Best of Átlátszó 2013 – perek és lexek

2013-ben az átlátszó jogi részlege is jobban teljesített. Főtevékenységünkben, a közérdekű adat kiadásáért indított perekben tartani tudtuk a kétharmados győzelmi arányt, ráadásul több elvi jelentőségű döntésig is eljutottunk. Ám sajnos nem csak a szépre kell emlékeznünk, úgyhogy legyünk először túl a kudarcokon és a negatívumokon.

Az év mélypontjai

81%

Év végéig még

19 885 062 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

5. Buktuk a pert az IMF-EU levelezés kiadásáért

A Nemzetközi Valutaalap és az európai uniós intézmények által a hiteltárgyalások kapcsán Varga Mihálynak még mint tárca nélküli miniszternek küldött leveleket a bíróság olyan döntés-előkészítő iratnak minősítette, amelynek kiadása a keletkezésüktől számított tíz éven át jogszerűen tagadható meg. Így aztán még két teljes parlamenti ciklus eltelhet anélkül, hogy kiderülne, hogy valóban azt kérte-e tőlünk az IMF, amiről a kormány aztán közpénzből plakát- és médiakampányban számolt be.

4. Nem hogy nem szűkült, bővült a sajtóbűncselekmények köre

Őszintén hiszünk benne, hogy egy olyan országban, ahol az igazán komoly ügyekkel senki nem szokott megbukni, büntetőjogi eszközökkel az államnak nem szabadna szerkesztőket és újságírókat hajkurásznia. Ezért javasoltuk azt tavasszal a rágalmazás és a becsületsértés bűncselekmények megszüntetését, ami helyett aztán az Országgyűlés – szokás szerint konkrét ügyre, ezúttal a bajai kamuvideóra reagálva – inkább új sajtóbűncselekményt kreált.

3. Még mindig nem tudunk semmit a sportba áramló taó-milliárdok forrásáról

Több sikertelen adatkérés és egy vesztett per után még mindig csak azt tudjuk a céges sporttámogatások után járó társasági adókedvezményekről, hogy melyik sportszövetség, illetve melyik sportklub mekkora támogatást kapott. Ez nem lenne olyan nagy baj, hogyha a magyar sportélet piaci alapon működne. Ám kapásból nehéz is olyan szövetséget vagy klubot mondani, amelynek az élén ne politikai közszereplő állna, a miniszterelnöki csapat alapítványa pedig milliárdokat söpör be abból a pénzből, ami aztán így nem folyik be a költségvetésbe. Sokkal jobban értenénk az ország működését, hogyha tudnánk, hogy mely cégek adták így, közvetve közpénzből a támogatást.

2. Átment a Lex Átlátszó

Az információszabadságról szóló törvény módosítása az elnöki vétó után némileg finomított formájában is számottevően és szerintünk alaptörvény-ellenesen csökkentette a közérdekű adatok nyilvánosságának szintjét. A törvény talán legszorgosabb használóiként azzal is szembesülnünk kellett, hogy az adatkezelők az elviselhetetlen adminisztrációs terhekre, adatkéréseink rosszhiszeműségére, visszaélésszerűségére vagy túlzott részletességére akkor is szívesen hivatkoznak, amikor valójában csak pár oldalnyi irat kiadásáról van szó.

1. Még mindig nem tudunk semmit a dohánymutyiról

Nem csak az információszabadság területén a 2013-as év legnagyobb botránya , hogy az eljárások tisztaságát megkérdőjelező számos bizonyíték mellett is meg tudták úszni a dohánykoncessziós pályázatok elbírálói a nyilvánosság előtt való elszámolást. Cikkeztünk, adatot kértünk, többedmagunkkal perlünk, gyűjtöttük a visszaküldött vesztes pályázatokat, de még mindig nem tudjuk, hogy kik és ténylegesen mi alapján osztották a trafikokat. Amikor elcsüggednénk, akkor saját magunk hergelésére néha kicsit szoktuk nézegetni a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. honlapján a közzétett, érdemi információt oldalak ezrein sem tartalmazó értékelési jegyzőkönyveket. Persze ennél azért fontosabb motivációt jelent, amikor el is tudunk érni valamit, és szerencsére 2013-ban ebből sem volt hiány.

Még több újévi cikk az Átlátszón

Bestof 2013 – avagy kikkel vesztünk össze az elmúlt évben?

Adatigény-megtagadás bestof 2013

Puzsér Róbert: Hatalmon kívüli politika – politikán kívüli hatalom

Az év sikerei

5. Elsőfokú siker a kincstári kifizetési listák nyilvánossága ügyében

Ha az mindig nyilvános lenne, hogy az államkincstár kinek, mikor, miért és mennyit utal, sokkal közelebb kerülnénk a közpénzek költésének ellenőrizhetőségéhez. Ezért lehet fontos, hogy elsőfokon megnyertük azt a pert, amelyben az uniós támogatási előírányzatból történt kifizetések egyhavi listáját kérjük a Magyar Államkincstártól.

4. Pereket nyertünk az EoN-ügylet adataival kapcsolatban

A legnagyobb jelentőségű állami döntéseknek a jelentős része tulajdonosi döntés: például egy többszáz milliárdos cégvásárlás, mint amilyen az E.On gáznagykereskedő- és gáztároló és szolgáltató cégének állami kivásárlása volt. Ezért tartjuk fontosnak, hogy az E.On ügylet kapcsán a tulajdonosi döntésre irányuló előterjesztés és az Orbán-Teyssen szándéknyilatkozat kiadására irányuló perünket is nyertük elsőfokon az MNV, illetve a Miniszterelnökség ellen.

3. Szerződéseket és vizsgálati dokumentációt pereltünk ki az NFÜ-ből

A magyarországi fejlesztési források döntő többségét kitevő uniós támogatásoknál a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség adatkérések esetén a honlapjára mutogat: ami nincs eleve közzétéve, azt nem szokta kiadni, így nem is nagyon mérlegeli a megkeresések tartalmát. Ez a gyakorlat a két 2013-ban megnyert perünk után akár meg is változhatna: egy, a Türr Intézettel kötött támogatási szerződést, illetve a Body Map-ügy szabálytalansági eljárási dokumentációját is sikerrel pereltük, bizonyítva ezzel, hogy az átláthatóságot az uniós pénzek költésekor is komolyan kell venni.   Hogy ez miért fontos, arra talán elég annyit írnunk, hogy napelemtender.

2. Megtörtük az MTVA hallgatását

Elsősorban következetességünknek köszönhetően, négy jogerősen megnyert per és egy büntetőfeljelentés után eljutottunk oda, hogy a közmédia közzétett pár beszállítói szerződést, illetve ehhez kapcsolódó adatot: így tudtuk meg, hogy a Marslakók Kft.  bruttó 1,14 milliárdot számlázott ki kézi kiállítású számlákon megbukott sorozatának adásba ment évadáért,  hogy Várhegyi Attila cége különösebb tárgyiasult eredmény nélkül adott tanácsot az MTVA-nak, hogy mennyibe került az eurovíziós közvetítés vagy Fábry Sándor közmédiás showműsora, vagy Ákos rádiószignál-szettje.  Ez persze csak csepp a tengerben a közmédia egészének gazdálkodásához képest, de azért reméljük, hogy az újévben már kevesebb perrel is el tudunk majd jutni ugyaneddig a nyilvánossági szintig.

1. AB-döntés az Operaház vizsgálati jelentéséről

Az Operaház előző ciklusbeli gazdálkodásáról készített miniszteri biztosi vizsgálati jelentés nyilvánosságra kerüléséért két éve indítottunk pert, azt első– és másodfokon egyaránt elbuktuk. Ezután fordultunk az Alkotmánybírósághoz, amely megsemmisítette az elutasító bírósági döntéseket – ráadásul úgy, hogy ezzel általában is megerősítette az információszabadsághoz való jog garanciáit. A döntés szerint az alkotmányos követelmény a közpénzek költésével kapcsolatos vizsgálati anyagok nyilvánossága, mint ahogy az is, hogy a bíróságnak minden információszabadsági ügyben érdemben és tartalmilag is vizsgálnia kell, hogy jogszerűen tagadta-e meg az adatkezelő a kért adat kiadását.  Az új Alaptörvény alapján született első nyilvánosságpárti, ráadásul kifejezetten jogkiterjesztő AB döntés tehát nem csak önmagáért való szakmai siker, hisz a döntésben kimondott alkotmányossági követelményekre annak ellenére is bárki hivatkozhat a bíróságok előtt, hogy az EMMI a konkrét ügyben a további pereskedést választotta, azaz a jelentés még ma sem ismerhető meg.

Az Átlátszó peres ügyregisztere