Titkosszolgálati fedőcégnek indult az Energol?
PT: Nem.
Á: Csikós esetleg hozott magával olyan aktákat a BM-ből, amivel zsarolhattak egyes döntéshozókat?
PT: Viccel? Ötmillióért bárki múltját kinyomoztatom, akár most, innen. Mindent megtudok róla. Nem kellett ehhez Csikós.
Á: Most ilyen-olyan okokból eljárás alá került a kilencvenes évek éjszakai életének szinte valamennyi, még életben lévő legendás alakja, Ön, Vizoviczki László, Veress István, Tanyi György, de még a számos friss esetben a vádat tanúvallomásokkal segítő…
PT: Hazudozó, rágalmazó!
Á: …terhelő vallomásokat szállító Radnai László is. Mintha a bűnüldözés most érezné fontosnak retusálni a közelmúlt történelmét. Ön szerint mi folyik?
PT: Egy közös van a felsorolt nevekben: valamennyien ismertük a mechanizmust, tudjuk, hogy ki van a lánc végén. Ezt mondom nem csak én, ezt mondta Tasnádi, ezt mondta Clodo, ezt mondták az olajbizottság tanúi, véletlenül? Maga szerint elképzelhető az olajozás, elképzelhető, hogy Vizoviczki szórakozóhelyein csak az nem tudta, hogy drogot lehet szerezni, aki a holdon élt? Évtizedeken át? Aki Dokkban megfordult, mit látott? Kitágult pupillájú, sebes orrú fiatal politikusokat látott, újdonságok ezek? Évi 20-25 milliárd forint forgalomról beszélünk. Hol a pénz maga szerint? A haszon legfeljebb 20-30 százalékát tehettük zsebre. Golyófogónak hívtam magunkat: mi ülünk, ha baj van, ha még nagyobb, akkor minket lőnek szitává.
Á: Sokáig mégis úgy festett, védőangyalok őrzik. Az Energol-nyomozás elrendelése után egy évvel kezdték csak körözni 1997-ben. 2003-ban pedig elévülésre hivatkozva lezárták az aktáit. Elmondja, hol bujkált?
PT: Nem szeretném. Mondjuk úgy, hogy hasonló esetben célszerű elhagyni az országot. Azt viszont ne feledje, hogy az Energolosok többségét a bíróság végül felmentette, és a többiek is enyhe ítéletet kaptak. Végigbujkáltam egy felmentéses adócsalási ügyet, majd hazajövök, nyilvánosan élek, illusztris emberekkel mutatkozom, miközben állítólag olyan bűncselekményeket követtem el, mint amiket a terhemre rónak? Nonszensz.
Á: A kétezres években visszatért és vállalkozott, az ingatlanbefektetéseit már említettük, beszélne a többi érdekeltségéről? Sajtóhírek magához kötik az online médiában érdekelt Generál Média-csoportot. Valóban az öné?
PT: Tényleg nem beszélek erről. Én arra készülök, hogy ezek az ügyek, amik miatt most itt vagyok, hamarosan széthullanak, és én szabadon távozom.
Ennél kicsit bőbeszédűbb választ adott Portik az eredeti beszélgetés során, bár a Generál Médiát firtató kérdésünk elől már akkor is kitért, vissza is kérdeztünk: “Csak nem az akkor Lázár János jelenlegi kancelláriaminiszter vezette Hódmezővásárhellyel kötött ingatlanügylet miatt?”
A Generál Média internetes hirdetésekért vásárolt meg egy iskolát a hozzá tartozó telekkel. Most mindenesetre kihúzni kérte a szövegből a cégre vonatkozó részeket – amiben volt szó nem csak a hódmezővásárhelyi ingatlanbizniszről, de például arról is, hogy mi mindenre használható a cégcsoportba tartozó MyVip közösségi portál adatbázisa -, hogy miért, amikor ennél látszólag rázósabb kérdésekben nem tagadta meg a közlést, csak tippelni lehet. Környezete mindazonáltal állítja, a Generál Média a szorult helyzetben lévő Portik adu ásza lehet.
A Portik Tamás által emlegetett személyeket reagáltattuk az elhangzottakra
Pintér Sándor (a BM sajtófőosztálya útján): Pápa Mariannet nem ismerem. Portik Tamás érdekeiről Portik Tamást kérdezzék.
Kosik Kristóf, Habony Árpád ügyvédje: Ügyfelem semmilyen kapcsolatban sem áll a nevezett személlyel.
Ruttkai Tamás, Csipak Péter ügyvédje: Csipak Péter úr soha, semmilyen üzleti kapcsolatban nem állt Portik Tamással, és sem a belvárosi befektetéseire, sem semmi másra, soha nem kért és nem kapott pénzt Portik Tamástól. Portik Tamás úr valótlan közlésével kapcsolatosan Csipak Péter úrnak nem áll módjában segíteni Önnek. Az Ön levelében megfogalmazott, vagy idézett állítások sem részleteiben, sem egészében nem felelnek meg a valóságnak éppen ezért amennyiben a válaszunkkal ellentétes tartalmú információt sejtetnek, vagy hoznak nyilvánosságra, úgy azzal megsértik Csipak Péter úr személyiség jogait, melynek jogi következményei Önöket fogják terhelni.
Pápa Marianne nem reagált megkeresésünkre.
Rádi Antónia
Fotó: innen.
Független ember vagy?
Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.
Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból
Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatásLapunk és Hadházy Ákos parlamenti képviselő is azt az információt kapta, hogy a Homlok-cég nyerhette volna a GVH által vizsgált tendert.
Októbertől a fideszes Győrfiné Dr. Hajdú Szilvia vezeti Aszódot, de a helyi lap októberi számában még az elődje szerepelt felelős kiadóként, és ez Győrfiné szerint nem volt jogszerű.
A Magyar Államkincstár nem akarja kiadni a Fulmer GmbH közel 1 milliárd forintos támogatásának iratait, de a bíróság első- és másodfokon is erre kötelezte.
Titkos eljárásban, a nyilvánosság teljes kizárásával folyik a Lázár János által „kastély-örökbefogadásnak” nevezett kastély-privatizációs pályázat.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!