Ahol csődöt mondott a jogrendszer: az Érpatak-szindróma

Az érpataki polgármestert júliusban gyanúsítottként idézte a Debreceni Járásbíróság. Ez sokak számára meglepetés: az elmúlt nyolc év alapján úgy tűnhetett, Orosz Mihály Zoltánt semmiért nem fogják felelősségre vonni. Most induló Érpatak-sorozatunkban azt fogjuk bemutatni, miként tudta a polgármester blokkolni nemcsak az összes, pozíciója szempontjából fontos államigazgatási eljárást, de a médiumok többségét is, illetve milyen intézményi és jogszabályi környezet kellett ahhoz, hogy ezt megtehesse. Bemutatjuk azt is, ebben a feltételrendszerben hogyan gazdálkodott a polgármester a rá bízott közpénzzel, és hogyan finanszírozta a község pénzén a személyes karrierjét is jelentő politikai szerepvállalását.

A mulatságos, ám méregdrága ruhákban parádézó érpataki polgármester idén ért közszereplői pályája csúcsára: két hónapon belül háromszor sikerült kivívnia az országos média érdeklődését. Kétszer akasztott, nem sokkal előtte pedig kis híján ellopta a show-t a Budapest Pride-on. Orosz Mihály Zoltán (ex-dr) azonban csak távolról tűnik vicces figurának: Érpatakon élni egyre többek számára súlyos, véget érni nem akaró rémálom.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Gyújtogatás, fenyegetés, erőszak és rengeteg per kíséri az “érpataki modell” diadalmenetét from atlatszo.hu on Vimeo.

Bár Orosz a közállapotok javításának, a bűnözés visszaszorításának ígéretével lett polgármester, a félelem és az erőszak továbbra is a mindennapok része Érpatakon.

Enklávé Nyíregyháza mellett

Orosz legutóbbi Izraelre, illetve izraeli politikusokra kihegyezett akasztós utcaszínháza viszont elérte a hatóságok ingerküszöbét is: ügyészségi utasítására a Nemzeti Nyomozóiroda vizsgálatot kezdett, nyomozók jártak a faluban, kihallgatások voltak és az önkormányzatnál bizonyítékokat foglaltak le. A faluban a rendőrség egy éven belül már harmadszor indít nyomozást jelentősebb ügyben, de az előző két súlyos, erőszakos, a helyi hatalmi-politikai viszonyokkal összefüggésbe hozható bűncselekmény ügyében még nincs fejlemény.

Mindehhez tegyük hozzá, a településen az év első hat hónapjában 12 tűzeset volt – ennyit regisztrált a katasztrófavédelem – két esetben tűzvizsgálat indult, vagyis konkrétan is felmerült a gyújtogatás gyanúja. Viszonyításképpen: a megyei katasztrófavédelem adatai alapján a hasonló paraméterekkel rendelkező településeken az évi 5-10 tűzeset a jellemző.

Az Érpatak-szindróma egyik legérdekesebb kérdése, hogy miképp viszonyult a magyar állam az elmúlt tíz évben a Jobbik és szatelit-szervezetei körében egyre népszerűbb „érpataki modell”-hez. A települést szélsőjobboldali „mintafaluvá” átalakító polgármester működésének ugyanis számos, a közismertnél is sötétebb mozzanata van, amelyek kapcsán az állami szerveknek minimum a közigazgatás szintjén lett volna tennivalója; de bizonyos esetekben a rendőrség-ügyészség párosnak kellett volna eljárnia. Sok esetben az igazságszolgáltatás sem viselte jól azt a túlterheléses támadást, amit a notórius pereskedő Orosz jelentett az első fokú bíróság számára.

Különösen ijesztővé teszi az Érpatak-szindrómát, hogy az állam intézményrendszere úgy vallott kudarcot, hogy az összes, Orosz polgármestersége idején regnáló kormánynak, a felületes szemlélő számára legalábbis úgy tűnhet, kifejezett politikai érdeke lett volna megállítani a faluból sugárzott szélsőjobboldali sikerpropagandát.

Egy sikeres álpolgármester

Orosz Mihály Zoltán politikusi pályafutásának minden bizonnyal legbizarrabb epizódja, hogy 2005 óta tartó polgármestersége alatt majd egy évig jog szerint nem volt polgármester: a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság bűnösnek találta társtettesként elkövetett magánlaksértés vétségében, ezért – helybenhagyva az elsőfokú bíróság ítéletét- egy év próbára bocsájtotta. A határozat 2009. november 3-án jogerőre emelkedett, amivel a polgármester megbízatása a törvény erejénél fogva, minden további nélkül megszűnt.

„Orosz Mihály Zoltán I. rendű vádlottól mint egy község polgármesterétől fokozottan várható el a törvények tiszteletben tartása, ezért az elsőfokú bíróság által alkalmazott szankciót mindenképpen indokoltnak tartotta a megyei bíróság” – mondja az ítélet.

Oroszt az erőszakossága vitte bajba: 2006 karácsonya előtt néhány nappal két önkormányzati dolgozó társaságában felkereste nagykállói lakásán a község jegyzőjét, aki hosszabb ideje betegállományban volt. A fiatal nő fogadta az önkormányzati delegációt, még kávé is került az asztalra, ám Orosz közölte vele és jelen levő szüleivel, hogy az elhangzottakat rögzíteni fogja a telefonján; mire a jegyzőnő apja kiutasította a polgármestert és két kolléganőjét. Orosz nem volt hajlandó távozni, még akkor sem, mikor erre a kihívott rendőrjárőr felszólította: ezzel valósította meg a magánlaksértést.

Az ügyből feljelentés lett, az ügyészség nyomozott, majd vádat emelt, a bíróság pedig jogerősen elítélte Oroszt és a két, hozzá a magánlaksértésig lojális önkormányzati dolgozót. Ebben az ügyben – szemben a legtöbb Érpatakhoz kötődő eljárással – mindenki tette a dolgát, mondhatni, működött az államgépezet.  A helyi közvélekedés szerint elsősorban azért, mert a jegyzőnő apja, akinek a hívására a rendőrök percek alatt kiérkezetek, nem más volt, mint maga az akkori nagykállói polgármester.

Tény, hogy az ügyben Oroszt a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban 2010. november 23-án hozott ítélete felmentette – csakhogy ez nem változat azon, hogy a jogerős másodfokú ítélet és az LB döntése közt eltelt 12 hónap alatt Orosz álpolgármesterként vezette a falut – és vette föl többek között a fizetését. Az LB ítélete egyébként nem változtatott az első– és másodfok által megállapított tényálláson, hogy t.i. a polgármester magánlaksértést követett el.

Orosz kizárólag egy apró ügyészségi hibának köszönheti a mentesítést: miután az ügyészségi vádirat a II. rendű terhelt – az egyik önkormányzati dolgozó – esetében semmilyen „elkövetési magatartást” nem jelölt meg, így őt elítélni sem lehetett volna – állapította meg az LB határozata.

A fatális hibát egy elírás okozta: a vádiratból kimaradt egy kötőjel, így az nem az I.-III. rendű vádlottat, hanem csak az I.  III. rendű vádlottakat érintette. Így csak két vádlott maradt, a csoportos elkövetéshez viszont legalább hárman kellenek. Hogy mi az oka annak, hogy az LB ennyire formálisan, a józan ész szabályaitól eltekintve értelmezet a vádiratot, arra csak pletykaszintű magyarázatok vannak. Mindenesetre a váratlan felmentést kézenfekvő volt a polgármester legfelső szintekig érő támogatottságával magyarázni. Ezzel a magánlaksértés szabálysértéssé szelídült, az pedig 2010-re már el is évült. (Az ügyben hozott ítéletek itt olvashatók.)

Orosznak a 2010-es őszi önkormányzati választás idejére már több ellensége volt, mint támogatója: az 1325 szavazásra jogosult érpataki közül mindössze 383 szavazott rá. A relatíve alacsony részvétel, és az Oroszt leváltani akarók megosztottsága miatt azonban ennyi is elég volt, hogy immár jogilag is újra polgármester legyen.

Ami mindebből igazán érdekes, az az, hogy mi történt az Orosz 2010. októberi újraválasztását megelőző 12 hónapban. Hogyan fordulhatott elő, hogy egy éven keresztül szerződéseket írt alá, több száz millió forint fölött diszponált, munkáltatói jogokat gyakorolt, járandóságokat vont meg és ítélt oda, miközben erre semmilyen jogosultsága nem volt? Ennek az anomáliának a megértése közelebb vihet az Érpatak-jelenség megértéséhez.

És akkor megszűnt a törvényességi ellenőrzés

Orosz természetesen nem adta fel a jogerős másodfokú ítélet után sem, továbbra is polgármesternek tekintette magát, mondván tisztsége csak akkor szűnt volna meg automatikusan, ha a terhére rótt bűncselekményt polgármesteri tisztségével összefüggésben követte volna el. Márpedig a jegyző lakásán tett kéretlen csoportos látogatás – melynek során azt tudakolta, mikor tér vissza a jegyző a betegállományból – szerinte nincs összefüggésben a polgármesteri tisztéggel. Másképp látta ezt a megyei közigazgatási hivatal vezetője:

„A rendelkezésemre álló adatok alapján kialakított szakmai álláspontom szerint Orosz Mihály Zoltán polgármesteri tisztsége a hivatkozott jogszabály értelmében 2009. november 3-án megszűnt.”

Igaz, ez a jogi kötelező erővel amúgy sem rendelkező állásfoglalás majd egy évvel később, 2010. szeptember 10-én született; három héttel ez után pedig Oroszt újraválasztották. Hasonlóképp foglalt állást az ügyben mind a Belügyminisztérium, mind a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) illetékes főosztálya („a munkakör átadás végrehajtásának nincs akadálya”), ám következménye egyiknek sem lett. A jogi helyzet kilátástalanságát a KEH levelének utolsó bekezdése exponálja:

„Tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos szabályozás értelmében a (…) regionális államigazgatási hivatal nem gyakorol törvényességi felügyeletet a helyi önkormányzatok fölött, és ilyen hatáskörrel egyetlen államigazgatási szerv sem rendelkezik, nincs olyan államigazgatási szerv, amely a helyi önkormányzat működésének, a polgármester eljárásnak és határozatainak jogszerűségét vizsgálhatná.”

A Belügyminisztérium 2010. decemberi levele pedig lakonikusan közli, hogy „2009. január 1. és 2010. augusztus 31. között a törvényességi ellenőrzés szünetelt.” (NB: Az ex lex állapot a 2009 áprilisáig regnáló második Gyurcsány-kormány alatt jött létre, miközben az önkormányzatok túlnyomó része a Fidesz irányítása alatt állt.) Az ügyben megkeresett Egyenlő Bánásmód Hatóság is mindössze annyit állapított meg, hogy a törvényességi ellenőrzésért felelős megyei kormányhivatal az ügyben a helyi képviselőtestületnél törvényességi észrevételt tett, de ez érdemi következményt nem eredményezett.

Apró, de jellemző mozzanata az Orosz-jelenségnek, hogy, noha az ügyben az Átlátszóval szemben indított perét jogerősen 2012 decemberében másodfokon is elvesztette, a bíróság által megítélt perköltséget a mai napig nem fizette meg.

Igen különös az ügyészség álláspontja Orosz polgármesteri legitimációját illetően. Orosz 2010. szeptemberében feljelentette Szőllősi Gábor helyi TASZ-aktivistát hivatalos személy sérelmére elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt. (A hivatalos személy ő lett volna.) Csakhogy az eljáró Nyíregyházi Városi Ügyészség megtagadta a közvádas eljárást, mivel következetes maradt korábbi állásfoglalásához, miszerint Orosz nem polgármester, ergo nem hivatalos személy, tehát csak magánvádas eljárásban kereshet jogorvoslatot.

Ehhez képest másfél évvel később ugyanez az ügyészség megtagadta a nyomozást az álpolgármester által aláírt szerződések vagy az általa jogtalanul felvett 6 millió forint tiszteletdíj és költségtérítés ügyében: „Ráadásul (…) ezen időszak alatt Orosz Mihály Zoltán mint polgármester tevékenykedett is”- szól a nyomozást elutasító határozat legabszurdabb érve.

Tegyük hozzá, az ügyészség az álpolgármester-időszakban sem tett semmit annak érdekében, hogy Érpatakon helyreállítsa a törvényes rendet. Sőt: az ügyészség magatartása – lévén, hogy többszöri sürgetésre sem volt hajlandó egyértelműen állást foglalni Orosz jogi státuszát illetően -, bátorítóan hatott a képviselőtestület felének támogatását is maga mögött tudó ex-polgármesterre. Ez a bizonytalanság és kettőség később a megyei főügyészség kommunikációjára is jellemző volt.

A legfurcsább állásfoglalást az ügyben a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Gazdasági Osztálya produkálta két Orosz elleni feljelentés nyomán, a nyomozást megtagadó határozatokban. A feljelentések szerint jogerős elítélése után Orosz álpolgármesterként egyrészt közokirat-hamisítást követett el, valahányszor polgármesterként aláírt egy dokumentumot; másrészt ugyanebben az időszakban közérdekű adattal való visszaélést is elkövetett, mivel négy hónapon keresztül nem válaszolt a képviselők írásbeli kérdéseire.

A kapitányság a közokirat-hamisítás ügyében azzal tagadta meg a nyomozást, hogy az LB később felmentette Oroszt, tehát jogosan írt alá polgármesterként; néhány hónappal később, a közérdekű adattal való visszaélés ügyében már az volt az álláspontja, hogy a közérdekű adattal visszaélést Orosz nem követhette el, mivel az említett időszakban nem volt hivatalos személy, azaz polgármester.

Természetesen a településen sem maradt titokban Orosz elítéltetése, de a helyi ellenlábas képviselők, illetve az alpolgármesterek próbálkozási a polgármester felállítására rendre kudarcot vallottak. Orosz a 2010-es őszi választáson feltehetőleg biztosra akart menni, ezért felállította a helyi választási bizottság (HVB) mindhárom tagját, helyükre hozzá lojális tagok kerültek. A HVB hozzá nem feltétlenül lojális két tagját Orosznak – az érintettek rendőrségi tanúvallomása szerint – csalárd módszerekkel sikerült rávennie, hogy önként mondjanak le bizottsági tagságukról.

„Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiatal polgármester meg tud engem vezetni, egy 72 éves embert”- mondja vallomásában az egyik lemondatott HVB-tag. „(…) nagyon mérges voltam, 71 évesen így egy kölyök átvágott. Én akkor el sem tudtam olvasni a papírt, amit akkor aláírtam.”- így a másik. Vallomásukban mindketten azt állítják, tudomásuk szerint Orosz zsarolással mondatta le a bizottság harmadik tagját.

2010. október 18-án, tehát két héttel Orosz újraválasztása után a megyei közigazgatási hivatal vezetője a polgármesteri hivatal átadása kapcsán egy levélben leírta, hogy ő egy bő hónappal korábban, szeptember elején értesítette a település jegyzőjét, hogy a polgármesteri munkakör átadás-átvételére szeptember 23-án kívánnak sort keríteni. (De jure Orosz ekkor már közel egy éve megszűnt polgármester lenni.) Orosz válaszul aznap, vagyis szeptember 23-án (!) üzent vissza a jegyzőjével a közigazgatási hivatal vezetőjének, hogy ebben az időpontban más elfoglaltsága miatt nem ér rá – a hivatalvezető ezt sajnálattal tudomásul vette, így de facto továbbra is Orosz irányította a települést.

„ A munkakör átadás-átvétele átadó polgármester hiányában elmaradt. A közigazgatási hivatal megtette a hatáskörébe tartozó intézkedéseket a polgármesteri munkakör átadás-átvételével kapcsolatban, azonban (…) nincs jogköre arra, hogy a hivatal átadását kikényszerítse.”

A hivatalvezető levele végén lakonikusan megjegyzi, hogy tíz nappal később Oroszt a település választópolgárai újra polgármesterüknek választották.

Sokaknak úgy tűnhetett tehát, lényegében megszűnt az állam törvényességért felelős intézményeinek fennhatósága Érpatakon. Sokak számára ez mindennapos tapasztalata is volt: hívásra ki nem jövő rendőrök, megtagadott nyomozások és vizsgálatok sora bizonyította a helyieknek, hogy a faluban Orosz Mihály Zoltán szabja meg a törvényesség határait. Orosz hatalma kikezdhetetlennek és teljes körűnek látszott.

Korábbi cikkeink Érpatakról

Gyújtogatás, fenyegetés, erőszak és rengeteg per kíséri az “érpataki modell” diadalmenetét

Kurucinfós cikkek után verték meg az érpataki jogvédőt – itt a jegyzőkönyv

Sorozatunk következő részében azt vizsgáljuk, miképp bánt a rá bízott közpénzzel Érpatak Csák Mátéja. Nem néhány tízezer forintról van szó: a település tavalyi összes bevétele 400 millió körül volt. Mennyi jutott az elmúlt években a falu büdzséjéből tudatos lakosságcserére, lovagrendre, de facto pártrendezvényekre, a Miskolctól Ásotthalomig tartó „Érpataki modell”–turnék költségeire? Vajon mennyibe került Érpataknak és a magyar adófizetőknek, hogy a falu a szélsőjobb propaganda mintatelepülésévé váljon?

Becker András – Hain Ferenc

(Címlapkép: innen.)

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!